Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1983-10-07 / 40. szám
ÚJ szú 1983. X. 7. TUDOMÁNYI e-w • Ve Z TECHNIKA ÉRDEKESSÉGEK, ÚJDONSÁGOK Háztartási hulladék, mint fűtőanyag A TEKTITEK EREDETE A svéd szemétszállító vállalatok szövetségének közlése szerint a Skandináv országban 1980 óta kilenc lakóterületi távfútömúvet állítottak üzembe, amelyekben háztartási hulladékkal tüzelnek: évente 775 ezer tonnát, amelynek az energiatartalma 118 ezer tonna kőolajénak felel meg. Svéd szakértők feltételezik, hogy 1985-ben az országban a háztartási hulladék 80 százalékát hasznosítani fogják, s ennek mintegy felét energiahordozóként. A szakemberek számításai szerint 5 tonna háztartási hulladékban ugyanannyi energia van, mint egy tonna fűtőolajban vagy két tonna szénben. (Ck.) Ólomban dús nyomdafesték a Gutenberg-bibliában A tektitek kicsi, kavics nagyságú változatos formájú, üvegszerü képződmények, melyek a Föld különböző pontjain találhatók. Eredetük még mind a mai napig tisztázatlan a kutatók előtt. Külső és belső jegyeik arra utalnak, hogy valamikor olvadt állapotban voltak. Az első tektitlelőhe- lyet Csehszlovákiában, a Vltava folyó partján fedezték fel a 18. század második felében. Ezek a tektitek „moldavitek“ néven ismertek, s belőlük a legtöbbet Óes- ké Budéjovice környékén találtak. Kb. 100 évvel később újabb tekti- teket talált Tazmániában Charles Darwin, a híres beagle“ expedíció alkalmával. Ő kezdetben vulkanikus bombáknak, vagy pedig obszidiánnak (természetes üveg) hitte ezeket a testeket, azonban hamar rájött, hogy ezekhez a képződményekhez semmi közük az újonnan felfedezett köveknek. Később találtak még Ausztrália déli részén is tektiteket (ausztralitek). Ez a lelőhely egyébként csak része annak a tektitanyag sávnak, amely végighúzódik Kínán és 0 Délkelet Ázsián. Ezeknek a különös képződményeknek az első tudományos vizsgálata óta folyik a vita eredetükről. Ä vitában részt vevő tudósok egyik tábora azt állítja, hogy a tektitek földi eredetű kőzetek, amelyek egy meteoritbecsapódás során átalakultak, míg a másik tábor ugyan elismeri a meteorbecsapó- dás-elméletet, de ez a jelenség inkább a Holdon zajlott le, mint a Földön. Az elméletek abban egyetértenek, hogy a tektitek eredetileg olvadt állapotban voltak, s a Föld légkörében történt aerodi- namikus fékeződésük alakította ki jellegzetes alakjukat. A földi eredet mellett kardoskoA Tycho a Lunar Orbiter 5 űrszondáról (Archív felvételek) dó elméletek azon a megfigyelésen alapultak, hogy majdnem minden lelőhely meteorit kráterekkel és „becsapódási üvegekkel“ (Co- uesit üvegszerű képződmény, amely nagy tömegű meteoritok becsapódásakor keletkező hatalmas nyomáson és hőmérsékleten a földi kőzetekből kialakul) különösen gazdag területein található, így például a Csehszlovákiában található moldevitek a Ries kráterrel, az elefántcsontparti tektitmező pedig a Ghanaban levő Bosumtwi kráterrel állna kapcsolatban. Ezzel szemben érvként felhozható, hogy a délkelet-ázsiai tektit mezők és az ausztralitek nagy kiterjedésű sávjai mentén nincs becsapódá- sos alakzat. A tektitek - H.C. Urey feltételezése szerint - nem mások, mint a Föld légkörébe behatolt és ott felrobbant üstökösmag maradványai. Ezek a becsapódások nagy mértékű, de csak ideiglenes változásokat okozhattak a légkörben. Azt is kimutatta, hogy a tektitek kora nagyon közel esik azokhoz az időpontokhoz, amelyeket geológiai átmeneti korokként ismerünk. Urey számításai szerint az üstökösmag becsapódása rövid időszakra akár 190 °C- ra is felfütheti a légkört. Ez az élővilág nagyszámú fajának kihalását okozhatja, s erős változásokat idézhet elő a növényvilágban is. A tengeri flórát és faunát érintené legkevésbé a kataklizma. Szerinte a dinoszauruszok kihalását is ez idézhette elő. Ezt az állítást azonban megcáfolni látszanak a közelmúltban lezajlott kutatás eredményei, melyek kimutatták, hogy a madarak kis növésű sauru- sokból fejlődtek ki, s mivel mind a mai napig megtalálhatók, nyilvánvaló, hogy nem pusztulhatott el egyszerre az összes saurus- fajta. A tektitek holdbéli eredete nagyon vonzó magyarázat, s feltehetően a legjobb is a délkelet-ázsiai és az ausztráliai tektitmezők eredetére vonatkozóan. A délkeletázsiai mező, amely Dél-Kínától egészen Tazmániáig terjed, túlságosan nagy ahhoz, hogy egy egyszerű földi becsapódással magyarázni lehessen az összes megfigyelési tényt. Az ausztrál Henbury kráter túl kicsi ahhoz, hogy két kontinenst teleszórjon becsapódási törmelékkel. A kutatók véleménye szerint egy, a Holdon lezajló nagymértékű és energiájú meteo- ritbecsapódás anyagot dobott ki, s ez Hold-Föld pályára állt. A kidobott anyag nemcsak Hold-kőzetet tartalmazott, hanem magából a becsapódott és felrobbant testből is nagy mennyiségű kőzet repült el a Hold felszínéről. Az elmondottakból nyilvánvalóan következik, hogy az európai és afrikai kráterek nemhogy nem anyagobjektumai a tektiteknek, hanem ellenkezőleg: a tektitképződéssel egyidöben jöttek létre, mint a tektit- áram óriási darabjainak becsapó- dásos alakzatai. Hogy az eredetileg becsapódó test akkora másodlagos kráterokat hozzon létre, mint a Bosumtwi és Ries kráterek, akkor a Holdon legalább 50-100 km átmérőjű kráter kellett, hogy keletkezzen! Az ilyen esemény még a Hold csillagászati életkorát tekintve is igen ritka - s ez magyarázza a tektitek gyér előfordulását. A „próba-hiba“ módszert alkalmazva Chapman, francia csillagász megpróbálta meghatározni azt, hogy a délkelet-ázsiai és ausztráliai tektitmezők milyen formátumúak lennének, ha a Hold megfelelő átmérőjű és korú krátereinek becsapódásakor kivetett anyagból keletkeztek volna. A Hold túlsó oldalán levő Strabo és a Copernicus olyan eredményt adott, mely összeegyezhetetlen a földi megfigyelésekkel. A tektit- megoszlás azonban nagyon jó egyezést mutat a valósággal, ha a radiáló pontnak a feltűnő, sugársávos szerkezetű Tycho krátert tekintjük. Még pontosabban: Chapman kapcsolatot talált a mezők alakja és a Tycho legfeltűnőbb sugársávja között, mely az egész Maré Nectarison keresztülvonul. Ez a sugársáv-szerkezet bizonyítja egyben azt is, hogy nem földi eredetűek a tektitek, hiszen a földi becsapódás során ugyanilyen sugaras irányban lennének azok elrendeződve. További értékes felvilágosítást jelentett az is, mikor végre sikerült kézbe venni egy Hold-kőzetet A Holdon első negyedben (felvétel) és teliholdkor nagyon jól kivehetők a Tycho kráter sugársávjai- a sikeres Apollo űrhajók és a szovjet űrszondák jóvoltából. A Hold-tengerek rengeteg üvegszerü képződménye nyilvánvalóan becsapódásos eredetű - s mik- rometeoritek okozzák. Az Apollo 12 áital földre szállított kőzetek között a kutatók egy nagyon figyelemreméltó darabra bukkantak. A 12013. jelölésű csodálatos egyezésben volt a tektitek összetételével. A kőzet 71 % szilikátból (Si02) állt, mely azonos a gránitos kőzetek Si02 tartalmával. Ezért a kutatók gránitnak határozták meg a kőzetet. Azonban figyelemreméltó volt a kőzet Co-, Cr- és Ni- hiánya, mely a földi gránitok összetételéből lényegesen különbözővé tette a darabkát - viszont ugyanezekkel a jellegzetességekkel rendelkeznek a tektitek A mintadarabban nagyon kevés volt a víz és az Fe203, de nagyon magas volt MgO és CaO tartalma. A tektitek és a 12013. kőzet nagy hasonlóságának ellentmondott, ill. feltűnő eltérést mutatott a nyomelemek nagy tartalombeli különbözősége. A tektitekben megtalálható 23 elemből 20 jó egyezésben volt a holdkőzetekben levő meny- nyiséggel, de nagy eltérések voltak a ritka földfémek mennyiségében. A holdközet különösen nagy hiányt mutatott Europiumból. Emiatt maga Chapman is azt mondta, hogy a 12013. kőzetet nem lehet úgy tekinteni, mint a tektitek holdi eredetének döntő bizonyítékát. Azonban a Tycho legfeltűnőbb sugársávjának iránya az ebből származható elméleti következtetések a délkelet-ázsiai és ausztráliai tektitmezők nagyságára és elhelyezkedésére vonatkozóan Chapman elméletének helyességére mutatnak, s így ma már nagy bizonyossággal állíthatjuk, hogy a tektitek holdi eredetűek. BÖDÖK zsigmond A davisi (USA) egyetem kutatóinak ciklotronban létrehozott részecskékkel végzett elemzése azt tanúsítja, hogy abban a nyomda- festékben, amelyet bibliájának az elkészítésére Gutenberg használt, sok az ólom és a réz. Valószínűleg ennek köszönhető, hogy a kézi nyomtatással készített bibliák festékanyaga olyannyira tartósnak biA 175 000 lakosú franciaországi Lille városa dicsekedhet az első olyan - közforgalomba állított - metróvonallal, amelynek nincs személyzete. Tizenkét évi fejlesztőmunka után 343 millió dollárnak megfelelő költséggel épült meg hivatalos nevének - Véhicule Auto- matique Léger (-könnyű önműködő jármű) - a kezdőbetűivel VAL- nak nevezett földalatti vasút első, 9 km-es szakasza. Kettesével járatott gumikerekű kocsijai nagyrészt alagútban haladnak. A kocsik 2 m szélesek, 13 m hosszúak, vagyis jóval kisebbek, mint a szokványos 2,4 x 19-23 m-es metrókocsik. Mégis: minden kocsiban 124 ülőutas számára van hely, ha a lehajtható üléseken ülnek, ám 160 számára, ha felcsapják őket s ez 30 százalékkal több, mint amennyi a szokványos metrókocsikban van. Azzal, hogy a kocsik méretei kisebbek, 25 százaléknyi energia takarítható meg, s olcsóbb volt megépíteni a hidakat és az alag- utakat is. A VÄL átlagos utazósebessége - a megállásokat is beleszámítva - 36 km/h, míg Párizs öregedő metrójáé csak 25 km/h. A VAL-t tolókocsis rokkantak is használhatják, mert az állomásokhoz felvonók vezetnek. A VAL szerelvényeit a város szélén levő központból irányítják, öttagú kezelőszemélyzete huszonnégy tévéképernyőről tekinti át az egész rendszert, ám bármikor megjelenítheti a megállókban, az alagutakban és a garázsokban elhelyezett összesen 250 videokamera bármelyikének képét. Az irányítórendszer számítógépét úgy programozták, hogy csúcsidőben percenként, egyébként ötpercenként indítsa a szerelvényeket. A központi számítógéphez az állomásokon és a vonatokon összesen kétszáz mikroprocesszor zonyult. A megvizsgált példány alighanem négy különböző préssel készült. A biblia két lapján a többjétől eltérő nyomdafestéket használtak. A kutatók úgy vélik, hogy ezeket nem Gutenberg nyomta, hanem utólag nyomtatták őket. (Frankfurter Allgemeine Zeitung) csatlakozik. Ha váratlan esemény adódik, a VAL kezelői a szerelvényt megállíthatják, lassíthatják vagy kétezerféle utasítást adhatnak neki. Az utasok rendzavarás - például verekedés - esetén a szerelvényeken leVö telefonon kérhetnek segítséget a húsztagú biztonsági személyzettől. A gyártó Matra cég szerint a rendszer gyakorlatilag tévedhetetlen. Tavaly — próbajáratkor - egy felszíni szakaszon egy galamb működésbe hozta az önműködő akadályjelzót, s a szerelvényt megállította. A „fedélzeti“ mikroprocesszor azonban tíz másodperc alatt tisztázta, hogy nincs veszély, s a szerelvény máris folytatta útját. Ha majd a VAL - az 1990-es években - a tervezett teljes, 32 km-es szakaszon megépül, összeköti Lille-t a közeli Roubaix és Tourcoing városával. (Time, Transport public) A Szovjetunióban öt évvel ezelőtt építették meg az első, 1 MW-os kísérleti kriogén turbogenerátort, vagyis azt az áramtermelő berendezést, amely az abszolút hulla foknál csak néhány fokkal magasabb hőfokon működik. Ma már Le- ningrádban egy 20 MW-os ilyen berendezés építésén dolgoznak, azzal az elgondolással, hogy a benne termelt áramot - ugyancsak kísérletképpen - már a rendes villanyhálózatba kapcsolják be. E gépben a forgó részt (a rotort) folyarhatosan mínusz 269 Celsius-fokos folyékony héliumgázzal hűtik. A rotor tekercselése olyan - kis keresztmetszetű - rézsínekböl áll, amelyeket a szupravezető ötvözetből készített szálak ezrei vonnak be. Nehogy a hő kívülről beáramoljon, a megfelelő helyeken légritka terű szigetelő légkamrákat képeztek ki. A berendezésnek másodpercenként 3 g hűtött héliumra van szüksége. A hűtőközeg zárt rendszerben kering: folyékony állapotban kerül a rotorba, ott elgözölög, majd immár gáz formájában a sürítöbe jut, s ott ismét cseppfolyóssá válik. Az álló rész tekercseit folyékony freon hűti, s a freon egyúttal betölti a szigetelókö- zeg feladatait is. A 20 MW-os kriogenerátor forgó részének tömege és méretei feleakkorák, mint az ugyanakkora teljesítményű hagyományos generátorokéi, s ennek megfelelően csökkentették az álló rész méreteit is. A gép hatásfoka kétszeres a hagyományosokénak. A számítások szerint ennek az elvnek az alapján 5000 MW-os turbogenerátorok is építhetők. Ez a hagyományos elvű berendezésekben nem valósítható meg, mert az acélból való forgó rész nem tudna ellenállni az óriási centrifugális erőnek, s darabokra hullana. A szupravezetés révén azonban jóval kisebb kriogén turbogenerátor- ral is elérhető ekkora teljesítmény. Az új elvű berendezés az energetikában más szempontból is hasznosnak ígérkezik. A hő- és atomerőművek generátorai ma 24 kV-os feszültséggel üzemelnek, a hidraulikus erőmüvekéi 16 kV-tal. Ha az energiát nagy távolságra továbbítják, a feszültséget a bonyolult, térigényes és költséges transzformátorokkal növelik. Ott pedig, ahol az energiát felhasználják, a feszültséget - ugyancsak transzformátorállomásokon - ismét csökkenteni kell. A kriogén turbogenerátorok révén - a tekercselések szerkezetének megváltoztatásával - 110 kV-os és ennél nagyobb feszültségű energia termelhető, s ez a generátorfeszültség részben már fölöslegessé teszi a transzformátorokat. (Pravda) Szupravezető turbogenerátor A „visszabeszélő“ írógép A gépírók kezdetben talán riasztónak érzik, hogy a 8110 KSR típusú írógép „visszabeszél“ nekik. Ám az írógéphez csatlakoztatott szövegszintetizáló számítógépes egység nagyon is jó szolgálatot tehet azzal, hogy - persze kívánságra! - visszaolvassa a már legépelt egy-egy szót, kifejezést vagy teljes mondatot. A rendszert a stockholmi műegyetemen fejlesztették ki, s az elsősorban a gépelés helyességét hivatott ellenőrizni. De szolgálhat arra is, hogy a gépíróknak egyszerű utasításokat adjon, vagy hogy a legépelt szöveget a telefonba beolvassa. A „beszélő írógép“ több nyelvet „ismer“. (Sweden now) VAL, a „jövő metrója“ r v
