Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1983-10-21 / 42. szám
KÖZELEBB Az ősz már nyomot hagyott az utcát szegélyező fák koronáin. A sárguló levelet kergető szél szemet gyönyörködtető látvány. Ám amikor az ember a vasútállomás felöl érkezik a településre, s elhalad a nemrég felépült háztartási cikkek üzlete előtt és a Béke utca sarkán szembetalálja magát a szolgáltató és a honvédelmi házzal, a modern vendéglővel, megfeledkezik a természetről. A 4770 lelket számláló központi községben az utcákat korszerű csládi házak szegélyezik, az utak, a járdák karbantartottak. Minden gondos gazdára vall. arra, hogy Palárikovo épül, szépül.- A közelmúltban Z-akcióban befejeztük a gázvezeték építését - ezekkel a szavakkal fogad Karol Bradáő, a hnb titkára. - Ha minden jól megy, 1985-ben hozzáfogunk a vízvezeték építéséhez A kutakban ugyanis egészségtelen az ivóvíz. Ezután majd elmodhatjuk, hogy elégedettek vagyunk. Több mint egy éve már, hogy a települést központi községgé nyilvánították. Van postája, korszerű alapiskolája, kielégítő az üzlethálózata - épül az új bevásárlóközpont is -, az egészségügyi központban a körzeti orvoson kívül fogorvos és nőgyógyász rendel. A volt orvosi lakást átépítik, s abban egy további rendelő lesz majd. Az utóbbi években szövetkezeti formában 148 lakás épült. A két népszámlálás között mégis háromszázzal csökkent a lakosok száma, jóllehet, évente 60-70 gyerek születik.- A település lakosainak többsége idegenben dolgozik - mondja Miroslav Ku- benka, a hnb elnöke. - Munkahelyükön könnyebben jutnak lakáshoz. Közrejátszik az is, hogy a nemzeti bizottságod ötven kérvényt tartunk nyilván szövetkezeti lakásra, de hogy mikor juthatnak lakáshoz, azt megközelítőleg sem tudjuk megmondani. Az egyéni lakásépítés iránti érdeklődés csökken, minden bizonnyal azért, mert az nagy utánjárásba kerül, nem a legjobb az anyagellátás sem. Egyéni építkezés céljaira negyven telket jelöltünk ki, de az idén is csak kilenc építkezési engedélyt adtunk ki. Jó közérzet A hnb-nek, a képviselőknek nem közömbös, hogy a lakosoknak milyen a közérzetük. Ezért is igyekeznek mindent megteremteni a település fejlesztéséért. Befejezés előtt áll a hatvan gyermek befogadására alkalmas óvoda, közös beruházással megkezdték a kulturális központ építését. Szeretnének egy bölcsödét is felépíteni, de erre egyelőre, bár nagy szükség volna rá, nincs lehetőségük. Ám amire a maguk erejéből futja, azzal nem várnak. Erről tanúskodnak a titkár szavai is.- Felmértük a helyzetet a szolgáltatások terén, összehívtuk a szolgáltató üzemek képviselőit, akikkel megvitattuk a gondokat, így tolmácsoltuk a lakosok panaszát, hogy a határidőket nem mindig tartják meg. Észrevételeinket figyelembe vették, csupán a villanymotorok javítását nem kezdték még meg. A településen a hnb üzeme végzi a legtöbb szolgáltatást. Van borbélyuk, fodrászuk, kőfaragó műhelyük, kömú- vescsoportjuk, teherfuvarozási részlegük, ám mindez már kevés. Ezért is határozott úgy a hnb plénuma, hogy festő- és lakatosrészleget nyitnak. Felmerült az is, hogy gondoskodni kell a villanyhoz, a vízvezetékhez és a központi fűtéshez értő szakemberek felvételéről is.- Van egy évek óta tartó problémánk - folytatja az elnök. - Már régebben a tar- doskeddiek kukakocsija hordja el településünkről a háztartási szemetet. Sajnos, szemetes kanna csupán a háztartások negyven százalékában van. Az idén is 1500 darabot rendeltünk meg, de a Technomat csak százhúsz szállítását vállalta. Ezért a szemétdombok rontják a település A arculatát. Fájlaljuk, hogy nyolc kilométernyi utunk még nincs megfelelő állapot- ' ban, ami nemegyszer vitára is okot ad < ► Sok minden szóba kerül, így a nyugdí- < > jasok helyzete is. A település elöljárói elismerik, hogy róluk egy kissé megfeled- ’> keztek. Szükség lenne egy nyugdíjas- < > klubra, ahol az idős emberek nemcsak , > összejöhetnének, hanem kosztolhatnának is. (> Az ötven hektáros Károlyi park, a több < > hektárnyi zöldterület kellemes környeze- (k tét teremt a lakosságnak. A település távol esik az ipari létesítményektől, a já- < * rási székhelytől is tizenöt kilométerre van. < > Az elköltözők közül egyre többen térnek vissza szülőfalujukba. ' * <> Javul az ügyintézés? ( (- Az igazsághoz tartozik, hogy számos i olyan jogkört kaptunk, amellyel egyelőre nem tudunk élni - vélekedik az elnök. ’ > - Azt észleltük, hogy amióta központi < > községgé nyilvánítottak, több lett ugyan a munkánk, de eredményeink mégsem ' felelnek meg elvárásainknak. < >- Ez csak részben igaz - jegyzi meg , > Alzbeta Jankulárová, a gazdasági és az igazgatási szakosztály megbízott vezető- *' je. - A szociális ügyintézésünk kiterjedt, < > így például mi fizetjük ki a temetkezési , > segélyt, amit azelőtt csak a járási nemzeti bizottságon intézhettek el a lakosaink. * * Két új szakbizottság létrehozása is < > szükségessé vált. Az egyik a család- és (. gyermekvédelmi, a másik a szabálysértésekkel foglalkozó szakbizottság. Az utób- <> binak az eltelt egy év alatt 34 esetben < > akadt munkája. .- Ebben a szakbizottságban jogász, ' míg a család- és gyermekvédelmiben < > pszichológus is' dolgozik, - tudjuk meg < > Alzbeta Jankulárovától. - A megnövekedett jogkörrel élve rendkívüli segélyeket ' is folyósítottunk. < > Nem egyöntetű tehát a vélemény arról, ,, hogy lényegében közelebb került-e az ügyintézés a lakossághoz, vagy nem. Ezt '' ugyanis nem elég csak szóban megfő- < > galmazni, tettekre van szükség. Kétség- , > télén, hogy vannak dolgok, amelyeket azelőtt a járási székhelyén kellett elintéz- '> ni, ma pedig a helyi nemzeti bizottságon. < > Csakhogy a palárikovóiak azzal számol- ( tak, hogy építészeti hivatalt is kapnak. A legtalálóbban a hnb titkára jellemezte i > a helyzetet: < >- Egy év nem nagy idő, többre van szükség ahhoz, hogy az ügyintézés valóban közelebb kerüljön a lakossághoz. ‘ * Többet kell kezdeményeznünk, jóllehet, , > nemcsak rajtunk múlik, sok függ a felsőbb szervektől is. NÉMETH JÁNOS * <> V ízgazdálkodási szakemberek nyomatékos hangsúllyal visszatérő gondolata: A rendelkezésünkre álló víz mennyisége életünk és fejlődésünk meghatározója. A legfontosabb természetesen az ivóvíz, hiszen sok mindent nélkülözhetünk, de ezt az életadó folyadékot semmiképp. A különféle haváriák, szeny- nyezödések, mulasztások következtében fellépő ideiglenes hiánya igen komoly bonyodalmakat okoz. Nemcsak technikai jellegűeket, hanem a lakosság hangulatára is kedvezőtlenül hatókat. Évekkel ezelőtt így volt ez Szlovákia fővárosában, amikor a Slovnaft kőolaj-származékai használhatatlanná tettek néhány alapvető fontosságú vízmúvi berendezést és tízezreket kellett heteken át mozgó ciszternákból ellátni ivóvízzel. S ez idén hasonló helyzet következett be, bár eltérő háttérrel, Presovban. Felületi és felszín alatti vízkészleteink mennyisége adott és változtathatatlan. Ugyanakkor szüntelenül gyarapodik a népesség, fokozódik a vízigénye, VIZÜNKÉRT s ugyanez vonatkozik fejlődő iparunkra, mezőgazdaságunkra is. Jelenleg a folyamatos vízellátáshoz másodpercenként 1,7 köbméter víz hiányzik. így van ez annak ellenére, hogy ivóvíz forrásaink már 1980-ban csaknem hatszorta több ilyen életnedűt szolgáltattak, mint két évtizeddel korábban. Csakhogy ennek a fejlesztésnek is vannak határai. A vízkészletek említett adott mennyiségén túlmenően az anyagi lehetőségek. Nem minden fogyasztó van tisztában azzal, hogy másodpercenként egyetlen liter víz kinyerése a talajszint alatti készletekből 500-600 ezer korona beruházást követel, a felszíni forrásokból pedig ennek a két és fél-, sőt, a négyszeresét. A vízhiány megszüntetésének ára tehát sok milliárd korona és a jelen helyzetben ennek az összegnek csak a tört részével számolhatunk. A megoldás kulcsa tehát az elviselhető, ésszerű, folyamatos beruházások mellett jobb gazdálkodásunk a vízzel. Szakemberek megállapították, hogy a kitermelt víznek 35—40 százaléka elvész, mielőtt felhasználásra kerülne. Nemcsak a részben már elavult csőrendszerekben, hanem a háztartásokban is. Egyik városunkban a víz- és a csatornaművek igazgatója amúgy „suba alatt“ két lakóházi tömbben két nyugdíjast fogadott fel a vízvezetékek karbantartására. Két egymást követő hónapban az intézkedésről nem értesült ellenőrök lecserélték a vízórákat, mondván, hogy „elromlottak, keveset mutatnak". A harmadik hónapban már jelentést tettek: „figyelmeztetni kell a gyártó üzemet, hogy selejtes vízórákat gyárt." A két tömbben ugyanis hirtelen 40 százalékkal csökkent a vízfogyasztás. A kommentár felesleges. Annyi azonban biztos, hogy mindennapi ivóvizünk védelmében a célszerű felújítás és a gondos karbantartás útjából érdemes elhárítani az akadályokat. (gáiy) ság helyreállításának, elnapoljuk a tárgyalást. Gyakorlatilag ez minden, amit a házasság megmentésére tehetünk. Elvben megtehetnénk ugyan, a jóvátehetetlenül megromlott házasságok esetében is, hogy a bontókeresetet elutasítjuk, de ezzel senki sem nyerne. Egy két hónap múlva újabb keresettel foglalkozhatnánk vagy vadházasságba kényszerítenénk vele az egyik házastársat. Ezzel végül még mi járulnánk hozzá az erkölcs normáinak rontásához. Márpedig a jog és a gyakorlat soha nem szegülhet szembe az erkölccsel. A bontóperek megelőzéséért sokkal inkább a házastársak környezetének kellene eljárnia. Ma már persze a közvélemény sem ítéli el annyira a válást, mint egykor, a valláserkölcs uralkodása idején, sőt... A szülök sokszor szétverik gyermekük házasságát Gyakori ez főleg akkor, ha a fiatalok egy lakásban élnek szüleikkel. A külön lakás sem nyújt mindig védelmet a fiataloknak szüleik beavatkozása ellen, akiknek nem tetszik, ahogy a menyük a fakanalat fogja, vagy az, hogy a vejük nem hajlandó a „fóliában“ dolgozni, vagy olykor baráti körben a pohár fenekére néz. Nevetséges, de igaz, hogy az anyós gyakran olyan bűnök miatt uszítja a lányát a veje ellen, amelyeket a saját férjének elnéz. A közvélemény sajnos nem ítéli el eléggé az ilyen szülőket. Véleményem szerint a válások megelőzését már a házasságkötés előtt kellene megkezdeni, például úgy, hogy a házasságkötési szándék bejelentése és az esküvő között legalább fél év teljen el. Túlságosan sok az elhamarkodott házasság, akár úgynevezett kényszerből (úton a gyermek), akár meggondolatlanságból. A kényszerházasság nem szolgálja a gyermek érdekeit, rövid időn belül felbomlik, mert hiányzik a házasság szilárd érzelmi alapja.-A házasságból származó gyermek nem vesz részt a bontóperben, az ítélet mégis több vonatkozásban dönt az ö sorsa felől is. Szükségszerű tehát, hogy a bíróság figyelembe vegye az ö érdekeit is - de milyen módon?- Tény, hogy a bontóperben hozott ítélet minden egyes esetben kompromisszumot tartalmaz. Az eljárásban ellentétesek a házastársak érdekei, kívánságai, irányadó a társadalom érdeke és a lehető legnagyobb mértékben figyelembe vesszük a házastársak gyermekeinek érdekeit. Ennyi érdek között eligazodni nem könnyű. Az ítélet nem egyszerűen egy elvont, lélektelen kompromisszum, hanem az érdekek igazságos értékelésének, rangsorolásának egy család sorsát meghatározó eredménye. Az, hogy aránylag kevéssé vagyunk kötve a jogszabályok rendelkezéseivel, csak fokozza felelősségünket. Végső soron, ha megállapítjuk is a házasság megromlását, a törvény ránk bízza a döntést. Sohasem vagyunk kötelesek a házasságot felbontani. A mérleg nyelvét a gyermekek érdekei irányítják. Ha úgy látjuk, érdekében áll a házastársak együttélésének megszüntetése, a házasságot felbontjuk. Ellenkező esetben a keresetet elutasítjuk. Egyébként pótolhatatlan segítséget nyújtanak nekünk a nemzeti bizottságok gyermekvédelmi osztályai. Környezettanulmányt készítenek a gyermekek helyzetéről, a róluk való gondoskodásról és javaslataikkal segítik az igazságos döntés meghozatalát - elsősorban annak a szülőnek kiválasztásánál, akinél a gyermeket elhelyezhetjük. Mentesen attól az előítélettől, hogy csak az anya képes nevelni a gyermeket.- Mi a véleménye, mennyire valósult meg az egyenjogúság alapelve a házasságokban?- Egyenjogúság? Már mint a nők egyenjogúsága! Ez inkább még csak megvalósításra váró program, mint valóság. Nehezen egyeztethető össze a klasszikus munka- megosztás, és a nők munkavállalási szabadsága. A nő „feladata" a gyermeknevelés, a háztartás vezetése, de kénytelen munkát is vállalni. A férfi „feladata" a család- fenntartás - a házi munkákban nem veszi ki részét, inkább valamilyen mellékfoglalkozást vagy jövedelmező elfoglaltságot keres magának. Ugyanakkor a pénzhajhászás- nak túlságosan nagy szerepe van a házastársak életében és hozzájárul elhidegülésükhöz. A harmonikus házaséletnél sokan többre becsülik az ötszobás családi házat, autót, színes tévét, még ha nem is jut idejük arra, hogy ezeket a javakat élvezzék. Ez viszont nagyon leegyszerűsített képe az egyenjogúságnak. A bontókeresetek többségét nők adják be. Ezzel a ténnyel összefügg az a tapasztalatom, hogy sok férfi a tárgyalóteremben mintha beletörődne sorsa alakulásába, alárendeli magát feleségének. A két házastárs közül valamelyik mindig uralkodó személyiség, a feladatok megosztásától függetlenül.- Hogyan nyilvánul ez meg az eljárásban?- A bontókeresetet elsősorban ezek az „uralkodó személyiségek" adják be, a másik házastárs pedig, ha bensö- leg nem is ért egyet a válással, többé-kevésbé, meggyőzően játssza meg, hogy ö is válni akar. Ezért is elfogadhatatlan véleményem szerint a „közös megegyezésen" alapuló válás. Számtalan feltett és fel nem tett kérdésre kaphattunk választ. Az egyik legfontosabb megállapítás: a bíróság, a jog nem veheti fel a harcot a házasságok felbomlása ellen. Ezzel szemben mi valamennyien, a közvélemény, elítélhetjük, s ezzel is megakadályozhatjuk a meggondolatlan- és kényszerházasságokat, a fiatalok életébe, házasságába való beavatkozást, talán a házastársi hűtlenséget is, s mindazt, ami a válások indokaként szerepelhet. FEKETE MARIAN
