Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1983-10-14 / 41. szám
SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA VASÁRNAPI KIADÁS 1983. október 14. XVI. évfolyam 41. szám Ára 1 korona A gazdasági és a nem gazdasági szférában dolgozók között egyaránt akad olyan ember, aki, ha a beosztásánál fogva nincs köze a tudományosműszaki fejlesztéshez, így vélekedik: ez nem az én dolgom, mit tehetek én, ez a mérnökök ügye. Igazuk van az ilyen magatartást tanúsítóknak? Ha abból a szempontból vizsgáljuk, hogy egy nem műszaki végzettségű vállalatigazgatótól elvárható-e új gép tervezése, műszaki rajz készítése, akkor igazat kellene adnunk érvelésüknek. Viszont ha abból a szempontból közelítjük meg a kérdés vizsgálatát, hogy lényegében nincs olyan terület, amelyet a tudományos-műszaki fejlesztés valamilyen módon ne érintene, akkor nincs igazuk. Márpedig korunkban csak az utóbbi szempont jöhet számításba. A kutató-, a fejlesztési mérnök munkájának eredményessége sok tényező függvénye. Függ attól, milyen feltételeket teremt a vállalatigazgató a laboratóriumi munkákhoz, a gépszerkesztéshez, attól, hogy a kutatásban vagy a fejlesztésben dolgozó közösség tagjai miként segítik egymást a munkában, a napjainkban gyakori szóhasználattal élve - alkotó légkörben dolgoznak-e. Bár aligha akad olyan igazgató, aki elméletben ne ismerné el a tudományos-műszaki fejlesztés fontosságát, a gyakorlat nagyon sokszor ennek ellenkezőjéről győz meg bennünket. Jócskán akad ugyanis gazdasági vezető, aki vonakodik az új gépek vásárlásától, mondván, hogy még a régi is működik, bár az amortizáció révén értéke már rég a nullával egyenlő. A haladás nyilvánvaló „ellensége“ az a gazdasági vezető is, aki vállalatában nem sokat törődik a legújabb tudományos-műszaki szakirodalom beszerzésével, elzárva ezzel az illetékes szakembereket az információ- szerzés legegyszerűbb módjától. Tájékozottság hiányában pedig nemegyszer megtörténik, hogy a kutató arra „jön rá“, ami a világban már valahol ismert, s így szellemi kapacitását - amit már az eljárás továbbfejlesztésére fordíthatott volna - fölöslegesen pazarolta. Országos viszonylatban a múlt év végén ,183 247 volt a tudományos-kutatási alapban dolgozók száma, ebből Szlovákiában 52 932. Évente milliárdokat fordítunk a kutatásra és a fejlesztésre, joggal elvárva, hogy az e munkaszakaszon dolgozó tízezrek eredményes munkája révén az óriási kiadások megtérülnek. Csakhogy - amint arra például a pieáfanyi Tesla konszernvállalat műszaki-fejlesztési igazgatója is utalt az SZLKP KB legutóbbi ülésének vitájában - addig, amíg a már lezárt kutatási-fejlesztési program eredményeinek gyakodati kihasználásához csak négy év múlva lesznek meg a feltételek, nehezen mutatható ki, milyen hatékonysággal dolgoznak a laboratóriumokban, a tervezőirodákban. Nem beszélve arról, hogy az ilyen gyakorlat joggal kedvét szegi mindazoknak, akik örömmel tették le megbízóik asztalára - nemegyszer a határidő letelte előtt - a kész munkát, s a következő feladat megoldásakor már korántsem biztos, hogy ugyanolyan lelkesedéssel dolgoznak, mint az előző esetben. Nem véletlenül ragadtuk ki a sok felszólalásból a pieát'anyi Tesla múszaki-fejlíesztési igazgatójáét, hiszen napjainkban a mikroelektronika az a terület, amely szinte minden termelő ágazatba, életünk minden területére bevonul, s nehézkesen járni el a fejlesztésében óriási, hogy ne mondjam, bűnös nemtörődömségre vall. A komplex intézkedések arra épülnek, hogy a tudományos-műszaki fejlesztési terv válik a népgazdasági terv vezérfonalává. Vagyis előtérbe kerülnek a tudományos haladást szolgáló beruházások, hogy támogatják az energia- és anyag igényesség szempontjából olcsóbb termelési eljárások gyakorlati hasznosítását, hogy felkarolják az újító- és feltalálómozgalmat, hogy népszerűsítik a hasznosaknak bizonyult megoldásokat. A komplex intézkedéseket már harmadik esztendeje alkalmazzuk a gyakorlatban, ami bizonyította már életképes voltát a tudományos-műszaki haladás meggyorsítása szempontjából is. De csak ptt, ahol nem ragaszkodtak a már túlhaladottá vált megoldásokhoz, ahol nem féltek radikálisnak tűnő munkaszervezési változásokat eszközölni és sorolhatnánk a tudományos-műszaki fejlesztést előmozdító számtalan megoldást. Általános érvényű recept nincs, hiszen egyetlenegy miniszter vagy vezérigazgató sem mondhatja meg, hogy ágazatának valamelyik üzemében hogyan járjanak el a tudományos-műszaki fejlesztésben. Csak általános érvényű követelmény van - ez pedig a tudományos- műszaki haladás meggyorsítása -, és érvényesítését az adott feltételek között kell elősegíteni minden gazdasági vezetőnek, tudományos-kutatási dolgozónak. Kölcsönös együttműködéssel, nem pedig úgy, hogy az igazgató elhatárolja magát a kutató munkájától, s úgy sem, hogy a tudományos munkatárs nem veszi figyelembe a népgazdaság igényeit, s az állami laboratóriumban esetleg kizárólag saját vesszőparipájának hódol. Nemcsak a tudományos-kutatási alapban dolgozó több mint 180 ezer ember, és nem is csak a gazdasági vezetők ügye a tudományos-műszaki fejlesztés, hanem - mindannyiunk ügye. Mindenkinek saját munka- szakaszán kell érte tennie. PÁKOZDI GERTRÚD Mintegy 20 százalékos energiamegtakarítás érhető el annak a szelepnek az alkalmazásával, melyet a Príbrami Ércbányák műszaki fejlesztési alapjánairdolgozói fejlesztettek ki. A fűtőtestre szerelhető RD 80-as termosztatikus szelep 16-26 Celzius fok között a beállított hőfokon (+,- 1 Celzius fok eltéréssel) tartja a meleget. A vállalat termelőüzemében az év végéig 80 000 darabot gyártanak belőle. A felvételen Pavel Havelka és Marie Holecková állítja be a szelepeket. (ÓSTK-felvételei)
