Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1983-11-04 / 44. szám
szú 3 K orunk sarkalatos problémái között fontos helyet foglal el a nemzeti kérdés. Igazságos és teljes megoldásának egyetlen lehetséges útját a létező szocializmus történelmi tapasztalatai mutatták meg. A Szovjetunió népeinek gazdasági, társadalmi-politikai és szellemi fejlődésében elért példa nélkül álló, nagy eredményed meggyőzően bizonyítják a szocializmus előnyeit, a marxista-leninista nemzetelmélet igazát, az SZKP nemzetiségi politikájának helyességét. A Szovjetunió népeinek megbonthatatlan testvérisége a szovjet társadalom hatalmas mozgatóereje, alkotó energiájának kimerithetlen forrása. A soknemzetiségű szovjetország töretlen és folytonos fejlődése állandóan új és új feladatokat tűz ki a kommunista párt, az egész szovjet nép elé. A párt a marxista-leninista tanítás és a történelmi tapasztalatok teljes vértezetében oldja meg ezeket a feladatokat, alkotó módon gazdagítja a szocializmus és a kommunizmus építésének a gyakorlatban bevált lenini elveit. Az oroszországi nemzeti kérdés igazságos megoldása érdekében pártunk sokat tett már tevékenységének első éveiben, a forradalom előtti időkben. Az egyik legnagyobb szolgálat, melyet Lenin a világforradalmi mozgalomnak tett, az, hogy kidolgozta a nemzeti kérdés elméletét, figyelembe véve az- imperializmus és a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet korszakának viszonyait. Lenin átfogó tanítást alkotott a nemietek fejlődésének törvényszerűségeiről és kapitalista nemzetből szocialista nemzetté való átalakulásukról, s ebben cáfolhatatlanul bebizonyította, hogy a nemzetiségi kérdés valódi megoldása a szocialista forradalomhoz, a szocializmus, győzelméhez kapcsolódik, s kimutatta, hogy a munkás- osztály forradalmi harca és a nemzeti felszabadító mozgalom szükségszerűen egyetlen folyammá olvad össze. A lenini hagyatékban az egyik középponti helyet a proletár internacionalizmus problémája foglalja el. Lenin és a bolsevikok elméletileg kimutatták és a gyakorlatban bebizonyították, hogy milyen rendkívül fontos szerepet játszik a társadalmi és nemzeti felszabadítás ügyében ennek az elvnek a pártépítésben és a munkásmozgalomban való érvényesítése. A pártnak, tanította Lenin, egységes, centralizált, harci szervezetnek kell lennie, amely anyanyelvre és nemzetiségre való tekintet nélkül az egész proletariátusra támaszkodik, s amelyet az elméleti és gyakorlati, taktikai és szervezeti problémák mindenkor közös megoldása forraszt egybe. (Lásd Lenin összes Művei. 7. köt.» Kossuth Könyvkiadó 1965. 116. old.) A párt a demokratikus centralizmust és a proletár internacionalizmust tette meg alapelveivé s ez döntő feltétele lett annak, hogy sikerült megteremteni az országunkban élő nemzetek munkásainak harci egységét. Leninnek az volt a felfogása, hogy e nemzeti kérdés megoldásának lényege a nemzetek teljes egyenjogúsága, a különválás jogát is magában foglaló nemzeti önrendelkezési jog, valamint a szocializmusért vívott proletár osztályharc nemzetközi egysége. Az OSZDMP a II. pártkongresszuson a munkásosztály pártjai közül elsőként vette fel programjába a nemzetek önrendelkezési jogára vonatkozó tézist, amely a program egyik középponti tézise volt. Az idő távolából, a történelmi tapasztalatok világánál tisztán látható, milyen óriási jelentőségű volt ez a prográmtétel a forradalmi mozgalom fejlődése szempontjából. Nagy szerepet töltött be a munkások internacionalista nevelésében, segített felsorakoztatni a proletariátus mögött az elnyomott nemzetiségek dolgozó tömegeit, s előmozdította, hogy a párt maga mellé állítsa, megnyerje a marxizmusnak, a bolseviz- musnak országunk valamennyi nemzetének legjobb erőit. * Lenin a jobboldali opportunisták és a „baloldali“ dogmatikusok elleni harcban megvédte a nemzeti program elvi tételeit, s elítélte mind a nemzeti problémák osztálytartalmának eltussolására vagy eltorzítására irányuló nacionalista próbálkozásokat, mind pedig a nemzeti nihilizmust, lévén ezek egyaránt veszélyesek. A lenini felfogásnak semmi köze sem volt a nemzeti sajátosságok semmi- bevételéhez, az egyes nemzetek történelme, kultúrája és hagyományai jelentőségének és szerepének lebecsüléséhez. Lenin hangsúlyozta: azoknak a haladó és demokratikus értékeknek a fejlesztése, amelyekből a nemzeti büszkeség táplálkozik, nem ellentétes a szocializmus, a munkásosztály érdekeivel, ellenkezőleg, teljes mértékben megegyezik velük. Az Októberi Forradalom győzelmének egyik legfontosabb feltétele volt az, hogy a bolsevikok Oroszország valamennyi nemzetének és nemzetiségének dolgozóit az orosz proletariátus mint a forradalmi mozgalom magva és fő hajtóereje köré tömörítették. Október éles fordulatot hozott országunk összes népeinek sorsában. Már a szovjethatalom legelső törvényei döntő lépéseket tettek az addig elnyomott nemzetek teljes felszabadítása, jogi, s végeredményben tényleges egyenlőségük megteremtése felé. A nemzeti állam építésének alapelveit, amelyek a társadalom szocialista átalakításának feladataival összhangban állnak, a bolsevikok olyan körülmények között dolgozták ki és ültették át a gyakorlatba, amikor szívós harcot kellett vívniuk az országban akkor működő nagyszámú nacionalista párttal és szervezettel. A soknemzetiségű oroszországi munkás- osztálynak az egyesülésre irányuló erős akarata, a bolsevik párt hatalmas politikai és szervező munkája minden nehézséget leküzdött. Minden nemzetiség dolgozó tömegei kifejezésre juttatták szilárd eltökéltségüket, hogy egyesítsék erejüket és erőforrásaikat a közös célért - az új, igazságos társadalom építéséért. Lenin hangsúlyozta, hogy a különválás jogát is magában foglaló nemzeti önrendelkezési jog deklarálását nem szabad össezekeverni a különválás célszerűségének kérdésével. A proletariátus szempontjából egyéb feltételek azonossága esetén, előnyösebb, ha a nemzetek önkéntes, igazán demokratikus, internacionalista alapon nagy, erős államban egye1 sülnek. A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének 1922. december 30-án megtartott I. kongresszusa a testvéri népek egyesítési mozgalmának logikus vég'- eredménye volt. A négy szovjet köztársaság - az OSZFSZK, Ukrajna, a Kauká- zusontúli Föderáció (ehhez tartozott Azerbajdzsán, Örményország, Grúzia) és a Belorusszia küldöttei jóváhagyták a Szovjet Szocialista Köztársaság Szövetségének megalakításáról szóló nyilatkozatot és szerződést. Kalinyin államfő a kongresszus berekesztésekor tartott zárszavában ezt mondotta: „A? emberiség legjobb elméi hosszú évezredek óta küszködnek azzal az elméleti problémával, hogy olyan formákat találjanak, amelyek lehetővé tennék, hogy a népek súlyos kínok nélkül, egymással való harc nélkül, barátságban és testvériségben éljenek. Csak most, a mai napon tesszük le gyakorlatilag az első követ ebben az irányban.“ A nemzeti kérdés a szovjetek országában a szocialista építés során oldódott meg. Lényegében egyetlen folyamat két oldaláról van szó. A társadalmi viszonyok szocialista átalakítása, a kizsákmányoló osztályok felszámolása mindegyik nemzet életét megváltoztatta. A népek erőforrásainak, munkájának és akaratának egyesítése pedig megsokszorozta erejüket, létrehozta a szocialista átalakítások roppant anyagi és szellemi bázisát. A Szovjetunió a szó szoros értelmében egyedülálló példákat mutatott a világnak a nemzeti kérdés sikeres megoldására. Dagesztánban, ebben a kis kaukázusi köztársaságban például több mint 30 nemzetiséghez tartozó állampolgárok élnek. Ahol a forradalom előtt sohasem csitult a nemzeti ellenségeskedés, a véres viszálykodás, ott most a népek barátsága honol, serényen folyik a közös munka a Szovjetunió valamennyi népével szövetségben. A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségében egyesült összes nemzetek és nemzeti csoportok megfeszített munkájának legfontosabb eredménye az, hogy a lenini párt vezetésével felépült a fejlett szocialista társadalom. Az ország új történelmi mezsgyéhez ért. Ez természetesen a nemzeti viszonyok fejlődésében is megmutatkozott, melyeket ma az alábbi fő vonások jellemeznek: először, a nemzeti kérdést abban a formájában, ahogyan az a múltból ránk maradt, teljesen és véglegesen megoldottuk. Az országban szilárdan meggyökereztek a népek egyenjogúságának és testvériségének, lenini barátságának viszonyai; valamennyi szövetséges köztársaság magas és viszonylag egyforma színvonalat ért el a társadalmi-gazdasági - és szellemi haladás terén; másodszor, a fejlett szocializmus előnyeinek a tudományos-technikai forradalom vívmányaival való egyesítése gyorsítja az internacionalizálódás folyamatát a szovjet nemzetek életének minden területén, az ország egységes népgazdasági struktúrájának bázisán, mindegyik nemzet érdekei egyre teljesebben érvényre jutnak; * , harmadszor, a szövetséges és az autonóm köztársaságok lakosságának a szocialista építés folyamán kialakult azonos típusú szociális struktúrái fokozatosan osztály nélküli struktúrákká alakulnak át; e folyamat vezető ereje mindenütt a munkásosztály; negyedszer, az állandóan tökéletesedő szocialista demokrácia az össznépi állam keretében egyre tágabb teret nyit a köztársasági és az össz-szövetségi érdekek harmonikus összekapcsolására, az egyes embereknek a közügyek irányításában való közvetlen és egyenjogú részvételére, társadalmi helyzetüktől és nemzetiségüktől függetlenül; ötödször, a társadalmi tudatban szilárdan gyökeret verő marxista-leninista világnézet, a szocialista eszmények és erkölcsi értékek döntő szerepet játszanaK a nemzeti kultúrák felvirágzásában és egymáshoz való közeledésében, a szovjet nép egységes kultúrájának fejlődésében; hatodszor, ma valamennyi szovjet nemzet létformájának internacionalista alapjait a szocialista életmód és az ezt jellemző vonások - a kollektivizmus és a kölcsönös segítség a népek összefor- rottsága és barátsága, a nemzetek közötti érintkezés magas fokú kultúrája - határozzák meg; hetedszer, a nemzeti viszonyok olyan körülmények között fejlődnek, amikor már kialakult az új társadalmi és interna- cionális közösség, a szovjet nép, s fejlődésük szorosan összefügg ennek további haladásával. Mindezeket az országunk szocialista nemzeteinek és nemzeti csoportjainak életében végbement gyökeres változásokat visszatükrözi és rögzíti a Szovjetunió új alkotmánya - a fejlett szocialista társadalom alkotmánya. Hangsúlyoznunk kell azt is, hogy a nemzetek közötti szocialista kapcsolatok immár nem korlátozódnak egy országra; létezik és erősödik a szocialista közösség. A nemzeti viszonyok fő fejlődési tendenciája országunkban a jelenlegi szakaszban a szovjet nemzetek további sokoldalú közeledése egymáshoz, s ez a Szovjetunió egyre fokozódó megszilárdulását eredményezi. A nemzetközinek . és a nemzetinek az egysége, harmonikus összekapcsolódásuk természetesen a fejlett szocializmus szakaszában sem jön létre magától. Csak az SZKP és a szovjet állam tudományosan kidolgozott, realisztikus nemzetiségi politikájának következetes érvényesítésével érhető el. Pártunk ezért, bár joggal büszke a nemzeti kérdés megoldásában elért történelmi vívmányokra, lankadatlan figyelmet fordít a szocialista nemzetek fejlődésének problémáira. Nézzük a gazdasági építés területét. Ma a helyzet a következő: jól fejlődik az ország egységes népgazdasági komplexuma - a népek testvériségének és barátságának anyagi alapja; a szovjet köztársaságok, a gazdasági fejlettség nagyjából azonos szintjére jutva, együttesen oldják meg a továbbhaladás kulcsfontosságú problémáját, a termelés intenzifi- kálásának feladatát. A párt jelenlegi irányvonala ez: minden egyes köztársaság anyagi és szellemi potenciáljának növelése és egyszersmind e potenciál maximális felhasználása az egész ország harmonikus fejlesztése céljából. Az ország népgazdasági komplexumának hatékony működése, s következésképpen mindegyik köztársaság gazdasági haladása, dolgozói jólétének növekedése is, ma döntő mértékben az olyan programok megvalósitásától függ, mint Szibéria, a Távol-Kelet, az északi körzetek, a BAM-övezet energia- és nyersanyagkészleteinek hasznosítása, a nem fekete földú övezet és a területi termelési komplexumok fejlesztése. A mostani és a következő ötéves tervidőszakra valamennyi köztársaság párt- szervezeteinek, dolgozóinak központi feladata az, hogy megvalósítsák az SZKP KB 1982 májusi ülésén elfogadott é'elmi- szer- programot, megbízhatóan ellássák az ország lakosságát élelmiszerrel. Kétségtelen, hogy a Szovjetunió népeinek internacionalista egysége és barátsága nagy szerepet fog játszani a programban kitűzött nagyszabású célok teljesítésében. Ugyanakkor ez a munka maga is olyan tényező lesz, amely elősegíti a népek további közeledését egymáshoz és barátságunk erősödését. A mostani szakaszban erősödőben van a társadalompolitika szerepe a nemzeti viszonyok fejlesztésében, s mindenekelőtt az olyan feladatok megoldásában, mint az egyes köztársaságok optimális társadalmi struktúrájának kialakítása, a nép jólétének és műveltségének emelése, a köztársaságokon belüli és a köztársaságok közötti migráció irányítása. Valamennyi köztársaságban végbemenő folyamat az osztályok és társadalmi csoportok lényeges közeledése egymáshoz. Az SZKP XXVI. kongresszusának az osztály nélküli struktúra kialakulására vonatkozó megállapítása a legfőbb és alapvető vonásokat illetően már a fejlett szocializmus történelmi keretei között világosan mutatja a szovjet nép társadalmi és internacionális egysége további erősödésének perspektíváját. Éppen ennek a megállapításnak a fényében vizsgáljuk a nemzetek jövőjének kérdését. Nyilvánvaló, hogy fejlődésünknek történelmileg új mezsgyéje, az osztály nélküli szocialista nemzetek kialakulása lesz. Az országunk által megtett út meggyőzően igazolta a soknemzetiségű szovjet állam szervezeti alapelveinek hatalmas életerejét, mélységes demokratizmusát. A tapasztalat azt mutatja, hogy minél demokratikusabb valamely politikai rendszer, minél szélesebb körben élvezik a dolgozók a demokrácia gyümölcseit, annál nagyobb a nemzetek és nemzeti csoportok közötti kölcsönös vonzerő. Ez a törvényszerűség határozza meg a Szovjetunió népei nemzeti államiságának internacionális jellegét. A szovjet nép társadalmi-politikai és eszmei egységének további erősítése szempontjából nagy jelentőségük van a nyelvekkel, a nyelvi élettel kapcsolatos kérdéseknek. Hiszen országunk népei több mint 130 nyelvet beszélnek. Az a tény, hogy a nemzetek é$ a nemzeti csoportok, az összes szovjet emberek valóban szabadon és egyenjogúan használják anyanyelvűket vagy a Szovjetunió más nemzeteinek nyelvét, hűséges tükörként mutatja rendszerünk demokratizmusát és humanizmusát. Az orosz nyelvnek mint a nemzetek közötti és a világérintkezés nyelvének a gyors terjedése tapasztalható. Egyszersmind egymást gazdagítva tovább fejlődnek az ország összes népeinek nyelvei. (A cikk befejező részét a következő számban közöljük) AZ SZKP LENINI NEMZETISÉGI POLITIKÁJA ÉS E POLITIKA ii ll / NEMZETKÖZI JELENTŐSEGE írta: BORISZ PONOMARJOV, az SZKP KB Politikai Bizottságának póttagja, az SZKP KB titkára I3. XI. 4.
