Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)

1983-11-11 / 45. szám

JSZÚ 15 J3.XI.11. ,,A háború nyolc éve alatt békében éltünk egymással, drúzok és kereszté­nyek. Együtt vigadtunk a lakodalomban, együtt gyászoltunk a temetésen. Osztoz­tunk egymás örömében és bánatában. Aztán hirtelen minden megváltozott, ami­kor megjelentek az idegen fegyveresek. Biztos vagyok benne, hogy megint úgy lesz egyszer, mint régen, ha az idegenek elmennek innen.“ Nem hivatásos politikus, egyszerű drúz asszony, Vardeh Saar mondja ezt, aki hét gyermekével, férjével együtt Ai- nab faluból menekült Bejrutba. „Nem bírtuk tovább - folytatja. - Éjjel-nappal ágyúztak. A gyerekek a fülükre szorítot­ták a kezüket, és állandóan sírtak. A sötét pincében lapultunk, naponta csak egy­szer ettünk, hogy ki ne fogyjunk az éle­lemből. Amikor egy kis időre csillapodtak a harcok, nyaktöró sebességgel Bejrútba rohantunk.“ „Bárcsak elmennének a fegyveresek a hegyekből - sóhajt az Abadijéből me­nekült Szarni Macii keresztény szobafes­tő. - Rögtön vége lenne a háborúnak. Nézzen csak körül ebben a szállodában, egy fedél alatt vagyunk keresztények és drúzok. Kisegítjük egymást pénzzel, együtt vacsorázunk, kártyázunk, még az is szóba került, hogy együtt emigrálunk.“ A BETOLAKODÓK ELLEN A drúz hegyvidék véres tragédiája egy évvel ezelőtt, közvetlenül az izraeli invá­zió után kezdődött, amikor a megszállók­kal együttműködő falangisták elhatároz­ták, hogy lerohanják, kelet-bejrúti, tenger­parti miniállamukhoz csatolják Alej és Suf vidékét. Laktanyákat, katonai bázisokat rendeztek be, falvakat, városokat helyez­tek blokád alá, az úttorlaszoknál rend­szeresen túszokat szedtek és az elhur­colt foglyokat gyakran kivégezték. Akkori parancsnokuk, a később meggyilkolt Ba- sir Gemajel, azt állította, hogy céljuk a - senkitől sem fenyegetett - keresztény lakosság megvédelmezése. A falangista rémuralom elkerülhetetlenül fegyveres összecsapásokhoz vezetett.- Kezdetben a jobboldal és a baloldal, a falangista párt és a Haladó Szocialista Párt háborúja volt ez - mondja Khaula Arszian drúz hercegnő, a nemrég elhunyt Medzsid Arszian emír özvegye. - Később maronita-drúz felekezeti háborúvá fejlő­dött a konfliktus, mert a drúzok most már a puszta életüket kezdték félteni. Mi so­hasem mentünk mások területére, hogy megtámadjuk őket, hogyan tűrhetnénk el, hogy a saját otthonunkban törjenek ránk? A drúzok képesek mindent feláldozni, de a méltóságukat, a jogaikat nem. A megszálló Izrael tudatosan szította az ellentéteket, mintegy előkészítve a csapatátcsoportosítást követő szep­tember eleji robbanást. Izrael Libanon példáján próbálta igazolni, hogy nem le­hetséges a különböző vallások békés egymás mellett élése; apró, felekezeti államokra kell szabdalni a Közel-Keletet. A falangisták arra építették számításu­kat, hogy sikerül éket verniük a drúz közösség két befolyásos klánja, a kon­zervatív kormánypárti Arszlánok és Dzsumblatt haladó, ellenzéki követői kö­zé. „Amikor Basir Gemajelt köztársasági elnökké választották, mi rá szavaztunk, Valid Dzsumblatt pedig ellene volt- mondja Khaula Arszlán hercegnő.- Valid az izraeli - libanoni megállapo­dást is ellenezte, a férjem viszont támo­gatta. Ezek politikai dolgok. De most egy egész közösség sorsa forog kockán. Egységesnek kell lennünk. Es legyen mindenki számára világos, hogy teljes közöttünk az egység.“ A Dzsumblatt el­szigetelésére, leválasztására irányuló fa­langista manőver visszafelé sült el. TITOKZATOS VALLÁS A drúz közösség legendás egysége az ősi és titokzatos vallás hagyományaiból táplálkozik. Elkülönültsége, zártsága mi­att sokan nemzetiségnek vélik, holott az iszlám egyik, 1017-ben keletkezett szek­tája. Nevét egy Darazi nevű török szabó­tól nyerte. A drúz vallási tanokat szigorú titoktartás övezi. A hivők 90 százaléka, a „tudatlanok“, nem férkőzhettek hozzá a mindmáig kézzel másolt, arab nyelvű Szentíráshoz, ennek tanulmányozása a „beavatottak“, a „bölcsek“ kiváltsága. A jóságos és megfoghatatlan egy isten- hitük szerint - egymást követő reinkar­nációkban nyilvánítja ki önmagát. A síita felekezettel mutat rokonságot az a hiede­lem, hogy a Darazi által istenségnek nyilvánított, 1021-ben eltűnt Hakim kalifa ' - mint afféle rejtőző imám - tovább él. A jelenleg Libanon, Szíria és Izrael terü­letén honos szekta egyrészt az erős közösségi szellemnek, másrészt páratlan alkalmazkodóképességének köszönheti fennmaradását. A drúz vallás azt hirdeti, hogy a más közösségben élő hivő szín­lelheti az azonosulást a befogadó idegen szektával, miközben a szívében drúz ma­• Valid Dzsumblatt rád. Az izraeli drúzok olyan mértékben alkalmazkodtak államukhoz, hogy más arabokkal ellentétben a hadseregben is szolgálatot teljesíthetnek. A testvéri szoli­daritás jegyében viszont a libanoni drú­zok megmentését követelték kormányuk­tól, és szenvedélyesen tiltakoztak az amerikai hadiflotta drúz életeket kioltó beavatkozása ellen. Libanonba a XI. században érkeztek a drúzok. A XVII. században a maronita keresztényekkel vállvetve harcoltak a tö­felkelése a feudális urak ellen sok ke­resztény lemészárlásához vezetett. A francia beavatkozás nyomán sok drúz a mai Szíria területére menekült - ugyanannyian élnek most közülük itt, mint Libanonban. DZSUMBLATTNAK LENNI Az 1975-76-os polgárháború új, hosz- szan tartó konfliktushoz vezetett. Kamat Dzsumblatt, a Haladó Szocialista Párt alapítója, a drúz közösség legkiemelke­dőbb vezetője, a baloldali mohamedán erőkkel szövetkezve, a Palesztinái Fel- szabadítási Szervezet támogatásával harcot hirdetett az elavult, felekezeti ala­pokon álló kormányzati rendszer felszá­molására, a libanoni társadalmi és állami élet gyökeres korszerűsítésére. Az 1977-ben meggyilkolt Kamal Dzsumblatt örökébe fia, a ma 36 éves, bórdzsekiben, farmernadrágban járó Va­lid Dzsumblatt lépett. Tegyük hozzá, hogy vonakodottan, kényszeredetten, mert a müveit, arabul, angolul s franciául beszélő, az autózást, jachtozást, könnyű szórakoztatást kedvelő Valid betegesen idegenkedett a politikától. A családi-kö­zösségi hagyományok azonban nem hagytak számára választást: átvette a Haladó Szocialista Párt és a pártmilícia vezetését, a baloldali pártokat tömörítő nemzeti mozgalom élére állt. A tavalyi izraeli invázió idején átmene- tileg-elbizonytalankodott. Felfüggesztette a nemzeti mozgalom működését, eltávo­lodott Jasszer Arafattól, a Palesztinái Felszabadítási Szervezettől. Magatartá­sával magukat a drúzokat is zavarba ejtette. A közösséget fenyegető falangis­ta kihívás, az izraeli-libanoni külön- megállapodás, az amerikai befolyás megerősödése, a hazafias erőkre nehe­zedő falangista nyomás azonban a sorok rendezésére, a korábbi szövetségesi vi­szony újjáélesztésére kényszeritette. Most ott látjuk őt az ellenzéki Nemzeti Megmentési Front vezetőségében, a Li­banon jövőjéről folyó tárgyalások közép­pontjában. Szoros együttműködést alakí­tott ki Szíriával, a libanoni hazafias erők legfőbb támaszával. Valid Dzsumblatt habozó fiatalember­ből érett, magabiztos politikussá, az egész drúz közösség vitán felül elismert vezetőjévé vált. A parancsnoksága alatt álló fegyveres erők kiverték a falangista betolakodókat a drúz hegyvidékről, meg­állították a falangista törekvéseket meg­testesítő hadsereg előnyomulását, dacol­tak az amerikai hadiflotta félelme*es bea­vatkozásával. Az erőpróbából a hazafias erők kerültek ki győztesen. Amin Gemajel kormánya a tűzszünet és egyben a nem­zeti megbékélési tárgyalások elfogadá­sára kényszerült. ,.Valid bej“ a drúz összefogás és helyt­állás jelképe, a jogos drúz követelések hiteles szószólója. Annak az új Libanon­nak a harcosa, amelyben a minden más közösségnél elnyomottabb, kisemmizet- tebb drúzok - más elnyomottakkal együtt - egyenrangú állampolgárok lehetnek. A mintegy 300 ezer, túlnyomórészt föld­műveléssel foglalkozó drúz reménykedve tekint a Suf-hegységben levő Mukhtára, a Dzsumblattok fellegvára felé. (NÉPSZABADSÁG) rok uralom ellen. 1860-ban a drúzok • Drúz milicisták A LIBANONI DRÚZOK Túl sok ember, kevés víz Az elmúlt évben zajlott le a legnagyobb méretű népes­ségrobbanás az emberiség történelmében. A Föld lakói­nak száma 4,7 milliárdra emelkedett. Legalábbis ezt álla­pítja meg az amerikai statisztikai hivatal Washingtonban közzétett jelentése. 1983. június 30-án a jelentés szerint 4 721 888 000 ember élt a Földön. Egy évvel korábban 82 077 000-rel kevesebb volt a Föld összlakossága. Havonta tehát csaknem annyi ember születik, mint ameny- nyi Ausztria lakossága. > A jelentés szerint 1970 óta egymilliárd tővel gyarapodott a Föld népessége. Bár a növekedési ütem valamelyest csökkent, az abszolút számokban kifejezett növekedés változatlanul tekintélyes. A világméretű népességnöveke­dés 1964 és 1965 között érte el eddigi csúcspontját, a 2,2 százalékot, a hetvenes évek közepén 1,9 százalékra esett vissza, s azóta nemigen változott. Minthogy a változatlan növekedési ütem egy évről évre szaporodó népességbázisra vonatkozik, az emberek abszolút száma változatlanul ugrásszerűen emelkedik. A jelentés megállapítja, hogy az emberek több mint fele a Föld öt legnagyobb országában - Kína (1 059 802 000 lakos), India (730 572 000), a Szovjetunió (272 308 000), az Egyesült Államok (234 193 000) és Indonézia (160 932 000) él. Kína azért nem áll már a népességnöve­kedés dolgában a nemzetközi mezőny élén, mert óriási erőfeszítéseket tesz a robbanásszerű népszaporulat sza­bályozására. Mindezek tudatában aggasztónak hat egyes tudósok prognózisa a Föld vízkészleteiről: a talajvízkészletekkel folytatott rablógazdálkodás, a készletek növekvő szennye­ződése következtében a századfordulóra szűkössé válhat a hűvös - és létfontosságú - vízből rendelkezésre álló mennyiség. Olyannyira szűkössé, hogy a nagyvárosok lakhatatlanná válnak, s a harmadik világban élő emberek milliói pusztulnak el az ivóvíz szennyezettsége miatt, vagy halnak éhen az elhúzódó aszályok következtében. Bár a Föld felszínének több mint háromnegyed részét víz borítja, ennek a mennyiségnek csaknem 99 százaléka sós víz. A világ víztömegének mindössze 1,2 százaléka található a sarkvidéki területeken és a magashegységi gleccserekben, a folyókban és az édesvízi tavakban, a talajvízben és a légkör vízgőzében. És ez a csekély hányad az emberi élet alapja. Egyes területeken a víz drága jószág lett. Nemrégiben például félmillió kínai egy 800 kilométer hosszú csatorna- rendszert épített, hogy Tiencsin szárazság sújtotta iparvá­rosa a hőn áhított vízhez jusson. Ha így megy tovább, nemsokára óriás tankhajók közlekednek majd a fél vilá­gon, hogy vizet szállítsanak a száraz Közel-Keletre. Az Egyesült Arab Emírségek például ivóvíz vásárlásáról foly­tat komoly tárgyalásokat Japánnal. A vizet a tervek szerint olajtankhajók viszik majd Japánból a Perzsa-öbölbe. Az afrikai kontinensen már most válságos a helyzet. Egy ENSZ-statisztika szerint 15 afrikai államban uralkodik éhínség az elhúzódó aszály következtében. A kontinens déli részén a XX. század legsúlyosabb aszálya teszi elviselhetetlenné az életet az ott élők számára. Az Afrika északi részén húzódó Szaharában emberek milliói mene­külnek el az egyre terjedő sivatag elöl. Az ENSZ egyik tanulmánya megállapítja, hogy a világ népességének fele már csak álmodozhat az egészséges és megfelelő ivóvízellátásról. Az ENSZ ezért a víz évtize­dének nyilvánította a nyolcvanas éveket. Datolyapálmák az Arab félszigeten - de meddig? (VOLKSTIMME)

Next

/
Thumbnails
Contents