Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1983-11-04 / 44. szám
A Téli Palota és a Palota tér JSZÚ 5 )83. XI. 4. Nevezik még Észak Velencéjének, a Néva Gyöngyének, Északi Palmyrá- nak, a három forradalom városának. Volt Szankt Petyerburg és Petrográd. 900 napig állta a poklok minden kínját és Hős Város lett. Cárok, bojárok dúsgazdag mágnások és csinovnyikok, nyomorgó nincstelenek, öntudatos munkások, hős matrózok, katonák városa. De Leningrádé Puskin és Lermontov, Gogol és Turgenyev, Dosztojevszkij és Majakovszkij, Csajkovszkij és Glinka, Muszorgszkij és Rimszkij-Korszakov, Saljapin és Anna Pavlova. Ma 4,7 milliós világváros. Európában London, Moszkva és Párizs után a negyedik helyen áll. Már 63 éve, hogy nem főváros, de bármely fővárossal bátran felveheti a versenyt. „És íme, az örök város, az átélt szenvedések még szebbé tették. Egy nemrég itt járt francia mondta nekem: »Két gyönyörű város van Európában: Párizs és Leningrad. De Párizsnak nincs meg Leningrad dicsősége, sem bánata...«“ (I. G. Ehrenburg: Az örök város) 1703. május 16-án tették le a Péter- Pál erőd, s egyben a város alapkövét. A város alaposan átgondolt tervek alapján épült, kialakították tereit, utcáit, a házak csak később foglalták el az utcák sorát. Kiirtották az erdőket, feltöltötték a mocsarakat, kijelölték az egyenes, széles,, derékszögben metsződő utak hálózatát. A parkok, terek, lakónegyedek helyét sakktáblarendszerben jelölték ki. 1714-ben egész Oroszországban leállították a kőépítkezéseket (1728-ban Moszkvára feloldották a tilalmat), s a cár állítólag elrendelte, hogy: „mindazok, akik a városba újonnan érkeznek vagy hazatérő városlakók, kötelesek egy-egy építőkövet magukkal hozni!“ Az ingoványos talajon csak úgy tudtak építkezni, hogy 10-15 méter mélyre cölöpsorokat vertek a földbe, és az óriási épületeket ezekre alapozták. A belváros házainak szinte -elválaszthatatlan része a márvány emléktábla. A múlt árnyak és fények kusza keveredése. A jelen a munkáé, az építésé, az emlékek kegyeletteljes őrzéséé. Óvni és építeni Leningrád városképe harmonikus, kiegyensúlyozott, mentes az építészeti túlzásoktól. A város nagy kiterjedésű, de az új lakónegyedek sem embertelen betontömegek. Hatalmas parkok, sőt erdópar- kok teszik kellemessé a korszerű lakónegyedeket; az épületeket úgy helyezik el, hogy zárt udvarokat alkotnak, védett játszótereket. A lakók természet- és tiszta- ságszerétetét dicséri, hogy ültetik-gon- dozzák a- virágokat, cserjéket, alakítják azt a környezetet, amelyben élnek. Énnek ellenére a leningrádiak közül sokan tartanak attól, hogy szép, egyéni arculatú városuk a felgyorsult urbanizációs folyamat következtében óriásira duzzad, elveszíti sajátos jellegét. Az ENSZ szakértőinek prognózisai szerint 2000-ben Mexikóvárosnak 30 millió lakosa lesz, New Yorknak, Tokiónak Jokohamával, Sanghajnak - több mint 20 millió. Ez várna Leningrádra is? A társadalmi-gazdasági kérdések szovjet szakértői szerint ettől nem kell tartani. Jelenleg a Szovjetunió lakosainak 63 százaléka él a városokban, s ez az arány az évezred végére sem haladja meg a 75 százalékot, míg az már ma is 76% Kanadában, 86% Ausztráliában, 88% az NSZK- ban... Leningrád optimális méretei megőrzésinek érdekében - figyelembe véve a környezetvédelem követelményeit is- korlátozzák az újabb üzemek építését. A meglevő gyárak korszerüsétésével akarják elérni a termelés növelését úgy, hogy ne növekedjen a munkaerőszükséglet, az üzemek területe és a hulladék mennyisége. A meglevő ipari objektumokat csak a feltétlenül szükséges részlegekkel szabad bővíteni, például a lakosság ellátásának javítása, a lakásszükségletek maradéktalan kielégítése stb. céljából. Leningrádból már több nagyüzemet - vagy annak egy-egy részlegét- kisebb városokba telepítettek, ahol nemcsak hogy lehetséges, de egyenesen kívánatos a növekedés. Ezek helyett a Néva parti városban olyan új ágazatok születtek és fejlődnek, mint a rádiótechnika, az elektronika, a robotgyártás. Ezenkívül több üzemet telepítettek vagy építettek fel Leningrád elővárosaiban. Ezek lakosai most már nem kényszerülnek arra, hogy ingázzanak otthonuk és le- ningrádi munkahelyük között, helyben kapnak munkalehetőséget. Ugyanakkor ezek az üzemek könnyűszerrel és rövid Először a fővárosi rangot adó, az ál- - lamgépezet beindítását szolgáló épületek készültek el: a Néva bal partján a Téli Palota, a cári székhely; mellette az Admi- ralitás, vagyis a hajóépítő telep, a Szenátus épülete, a jobb parton a Tizenkét Kollégium (minisztérium) palotája, a Mensikov palota (Mensikov Nagy Péter legközelebbi munkatársa, a hadügyek vezetője volt), a Péter-Pál erődben megkezdődött a katedrális építése. Péter cár a nemeseknek parcellákat jelölt ki, és kötelezte őket, hogy az új fővárosban palotákat építsenek, a gazdagabbak nem is egyet! A Névát és mellékfolyóit mesterséges csatornákkal kötötték össze, a házakat csak a csatornák fölött átívelő fahi- dakról lehetett megközelíteni. így alakult ki a város velencei hangulata. Leningrád 101 szigeten fekszik, amelyeket több mint 600 híd köt össze. A város egy óriási múzeum. Majd minden házhoz az orosz és szovjet művészet és történelem valamely kimagasló személyiségének, valamely jelentős történelmi eseménynek emléke fűződik. I. Péter emlékműve. Puskin nevezte el „Bronzlo- vas“-nak hasonló. című versében (APN és archív-felvételek) idő alatt elérhetőek a város külső gyűrűjét alkotó új lakónegyedekből is. Mindezék a fontos lépések Leningrád és a leningrádi körzet gazdasági és szociális fejlesztésének komplex terve alapján valósulnak meg. A terv egyezteti a szükségleteket a lehetőségekkel, az ágazatok érdekeit a helyi munkaerőtartalékokkal, az üzemek és a városgazdálkodás szükségleteit az építővállalatok kapacitásával stb. A terv a körzetet és 'a központot nem külön-külön, hanem egységes objektumként kezeli. Természetesen nem könnyű sokoldalúan megalapozni, meghatározni az urbanizáció hosszútávú stratégiáját. De segít ebben az egységes népgazdasági politika, amely feladatul adja minden - helyi és országos - program egyeztetését. Végeredményben ha nehezen is, de sikerül kézben tartani és irányítani a nagyvárosok, így Leningrád növekedését is. Megakadályozható az elemi erejű, ösztönös növekedés, aminek szinte elkerülhetetlen eredménye a gigantománia. A város és lakói A mai Leningrád munkások, diákok, tudósok, művészek városa. A világ első szocialista forradalmát győzelemre vivő munkások és katonák leszármazottjai ma óriásturbinákat, robotokat, tengerjáró hajókat gyártanak, atomerőművet építenek, "világraszóló tudományos felfedezéseket tesznek, tanulnak, művelődnek. A városnak negyvennél több főiskolája van negyedmillió diákkal. A Leningrádi Állami Egyetem előadói között olyan neves tudósok is voltak, mint Mengyelejev, Csebisev matematikus, Szecsenov, a modern filozófia egyik megalapozója, Popov elektrotechnikus, a vezeték nélküli szikratávíró feltalálója. Diák volt itt a No- bel-díjas Mecsnyikov biológus és Pavlov fiziológus, az írók és költők közül Turgenyev, Nyekraszov, Csernisevszkij, Bla- goev, a bolgár kommunista párt alapítója, A. I. Uljanov, forradalmár, Lenin bátyja. Áz, egyetem jogi fakultásán tett államvizsgát 1891 -ben Vlagyimir lljics Lenin. Leningrádban 19 színház és opera van - és mindig telt ház. A 48 múzeum legtöbbje előtt már jóval a nyitást megelőzően türelmesen sorakoznak a bebocsátásra várók. A 68 mozi, a 125 kultúrpalota, művelődési ház és klub sem panaszkodhat a látogatók hiányára. 1700 köz- és üzemi könyvtár szolgálja az olvasni vágyókat élükön a Szaltikov- Scsedrin Könyvtárral, amely 12 milliós könyv-, folyóirat, napilap- és kottaállományával a világ legnagyobb könyvtárai sorába tartozik. Ez az óriási tudásszomj talán azzal magyarázható, hogy mindennek, ami a kultúra fogalomköréhez tartozik, régi hagyománya van Leningrádban. Az emberek pedig méltóak akarnak lenni ezekhez a hagyományokhoz. „Szentül hiszem, hogyha az egész városban új, csodálatos harmóniát teremtenek, a benne éló emberek is megtalálják lelkűk nyugalmát,“ (Karl Rossi építész, 1801. január 30.) GÖRFÖL ZSUZSA
