Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1983-10-07 / 40. szám
F ákkal övezett, megkapóan szép környezetben, majdhogynem a város közepén épült fel Guta (Kolá- rovo) új sportcsarnoka. Látványa kívülről is már kíváncsiságot ébreszt az emberben, s amikor falai közé lép, még fokozódik érdeklődése a létesítmény iránt. Szerencsére azonban az illetékesek közül ketten is a társaságomban vannak, így a bemutatás teljesen rájuk marad.- örültünk, miért ne örültünk volna, amikor elkészült ez a Z-akcióban felépített sportcsarnok. Május tizenkettedikén vettük át üzemeltetésre, s azt mondhatom: azóta épületünk van, pénzünk viszont nincsen rá, legalábbis üzemképessé tételéhez nincsen elegendő - vág a téma sűrűjébe Jakab Sándor, a városi közszolgáltatási vállalat igazgatója, aki munkatársaival együtt sokat töpreng és munkálkodik azon, hogy miként lehetne ezt az áldatlan helyzetet mihamarabb felszámolni. - Máig hiányzik a berendezés, a sportfelszerelések döntő többsége. De olyan ígéretet kaptunk a szállítóktól, hogy az év végéig mindent elküldenek, most már csak az a gond, honnan kerítünk rá pénzeszközöket. Másik fájó pontunk, hogy a sportcsarnok egyelőre téli üzemelésre nem alkalmas. Már két éve kérvényeztük, ha elkészül a létesítmény, kapcsolják rá a városi távfűtésre. Akkor ígéretet kaptunk... Ehhez azonban a kazánok felújítása nélkül nincs esélyünk, s mivel ez a munka máig nem kész, más megoldás után keltett néznünk. Az év végéig a gázfűtés beiktatásával valószínűleg túlteszünk ezen a gondon, a tervdokumentáció jelenleg a komáromi JÉV-ben készül. Madari Béla, a városi sportlétesítmények vezetője végigkalauzol a helyiségeken. Tágas öltözők, zuhanyozók, gépterem, különféle kabinok és klubhelyiség, vagyis minden megtalálható itt, amire egy ilyen létesítményben szükség lehet. Aztán a játékcsarnokot nézzük meg, ahol a teljes befejezésig már csak a burkolat lakkozása van hátra. Felületén kijelölték a labdajátékok játéktereit, minden oldalról feszül a véidőháló, a világítóberendezés takarításra, edzésre, s játékra alkalmas fényerősségben használható, a pálya végén kész a háromszáz ülőhelyes lelátó. Mégis támad egy hiányérzetem. Történetesen az, hogy a kézilabdapálya méreteinél fogva valószínűleg nem lesz alkalmas a bajnoki mérkőzések lejátszására. Kár érte, mert a város fellendülőben levő kézilabdasportja a jövőben köny- nyen megérezheti ennek hatását.- Nemrégiben körlevelet küldtünk a város intézményeibe és vállalataiba, amelyben kértük, nyújtsák be igénylésüket a sportcsarnok használatára - folytatja az igazgató. - Azóta fokozatosan kapjuk a visszajelzéseket, s a beérkezett kérések alapján rövidesen összeállítjuk a heti műsort, hogy mindenkinek nyilvánvaló legyen: mikortól meddig ki használhatja a csarnokot. Meglehet, hogy a teljes beindulás előtt már járhatnak ide azok, akiknek nincs, szükségük a hi- .ányzó felszerelésre. Mert igénylő rengeteg van már most is. Csak vegyük sorba: négy iskola, pionírház, gyermekotthon, vállalatok, s természetesen a sportegyesületek. Puszta felsorolásuk sem kevés, ezért nagy gond lesz az optimális időbeosztás megtalálása. Kíváncsi voltam arra is, miként látják az igénylők saját szemszögükből nézve a sportcsarnok kihasználásának lehetőségét, ezért néhányukat meglátogattam. Szinte a szomszédban fekszika Május 1 utcai Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola. Közelsége eleve előnyt jelent. Ráadásul az új létesítmény csökkentené az amúgy is kicsi tornatermük leterhelését, felszámolná a gyakran zavaró folyosói sportolást, s lenne hol iskolai összejöveteleket tartaniuk. Kicsindi Károly testnevelő tanár másfelől közelíti meg a témát:- Ha öt évvel korábban kész ez a sportcsarnok, már ma meglenne az eredménye. Májusra felépült ugyan, de kár, hogy nem üzemképes, csak papíron adták át. Jómagam új szemlélet megjelenését várom az iskola és a város közti kapcsolatban. Eddig ugyanis sokszor elmarasztalóan beFákkal övezett környezetben ◄--------------------------------------------------------széltek az iskoláról, mert nem neveltünk elég jó sportolót, főleg labdarúgót a városnak. Jobb eredmények eléréséhez azonban nem voltak feltételeink. Ezután megváltozhat a helyzet, s ha minden tíz gyerek közül kettő sportolásra adja a fejét, nem lehet gond az utánpótlás-neveléssel. Még egy nagy pluszt látok az egészben. Megszűnik a gyerekek sportolás alatti, főleg asztaliteniszben tapasztalt passzív időtöltése, vagyis nem kell arra várakozniuk, mikor kerül rájuk a sor, hanem egyszerre űzhetik kedvenc sportágukat, mert lesz hol. Rása Ilona, aki öt éve már a gútai nők szabadidő-sportolásának szervezője, vezetője így summáz:- Nagyon jó, hogy felépült a sport- csarnok, csak nem használhatjuk. így az idén is az iskola tornatermében folytatjük a nyári szünet utáni foglalkozásokat. Zenére tornászunk, s csoportomba közel ötvenen járnak, többségük a Babetta-gyárból van. Az iskolára eddig nem lehet panaszunk, de nem bánnánk, ha a sportcsarnokban gyakorolhatnánk már. Más akusztikai viszonyok, nagyobb tér, s jobb zuhanyozási lehetőségek kínálkoznak számunkra, így a spartakiádra való felkészülésünk is zökkenömentesebb lehet. Hudák András a helyi sportegyesületek igénylésének összeállításán töpreng:- Mondogatom nekik, adják oda mindennap öttől nyolcig a sportcsarnokot, s mi majd szétosztjuk a csapatok között. Merem állítani, ez az új sportotthon minden sportágon segít, de főleg a kézilabdán és a labdarúgáson. S előfordulhat, hogy a cselgáncs és az asztalitenisz mellett újabb sportágak is jelentkeznek, a tömegsport lehetőségeiről nem is beszélve. Mahor Mihály, a kézilabda mindenese hozzáfűzi:-Téli felkészülésünkben segíthet sokat az új létesítmény. Idén is bebizonyosodott: hiába szerepelünk jól az őszi idényben, ha tavasszal kiütközik a téli munka teremgondja. A szombatokat és vasárnapokat is kihasználnánk, hiszen télen kevés lehetőség van mérkőzésekre, s mi egyszerre tornákat is rendezhetnénk. Én egész héten tudnám használni, olyan nagy az érdeklődés a kézilabda iránt. Csak azt igényeltem, amire feltétlenül szűk-' ségünk van. Hogy teljes legyen a kép, megálltam a városi nemzeti bizottságon is, ahol Ábelovszky Pál alelnök a beruházó szempontjait összegezte:- A sportcsarnok felépítésének gondolatát főként a focisták rossz téli felkészülési lehetőségei hívták életre. A zsúfolt iskolai tornatermek nemcsak nekik, de a kézilabdázóknak sem kedveztek. Lehetőség után néztünk. Megtudtuk, hogy a zvoleni Bucina legyártott ^ilina és Verebély számára egy faelemes csarnokot. Mi is ilyet rendeltünk. Mindjárt az elején gondjaink voltak, aztán kivitelezőcserére kényszerültünk, 1980-ban a nagy szél összedöntötte az épület tartószerkezetét. Ilyen előzmények után végül is ötmillió koronás ráfordítással és nagyon sok társadalmi munkával felépült a sportcsarnok. Csak berendezése nem volt, ez azonban nem tartozik az építkezési részbe. Reális elgondolásnak tartom, hogy p sportcsarnokot így átadtuk egy olyan üzemeltetőnek, amely képes a berendezés beszerzésére. Visszapillantva az egész kivitelezésre azt kell mondanom, hogy rutin kérdése az egész. Ha előre tudtuk volna, milyen gond lesz a berendezéssel és a fűtéssel, azonnal üzemeltető után nézünk, hogy az időben megrendelhessen mindent. így azonban várnunk kell. Még egyszer már nem esnénk ebbe a hibába, s ez tanulság másoknak is. Hogy is van a közmondásban? „Más kárán tanul az okos.“ Vagy jobban megtanulja a leckét! Az oldal anyagát írta: J. MÉSZÁROS KÁROLY A sportcsarnok egyelőre leggyakoribb „ vendége“ Madari Béla munka közben (Gyökeres György felvételei) Nem marad űr... VILLÁMINTERJÚ VLAHY JENŐVEL Női ifjúsági kézilabdánk talán legerősebb dél-szlovákiai bástyája Naszvad (Nesvady), ahol harmadik éve ifjúsági sportközpont működik. Vlahy Jenő, a Slávia kézilabdaszakosztályának vezető edzője minapi találkozásunkor készségesen válaszolt kérdéseimre.- Tíz-tizenkét évvel ezelőtt, amikor elkezdte, megfordult-e a fejében, hogy egyszer majd I. ligás játékosokat nevel?- Nem, nem gondoltam erre, hiszen akkor még testnevelésszakos sem voltam, aktívan meg egyáltalán nem kézilabdáztam. Ot-hat év elteltével, amikor felbukkantak az első tehetségek, már éreztem, hogy némelyikükből egészen kiváló játékos lehet, így emlékszem a legelsőre, Bódis Líviára, aki sajnos korán abbahagyta. Kortársai ma a felnőtt válogatottban játszanak.- Az utóbbi két év leforgása alatt öt játékosunk került a nyárasdi csapatba. Helyükre fiatalabbak léptek, s az idén kitűnően rajtoltak az ifi ligában. így alighanem nincs gondjuk az utánpótlással...- Azt tapasztalom, hogy a bajnokság színvonala a tavalyi átszervezés után, főként a mi csoportunkban némileg visszaesett. Átmeneti megtorpanásról lehet csak szó, ami nálunk abban jelentkezik, hogy jóformán kicserélődött a csapat, az 'ismertebbek közül csak Haris Márta maradt. A többiek új emberek, nincsen még kellő rutinjuk. A gólerős Kiss Jitka kiválásával most jobban megoszlik a felelősség minden játékosra, s megnőtt a csapatmunka szerepe. A jól sikerült nyári felkészülés után két idegenbeli győzelemmel rajtoltunk. Ugyan messze van még a bajnokság vége, de titokban reménykedem, hogy még ezzel a csapattal is bejutunk az országos döntőbe. Nem marad tehát űr az eltávozott játékosok mögött, s ráadásul a fiatalabb ifik csapata is nagyon erősnek Ígérkezik, több tehetség bontogatja benne szárnyait.- Mi történik azokkal, akik túllépik az ifjúsági korhatárt, hol folytathatják?- A legtehetségesebbek Nyárasdra kerülnek, öten: Dibuz Erika, a három Dobosi lány, mellesleg mondom, hogy csak névrokonok, és Kiss Jitka már ott készülnek, de hatodikként közéjük sorolom Mezonét is, aki valamikor nálunk kezdte. A többieket úgy irányítjuk, hogy Komáromban vagy Érsekújvá- rott folytassák aktív pályafutásukat.- Milyen szálak fűzik sportegyesületüket a nyá- rasdiakhoz, mennyire élő ez a kapcsolat?- Együttműködésünket ötéves szerződésben rögzítettük. Azt kell mondanom, hogy szoros a kapcsolatunk, főleg azután kerültünk közelebb egymáshoz, miuián tehetséges játékosaink hozzájuk mentek kézilabdázni. Egyszerre jóval több közös témánk lett. Kár, hogy kevés idő akad részletesebb és rugalmasabb segítséggel járó véleménycserére, időnként már jó lenne, ha kapnék szakmai visszajelzést a lányokról, s ennek megállapításait felhasználhatnám a további utánpótlásnevelésben. Vezetőségünk véleményét osztva kimondhatom, hogy a Nyárasdot testvéregyesületünknek tartjuk a szó szoros értelmében. Szombatonként megtelik a két mikrobusz, s mi útra kelünk, hogy ott legyünk a csapat hazai mérkőzéseinek többségén. így aztán élő a kapcsolat, amelyben kölcsönösen támogatjuk egymást. Legutóbb például javaslatunkra nyárasdi és naszvadi vegyescsapatot indítottunk egy romániai tornán...- Mit fűzne még az elmondottakhoz?- Bár egyre több szállal kötődünk Nyárasdhoz, mi elsősorban naszvadiaknak érezzük magunkat. Legtehetségesebb játékosainkat továbbra is ebbe az egyesületbe adjuk. Legfontosabb munkánk azonban, hogy minél több tizennyolc évnél fiata- labbnak teremtsünk sportolási lehetőséget. Az pedig kimondottan feladatunk, hogy a legjobbakat felsőbb osztályba irányítsuk, a közepes képességűeket meg folytatásra buzdítsuk. # ÍJ SZÚ VASÁRNAPI KlADAS Index 48 097 Kiadja Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága, főszerkesztő: Rabay Zoltán, helyettes főszerkesztő: Szarka István és Csetö János, szerkesztőség: 815 81 Bratislava. Gorkého 10. telefon: 309. 331-252. 332-301. szerkesztőségi titkárság: 550-18. gazdasági ügyek: 506-39 Táviró: 092308 Adminisztráció: Pravda Kiadóvállalat, 815 80 Bratislava Volgogradská 8. Fényszedéssel készül a Pravda, az SZLKP Nyomdaipari Vállalata 02-es üzemében. 815 80 Bratislava. Martanoviőova 21. Hirdetési iroda magánszemélyeknek: 815 80 Bratislava. Jiráskova 5. telefon: 337-823. 337-825. Hirdetési iroda a közüle- teknek: 815 80 Bratislava. Vajanského nábrezie 15 II emelet, telefon: 551-83. 544-51 Előfizetési dij havonta - a vasárnapi kiadással együtt - Kős 14.70 A vasárnapi kiadás előfizetési díja negyedévenként Kcs 13.-. Terjeszti a Postai Hírlapszolgálat, előfizetéseket elfogad minden posta és kézbesítő. Külföldi megrendelések. PNS. Ústredná expedícia a dovoz tlace. 813 81 Bratislava. Gottwaldovo námestie 6
