Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1983-07-08 / 27. szám
A mikor június 26-án Rentko játékvezető hármas sípjele véget vetett a Rimaszombat-Aj- nácskő bajnoki rangadónak, a több ezer főnyi hazai szurkolósereg nemcsak a puszta győzelmet ünnepelte önfeledten, hanem kedvenc csapatát, a közép-szlovákiai kerület újdonsült bajnokát is. A látvány amilyen felemelő, annyira megható is volt, s nem egy régi szurkoló szemében csillantak meg az öröm könnyei. A patinás, megalakulásának rövidesen háromnegyed századát ünneplő egyesület a felszabadulást követő időszak egyik legszebb sikerét érte el. HETVENÖT ÉV TÜKRÉBEN A rimaszombati labdarúgósport történetének első fejezete már a század első évtizedének végén íródott, amikor néhány lelkes fiatalember megalakította a Rima- szombati Atlétikai Clubot (RÁC), s a lóvásártéren rögtönzött futball- pályán Bánréve és Cered csapatával lejátszották az első bemutató jellegű mérkőzéseket. A csapatot néhány évvel később, 1912-13- ban már a Vas- és Fémmunkások önképzőköre patronálta, ugyanakkor a helyi gimnáziumi tanulók körében is egyre népszerűbb lett a játék. A labdarúgás térhódítását bizonyító első írásos dokumentum a Gömöri Újság 1910. június 26. számában jelent meg: ,,A prot. főgimnázium ifjúságának tornavizsgáját a kellemetlen idő miatt a tornacsarnokban kellett megtartani, ahol szülők és kíváncsiskodó nézők nagy érdeklődéssel figyelték az ifjaknak a magasnyújtón bemutatott szebbnél szebb gyakorlatait, majd elállván az eső, megindult az érdekfeszító küzdelem a kitűnően begyakorolt két labdarúgó-csapat között a lucskos-vizes udvaron“. Korabeli feljegyzésekből tudjuk, hogy 2:1-re az ,,A“-csapat győzött, s a végén mindenki melegen gratulált Szigeti Benedek Gyulának (aki Toricelli Angelo neves olasz vívómester tanítványa volt Budapesten), amiért az ifjúsággal az egészséges sportokat megkedveltet). A sokoldalú tornatanár volt tehát a sportág első edzője Gö- mörben. Az első világháború kitörése néhány esztendőre természetesen visszavetette a sportág fejlődését, ám a nagy világégést köve- 'tően a Magyar és a Szlovák Tanácsköztársaság kikiáltása után - ha nagy nyomor és sok nélkülözés közepette is - újra megindult a labdarúgó-élet. Először a Polgári Olvasókör (RPOS) sportszakosztálya alakítja meg futballcsapatát, majd 1920. május 15-én a Rimaszombati Munkás Testedző Egyesület (RMTE) is megkezdi működését. A két híres egyesület nagy versengése hosszú időre meghatározta a város sport- és kulturális életét. Rajtuk kívül hosz- szabb-rövidebb ideig működtetett még futballcsapatot a Slovan, a Vörös Csillag, a Tamásfalvi Munkás SE, sőt a Kereskedők Sportegyesülete is. A különböző bajnoki szintű vetélkedéseken több emlékezetes siker fűződött a csapatok nevéhez. A város válogatottja 1933. július 16-án például 4:2 arányban legyőzte az akkori szlovákiai bajnokot, az Ungvári MTE csapatát: 1935-ben a RPOS megnyerte a Közép-kerület bajnokságát, s országos bajnoki elődöntő selejtezőt játszott a bratisla- vai Donaustadt ellen. Egy évvel később az időközben fuzionált két csapat Törekvés néven nyert bajnokságot, s vett részt az országos selejtezőkön. A két háború közötti években számos országos hírű játékos szerepelt a rimaszombati Csapatokban (Andrásik, Árvay, Tromka, Molnár, Járóéi, Hrivnák). Aztán ismét háború, ismét nagy veszteségek. 1945 tavaszán mégis a foci hozza ki a megüszkösödött házak pincéiből a fiatalokat. Május 20-án már barátságos találkozót vív a helybeli két együttes, néhány héttel később pedig barátságos mérkőzésre kerül sor Losoncon (Luőenec) a két város csapata között. Négyórás gyalogút után... Negyvenhatban már bajnoki mérkőzéseket is játszanak, s egy évvel később az ŐK együttese kivívja a divíziós szereplés jogát. Az 50-es esztendőkben nagyon jó híre van a felnőtt csapatnak, emellett éveken keresztül ifjúsági ligacsapata van a városnak. Két szűk évtized következett ezután, mely alatt bizony, sokszorürí- tették fenékig szurkolók és vezetők a keserűség poharát. Mígnem a 70-es évek végén, a 80-as évek elején ismét felcsillant a reménysugár. Tavaly és tavalyelőtt is jó futballt játszottak a Rima-partján, s mindkétszer a második helyen végzett a csapat. Néhány nappal ezelőtt pedig felkerült az i-betúre a pont: bajnoki címet szerzett a kék-fehér gárda, kiharcolta a II. SZNL részvételi jogát. De ez már a tegnap és a ma sporttörténelme Gömör fővárosában. AZ ELNÖK ÉS CSAPATA A pályán derekasan helytálló labdarúgók mellett a szakosztály vezetősége egy másik együttest, mégpedig kiváló együttest alkotott. A 11 tagú kollektíva élén Fas- ka László egykori játékos és tisztA rimaszombati Slovan bajnokcsapata balról jobbra: Vas Ferenc edző, Esztergályos, Berecz, Szepesi, Kovács, Csamakovics, Spaöek, Ostrom János csapatvezető, középen guggolnak: Pápista, Rák, Palider, Deák, Fízel, Fábry, Michálek, Szepesi gyúró, elől fekszenek: Brozman és Novák. Az őszi idényben játszottak még: Koncoé, Vaszily, Nociar, Tuba és Löcsös ségviselő állt, aki 13 éves működése alatt nagyon sokat tett a város labdarúgósportjának fellendítése érdekében. Remek segítőtársai akadtak Dr. Ján Cilik és Koós István alelnökök és Dr. Szántó István szakosztályi titkár személyében, akiknek szintén jelentős érdemeik vannak a sikerben. A vezetőség figyelme nem csupán a három serdülő, két ifjúsági és két felnőtt csapat irányítására, ügyes-bajos dolgainak intézésére terjedt ki, hanem a műszaki, anyagi bázis megteremtésére is. És ez nem volt egyszerű feladat, ha figyelembe vesszük, hogy másfél évtizeddel ezelőtt csak a legelavultabb sportlétesítményekkel, s hiányos felszereltséggel rendelkeztek. Az óramű pontossággal működő „vezérkar“ minden igyekezete is hiábavaló lett volna azonban a párt- és állami szervek támogatása nélkül. Az egyesület elnöke és egyben a jnb alelnöke, Molnár Viktor nagy megértést tanúsított a szakosztály gondjai iránt; nem nélkülözték a labdarúgók a jnb elnökének, Micha! Megelának és a vnb elnökének, Pavel Brndiar mérnöknek segítségét sem. Ugyancsak sajátjának, a járás reprezentánsának tekintették a csapatot a járási pártbizottság vezetői, Dr. Ján Gibala vezető titkárral az élen. Osztoznak a sikerekben a járási székhely üzemei és közintézményei is, melyek közül többen a lehetőségek maximumát nyújtották, s nem utolsósorban a sok névtelen sportbarát és szurkoló érdeme, hogy ősztől méltó környezetben, jó körülmények között fogadhatják a városkerti sporttelepen Közép- és Kelet-Szlovákia kiváló labdarúgócsapatait. EMELET ÉS ALAGSOR S végül, de tényleg nem utolsósorban adjuk meg a császárnak, ami a császáré... Vas Ferenc a tulajdonképpen még mindig fiatal edző, egy ajnácskói eredményes kitérővel, csaknem tíz évet töltött már el a szakosztálynál, s ezalatt serdülő, ifjúsági,junior és felnőtt csapatokkal négyszer nyert bajnokságot. Sporttörténelmi tény marad: egy esztendő leforgása alatt neki sikerült végrehajtani azt a bravúrt, amit előtte jóval tapasztaltabb és nevesebb edzőknek nem. Bajnokcsapatot nevelt egy hitehagyott gárdából, amely korábban két alkalommal is a döntő összecsapásokon bukott el. Pedig nagyon mélyről, az alagsorból indult el a csapat felé. Az őszi idény rosszul kezdődött; hazai pályán döntetlen Breznóval, majd vere- f ség Losonctól, aztán pontvesztés a teljesen esélytelen Vrútkyval szemben. És idegenben is érte egy-két hideg zuhany a társaságot. Aztán, amikor már senki sem vette komolyan a csapatot a riválisok közül, megkezdődött a felkapaszkodás. A görcsös erőlködésen túl az őszi idény egyik fordulópontját kétségtelenül egy sikeres „hazaigazolás“ jelentette. A húszéves Boros Gábor a kassai ZtS-böl került a csatársor tengelyébe, majd bal oldalára, s igazi mesterlövésznek bizonyult, sorsdöntő gólokat szerzett az őszi idény második felében. A téli alapozást már kellő önbizalommal végezte a csapat, az éllovas Losonccal szemben azonban hátránya igen jelentős volt ahhoz, hogy vérmes reményeket táplálhasson a bajnoki cím megszerzése iránt. Az éllovas első hat találkozója azonban egyenlő volt a „zuhanórepüléssel“, míg a rimaszombati együttes kilenc fordulón keresztül veretlen maradt. A „bátyiak“ döntetlent értek el Breznón és Dolny Kubínban, győztek Losoncon, D. Vestenicén és 2iarban, s természetesen valamennyi hazai találkozón . A tavaszi idény során csupán két alkalommal szenvedtek vereséget, mégpedig Füleken (Fiíakovo) és Vrútkyban. Mindkét találkozót Koncos kapus súlyos hibái miatt vesztette el, mint ahogyan nem remekelt a cerberus a pontszerzéssel végződött breznói és kubíni mérkőzéseken sem. Az edző a másik kapuvédö, Novák László súlyos vállsérülése miatt azonban kiszolgáltatott helyzetben volt, végül is a járási bajnokságban szereplő „B“ csapat kapuvédőjének segítségével fejezte be a csapat a bajnokságot. A mezőnyjátékosok egyébként egytől egyig megtették a magukét. A pályán külön klasszist képviselt a csapatkapitány Pápista Aladár, akihez a döntő fontosságú találkozókon felnőttek csapattársai: Boros, Rák, Fábri, Spaöek és Palider is. A hazai bajnoki találkozókon közönségszavazatok alapján egyébként nagyjából a fenti sorrend alakult ki a játékosok között. MÉRTÉKTARTÓ DERŰLÁTÁS Vajon mit hoz a jövő? Ez a kérdés foglalkoztatja napjainkban leginkább a csapat szurkolótáborát, mely az utóbbi években jelentősen megerősödött: a hazai mérkőzéseket általában 1000-1500-an tekintették meg, a rangadó jellegű találkozókat még ennél is többen. A nézőszám a következő bajnoki évben várhatóan tovább emelkedik, főként ha a kedvencek továbbra is lelkesen és eredményesen játszanak majd. A csapat irányítói mértéktartó bizakodással tekintenek a hamarosan rajtoló bajnokság elé. A jelenlegi játékoskeretet képesnek tartják a tisztes helytállásra a felsőbb szintű küzdelemsorozatban is, egy-két poszton azonban szükség lenne erősítésre. Látványos átigazolásokat nem terveznek, csupán a környékbeli fiatalok megszerzésére, fokozatos beépítésükre adottak a lehetőségek. A kéthetes nyári pihenő után a csapat hazai környezetben kezdi meg a felkészülést, majd július végén egy hetet az NDK-ban töltenek, ezalatt két barátságos mérkőzést játszanak. Aztán jöhet augusztus 14-e; a várva várt ligarajt! HACSI ATTILA Peter Palider (balról) és Boros Gábor, a csapat két mesterlövésze (A szerző felvételei) &ÚJSZÚ VASÁRNAPI KIADÁS Index 48 097 Kiadja Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága, főszerkesztő: Rabay Zoltán, helyettes főszerkesztő: Szarka István és Csetö János, szerkesztőség: 815 81 Bratislava. Gorkého 10. telefon 309 331-252, 332-301, szerkesztőségi titkárság: 550-18. gazdasági ügyek: 506-39 Táviró: 092308 Adminisztráció: Pravda Kiadóvállalat, 815 80 Bratislava. Volgogradská 8 Fényszedéssel készül a Pravda, az SZLKP Nyomdaipari Vállalata 02-es üzemében. 815 80 Bratislava. Martanoviőova 21 Hirdetési iroda magánszemélyeknek: 815 80 Bratislava, Jiráskova 5. telefon: 337-823. 337-825 Hirdetési iroda a közüle- teknek: 815 80 Bratislava. Vajanského nábreiie 15 II. emelet, telefon: 551-83. 544-51. Előfizetési dij havonta - a vasárnapi kiadással együtt - Kős 14.70 A vasárnapi kiadás előfizetési dija negyedévenként Kős 13.-. Terjeszti a Postai Hirlapszokjálat, előfizetéseket elfogad minden posta és kézbesítő. Külföldi megrendelések. PNS, Ústredná expedicia a dovoz tlaőe. 813 81 Bratislava. Gottwaldovo námestie 6
