Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1983-11-04 / 44. szám
m yw Wf MOSZKVAI EMLÉKEK M ostanában, amikor november 7-ról, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójáról hallok és olvasok, eszembe jutnak a Moszkvában töltött felejthetetlen napok. Ősz volt akkor is. A kék ég alatt enyhe szél gombolyította a tejszínhab felhőket és fodrozta a Moszkva folyó csónakok, fehér szárnyashajók szántotta víztükrét. A Kreml kőcsipkés bástyái körül gerlék és galambok röpködtek, s a terebélyes fák rozsdásodó lombozata napról-napra gyérült. A látogatók között várakozva, nézelődve, ahogy észrevettem a nagybajuszé bácsit, hirtelen arra az októberi kiskatonára gondoltam, aki a forradalom éjszakáján Lenint igazoltatta. Később felismerni véltem benne azt a kiskatonát, aki a felszabadító harcosokkal hozzánk érkezett annak idején... Különben a sok-sok várakozó között mindig hallani szlovák, cseh, magyar beszédet is. önkéntelenül is dálatos a város. Odainteget a világ legmagasabb építménye, az 534 méter magas osztankinói televíziós torony is. Sétálni persze jóleső, meg tanulságos a Szovjetunió köztársaságainak állandó, népgazdasági kiállításának épületei között is. Ott mutatkozik meg igazán, hogy milyen csodálatos és gazdag állam a Szovjetunió. És a nyüzsgő embertömegben éreztem meg igazán, hogy ennek a nagy álKülönben élénk volt az élet. Sütött a nap és az emberek könnyé kabátban, vidáman mentek a dolguk után, csupán a GUM nagyáruház és a mé- zeum környékén nézelődött és fényképezett kényelmesen, ráérve egy tucat turista. Legélénkebb az élet a szovjet főváros központi terén, a Vörös téren volt. A Kreml fala mögül elénk magasló zöld kupola - a Legfelsőbb Tanács épülete - tetején égő lángként lobogott a vörös selyemzászló, s a Szpaszkíj-tornyon ragyogott a vérvörös rubin csillag, Lenin csillaga. Eszembe is jutott apám, aki az első világháboréból későn hazatérő hadifogolyként, bár táborba vitték a csendőrök, magával hozta az aprócska vörös csillagot. A táborból kikerülve nem törődött a politikával, de családi körben minden november 7-én elővette a csillagot, mondva: milliók vezérlő csillaga ez...! És én a Vörös téren a saját szememmel láttam, hogy valóban az. Ahogy a mauzóleum felé igyekeztem, hogy ott meghajtsam fejem Lenin elvtárs előtt láttam: a téren elfér az egész világ. A vidéki átutazók, a külföldiek, hosszú, kígyózó sorokban, türelmesen várakoztak csakhogy tiszteleghessenek a proletárforradalom nagy vezére, a vörös csillagos harcosok példaképe előtt. Nyekraszovnak, a nagy orosz költőnek a szavai jutottak eszembe: Nép jön - hívatlanul / Szemként búzaszem / Hegyekké tornyosul... Béke, nyugalom és valamiféle dallamos ritmus jellemezte az őszi Moszkvát. Jóleső volt hosszú sétákat tenni a széles utcákon, tereken. Csak később állapítottam meg: a világváros területének több mint egyharmada park, illetve liget. Különösen szemet gyönyörködtető a város panorámája a Lenin-hegyrőf ahol a Lomonoszov Egyetem épülete áll. A gyorslift pillanatok alatt felröpíti a vendéget a világszerte híres tudományos intézmény 26. emeletének erkélyére, s onnan nézve igazán csolamnak a népei, dolgozói mennyire érdeklődnek minden iránt, ami új, korszerű. Alkonyat után, este sétálni Moszkvában, szintén élmény. Köröskörül fények, fények és fények. A vibráló neonrajzok, az új lakótömbök csillogó ablakszemei láttán arra gondol a sétáló, hogy valaha talán Párizs lehetett a fény városa, de ma Moszkva az. Tűnődhet a sétáló kedvére, hogy hol van vége a csúcsforgalom utolsó órájában hömpölygő sokaságnak, a metróból kiözönlő emberáradatnak. A bulvárokon, a proszpekteken, a mozik, a színházak, a hatalmas üzletek és áruházak előtt előtt pedig megfigyelheti: magabiztosan derűsek a járókelők. • Akár merre mentem, soha sem tévedtem el. Pedig ezt a világvárost tízmillió ember lakja. Mindig akadt aki szívesen megmagyarázta, megértette velem, hogy merre menjek. Aki egyszer legalább járt már a Szovjetunióban, Moszkvában, meggyőződhetett a saját szemével: épül és erősödik az új világ. Vasutas apám még csak tanulta a szót: szovjetek, Szovjetunió. Ma az egész világ figyeli és ismeri. A magammal hozott fényképek, emléktárgyak, jelvények, címek felidézik azokat a napokat, melyeket ebben a városban töltöttem. És még valamit. Amit nem is lehet szavakkal kifejezni, amit csak érezni lehet, amikor november 7-én hallom, olvasom: Moszkva. KANIZSA ISTVÁN Séta az állandó népgazdasági kiállítás területén (Hajdú András felvételei) Ezekben a napokban jelentős és fontos korszak kezdődik a pártsejtek és pártalapszervezetek életében, az évzáró gyűlések időszaka. Moszkvában, a Forradalom Zászlaja üzemben, Alexej Tkacsov, a szerelőműhely főnöke, a pártbizottság elnöke a gyűlésen így beszélt az elmúlt év munkájáról és a jövő távlatairól:- Gazdag évet zárunk, pártcsoportunk sokoldalú munkát végzett. Mi kezdeményeztük a ,,25 élmunkáshét a kommunista munka mozgalmának 25. évfordulójára“ versenyt és teljesítettük a megszilárdított kötelezettségvállalásokat. Más szóval: igyekeztünk magasra emelni a párt jó hírnevét. Most pedig azt latolgatjuk, hogyan emelhetnénk még magasabbra. Alexej Tkacsov jól beszélt. Szavait ma számos pártcsoportvezető elismételheti, mert több mint 659 ezer pártalap- szervezetünk és pártsejtünk van. A pártalapszervezetek a műhelyekben, építkezéseken, farmokon, intézményekben, iskolákban, a brigádokban és műszakokban fejtik ki tevékenységüket. Ahol tervszerűen és céltudatosan dolgoznak, mindenütt sikeresen teljesítik a XXVI. pártkongresszus és az SZKP KB plenáris üléseinek határozatait. Az évzáró gyűlések a párt erejének tárgyilagos seregszemléi. A kommunisták arra törekszenek, hogy megteremtsék az igényesség, a felelősségtudat, az elvtársiasság légkörét, hogy a közösség minden jó kezdeményezést támogasson és a hibákat elfogulatlanul bírálják. Aki ma felemeli a szavát, az ügyet akarja előbbre vinni. Jurij Andropov az SZKP KB júniusi plenáris ülésén hangsúlyozta: „Minél bátrabban és konkrétabban járnak el a kommunisták a pártélet és az ország időszerű kérdéseinek megítélésénél, minél aktívabban vesznek részt az elfogadott határozatok teljesítésében, pártunk annál sikeresebben teljesítheti történelmi küldetését.“ Annak ellenére, hogy a pártcsoportok létszáma nem nagy, nagy a jelentőségük és nagyok a feladataik. A pártkollektívákba tömörült kommunisták aktív részvételével válnak gyakorlati tettekké, konkrét valósággá az elvont politikai és közgazdasági fogalmak. A pártcsoport a tömegek között dolgozik, ezért idejében felfigyelhet minden értékes kezdeményezésre, támogathatja az előrevivő A pártcsoportok ma tapasztalatok elterjesztését, és eltávolíthatja a kollektív munkát fékező akadályokat. Az a feladatunk, hogy ezeket a lehetőségeket a legnagyobb mértékben kihasználjuk. Mire irányuljon elsősorban a pártcsoportok energiája? A gazdasági élet területén az olyan kulcskérdésre, mint a munkatermelékenység lényeges fokozása. Itt több lehetőségünk is van: a tudományos és technikai vívmányok bevezetése a gyakorlatba, a komplex gépesítés,a jobb munkaszervezés. Például Minszkben, az Integrál társulásban, a Bezrucsko vezette munkabrigád kommunistái elhatározták a múlt évben megtartott évzáró pártgyűlésen, hogy mindenki több szakmában szerez jártasságot, így a brigád tagjai minden munkaterületen válthatják egymást, s így feladataikat kisebb létszámmal is tudják teljesíteni. A pártcsoport vezetője, Natalevicsová most jelentette, hogy a határozatot teljesítették: a brigádban dolgozó emberek fele felszabadult, őket más részlegen lehet foglalkoztatni, maga a brigád viszont többet termel, mint az átszervezés előtt. Külön kell hangsúlyoznunk, hogy az újszerű munka- szervezés, a brigádforma széles teret nyit az emberek kezdeményezése előtt. Ez a forma a közgazdasági és az erkölcsi nevelés jó iskolája, a közös feladatok és érdekek összefogják a közösséget. Ez a forma biztosítja a valódi szocialista önkormányzat érvényre juttatását. Minél aktívabbak a kommunisták, annál szilárdabb a munkaközösség, érdekesebb a brigád élete és munkája. Ezért a pártcsoportok arra törekszenek, hogy tagjaik alkossák a brigád magvát. Az SZKP KB júniusi plenáris ülése, amely az ideológiai és tömegpolitikai munka időszerű kérdéseit tárgyalta meg, a munkakollektívák és pártalapszervezetek elé igényes akcióprogramot tűzött, s ennek teljesítése során elsősorban a pártalapszervezetekre vár sok tennivaló. Jól ismerik az emberek erős és gyenge oldalát, márpedig a nevelő munkában elsősorban az egyéni bánásmód szokott eredményes lenni. A pártcsoportok ideológiai aktívája épp erre hívja fel az agitátorok, a politikai tájékoztatással megbízott elvtársak, az instruktorok és minden kommunista figyelmét. Ma a fegyelem és a szervezettség megszilárdítása tartozik a legfontosabb feladatok közé. A most zajló pártgyüléseken kérlelhetetlenül fellépnek a munkakerülők, az alkoholisták, a munkahelyüket gyakran változtatók és a szocialista társadalmi tulajdon fosztogatói ellen. A pártcsoportok sikere annál nagyobb lesz, minél konkrétabb és rugalmasabb intézkedéseket foganatosítanak. A siker nem marad el, ha a kommunisták szilárdan támaszkodnak a társadalmi szervezetekre, a munkásgyűlésekre, a termelési értekezletekre, a brigácjyezetök tanácsára, a népi ellenőrző bizottságokra, a munkabíróságokra. Az egészséges közvélemény a pártcsoportok megbízható eszköze a fegyelemért folytatott küzdelemben. A pártcsoportok munkáját a pártbizottság irányítja. Az utóbbi időben sokat tettek a pártcsoportok vezetőinek oktatásáért és a tapasztalatcsere lehetőségének javításáért. Az évzáró pártgyűléseken azonban más tények is nyilvánosságra kerülnek. Az Oktyabrszki területi pártbizottság okiratai között például szerepel egy pártcsoport neve, amelyet Tallinban, az Elektron társulás központi vállalatának javító műhelyében alakítottak. De sem a területi bizottságon, sem a központi vállalat pártbizottságán nem érdekelt senkit, mivel foglalkozik ez a pártcsoport. Úgy néz ki, hogy semmivel. Egy év alatt egyetlen egyszer sem jöttek össze a tagjai. Közben a televíziójavítás minősége - mert a műhely dolgozói ezzel foglalkoznak - alacsony színvonalú. A mostani évzáró pártgyülések a tizenegyedik ötéves terv harmadik, vagyis „középső“ évében zajlanak. Már sok problémát megoldottak, de a jövőben még többet meg kell oldani. Ezért meghatározó, hogy az év legfontosabb gyűlése a pártcsoportokban minden kommunista számára új erő- és energiaforrást jelentsen, s arra ösztönözze őket, hogy alkotó módon viszonyuljanak saját kötelessége'kheZ V. ZAVJATOV ÚJ S3 D 1983. XI
