Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)

1983-10-07 / 40. szám

F ákkal övezett, megkapóan szép környezetben, majdhogynem a város közepén épült fel Guta (Kolá- rovo) új sportcsarnoka. Látványa kí­vülről is már kíváncsiságot ébreszt az emberben, s amikor falai közé lép, még fokozódik érdeklődése a létesít­mény iránt. Szerencsére azonban az illetékesek közül ketten is a társasá­gomban vannak, így a bemutatás tel­jesen rájuk marad.- örültünk, miért ne örültünk volna, amikor elkészült ez a Z-akcióban fel­épített sportcsarnok. Május tizenkette­dikén vettük át üzemeltetésre, s azt mondhatom: azóta épületünk van, pénzünk viszont nincsen rá, legalább­is üzemképessé tételéhez nincsen elegendő - vág a téma sűrűjébe Ja­kab Sándor, a városi közszolgáltatási vállalat igazgatója, aki munkatársaival együtt sokat töpreng és munkálkodik azon, hogy miként lehetne ezt az áldatlan helyzetet mihamarabb fel­számolni. - Máig hiányzik a berende­zés, a sportfelszerelések döntő több­sége. De olyan ígéretet kaptunk a szállítóktól, hogy az év végéig min­dent elküldenek, most már csak az a gond, honnan kerítünk rá pénzesz­közöket. Másik fájó pontunk, hogy a sportcsarnok egyelőre téli üzeme­lésre nem alkalmas. Már két éve kér­vényeztük, ha elkészül a létesítmény, kapcsolják rá a városi távfűtésre. Ak­kor ígéretet kaptunk... Ehhez azon­ban a kazánok felújítása nélkül nincs esélyünk, s mivel ez a munka máig nem kész, más megoldás után keltett néznünk. Az év végéig a gázfűtés be­iktatásával valószínűleg túlteszünk ezen a gondon, a tervdokumentáció jelenleg a komáromi JÉV-ben készül. Madari Béla, a városi sportlétesít­mények vezetője végigkalauzol a he­lyiségeken. Tágas öltözők, zuhanyo­zók, gépterem, különféle kabinok és klubhelyiség, vagyis minden megta­lálható itt, amire egy ilyen létesít­ményben szükség lehet. Aztán a já­tékcsarnokot nézzük meg, ahol a tel­jes befejezésig már csak a burkolat lakkozása van hátra. Felületén kijelöl­ték a labdajátékok játéktereit, minden oldalról feszül a véidőháló, a világító­berendezés takarításra, edzésre, s já­tékra alkalmas fényerősségben hasz­nálható, a pálya végén kész a három­száz ülőhelyes lelátó. Mégis támad egy hiányérzetem. Történetesen az, hogy a kézilabdapálya méreteinél fogva valószínűleg nem lesz alkalmas a bajnoki mérkőzések lejátszására. Kár érte, mert a város fellendülőben levő kézilabdasportja a jövőben köny- nyen megérezheti ennek hatását.- Nemrégiben körlevelet küldtünk a város intézményeibe és vállalatai­ba, amelyben kértük, nyújtsák be igénylésüket a sportcsarnok haszná­latára - folytatja az igazgató. - Azóta fokozatosan kapjuk a visszajelzése­ket, s a beérkezett kérések alapján rövidesen összeállítjuk a heti műsort, hogy mindenkinek nyilvánvaló legyen: mikortól meddig ki használhatja a csarnokot. Meglehet, hogy a teljes beindulás előtt már járhatnak ide azok, akiknek nincs, szükségük a hi- .ányzó felszerelésre. Mert igénylő ren­geteg van már most is. Csak vegyük sorba: négy iskola, pionírház, gyer­mekotthon, vállalatok, s természete­sen a sportegyesületek. Puszta felso­rolásuk sem kevés, ezért nagy gond lesz az optimális időbeosztás megta­lálása. Kíváncsi voltam arra is, miként lát­ják az igénylők saját szemszögükből nézve a sportcsarnok kihasználásá­nak lehetőségét, ezért néhányukat meglátogattam. Szinte a szomszédban fekszika Má­jus 1 utcai Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola. Közelsége eleve előnyt je­lent. Ráadásul az új létesítmény csök­kentené az amúgy is kicsi tornater­mük leterhelését, felszámolná a gyak­ran zavaró folyosói sportolást, s lenne hol iskolai összejöveteleket tartaniuk. Kicsindi Károly testnevelő tanár más­felől közelíti meg a témát:- Ha öt évvel korábban kész ez a sportcsarnok, már ma meglenne az eredménye. Májusra felépült ugyan, de kár, hogy nem üzemképes, csak papíron adták át. Jómagam új szem­lélet megjelenését várom az iskola és a város közti kapcsolatban. Eddig ugyanis sokszor elmarasztalóan be­Fákkal övezett környezetben ◄--------------------------------------------------------­széltek az iskoláról, mert nem nevel­tünk elég jó sportolót, főleg labdarú­gót a városnak. Jobb eredmények eléréséhez azonban nem voltak felté­teleink. Ezután megváltozhat a hely­zet, s ha minden tíz gyerek közül kettő sportolásra adja a fejét, nem lehet gond az utánpótlás-neveléssel. Még egy nagy pluszt látok az egészben. Megszűnik a gyerekek sportolás alat­ti, főleg asztaliteniszben tapasztalt passzív időtöltése, vagyis nem kell arra várakozniuk, mikor kerül rájuk a sor, hanem egyszerre űzhetik ked­venc sportágukat, mert lesz hol. Rása Ilona, aki öt éve már a gútai nők szabadidő-sportolásának szerve­zője, vezetője így summáz:- Nagyon jó, hogy felépült a sport- csarnok, csak nem használhatjuk. így az idén is az iskola tornatermében folytatjük a nyári szünet utáni foglal­kozásokat. Zenére tornászunk, s cso­portomba közel ötvenen járnak, több­ségük a Babetta-gyárból van. Az is­kolára eddig nem lehet panaszunk, de nem bánnánk, ha a sportcsarnokban gyakorolhatnánk már. Más akusztikai viszonyok, nagyobb tér, s jobb zuha­nyozási lehetőségek kínálkoznak számunkra, így a spartakiádra való felkészülésünk is zökkenömentesebb lehet. Hudák András a helyi sportegyesü­letek igénylésének összeállításán töpreng:- Mondogatom nekik, adják oda mindennap öttől nyolcig a sportcsar­nokot, s mi majd szétosztjuk a csapa­tok között. Merem állítani, ez az új sportotthon minden sportágon se­gít, de főleg a kézilabdán és a labda­rúgáson. S előfordulhat, hogy a csel­gáncs és az asztalitenisz mellett újabb sportágak is jelentkeznek, a tö­megsport lehetőségeiről nem is be­szélve. Mahor Mihály, a kézilabda minde­nese hozzáfűzi:-Téli felkészülésünkben segíthet sokat az új létesítmény. Idén is bebi­zonyosodott: hiába szerepelünk jól az őszi idényben, ha tavasszal kiütközik a téli munka teremgondja. A szomba­tokat és vasárnapokat is kihasznál­nánk, hiszen télen kevés lehetőség van mérkőzésekre, s mi egyszerre tornákat is rendezhetnénk. Én egész héten tudnám használni, olyan nagy az érdeklődés a kézilabda iránt. Csak azt igényeltem, amire feltétlenül szűk-' ségünk van. Hogy teljes legyen a kép, megáll­tam a városi nemzeti bizottságon is, ahol Ábelovszky Pál alelnök a beru­házó szempontjait összegezte:- A sportcsarnok felépítésének gondolatát főként a focisták rossz téli felkészülési lehetőségei hívták életre. A zsúfolt iskolai tornatermek nemcsak nekik, de a kézilabdázóknak sem kedveztek. Lehetőség után néztünk. Megtudtuk, hogy a zvoleni Bucina legyártott ^ilina és Verebély számára egy faelemes csarnokot. Mi is ilyet rendeltünk. Mindjárt az elején gondja­ink voltak, aztán kivitelezőcserére kényszerültünk, 1980-ban a nagy szél összedöntötte az épület tartószerke­zetét. Ilyen előzmények után végül is ötmillió koronás ráfordítással és na­gyon sok társadalmi munkával fel­épült a sportcsarnok. Csak berendezé­se nem volt, ez azonban nem tartozik az építkezési részbe. Reális elgondo­lásnak tartom, hogy p sportcsarnokot így átadtuk egy olyan üzemeltetőnek, amely képes a berendezés beszerzé­sére. Visszapillantva az egész kivite­lezésre azt kell mondanom, hogy rutin kérdése az egész. Ha előre tudtuk volna, milyen gond lesz a berende­zéssel és a fűtéssel, azonnal üzemel­tető után nézünk, hogy az időben megrendelhessen mindent. így azon­ban várnunk kell. Még egyszer már nem esnénk ebbe a hibába, s ez tanulság másoknak is. Hogy is van a közmondásban? „Más kárán tanul az okos.“ Vagy jobban megtanulja a leckét! Az oldal anyagát írta: J. MÉSZÁROS KÁROLY A sportcsarnok egyelőre leggyakoribb „ vendége“ Madari Béla munka közben (Gyökeres György felvételei) Nem marad űr... VILLÁMINTERJÚ VLAHY JENŐVEL Női ifjúsági kézilabdánk talán legerősebb dél-szlo­vákiai bástyája Naszvad (Nesvady), ahol harmadik éve ifjúsági sportközpont működik. Vlahy Jenő, a Slávia kézilabdaszakosztályának vezető edzője minapi találkozásunkor készségesen válaszolt kér­déseimre.- Tíz-tizenkét évvel ezelőtt, amikor elkezdte, megfordult-e a fejében, hogy egyszer majd I. ligás játékosokat nevel?- Nem, nem gondoltam erre, hiszen akkor még testnevelésszakos sem voltam, aktívan meg egyál­talán nem kézilabdáztam. Ot-hat év elteltével, ami­kor felbukkantak az első tehetségek, már éreztem, hogy némelyikükből egészen kiváló játékos lehet, így emlékszem a legelsőre, Bódis Líviára, aki saj­nos korán abbahagyta. Kortársai ma a felnőtt válo­gatottban játszanak.- Az utóbbi két év leforgása alatt öt játékosunk került a nyárasdi csapatba. Helyükre fiatalabbak léptek, s az idén kitűnően rajtoltak az ifi ligában. így alighanem nincs gondjuk az utánpótlással...- Azt tapasztalom, hogy a bajnokság színvonala a tavalyi átszervezés után, főként a mi csoportunk­ban némileg visszaesett. Átmeneti megtorpanásról lehet csak szó, ami nálunk abban jelentkezik, hogy jóformán kicserélődött a csapat, az 'ismertebbek közül csak Haris Márta maradt. A többiek új embe­rek, nincsen még kellő rutinjuk. A gólerős Kiss Jitka kiválásával most jobban megosz­lik a felelősség minden játékos­ra, s megnőtt a csapatmunka szerepe. A jól si­került nyári felké­szülés után két idegenbeli győ­zelemmel rajtol­tunk. Ugyan messze van még a bajnokság vé­ge, de titokban reménykedem, hogy még ezzel a csapattal is be­jutunk az országos döntőbe. Nem marad tehát űr az eltávozott játékosok mögött, s ráadásul a fiatalabb ifik csapata is nagyon erősnek Ígérkezik, több tehetség bontogatja benne szárnyait.- Mi történik azokkal, akik túllépik az ifjúsági korhatárt, hol folytathatják?- A legtehetségesebbek Nyárasdra kerülnek, öten: Dibuz Erika, a három Dobosi lány, mellesleg mondom, hogy csak névrokonok, és Kiss Jitka már ott készülnek, de hatodikként közéjük sorolom Me­zonét is, aki valamikor nálunk kezdte. A többieket úgy irányítjuk, hogy Komáromban vagy Érsekújvá- rott folytassák aktív pályafutásukat.- Milyen szálak fűzik sportegyesületüket a nyá- rasdiakhoz, mennyire élő ez a kapcsolat?- Együttműködésünket ötéves szerződésben rögzítettük. Azt kell mondanom, hogy szoros a kap­csolatunk, főleg azután kerültünk közelebb egy­máshoz, miuián tehetséges játékosaink hozzájuk mentek kézilabdázni. Egyszerre jóval több közös témánk lett. Kár, hogy kevés idő akad részletesebb és rugalmasabb segítséggel járó véleménycserére, időnként már jó lenne, ha kapnék szakmai visszajel­zést a lányokról, s ennek megállapításait felhasz­nálhatnám a további utánpótlásnevelésben. Veze­tőségünk véleményét osztva kimondhatom, hogy a Nyárasdot testvéregyesületünknek tartjuk a szó szoros értelmében. Szombatonként megtelik a két mikrobusz, s mi útra kelünk, hogy ott legyünk a csapat hazai mérkőzéseinek többségén. így aztán élő a kapcsolat, amelyben kölcsönösen támogatjuk egymást. Legutóbb például javaslatunkra nyárasdi és naszvadi vegyescsapatot indítottunk egy romá­niai tornán...- Mit fűzne még az elmondottakhoz?- Bár egyre több szállal kötődünk Nyárasdhoz, mi elsősorban naszvadiaknak érezzük magunkat. Legtehetségesebb játékosainkat továbbra is ebbe az egyesületbe adjuk. Legfontosabb munkánk azonban, hogy minél több tizennyolc évnél fiata- labbnak teremtsünk sportolási lehetőséget. Az pe­dig kimondottan feladatunk, hogy a legjobbakat felsőbb osztályba irányítsuk, a közepes képessé­gűeket meg folytatásra buzdítsuk. # ÍJ SZÚ VASÁRNAPI KlADAS Index 48 097 Kiadja Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága, főszerkesztő: Rabay Zoltán, helyettes főszerkesztő: Szarka István és Csetö János, szerkesztőség: 815 81 Bratislava. Gorkého 10. telefon: 309. 331-252. 332-301. szerkesztőségi titkárság: 550-18. gazdasági ügyek: 506-39 Táviró: 092308 Adminisztráció: Pravda Kiadóvállalat, 815 80 Bratislava Volgogradská 8. Fényszedéssel készül a Pravda, az SZLKP Nyomdaipari Vállalata 02-es üzemében. 815 80 Bratislava. Martanoviőova 21. Hirdetési iroda magánszemélyeknek: 815 80 Bratislava. Jiráskova 5. telefon: 337-823. 337-825. Hirdetési iroda a közüle- teknek: 815 80 Bratislava. Vajanského nábrezie 15 II emelet, telefon: 551-83. 544-51 Előfizetési dij havonta - a vasárnapi kiadással együtt - Kős 14.70 A vasárnapi kiadás előfizetési díja negyedévenként Kcs 13.-. Terjeszti a Postai Hírlapszolgálat, előfizetéseket elfogad minden posta és kézbesítő. Külföldi megrendelések. PNS. Ústredná expedícia a dovoz tlace. 813 81 Bratislava. Gottwaldovo námestie 6

Next

/
Thumbnails
Contents