Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1983-10-28 / 43. szám
szú 5 X. 28, • A Külgazdasági Kapcsolatok Állami Bizottságának székháza A külgazdasági kapcsolatoknak mind nagyobb szerepük van a nemzetközi munkamegosztásból adódó előnyök hasznosításában. Az embereket mind jobban érdekli ez a probléma, hiszen - ahogy mondani szokás - ,.zsebre megy“. A Szovjetunió című folyóirat lliodor Kulevtól, a Szovjetunió Külgazdasági Kapcsolatok Állami Bizottságának elnökhelyettesétől kért tájékoztatást erről a kérdésről, konkrétan a Szovjetunió és a fejlődő országok gazdasági és műszaki együttműködésről.- Mennyiben mozdítja elő a szovjet közreműködés, hogy a fejlődő országok nemzeti erőforrásaikat gazdasági és politikai fejlődésük javára hasznosíthassák?- Gazdasági és műszaki együttműködésünk az egyenlőség és a szuverenitás tiszteletben tartására, a kölcsönös előnyökre és a belügyekbe való be nem avatkozásra épül. A fejlődő országokban a Szovjetunió közreműködésével több mint 700 iparvállalat, villamos erőmű, vízenergetikai komplexum, mezőgazdasági és más fontos népgazdasági objektum épült, illetve épül. Azoknak az országoknak a száma, amelyekkel a Szovjetunió államközi szerződések alapján együttműködik, az 1970. évi tizennyolcról 1982-ig hetvenkettőre emelkedett. Néhány példát említenék arra, milyen szerepe van a Szovjetunióval való együttműködésnek az egyes országok gazdaságfejlesztésében. A Szovjetunió közreműködésével Indiában felépített kohászati vállalatok jelenleg évente közel húszmillió tonna acélt állítanak elő, ami az indiai acéltermelés több mint egyhar- mada. A köolajbányászatban ez az arány 50 százalék, az alumíniumgyártásban 17, a gözturbinagyártásban 70, a bányászati gépgyártásban pedig 80 százalék. „Mi nagyra értékeljük a Szovjetunióval való együttműködést, mert segített Indiának abban, hogy előrelépjen a gazdasági önellátásra való áttérésben és felsorakozhasson az iparilag fejlett országok közé“ - nyilatkozta Zail Szingh, India elnöke. Guineában a Szovjetunió közreműködésével felépített vállalatok termelik ki a bauxit egyötödét Törökországban ilyen vállalatok állítják elő, illetve nyerik a nyersvas 34 százalékát és az összes alumíniumot, Algériában a nyersvas és a higany teljes mennyiségét. Afganisztánban a villamos energia háromötödét, a teljes kőolaj- és földgázmennyiséget, a nitrogénműtrágya egészét, Iránban az acél, a kőszén, a vasérc szinte egészét. Szíriában a szovjet kutatók találtak olajat, a Szovjetunió nyújtott segítséget a kitermeléshez, amiből ma a Szíriái devizabevételeknek több mint a fele származik. Természetesen nem sorolhatom, fel valamennyi objektumot. De szeretném hangsúlyozni, hogy valamennyi szovjet segítséggel épült objektum az illető fejlődő ország kizárólagos tulajdona.- Vagyis itt nincs tőke-visszaára- moltatás a már működő vállalatok profitjának kimenekítése útján?- Nincsen. Ez az egyik jellemző vonás, ami közreműködésünket megkülönbözteti a nyugati monopóliumok által nyújtott „segítségétől. Jól látható itt a fejlődő országok szükségleteinek kétféle megközelítési módja. Mint már említettem, a szovjet fél nem részesedik az általa felépített vállalatok profitjából, nem törekszik valamiféle gazdasági privilégiumok vagy koncessziók elérésére. A kölcsönös előnyt a hagyományos kereskedelmi csatornák, a nemzetközi munkamegosztásból adódó lehetőségek biztosítják. A Szovjetunió a népgazdaság számára szükséges árukat szerez be: ásványi nyersanyagokat, trópusi mezőgazdasági termékeket, ipari készárut, közte olyat is, amelyet a szovjet közreműködéssel felépített gyárak állítanak elő. Egészen más a multinacionális mam- mutvállalatok alapállása: ezek az illető országok feldarabolását követően is így vagy úgy igyekeznek fenntartani a kapcsolatok általuk korábban kialakított egyenlőtlenségét. Kiszámították: a gyarmati rendszer összeomlása óta eltelt harminc év alatt az iparilag fejlett tőkés országok több reálértékét szivattyúzták ki a felszabadult országokból, mint gyarmataikból az egykori anyaországok a megelőző háromszáz év alatt. Például az Egyesült Államok a fejlődő országokba beruházott minden egyes dollár után négy dollár profitot könyvelhet el. Ugyanakkor a fejlődő országok exportbevételeik átlagosan több mint egynegyedét fordítják a nemzetközi korporációk által nyújtott hitelek törlesztésére. Természetesen ez komolyan megterheli gazdaságukat, súlyosbítja belső szociális problémáikat.- Az el nem kötelezett országok állam- és kormányfőinek Új-Delhiben tartott VII. értekezlete azt mutatta, hogy ezek az országok olyan gazdasági rendet óhajtanak kivivni maguknak, amely kiküszöböli az egyenlőtlenségeket, véget vet mindenfajta nyomásnak, megerősíti azt a jogukat, hogy szabadon rendelkezhessenek természeti kincsekkel. Vajon elképzelhetö-e, hogy a kapitalizmustól való függésnek egy olyan erős állami szektor lesz az ellenpólusa, amely képes megvédeni a születő ipart és az egész fiatal népgazdaságot a tőkés világgazdaságot uraló monopóliumoktól?- Igen, elképzelhető. Igaz, az afroázsiai országok többségének egyelőre sem elegendő tőkéje, sem megfelelő gazdaságirányítási tapasztalata nincs. A multinacionális cégek viszont minden eszközzel akadályozzák az iparosodásukat. Ilyen körülmények között az állami szektor, ha ésszerűen élnek az általa kínált lehetőségekkel, az erőforrások mozgósításának, a megfelelő szakismeret és gyakorlat megszerzésének, a gazdaság fejlesztésének és korszerűsítésének hatékony eszközévé válhat. Több fejlődő ország tapasztalata tanúsítja, hogy az állami szektor fejlesztése teszi lehetővé a legsürgősebb szociális problémák megoldását, köztük a munkanap időtartamának meghatározását, a minimálbérek emelését, az ingyenes egészségügyi ellátás megszervezését. A fiatal államok kívánságainak megfelelően a szovjet szervek segítik az állami szektor kialakítását, hozzáférhetőbbé teszik számukra a nemzetközi tudomány és technika eredményeit, a nemzetközi munkamegosztásban való - igazságos és kölcsönösen előnyös - egyenjogú részvételt. Természetesen együttműködünk a magánszektorral is, ahol ez hozzájárul a nemzeti gazdaság kiépítéséhez és megerősítéséhez.- Számos fiatal ország mégsem az iparosítást, hanem az élelmiszer- és szociális problémát érzi a legsürgetőbbnek...- Ezt figyelembe vesszük. Tekintettel a fejlődő országok többsége előtt álló súlyos élelmiszergondokra, a Szovjetunió közreműködik bázisuk fejlesztésében, segít az öntöző- és talajjavító rendszerek kiépítésében, nagy földművelő és állattenyésztő állami gazdaságok felállításában, gabonatárolók építésében, részt vesz a közlekedési hálózat fejlesztésében. Példaként csak egyetlen számadat: a Szovjetunió segítségével ezen országokban felépített vasútvonalak és közutak hossza csaknem nyolcezer kilométer. A kulcsfontosságú szociális problémák megoldásában fontos helye van a nemzeti szakembergárda - ezen belül a mezőgazdasági szakemberek - képzésének. Elterjedt gyakorlat a mezőgazdasági és más objektumok építésével egyidejű szakképzés és oktatás. Hasonlóképpen gyakori a szakmai-műszaki oktatóközpontokban, főiskolákon való képzés mind magukban a fejlődő országokban, mind a Szovjetunióban. A Szovjetunió segítségével eddig közel egy és negyed millió embert juttattak szakképzettséghez, 227 oktatási központot, 49 főiskolát és technikumot alapítottak.- Ha jól tudjuk, mindmáig gondot okoz a fejlődő országok szakembereinek nyugatra csábítása...- Akkora gondot, hogy találóan a jövő elrablásának is nevezik ezt a folyamatot. Kiszámították, hogy ezen a módon a fiatal államok egészségügyi szakembereiknek csaknem a felét, mérnökeiknek megközelítően negyven százalékát veszítik el. Ugyanakkor tömegesen áramlanak a függetlenné vált országokba a külföldi szakemberek, akiknek javadal mazása évente 4-6 milliárd dollárba kerül. Nyugaton elterjedt a nézet, hogy ez a fajta „ördögi kör“ áttörhetetlen. Mi azonban abból a meggyőződésből indulunk ki, hogy a fejlődő országoknak átadott technika és technológia csak abban az esetben igazán hatásos, ha felhasználásuk együtt jár a helyi szakembergárda kiképzésével. Az emberek ez esetben nemcsak szakmához, hanem biztos megélhetéshez is jutnak hazájukban. Hadd mondjak erre is egy példát. Iránban annak idején igen sok vállalat épült nyugati cégek segítségével. Amikor a nyugati szakemberek elhagyták az országot és a nyersanyagszállításokkal együtt megszakadt az alkatrész-utánpótlás is, csaknem valamennyi ilyen iráni vállalat kénytelen volt leállni. Az egyetlen nagy létesítmény, amely nem csökkentette, hanem még növelni is tudta a kapacitás kihasználását, az ishafani kohászati kombinát volt, amelyet annak idején a Szovjetunió gazdasági és műszaki segítségével építettek. A kombinát építésével párhuzamosan ugyanis nemcsak a nyersanyag- és energetikai bázist fejlesztették, hanem helyi szakembergárdát is képeztek, amely aztán biztosítani tudta a vállalat zavartalan működését.- Melyek a Szovjetunió és a fejlődő országok együttműködésének legígéretesebb formái?- Azt hiszem, a jövő a termelési kooperációé, amely biztosítja az ésszerű nemzetközi munkamegosztást, és elősegíti a már meglévő termelési kapacitások teljes kihasználását, a Szovjetunió műszaki és termelési tapasztalatait hasznosító korszerűsítését. Ily módon a termelési és műszaki tapasztalatok állandó és kölcsönösen előnyös cseréje megy végbe. A szovjet segítséggel épült indiai gépgyárakban például harmadik országok számára is gyártanak kohászati, energetikai és más berendezéseket. Több ország részéről felvetődött a vegyes vállalatok alapítása iránti igény; ezekben a felek a részvételük arányában vállalnak felelősséget az épülő objektumért. További forma a kompenzációs megállapodás: ez azt jelenti, hogy a szovjet berendezésekért, szolgáltatásokért a másik fél a szovjet segítséggel épülő vállalatok termékeivel fizet, mégpedig egyszer s mindenkorra rögzített áron. Végül, a nyugati országok zömmel érvényben hagyták, sőt megszigorították a fejlődő országok exporttermékeit, különösen a késztermékeket sújtó vám- és egyéb korlátozásokat, ezzel szemben a Szovjetunió a maga részéről megszüntette azokat. Fejlődnek az együttműködés egyéb formái is, például a fővállalkozói szerződések egyes objektumok „kulcsra kész" átadására. A Szovjetunió és a fejlődő országok közötti gazdasági együttműködés természetesen nem mindig zökkenőmentes. Érezteti hatását a fejlődő országokbeli szakemberhiány, anyagi-műszaki bázisuk szűkössége, több fiatal állam konjunkturális jellegű külpolitikaváltása és az imperialista körök szovjetellenes propagandája. Sajnos az is előfordul, hogy — objektiv körülmények folytán — fennakadások vannak a szovjet szállításokban. Egészében azonban a Szovjetunió és a fejlődő országok kapcsolatai stabilak és állandóan bővülnek. A fejlődő országok irányában folytatott szovjet politikáról Ju- rij Andropov egyebek közt ezt mondta: „ Természetes, hogy mi a jövőben is ezen országokkal folytatott kölcsönösen előnyös, szuverenitásukat teljes mértékben tiszteletben tartó, s a belügyeikbe való beavatkozástól mentes együttműködés irányvonalát fogjuk követni. “ KÖLCSÖNÖS ELŐNYÖSSÉG ÉS SZUVERENITÁS • Ez a vázlat azt tünteti fel, hol épültek a világon különböző objektumok szovjet közreműködéssel
