Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)

1983-11-04 / 44. szám

m yw Wf MOSZKVAI EMLÉKEK M ostanában, amikor november 7-ról, a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom évfordulójáról hal­lok és olvasok, eszembe jutnak a Moszkvában töltött felejthetetlen napok. Ősz volt akkor is. A kék ég alatt enyhe szél gombolyította a tejszínhab felhőket és fodrozta a Moszkva folyó csónakok, fehér szárnyashajók szán­totta víztükrét. A Kreml kőcsipkés bástyái körül gerlék és galambok röp­ködtek, s a terebélyes fák rozsdásodó lombozata napról-napra gyérült. A látogatók között várakozva, né­zelődve, ahogy észrevettem a nagy­bajuszé bácsit, hirtelen arra az októ­beri kiskatonára gondoltam, aki a for­radalom éjszakáján Lenint igazoltatta. Később felismerni véltem benne azt a kiskatonát, aki a felszabadító harco­sokkal hozzánk érkezett annak idején... Különben a sok-sok várakozó kö­zött mindig hallani szlovák, cseh, ma­gyar beszédet is. önkéntelenül is dálatos a város. Odainteget a világ legmagasabb építménye, az 534 mé­ter magas osztankinói televíziós to­rony is. Sétálni persze jóleső, meg tanulsá­gos a Szovjetunió köztársaságainak állandó, népgazdasági kiállításának épületei között is. Ott mutatkozik meg igazán, hogy milyen csodálatos és gazdag állam a Szovjetunió. És a nyüzsgő embertömegben éreztem meg igazán, hogy ennek a nagy ál­Különben élénk volt az élet. Sütött a nap és az emberek könnyé kabát­ban, vidáman mentek a dolguk után, csupán a GUM nagyáruház és a mé- zeum környékén nézelődött és fény­képezett kényelmesen, ráérve egy tu­cat turista. Legélénkebb az élet a szovjet főváros központi terén, a Vörös téren volt. A Kreml fala mögül elénk magasló zöld kupola - a Legfelsőbb Tanács épülete - tetején égő lángként lobo­gott a vörös selyemzászló, s a Szpaszkíj-tornyon ragyogott a vérvörös rubin csillag, Lenin csil­laga. Eszembe is jutott apám, aki az első világháboréból későn hazatérő hadi­fogolyként, bár táborba vitték a csend­őrök, magával hozta az aprócska vörös csillagot. A táborból kikerülve nem törődött a politikával, de családi körben minden november 7-én elő­vette a csillagot, mondva: milliók ve­zérlő csillaga ez...! És én a Vörös téren a saját sze­memmel láttam, hogy valóban az. Ahogy a mauzóleum felé igyekeztem, hogy ott meghajtsam fejem Lenin elv­társ előtt láttam: a téren elfér az egész világ. A vidéki átutazók, a külföldiek, hosszú, kígyózó sorokban, türelme­sen várakoztak csakhogy tiszteleg­hessenek a proletárforradalom nagy vezére, a vörös csillagos harcosok példaképe előtt. Nyekraszovnak, a nagy orosz költő­nek a szavai jutottak eszembe: Nép jön - hívatlanul / Szemként búzaszem / Hegyekké tornyosul... Béke, nyugalom és valamiféle dal­lamos ritmus jellemezte az őszi Moszkvát. Jóleső volt hosszú sétákat tenni a széles utcákon, tereken. Csak később állapítottam meg: a világváros területének több mint egyharmada park, illetve liget. Különösen szemet gyönyörködtető a város panorámája a Lenin-hegyrőf ahol a Lomonoszov Egyetem épülete áll. A gyorslift pillanatok alatt felröpíti a vendéget a világszerte híres tudo­mányos intézmény 26. emeletének erkélyére, s onnan nézve igazán cso­lamnak a népei, dolgozói mennyire érdeklődnek minden iránt, ami új, kor­szerű. Alkonyat után, este sétálni Moszk­vában, szintén élmény. Köröskörül fé­nyek, fények és fények. A vibráló neonrajzok, az új lakótömbök csillogó ablakszemei láttán arra gondol a sé­táló, hogy valaha talán Párizs lehetett a fény városa, de ma Moszkva az. Tűnődhet a sétáló kedvére, hogy hol van vége a csúcsforgalom utolsó órájában hömpölygő sokaságnak, a metróból kiözönlő emberáradatnak. A bulvárokon, a proszpekteken, a mo­zik, a színházak, a hatalmas üzletek és áruházak előtt előtt pedig megfi­gyelheti: magabiztosan derűsek a já­rókelők. • Akár merre mentem, soha sem té­vedtem el. Pedig ezt a világvárost tízmillió ember lakja. Mindig akadt aki szívesen megmagyarázta, megértette velem, hogy merre menjek. Aki egyszer legalább járt már a Szovjetunióban, Moszkvában, meg­győződhetett a saját szemével: épül és erősödik az új világ. Vasutas apám még csak tanulta a szót: szovjetek, Szovjetunió. Ma az egész világ figyeli és ismeri. A magammal hozott fényképek, emléktárgyak, jelvények, címek fel­idézik azokat a napokat, melyeket eb­ben a városban töltöttem. És még valamit. Amit nem is lehet szavakkal kifejezni, amit csak érezni lehet, amikor november 7-én hallom, olvasom: Moszkva. KANIZSA ISTVÁN Séta az állandó népgazdasági kiállítás terü­letén (Hajdú András felvételei) Ezekben a napokban jelentős és fontos korszak kezdő­dik a pártsejtek és pártalapszervezetek életében, az évzáró gyűlések időszaka. Moszkvában, a Forradalom Zászlaja üzemben, Alexej Tkacsov, a szerelőműhely főnöke, a pártbizottság elnöke a gyűlésen így beszélt az elmúlt év munkájáról és a jövő távlatairól:- Gazdag évet zárunk, pártcsoportunk sokoldalú mun­kát végzett. Mi kezdeményeztük a ,,25 élmunkáshét a kommunista munka mozgalmának 25. évfordulójára“ versenyt és teljesítettük a megszilárdított kötelezettségvál­lalásokat. Más szóval: igyekeztünk magasra emelni a párt jó hírnevét. Most pedig azt latolgatjuk, hogyan emelhet­nénk még magasabbra. Alexej Tkacsov jól beszélt. Szavait ma számos pártcso­portvezető elismételheti, mert több mint 659 ezer pártalap- szervezetünk és pártsejtünk van. A pártalapszervezetek a műhelyekben, építkezéseken, farmokon, intézmények­ben, iskolákban, a brigádokban és műszakokban fejtik ki tevékenységüket. Ahol tervszerűen és céltudatosan dolgoz­nak, mindenütt sikeresen teljesítik a XXVI. pártkongresszus és az SZKP KB plenáris üléseinek határozatait. Az évzáró gyűlések a párt erejének tárgyilagos sereg­szemléi. A kommunisták arra törekszenek, hogy megte­remtsék az igényesség, a felelősségtudat, az elvtársiasság légkörét, hogy a közösség minden jó kezdeményezést támogasson és a hibákat elfogulatlanul bírálják. Aki ma felemeli a szavát, az ügyet akarja előbbre vinni. Jurij Andropov az SZKP KB júniusi plenáris ülésén hangsú­lyozta: „Minél bátrabban és konkrétabban járnak el a kom­munisták a pártélet és az ország időszerű kérdéseinek megítélésénél, minél aktívabban vesznek részt az elfoga­dott határozatok teljesítésében, pártunk annál sikereseb­ben teljesítheti történelmi küldetését.“ Annak ellenére, hogy a pártcsoportok létszáma nem nagy, nagy a jelentőségük és nagyok a feladataik. A párt­kollektívákba tömörült kommunisták aktív részvételével válnak gyakorlati tettekké, konkrét valósággá az elvont politikai és közgazdasági fogalmak. A pártcsoport a töme­gek között dolgozik, ezért idejében felfigyelhet minden értékes kezdeményezésre, támogathatja az előrevivő A pártcsoportok ma tapasztalatok elterjesztését, és eltávolíthatja a kollektív munkát fékező akadályokat. Az a feladatunk, hogy ezeket a lehetőségeket a legnagyobb mértékben kihasználjuk. Mire irányuljon elsősorban a pártcsoportok energiája? A gazdasági élet területén az olyan kulcskérdésre, mint a munkatermelékenység lényeges fokozása. Itt több lehe­tőségünk is van: a tudományos és technikai vívmányok bevezetése a gyakorlatba, a komplex gépesítés,a jobb munkaszervezés. Például Minszkben, az Integrál társulás­ban, a Bezrucsko vezette munkabrigád kommunistái elha­tározták a múlt évben megtartott évzáró pártgyűlésen, hogy mindenki több szakmában szerez jártasságot, így a brigád tagjai minden munkaterületen válthatják egymást, s így feladataikat kisebb létszámmal is tudják teljesíteni. A pártcsoport vezetője, Natalevicsová most jelentette, hogy a határozatot teljesítették: a brigádban dolgozó emberek fele felszabadult, őket más részlegen lehet foglalkoztatni, maga a brigád viszont többet termel, mint az átszervezés előtt. Külön kell hangsúlyoznunk, hogy az újszerű munka- szervezés, a brigádforma széles teret nyit az emberek kezdeményezése előtt. Ez a forma a közgazdasági és az erkölcsi nevelés jó iskolája, a közös feladatok és érdekek összefogják a közösséget. Ez a forma biztosítja a valódi szocialista önkormányzat érvényre juttatását. Minél aktí­vabbak a kommunisták, annál szilárdabb a munkaközös­ség, érdekesebb a brigád élete és munkája. Ezért a párt­csoportok arra törekszenek, hogy tagjaik alkossák a brigád magvát. Az SZKP KB júniusi plenáris ülése, amely az ideológiai és tömegpolitikai munka időszerű kérdéseit tárgyalta meg, a munkakollektívák és pártalapszervezetek elé igényes akcióprogramot tűzött, s ennek teljesítése során elsősor­ban a pártalapszervezetekre vár sok tennivaló. Jól ismerik az emberek erős és gyenge oldalát, márpedig a nevelő munkában elsősorban az egyéni bánásmód szokott ered­ményes lenni. A pártcsoportok ideológiai aktívája épp erre hívja fel az agitátorok, a politikai tájékoztatással megbízott elvtársak, az instruktorok és minden kommunista fi­gyelmét. Ma a fegyelem és a szervezettség megszilárdítása tartozik a legfontosabb feladatok közé. A most zajló pártgyüléseken kérlelhetetlenül fellépnek a munkakerülők, az alkoholisták, a munkahelyüket gyakran változtatók és a szocialista társadalmi tulajdon fosztogatói ellen. A párt­csoportok sikere annál nagyobb lesz, minél konkrétabb és rugalmasabb intézkedéseket foganatosítanak. A siker nem marad el, ha a kommunisták szilárdan támaszkodnak a társadalmi szervezetekre, a munkásgyűlésekre, a terme­lési értekezletekre, a brigácjyezetök tanácsára, a népi ellenőrző bizottságokra, a munkabíróságokra. Az egész­séges közvélemény a pártcsoportok megbízható eszköze a fegyelemért folytatott küzdelemben. A pártcsoportok munkáját a pártbizottság irányítja. Az utóbbi időben sokat tettek a pártcsoportok vezetőinek oktatásáért és a tapasztalatcsere lehetőségének javításá­ért. Az évzáró pártgyűléseken azonban más tények is nyilvánosságra kerülnek. Az Oktyabrszki területi pártbizott­ság okiratai között például szerepel egy pártcsoport neve, amelyet Tallinban, az Elektron társulás központi vállalatá­nak javító műhelyében alakítottak. De sem a területi bizottságon, sem a központi vállalat pártbizottságán nem érdekelt senkit, mivel foglalkozik ez a pártcsoport. Úgy néz ki, hogy semmivel. Egy év alatt egyetlen egyszer sem jöttek össze a tagjai. Közben a televíziójavítás minősége - mert a műhely dolgozói ezzel foglalkoznak - alacsony színvonalú. A mostani évzáró pártgyülések a tizenegyedik ötéves terv harmadik, vagyis „középső“ évében zajlanak. Már sok problémát megoldottak, de a jövőben még többet meg kell oldani. Ezért meghatározó, hogy az év legfontosabb gyűlése a pártcsoportokban minden kommunista számára új erő- és energiaforrást jelentsen, s arra ösztönözze őket, hogy alkotó módon viszonyuljanak saját kötelessége­'kheZ V. ZAVJATOV ÚJ S3 D 1983. XI

Next

/
Thumbnails
Contents