Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)

1983-10-21 / 42. szám

2 Bizony hajoljatok meg az öre% gebbek előtt

y (Kosztolányi: Intés az idősebbek

% tiszteletére)

Az ember eléri a nyugdíjkorhatárt s vagy távozik a munkahelyéről („megérdemelt nyugalomba vonul“ - mondják), vagy tovább dolgozik („nem hajlandó átadni a helyét a fiataloknak“). Utóbbit a fiatalabb korosztálybeliek állítják, mivel a hatvanat túllépő kolléga úgymond akadályozza a fejlődést, megcsontosodott elveket vall, nincs benne kezdeményezés stb. Ám az évek múlnak, s az egykor lelkes ijfú - maga is a nyugdíjkorhatár szélén - egész más szemmel nézi az idősebbek problémáját.

Földünkön évente 20 millióan érik meg a hatvanöt évet. Ez a szám az életszínvonal emelkedésével s a jobb egészségügyi ellátással növekedni fog s az ENSZ számításai szerint a fejlett gazdaságú országokban 2000-ben eléri a 230 milliót.

Prága 1 millió 183 ezer lakosának egynegyede (közel 300 ezer!) hatvanon felüli, s bár az öregségnek nem velejárója a betegség, az idős ember fokozottabb gondoskodást igényel. A családban élők helyzete megoldott, de a magányosok segítségre szorulnak - a társadalom segítségére. A probléma világszerte probléma, s megoldásra vár. A Vöröskereszt próbált tenni valamit, önkéntes tagok látogatták az elhagyott öregeket s nyújtottak segítséget - amennyire erejükből és idejükből futotta. Ez a megoldás azonban csak félmegoldás volt, ezért Prágában tizenöt éve megszervezték a nemzeti bizottságok szociális osztályai mellett a házi gondozószolgálatot. Az első városkerületben akkor mindössze egy nővér gondoskodott arról a néhány öregről, akikről tudtak: de a jó hír gyorsan terjed, az évek folyamán komoly és jelentős szolgálattá szélesedett a házi gondozószolgálat.

Ma az első városkerületben 700 idős lakosról gondoskodnak. Vlasta Prikrilová főnövér páciensnek emlegeti a gondozó- szolgálatot igénybe vevő idős embereket. Négy körzeti nővér, 13 hivatásos ápolónő, két gépkocsi (és sofőr) biztosítja a 700 émbernek a klasszikus szolgáltatásokat (bevásárlás, a lakás rendbentartá- sa, fürdetés, hajmosás, pedikür otthon, vagy a higiéniai központokban.)

Az első kerületi gondozószolgálatnak két higiéniai központja van, s itt a tisztálkodási lehetőséggel bárki élhet (díjtalanul!), sőt, akik nehezen járnak, azokat autón hozzák-viszik.- Kerületünkben nagyon rosszak a lakásviszonyok. Gondozottjaink többsége (446) régi házban, negyedik kategóriájú lakásban él, a vízcsap a folyosón van, a vécé közös. Harmadik kategóriájú lakásban 127-en laknak, első osztályúban mindössze 42-en.- Amit önök nyújtanak, az szolgáltatás. Mennyit kell érte fizetni?- Csak azoktól fogadunk el pénzt, akiknek a nyugdíja meghaladja az ezer koronát. Ezer koronán felül egy bizonyos

részt kérünk, s a magasabb nyugdijaknál a teljes összeget, ami nem haladja meg a havi háromszáz koronát.- Mit kap ezért a nyugdíjas?- A gondozónő mindennap reggel elmegy hozzá, s megkérdezi, mit kér ebédre, rendbe teszi a lakást, bevásárol, elhozza az ebédet - főzni nem főz -, kiváltja az orvosságot... mindezt a hét öt napján. Szombat és vasárnap nem.- S ha beteg, idős emberről van szó?- Feltételünk, hogy legalább részben ellássa magát, a személyi higiénét, ha segítséggel is, de meg tudja tartani, képes legyen megmelegíteni az ételt, esetleg kimosni az alsóneműjét. Ha az állapotuk súlyosbodik, azonnal konzultálunk az orvossal, és kórházba - tartós rosz- szabbodás esetén szociális otthonba helyezzük el.- Milyen a gondozottak korösszetétele?- A hatvanöt évnél idősebbek veszik igénybe szolgáltatásunkat, de elvétve előfordul, hogy egész fiatal, súlyos rokkantat is ápolunk.- Ki dönti el, hogy kinek van szüksége a gondozószolgálatra?- Számos esetben a Vöröskereszt hívja fel a ligyelmünket bizonyos személyekre, de a nemzeti bizottság és a körzeti orvos részéről is érkezik jelzés. Vagy egyenesen hozzánk fordulnak a nyugdíjasok azzal a kéréssel, hogy bevásárolni kellene, nem bírom már felhordani a szenet a pincéből...- A szénhordás is a gondozónők feladata?- Nem. Erre a munkára főiskolás fiúkat alkalmazunk.- Tegyük fel, hogy valaki segítségért fordul önökhöz. Mennyi idő múlva tudják számára biztosítani a házi gondozószolgálatot?- Azonnal. Ha egyik nap ide telefonál valaki, hogy szüksége van ránk, másnap már küldjük a gondozónőt. Az iratokat utólag intézzük el a nemzeti bizottsággal és a körzeti orvossal. Sikerült kibővíte- nünk a gondozónők körét, a hivatásos ápolónőkön kívül 120 önkéntest alkalmazunk, akiknek nem ez a főfoglalkozása: rokont vagy barátot ápolnak. Ők az elvégzett munkáért, illetve a gondozottak száma után kapják a fizetést.- Az idős emberek érzékenyebben reagálnak minden apróságra, helyzetekre. Nincsenek súrlódások a gondozónők és gondozottak között?- Volt rá példa, hogy nem jöttek ki egymással. Ilyenkor mást osztunk be. De inkább a jó kapcsolat a jellemző. Az idős emberek sokszor éveken keresztül nem mozdulnak ki a lakásból, az egyetlen kapcsolatot a külvilággal a gondozónő jelenti.- Kik vannak többségben? Akiknek vannak gyerekeik, de nem törődnek idős szülőjükkel, vagy a teljesen magányosok?- A magányosok, mégpedig a nők. A hétszáz gondozottból mindössze százötven a férfi. Nem nősültek meg, ■ nem mentek férjhez, vagy gyermektelenek, megözvegyültek. Vannak olyanok is, akiknek a gyerekei itt élnek Prágában, gondoskodnak a szülőjükről de azért a mi szolgáltatásunkat is igénybe veszik. Ezek a jó kivételek. Sajnos a többség nem törődik anyjával. Nekünk jogunk van kérni a gyerektől a szolgáltatás bizonyos részének megtérítését, ami igazán csekély hozzájárulás, de sajnos gyakran megtagadják. Az elrettentő példa két fivér esete, akik fejenként havi 20-20 koronával sem voltak hajlandók hozzájárulni a költségekhez. A szülőnek egyébként joguk van tartásdijat kérni a gyerekétől akár bírósági úton is, de a tapasztalatunk az, hogy inkább lemondanak a fizetett szolgáltatásról.

Kötelessége-e a gyereknek, hogy gondoskodjon a szüleiről? Igen, de ennek természetesnek kellene lenni, hogy a törődést ne érezze kényszernek. Kényszeríteni senkit sem lehet. A gyermeki mulasztást idegenek pótolják, akik hivatásként választották az idősek gondozását-ápolását. S aki nem nevelt fel gyereket, így sem a hálát sem a hálátlanságot nem ismeri, annak a gondozónő jelenti naponta a barátnőt, a gyermeket, az unokát, a közeli rokont. A gondozónő, aki miközben mint magatehetetlen gyermeket fürdeti a járni már alig tudó öregasszonyokat, figyelmesen hallgajta régmúlt idők megszépülő emlékeit, s talán eszébe jut, hogy egyszer majd őt is ilyen szeretettel veszik körül.

KOPASZ CSILLA

Nem csak a bíróságok feladata

BESZÉLGETÉS A VÁLÓPEREKRŐL

A válások országunkban, ugyanúgy mint világszerte mindenütt, ahol engedélyezve van a házasság felbontása, számtalan társadalmi probléma forrásai; emberi tragédiákat okoznak, jelentős szerepet játszanak a gyermek- és az ifjúsági bűnözésben. Éppen ezért a válást már régóta nem kezeljük csak magánügyként.

A családjogi törvény szerint a bíróság csak a helyrehozhatatlanul megromlott házasságokat bonthatja föl. A törvény nem ismer semmiféle válóokot, amely alapján a bíróság köteles lenne azonnal megszüntetni a házasságot. Mégis vannak tipikus hivatkozások, hogy miért kérik a válást. Melyek ezek, kérdeztük dr. Nemcsics Jánostól a Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Járásbíróság elnökétől.

Járásunkban már évek óta változatlan a válóokok rangsorolása. Az első helyen valamelyik házastárs hűtlensége áll, ezt követi főleg a férfiak alkoholizmusa és a házastársak állandó veszekedései, amit leginkább azzal indokolnak, hogy egyszerűen nem illenek össze.

A hűtlenség miatt történő válás érzésem szerint társadalmi paradoxon, hiszen az egyik oldalon káros nemi szabadosság tapasztalható, míg a másik oldalon a házasság klasszikus, de nem elavult elveihez való szigorú ragaszkodás. Az alkoholizmuson, mint válóokon nagyon sokat

(Gyökeres György felvétele)

lehetne vitatkozni, „mi volt előbb a tyúk vagy a tojás“ stílusban. Vagyis kérdéses, hogy az alkoholizálás a házasság fokozatos megromlásának következménye-e vagy fordítva. A kérdés megválaszolására a bírósági eljárás keretei túlságosan szűkek és lehetőségei korlátozottak. Mi elsősorban a házasság állapotával foglalkozunk, s csak azután a történetével. A történetből esetleg kiderül, hogy az italozó férj egyszeriben agresszívvá vált, ilyenkor megmegütötte a feleségét, de nem tudjuk meg, miért ment a kocsmába. Ugyanilyen nehéz megállapítani, miért is következett be az a bizonyos „tettlegesség“, miért csattant el a pofon, amellyel a feleség a szomszédokhoz, a rendőrséghez és az orvoshoz szalad látleletért, bizonyítékért. A közvélemény, a beidézett tanúk közelről ismerve a házastársakat gyakran a feleség provokatív magatartásában látják a pofon elcsattanásának okát. „Csak bizonyíték kellett neki" - mondják. Ami azt illeti, egy ittas ember feldühítése valóban nem igényelhet nagy erőfeszítést.

Persze, ha már az alkoholizmusról van szó, először azt kellene tisztázni, hol vonjuk meg ahatárt az alkoholizmus és a társadalmilag elfogadott keretek között történő italozás között. Az alkoholizmus az a szalmaszál, amelybe a férjüktől elválni igyekvő asszonyok a leginkább kapaszkodni szeretnének ha már nincs más okuk a válásra, hiszen az italozás a legtipikusabb „férfibűn“.- Jogpolitikánk a válások megelőzésére helyezi a hangsúlyt. Mit tehet ennek érdekében a bíróság?- Nagyon keveset. Tanácsaink elé válságba jutott és megromlott házasságok kerülnek. Az első tárgyalás kitűzése előtt értesítjük a házassági tanácsadót. Ok behívják a házastársakat, megpróbálják szakszerű tanácsaikkal segíteni őket házaséletük rendbehozatalában és megőrzésében. Olykor eredményesen. A bíróság is békíti a házastársakat, ennek érdekében ha lehetőségét látjuk a házas-