Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1983-07-08 / 27. szám
IDILL VIRSLI BLÖD- Nem ismerjük mi egymást? Magát már láttam valahol.- Az nem lehet. Ott még sosem jártam... Tópart. Holdvilágos nyári éjszaka. Megszólal a félszeg fiatalember:- Hölgyem, én rém zavarban vagyok. Úgy érzem, nem tudom önt meghódítani. Mire a nő:- Fel a fejjel, fiatalember. Eddig még mindenkinek sikerült! ARANYOS ÖREGEK öreg pár üldögél a pádon. A nénike nyolcvan, a bácsi nyolcvanöt éves lehet.- Azt hiszem - szólal meg az öreg reszketeg hangon -, ideje lenne megházasodnunk, hisz kerek ötven esztendeje élünk együtt.- Ugyan, ugyan, édes öregem mondja a nénike fejcsóválva.- Kinek keltenénk már mi? A HÉT VICCE Kovácsék új autót vettek. Az apa maga mellé ülteti kisfiát, hogy egy kicsit megkocsikáztassa. Amikor hazaérnek, az anya megkérdezi:- Nos, kisfiam, hogy volt?- Nagyon izgalmas! Láttunk az úton egy idiótát, három ökröt, két marhát, hét maflát és egy majmot!-Tessék a virsli meg a korsó sör.- De kérem, ezt nem én rendeltem, hanem a szomszéd asztalnál ülő fiatalember.- Vagy úgy. Akkor cseréljenek helyet! ÖZVEGY Emil elújságolja a feleségének, hogy egyik jól szituált ismerősük meghalt. Aztán megkérdi Stz asszonytól:- Mit szólsz hozzá, Emma? Most ugye szeretnél az özvegye lenni?- Ugyan drága szívem - fuvo- lázza az asszony, - hogy mondhatsz ilyet! Hiszen tudod, hogy én mindig csak a te özvegyed akartam lenni! REGÉNY y -Tudja-mondja Fehérné az új szomszédasszonynak -, az én férjem író. Minden évben megjelenik egy szerelmi regénye.-Az én férjem pedig minden hónapban elhallgat egyet! f/ÁUflrr^ I/oaímo&i yAla****» Ä-I-C, / ± • 'j> ■Jj 1‘IOLVHK‘ft+t- Micsoda? Hogy még ma nem jelentettek közlekedési balesetet? Ez lehetetlen, a feleségem már tíz perce elindult a garázsból. .. (Lubomír Nikolíni rajza) ÉTTEREMBEN- Milyen ez a rák? - mutatja a vendég a pincérnek. - Ennek hiányzik az ollója!- Ez azért van- mondja a pincér -, mert a konyhában összeverekedett egy másik rákkal. •- Akkor ezt vigye vissza- mondja a vendég -, és hozza ki nekem a győztest. Nyári kép (Vladimír Pavlik karikatúrája) Szöveg nélkül (Julo Polák karikatúrája) EZ IS MEGOLDÁS Egy fiatal könyvelő bemegy az igazgatójához:- Igazgató elvtárs, én már két éve végzem itt három ember munkáját, talán megérdemelném a fizetésemelést.- A fizetését nem tudom emelni - mondja az igazgató -, de mondja meg nekem a két másik ember nevét, azonnal felmondok nekik. UJ MODELL A festömüvészjelölt letette az ecsetet, a modellhez lépett, és megcsókolta. A tizennyolc éves lány rettentő zavarba jött, és méltatlankodva kérdezte:- Valamennyi modelljét megcsókolja?- Isten őrizz! Előbb ugyanis pontyokat festettem, később ajtókilincset, legutóbb pedig egy kilencvenéves bácsit. IGEN TÜSKÉK Abszolút szemtelenség, ha valaki azt akarja, hogy a kenőpénzt is beszámítsák a nyugdíjmegállapítás összegébe. * * * Már a kalarábé Is unja, hogy - legalábbis árban- még nyár derekán Is primőr. / # * * Óriási sikerem van a fiatal lányoknál, kivétel nélkül majdnem mindegyik tetszik- mondja egy agg férfi. * * * Az irónia az, ha a hasbeszélőnek gyomorbántalmai vannak. * * * Ha nem tudod megtenni- legalább ígérd meg. * * * Kérem, születésemért senkit se okoljanak. PALÁGY1 LAJOS JÓ FÉRJ Két barát találkozik:- Hová sietsz?- Megyek haza, főzni.- Beteg a feleséged?- Nem. Éhes. Sanyi újságolja:- Egyhetes kérlelés, udvarlás után Éva tegnap este igent mondott.- No, és akkor mikor lesz az esküvő?- Ugyan... Hát miért kell ahhoz esküvő?- Papa, van itt még egy pici csomag. Ebben a bőröndben vannak a gyógyszereim. . . (Lubomír Kotrha rajza) ÉLET A hetvenéves Kovács azt kérdezi egy húszéves lánytól:- Mondja, kedves! Végig tudná élni az életét egy hetvenéves emberrel? A leányka rövid gondolkodás után így felel:- Az enyémet nem, de az övét igen. REKORD Az ejtőernyős ugrása félresikerül - fennakad egy fán. Az emberek létrát hoznak, hogy lesegítsék.- Rekordugrást akartam véghezvinni, de nem sikerült - kesereg az ejtőernyős.- Már hogyne sikerült volna!- mondja az egyik segédkező.- Maga az első a falunkban, aki lejön a fáról, pedig nem is mászott fel rá! Vladimír Kubelka Mint mindig A kérdés már napok óta a levegőben lógott, míg aztán végre elhangzott:- Hova megyünk az idén nyaralni, papa? - kérdezte egy nap a feleségem, s kérdése a korábbi években szerzett minden tapasztalatom ellenére felkészületlenül ért.-Hogy őszinte legyek, mama, még nem volt időm ezen gondolkozni - feleltem az igazsághoz híven, ám annak biztos tudatában, hogy az efféle válasz nem elégíti ki a nejemet. Hát nem is.- No persze, gondolhattam volna, hogy a család jóléte neked, mint mindig, most is közömbös! - nyilatkozott bírálóan, és dühösen folytatta: - Vagy megint elviszel bennünket a nyáron autóval a városon túlra, néhány kilométerre, a kempingbe, ugye? Villámgyorsan reagáltam. - Várj csak, mama. Hát olyan rossz volt legutóbb a Büdöstó mellett? Emlékezz csak a csodálatos fürdésre, a rengeteg gombára, az áfonyára... Nejemnek egy pillanatra felragyogott a szeme a szép emlékek felidézésekor, de idejében észhez kapott: - Hát igen, nem volt éppen a legrosszabb, de emlékezz csak arra a szörnyű budira, meg hogy milyen messzire kellett ivóvízért járnunk! És egyáltalán! Es egyáltalán! Nejem szótárában ez a felkiáltójel, mely után részemről csakis elbűvölő hírek következhetnek, mint például hogy sikerült májat meg vesét szereznem, vagy szakszervezeti beutalót kaptam a Tátrába, esetleg rendkívüli jutalmat és hasonlók. Sajnos abban a pillanatban nem volt kéznél semmilyen adum, amivel az „és egyáltalánt“ letromfolhatnám. Sosem fogom fel, mi játszódott le kicsi agyamban abban a röpke pillanatban, de tény, hogy hirtelen kiböktem: - Akkor elmegyünk a tengerhez! E szűkszavú közlés után nejem megmerevedett, szárazon nagyot nyelt, s csak három szót volt képes kinyögni: - Ezt komolyan gondolod?- Igen - mondtam egész komolyan.- Várj csak. Hogyan képzeled el? - folytatta asszonyom, miután végre felfogta szavaim értelmét. - Van talán valamilyen eltitkolt megtakarított pénzed?- Nincs... de kölcsönkérhetnénk. Mondjuk a nővéredtől.- Papa, te agyalágyult, hiszen még háromezerrel tartozunk neki az autóért. Hát elfelejtetted?- Nem felejtettem el, de ez volna az egyetlen lehetőség, hogy eljussunk a tengerhez. Tudom, hogy ez után vágyódsz, drágám - tettem hozzá képmutatóan, mert rájöttem, hogy ösztönösen a helyes adut választottam. A feleségem semmit sem vethet a szememre, de ahogy ismerem, az adott kölrülmények között javaslatomat elveti. De még mennyire!- Nem, papa, ez szóba sem jöhet. Tudod, mit? Megint sátorozni fogunk, de egy feltétellel... nem a Büdöstóhoz megyünk, hanem messzebb. ,- Ahogy akarod, anyukám. Mindjárt holnap veszek autóstérképet és keresek valami príma primisszimót. Nos, kivágtam magam, mint mindig. Azzal a különbséggel, a feleségemet az idén a tengerrel csaltam - lépre. KOPASZ CSILLA fordítása
