Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1983-10-07 / 40. szám
«i Lubomír Feldek Esti mese Tudok egy viccet: Apuka altatja a fiacskáját, és amikor már egy jó órán keresztüi altatta öt, anyuka óvatosan bedugta fejét az ajtón és suttogva megkérdezte:- Alszik már?- Ó, már régen! - felelte erre ugyancsak suttogva a kisfiú. Ám egyszer egy apuka, hogy őróla ne terjedhessenek ilyen tréfás történetek, nagyon egyszerű és nagyon hatékony módszert eszelt ki a kisfia elaltatására. Egy este minden további nélkül megállapodott vele abban, hogy cserélnek. Vajon melyik gyerek nem játszik szívesen apásdit vagy anyás- dit? így hát ennek az apukának a fiacskája is megörült, amikor megtudta, hogy ő lesz az apu és apuka meg a kisgyerek. Tüstént meg is kérdezte tőle:- Megittad már a tejedet, fiam?- Meg, apu - válaszolta apuka.-Akkor hát gyerünk lefeküdni és aludni! - szólt erélyesen a kisfiú.- De én még szeretnék egy _kicsit... - szabadkozott apuka.- Semmi de - így a kisfiú.- De akkor, ugye, mellém fekszel és elmondasz nekem egy mesét? - kérlelte öt apuka.- Szükséges ez, fiacskám?- kérdezte a kisfiú.- Szükséges! Hiszen megígérted - erősködött apuka.- Megígértem volna? O, én szerencsétlen - kesergett a kisfiú.- Na jól van, mássz a takaró alá, és jól figyelj! Apuka bebújt a takaró alá, a kisfiú lefeküdt melléje és belekezdett egy mesébe. Amikor körülbelül a felénél tartott, apuka elnevette magát:- Hahaha!- Tréfás ey mese, ugye, fiacskám? - derült fel a kisfiú, hogy ekkora sikere van a meséjének.- Hahaha, de én máson nevetek! - vallotta be apuka.- Máson? És min? - csodálkozott a kisfiú.- Hahaha! Nézd csak, apu, mi lóg ki a takaró alól! A lábam!- nevetett apuka.-Azonnal dugd a takaró alá!- parancsolt rá a kisfiú.- Hahaha! Nem dugom! - ellenkezett apuka.- Akkor hát nem folytatom a mesét - fenyegette őt a kisfiú.- Már el is dugtam - felelte apuka és behúzta a takaró alá a lábát. - Mesélj tovább, apu, mesélj csak. És a kisfiú tovább mesélt. Igaz, igyekezett a mesét minél jobban megkurtítani, s így egy-kettőre a végére is ért.- Te bizony jól megkurtítottad, apu, ezt a mesét - szólalt meg apuka, amikor a kisfiú elhallgatott.- Ez egy olyan mese volt, amit az ember kedve szerint rövidebbre is foghat, meg ki is bővíthet - válaszolta a kisfiú. FÜLÖP ANTAL Birkatánc Csattog a nóta Hej régóta Járom a táncot köp köp kopp Roggyan a lábam Hej de járom Nem a szívemből hop hop hopp Víg muzsikásom Ordas farkas Hej agyarával mulattat Csak addig addig Míg jól járom Jól kell járnom Meg nerji állnom Hej ha megállók Megharagszik: bekaphat- De én nem akartam, hogy rövidre fogd - duzzogott apuka.- Én azt akartam, hogy hosszú legyen.- Ma megkurtítottam, fiacskám, holnap meg kibővítem majd- mondta a kisfiú.- Nem! - ellenkezett apuka.- Inkább kurtísd meg holnap és bővítsd ki ma!-Azt, hogy mikor fogok egy mesét megkurtítani és mikor kibővíteni, azt itt én döntöm el - szólalt meg erélyesen a kisfiú. - Jó éjszakát, fiacskám, többet egy mukkot sem akarok hallani! A kisfiú ezzel ki akart menni a szobából, de apuka utána kiáltott:- Apuuu!- Az istenért, ne üvölts úgy, fiacskám, még fölvered az egész házat - rémült meg a kisfiú.- Hát aztán - így apuka.- Te, én úgy elnáspángollak...- fenyegetőzött a kisfiú.- Akkor még jobban fogok bőgni - válaszolta apuka.- És ha mégegyszer elmondom neked az előbbi mesét? - egyezkedett a kisfiú.-Megkurtítva? - egyezkedett apuka is.- Kibővítve - ígérte meg a kisfiú.- Akkor szófogadóan a fal felé fordulok és aludni fogok - ígérte meg apuka is.- Na, erre kiváncsi vagyok- mondta a kisfiú. És a kisfiú újra odafeküdt apuka mellé és újra belefogott abba a mesébe, amit az előbb már elmondott egyszer. Csakhogy most már nem folytatta rövidre a mesét. Most már ki kellett bővítenie és ahogy így bövítette-bővítgette, hirtelen nagyra nyílt a szája is, ásított egyet és elaludt. Anyuka épp ebben a pillanatban dugta be a fejét óvatosan az ajtón és suttogva megkérdezte: Alszik már? És apuka, ennek a nagyon egyszerű és nagyon hatékony módszernek a feltalálója, büszkén súghatta vissza:- Ó, már régen! Azaz csak súghatta volna, de nem súgta, mert az ö módszere olyan hatékony volt, hogy ő sem vonhatta ki magát a hatása alól. Mivel pedig anyukának nem válaszolt senki, mégegyszer meg kellett kérdeznie suttogva:- Alszik már?- Ó, már régen - szólalt meg ekkor ugyancsak suttogva a kisflu■ TÓTH LÁSZLÓ fordítása Kedves Gyerekek, alább olvashatjátok az első - közlésre érdemesnek tartott - tudósítást azok közül, melyek az új tanévben érkeztek ,.rovatunk asztalára“, ahol szeptember 21 -e táján, még mást is találtunk küldeményeitek között: üdvözleteket, köszöntőket a sajtónap alkalmából. Köszönjük nektek a kedves sorokat, jókívánságaitokat, melyekhez hozzáfűzni valónk csupán egy, korábban is tolmácsolt kérés: a további sikeres(ebb) munkához, ahhoz, hogy rovatunk színesebb, változatosabb, érdekesebb legyen, a Ti közreműködésetekre is szükség van. Tudósításokon kívül várunk Tőletek meséket, verseket, élménybeszámolókat, rajzokat, fényképfelvételeket, bemutathatják tanulásban, sportban, szakköri és művészeti tevékenységben jeleskedő iskolatársaitokat, és hát bizonyára rengeteg témát kínál a pionírélet is. Ehhez a közreműködéshez hadd kívánjunk Nektek mi is: sok sikert. (b) Ez már a tanulás ideje A kürti (Strekov) alapiskolában szeptember 1 - én harminckilenc kis elsőst köszöntött meleg szavakkal Szabó András igazgató elvtárs. Az „újoncok" nevében, kis dalocskában Rigó Tímea, Menyhárt Veronika, Ivanics Tünde és Szűcs Ildikó megígérte, hogy szorgalmasan fognak tanulni, mindig.elkészítik a leckét és szeretni fogják iskolájukat. Ezután a nyolcadikosok fogadták virágcsokrokkal az anyukák kezét szorongató kicsinyeket és vezették őket osztályukba. Több pionír megígérte, hogy szívesen foglalkozik majd a leendő szikrákkal. A tanévnyitó napja óta, persze, már hetek teltek el, javában tanulnak a kis elsősök és mi is. Azért a szünidő is eszünkbe jut olykor. Volt aki semmittevéssel, volt aki szorgalmas munkával töltötte; aztán hasznos kirándulásokkal - pionírtáborban, rokonnál, nagyszülőknél. Iskolánk tanulói közül sokan a párkányi (Stúrovo) termálfürdőben voltak, mások otthon futballoztak vagy csoportos játékokat játszottak. Segítettünk szüléinknek a kertben, ház körüli teendőkben; de többen földművesszövetkezetekben, állami gazdaságokban is, a termés betakarításában. Most már tanulunk, figyeljük tanítóink szavait. Kovács Katalin ORR-TALÁNY Úgy írják, hogy Mátyás királyt álruhában is gyakran felismerték jellegzetes orráról. De hát honnan tudta a nép, hogy milyen Mátyás orra, amikor még sem újság, sem televízió nem volt, amely a képét közölte volna? Elmesélték egymásnak? Lehet, de a szóbeli leírás sosem pontos. Hát akkor mégis honnan tudták? III. A FESTÉSZET (1) A képzőművészeti tevékenységek közül talán legismertebb a festészet. Mindig úttörő szerepe volt, mert az egyes képzőművészeti irányzatok többnyire a festészetben jelentkeztek először. A festészet lelke a szín. Egy szín nemcsak arra jó, hogy hitelesebbé tegyük vele az ábrázolandó „tárgyat“, például kékre fessük az eget. Festhetünk narancsszínű eget is, ha mindenen érezzük a Nap melegét, vagy hideg zöldet, szürkét, ha bánatosak vagyunk. A festés esetében tehát nem egy rajz kiszínezéséről van szó, hanem a bennünket körülvevő világ, élményeink, gondolataink kifejezéséről - színekben. Ismerve a színek tulajdonságait, sokféle képet készíthetünk. Ha a festményen rokon színeket használunk, akkor a kép színhangulata (tónusa) egységes lesz. A tónusfestés egy-egy szín árnyalataival történő festést jelent. Elképzelésünket kifejezhetjük éles kontrasztok alkalmazásával is. Ilyenkor a hideg (zöld, kék, lila) és meleg (vörös, sárga, narancs) színek ellentéteit alkalmazzuk. A szín hatás nagyrészt attól függ, hogy egy-egy színt milyen más színek vesznek körül. A festmény lehet az építészettel kapcsolatos, rendeltetésétől függően úgynevezett monumentális kép és táblavagy függőkép. A monumentális kép lényege, hogy egyenesen a vakolatra festik, vagy falba rögzítik. Nagy felületek díszítésére szolgál, magán viseli az épület ritmusát, hangulatát. A falfestmény leggyakoribb típusa a freskó. A freskó nedves vakolatra festett kép, festőanyaga meszes vízzel van keverve. Ez az anyag száradás után, vegyi folyamatok eredményeképpen egyesül a vakolattal s így rendkívül tartós. A festőnek mindig friss vakolatra kell dolgoznia, és nincs mód későbbi javításokra. Ezért a festményt előbb egy, az eredetinek megfelelő nagyságú kartonra készíti el és ezt másolja át részenként a friss vakolatrétegre. Ezzel az eljárással készültek Michelangelo híres festményei is a Sixtus- kápolnában. A szekkó annyiban különbözik a freskótól, hogy száraz vakolatra készül. Színei fénytelenebbek, pasztellsze- rübbek. Küísó falfelületek díszítésére szolgál a sgrafitto. A falra előbb két különböző színű vakolatréteg kerül, majd a felső, világosabb réteget lekaparják ott, ahol a rajz szerint az alsó, Barczi János, (13 éves): Meseillusztráció, (mozaik) (Gaál József felvétele) sötétebb részeknek kell látszaniuk. A sgraffito készítését hasonlíthatnánk akár a rézmetszethez is. Otthon is kipróbálhatjuk, ha bekeretezett üveglapra előbb egy világos, s ha ez megkeményedett, egy sötétebb színű gipszmasszát öntünk. Az üvegről levéve a gipszlap világos oldaláról kezdjük a kaparást. A mozaik nem más, mint színes kövekből összerakott kép. Úgy készül, hogy a színes kő-, üveg- vagy kerámiadarabkákat a vakolatba, esetleg más kötőanyagba ágyazzák. Mozaikképet bárki készíthet, csak egy kis türelem kell hozzá. A legegyszerűbb a papírmozaik: egyforma nagyságú színes papírdarabkák, keményebb karton és ragasztó kell hozzá. Igényesebb mozaikot készíthetünk színes cserepekből. Vékonyra hengerelt gyurmalapba nyomjuk könnyedén a mozaikokat, színes oldalukkal lefelé, egymástól néhány mili- méternyi távolságra. A gyurmát léccel bekeretezzük és a keretbe folyékony gipszmasszát öntünk. Amikor a gipsz megköt, eltávolítjuk a keretet és a gyurmát: a cserepek a gipszbe ágyazódtak. Készíthetünk mozaikot kövekből, gombokból, üvegcserepekből, kagylókból, de még fémdarabkákból is. Ezek a képek azonban már nem sorolhatók a festőtechnikával készültek közé, inkább a szobrászatban ismert dombormüvek- hez hasonlíthatnánk őket. A mozaikkal rokon az üvegfestés. Itt a színes, átlátszó üveglapocskákat ólompántokba fogják össze. Az ólompántok hangsúlyozzák a formák körvonalait is. Az üvegfestés a gótikus művészetben virágzott, egész falfelületek helyét foglalták el színes üvegablakok. JURÁS ÉVA Megféjtés A szeptember 23-i feladványunkra, melynek többféle megoldása lehetséges, háromszor annyi megfejtés érkezett, mint általában. Úgy látszik, s ennek örülünk, szeretitek a matematikát. (Vagy csak az összeadást?) Mindenesetre a 20 000 kijött! Nyertesek: Dri- nóczy Csilla, Negyed (Ne- ded); Magyar Sándor, Szene (Senec); Vajo József, Nagy- kapos (VeCké Kapuáany); Ku- bovic Izabella, Béke (Miero- vo); Botos Mária, Sávoly (Savói’). ÚJ SZÚ 18 r J 1983.X. 7
