Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)

1983-10-28 / 43. szám

Nézem elektrotechnikai iparunk kíná­latát a kirakatban: magnók, lemezjátszók, rádiókészülékek „kelletik magukat" az üveg mögött. Vásárolni nem szándéko­zom, de mert érdekel a téma, benézek a boltba is. Ha csupán az itt kiállított áru külső kiviteli jegyeiből kéne megítélnem e termékeink helyét a világban, sajnálat­tal állapíthatnám meg, nincs köztük olyan, amely nemzetközi porondon a tisztes középmezőnyben kaphatna he­lyet. Az iparág eredményeiről a hozzáér­tő szakember is hasonlóan szól. Vajon hazai körülményeink még mindig ilyen alacsony színvonalat diktálnak? Aligha. Szaküzletvezetó ismerősöm meséli, mennyi gonddal-bajjal jár egy új, de a kor igényeinek meg nem felelő iparcikk el­adása. Beszélgetés közben villan át az agya­mon, hogy tavaly a brnói fogyasztási-cikk vásáron egyik vállalatunk olyan terméket mutatott be, amely körül nemcsak a hazai érdeklődők tolongtak, hanem a külföldi konkurrens cégek képviselői is. A brati- slavai Tesla konszernvállalat bratislavai és prelouői üzemének közös alkotása, a minitorony volt ez. A vásár egyik láto­gatója mondta akkor, ha nem látta volna a terméken a gyártó nevét, valamelyik élenjáró jagán cég portékájának nézte volna azt. Vajon mi lett a minitorony sorsa, hiszen a piacon még nem látni. Netán a mintasorozattal befejeződött a gyártása is? Mindenekelőtt ezekkel a kérdésekkel kopogtam a bratislavai Tesla konszern képviselőinek ajtaján.- Legjobbkor érdeklődik - fogad Viliam Brázdil mérnök, kereskedelmi igazgató. - A tavalyi brnói vásáron felmértük az esetleges igényt, most viszont a sorozat- gyártását készítjük elő. Bizonyos részei már szalagon vannak. A termelés teljes beindítását viszont novemberre tervez­zük. Október végén érnek véget ugyanis az átfogó minőségvizsgák, többek közt a termék élettartamáról is többet szeret­nénk megtudni. Mindezek figyelembe vé­telével kerülhet csak sor a minitorony tömeges gyártására. Egyébként két üze­münk gyártja majd, s ezt a konszernen belüli együttműködés példájának is te­kintjük. A prelouci Teslában gyártják majd a kazettás magnetofont, Bratislavá­ban pedig az erősítőt, a tunert, valamint a két hangdobozt. A termék külseje egy­séges, s aligha mondaná meg róla bárki is, hogy bizonyos részei egymástól távol, más-más szalagról kerültek le.- Mikor és mennyit szállítanak belőle majd az üzletekbe?- Karácsonyi ajándéknak szánjuk. Kétezer darabot szeretnénk belőle még az idén előállítani, jövőre már 10 ezer dara­bot vettünk tervbe. Az elkövetkező évek­ben pedig igazodunk a piac igényeihez. Raktárra semmi esetre sem szeretnénk belőle gyártani. Alkotó mérnökeink ezek után is figyelemmel kísérik a sorsát, s a lehetőségekhez mérten tovább töké­letesítik.- Mi adott ösztönzést a minitorony ki- fejlesztésére?- Az utóbbi években bizonyos megtor­panást tapasztaltunk termékeink eladá­sánál. Egyrészt azért, mert a piac telített volt, másrészt, mert kicsit lassú volt a konszernen belül a termékváltás, így nem mindig sikerült a legkorszerűbb ácu- val előállni, s a harmadik ok, növekedtek vásárlóink igényei. Ha azt mondanám, hogy most a piac igényeit igyekszünk követni, csak az érem egyik oldaláról szólnék. Az az igazság, hogy a kényszer is rávitt bennünket a termékskála bővíté­sére. Szakembereink előtt úgy fogalmaz­tuk meg a feladatot, hogy a lehető legkor­szerűbb terméket várjuk tőlük. Tisztele­tükre legyen mondva, ez sikerült. Ami talán a kívülállónak is érdekes lehet eb­ben az összefüggésben, a feladatot egé­szen a végső kivitelezésig terven felül vállaltuk. Immár az egyik termelőcsarnokban já­runk, szalagon egy érdekes külsejű rá­diókészülék van. Az egyik szerelőaszta­lon viszont észreveszem a minitornyot is. Milan Sailing mérnökkel, a vállalati kuta­tási-fejlesztési alap egyik szakemberével bekapcsoljuk a készüléket. A hangdobo­zokból nyomban árad a zene, a parányi fénykijelzők segítségével kicsit ponto­sabbra állítjuk még a vételt, majd elége­detten figyeljük működését. Pillanatnyilag még tesztelik, karácsonyra már a piacon lesz a minitorony Milan Sailing mérnök (A szerző felvételei) A minitorony belső felépítése is korszerű- Érdekes feladat volt e parányi egy­ség megtervezése - mondja Sailing mér­nök. - Luxuskivitelezésre törekedtünk. Nyugodt lélekkel állíthatom, hogy nem­csak a külseje szép, belső felépítése is progresszív. A tuner például szenzoros gomb által vezérelhető. Az URH sávon három állomás vételét előre be lehet állítani. Amit tudtunk, automatizáltunk raj­ta. A prelouci kollégák is kitettek magu­kért, hiszen a magnetofonban például krómdioxidos kazetták is alkalmazhatók.-Milyen árban forgalmazzák majd?- fordulok ismét Brázdil mérnökhöz.- Körülbelül tízezer koronába kerül majd, ami nemzetközi vonatkozásban is elfogadható. Egyébként nemcsak ez az egy termék kerül tőlünk a karácsonyi piacra. Akkorra jelenik meg az első hazai gyártmányú táwezérlésü színes tévéké­szülék, valamint egy új típusú, műszaki­lag kitűnőén megoldott lemezjátszó is. Mostanában egyre több szó esik a konszern további terveiről is, többek közt a képmagnók gyártásának előké­születeiről. Mint megtudom, két típusról lehet ez esetben már beszélni. Az egyiket a neves Philips céggel közösen állítanák elő, míg a másikat a Szovjetunióval való együttműködés keretén belül hozzák lét­re a szakemberek. A helyzet nagy elő­nye, hogy a gyártónak maximális minő­ségre kell törekednie mindkét esetben, s ebből mindenekelőtt nekünk, vásárlók­nak származik igazán nagy hasznunk. KESZELI BÉLA Ég és föld között A Magas-Tátra minden látogatójának van egy közös vágya: szép idő esetén beszállni a kötélpálya kabinjá­ba, amelyből a Lomnici-csúcson szállna ki. A varázsla­tosan szép panoráma a turistának felejthetetlen él­ményt nyújt, és az ide látogatók zöme többnyire azzal az elhatározással indul haza: még visszatér ide. Kevesen tudják viszont, hogy e yágyaik megvalósí­tásához hozzájárulnak a vasutasok is, akiknek feladata a drótkötélpálya karbantartása és üzemeltetése, bár ez az első pillanatban kissé furcsának tűnik. Hiszen a völ­gyeket átívelő drótkötélpályán nincsenek sínek, mi dolguk lenne ott a vasutasoknak - mondják azok, akik nem tudnak közelebbit az itteni munkáról.- Valóban, vannak ilyen vélemények - mondja Ond- rej Griger, a Poprad-Tatra mozdonytelep műszaki ellen­őrzési dolgozója, akinek látogatásunk napján Milan Bizub segített. Ma hétfő van, s ilyenkor a drótkötélpálya nem üzemel, tehát a turisták hiába várnak az indulásra. Semmit sem tehetünk, biztonságuk érdekében mindig ellenőriznünk kell a kötélpálya egyes szakaszait. Érdeklődéssel nézzük a nem mindennapi műszaki felszerelést, ami többek között egy személyszállító kabinból és egy szerelöplatóból áll. A kabinban he­lyezték el az SDKL 2 drótkötélellenőrző műszert, me­lyet a Brusch leíróval egészítettek ki.- Lassan haladunk! - szól az adó-vevőkészülék mikrofonjába Ondrej Griger. Az adó-vevőkészülék másik oldalán levő gépész azonnal reagál, és a kabin gyorsabb mozgásba lendül. Néhány méter után megáll, és a két technikus kilép a szerelőplatóra, majd munkához kezd. Bekapcsolják az ellenőrző műszer érzékelőfejét, mely tévedhetetle- nül jelzi a drótkötél szerkezetének az utolsó ellenőrzé­se óta bekövetkezett esetleges változásait. A turisták a technikusok munkájára csodálattal tekin­tenek, bár az első pillanatban úgy tűnhet, hogy a nap­sütéses időben két órát eltölteni az ég és föld között kel'emes élmény lehet. Persze, nemcsak napsütéses időben végeznek ellenőrzést, hanem esőben és fagy­ban is.- A műszer beállításától is nagy mértékben függ munkánk sikere - mondja Ondrej Griger. - Fontos szerepe van a műszer által kapott adatok, kijelzések pontos kiértékelésének is. Valóban felelősségteljes munkáról van szó, hiszen a jegyzőkönyvbe nem írha­tunk valótlant. A bizalom kötelez is. Amint azt megtudtuk, a műszaki ellenőrzési részleg technikusai kiváló munkájukkal rövid idő alatt elisme­rést és tekintélyt szereztek itt maguknak. Baráti kap­csolatokat tartanak fenn a l.engyel népköztársaságbeli hasonló műszaki ellenőrző központtal. A már régebben működő Zakopanéi központ dolgozóinak e téren gaz­dag tapasztalataik vannak, melyeket a magas-tátrai kollektíva is eredményesen kamatoztathat.- Megterhelő, de szép munka ez - mondja Ondrej Griger. - Viszont, ahogy mondjuk, minden éremnek két oldala van. Esetünkben arról van szó, hogy a fontos vizsgáló műszereinkbe - melyek többnyire külföldi gyártmányúak - nehezen szerezhetők be pótalkatré­szek. Igaz, hogy devizaigényes alkatrészekről van szó, de - véleményünk szerint - a kötélpálya biztonságos üzemeltetése érdekében nem takarékoskodhatunk. A két technikus fokozatosan befejezte a kötélpálya ellenőrzését. A munkát árgus szemmel figyelő turisták azonban nem mozdulnak helyükről. Mintha arra várná­nak, hogy a kötélpályát kivételesen szünnapon is üzembe helyezik a vasút itteni dolgozói. Viszont rend­nek kell lenni, hiszen a kötélpálya karbantartása az ellenőrzéssel még nem ért véget. Munka mindig van elegendő, olyan teendők is, amelyekről az egyszerű turista soha nem szerez tudomást. És a kiváncsi turisták zöme talán nem is tudatosítja, hogy a magas­ban dolgozó emberek azért vállalják e nem éppen veszélytelen munkát, hogy a Magas-Tátra látogatói minden esetben felejthetetlen élménnyel térhessenek vissza a Lomnici-csúcsról. FRANTIŐEK RÍSZ DÖRFER • Ondrej Griger (balról) és Milan Bizub bekapcsolja a drótkötélellenőrző műszert. (A szerző felvétele) ÚJ S2 6 1983. X. I

Next

/
Thumbnails
Contents