Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1983-10-07 / 40. szám
• Barkaszov mérnök nehéz napja - ez a címe annak a kétrészes szovjet tévéfilmnek, amely Mihail Zoscsenko müve alapján készült. A történet hőse örökösen rohanó ember, akinek nincs ideje barátaira, családjára, feleségére, de még saját magára sem. A történet a harmincas években játszódik. • Christa és Klaus három éve élnek együtt boldogan, amikor Christa bejelenti, hogy gyermeket vár és meg is akarja szülni. Klaus azonban előbb szeretné befejezni tanulmányait, és szeretne nagyobb lakást. így keletkezik köztük az első komoly konfliktus. Hogy miként oldják meg, arról szól az NDK televíziójának új filmje, az Én, az apa című. KAMERAKÖZELBEN • Luigi Comencini, a jeles olasz filmrendező Szív címmel televíziós sorozatot készített Ed- mondo De Amicis - különösen Olaszországban népszerű - könyvéből. ú • A legyőzhetetlen város címmel megtörtént események alapján készült sorozat a zágrábi televízióban. A helyszín Zágráb, az időpont 1941-45. Az alkotók átfogó képet adnak a zágrábi illegális mozgalomról, amelyben ezrek vettek részt minden társadalmi rétegből, életüket is áldozva a német és horvát fasizmus elleni harcban. • Berlin, 1945 eleje. Romok között bandukol egy ember... - így kezdődik az NDK televíziójának másik új filmje, mely Anna Seghers-elbeszélésböl készült. Walter Retzlow, a történet hőse új néven próbál megélhetést keresni, miközben fel kell ismernie, hogy hazugsárga új életet nem lehet építeni. • A RAI olasz tv-társaság évente mindegy 70 filmet készít, beleértve a sorozatokat is. Nemrégiben mutatták be a nagy érdeklődéssel várt új sorozatot, a Marco Pólót, valamint a Benedetta és társai címűt, mely az ifjúság számára készült. • Micha! Douglas, az ismert amerikai színész, Kirk Douglas fia a San Francisco utcáin című sorozatban vált népszerűvé. Most főszerepet ajánlottak föl neki a Star Camber című filmben. Időszerű események Régóta készülök írni az Időszerű események cimü publicisztikai magazinról, melyet munkanapokon este fél tíztől tízig sugároz kettes csatornáján a Csehszlovák Televízió. Persze, más-más változatban látható Csehország és Szlovákia területén. Korábban ez a műsor sokban emlékeztetett a TV- Híradó második kiadására, s a néző a kezdeti időszakban méltán gondolhatta: amit azelőtt fél óra alatt végignézhetett. az ezután két részre osztva (Időszerű események a kettes csatornán, Ez történt 24 óra alatt pedig az egyesen) közel egyszer annyi ideig kénytelen „fogyasztani“, ha a késő esti órákban elégíti ki aznapi információ- szükségletét. S mégsem kap sokkal többet, mint korábban egy műsorban. Az Időszerű események akkoriban csak belföldi, s ezen belül is szlovákiai napi krónika volt; tömör, híradószerü kép- és szöveganyaggal. S bár készítői mindent elkövettek, hogy a műsor ne hasonlítson a híradóra, hanem az magazin legyen, melyben helyet kaphatnak a híranyagon kívül beszélgetések, elemző riportok, részletesebb beszámolók formájában más időszerű témák is, a képernyő előtt ülve nem nagyon lehetett ezt érezni. Sokkal inkább a műsorkészítés, a kísérletezések buktatóit és sok esetben azt a tapasztalatlanságot, mely egy szerkesztőgárdának egyik műsorról a másikra való átállása után válik szembetűnővé olykor. Ezt a munkát egyébként „szakosodó világunkban" csakis az arra rátermettek bevonásával lehet kielégítően végezni. Különben az információk áradatában élő néző képtelen nézni az ilyen műsort, illetve hasznosítani a maga számára; atollforgató meg bírálni kezdi vagy kedveszeget- ten leteszi a tollat, nehogy már csírájában elfojtson egy olyan próbálkozást, amelynek a kezdeményezői igyekeznek fokozatosan emelni a színvonalat, kialakítani a profilt. Ma már nyilvánvaló: az Időszerű események kiforrott, sokkal gazdagabb magazin, mint amilyen az elején volt. Stílusjegyei hetenként változnak, attól függően, hogy ki vezeti a műsort, mennyire közérdekűek az ügyeletes szerkesztőgárda által megfogott témák vagy éppen milyen rangú eseményeket hoznak a hétköznapok. De a műsor szerkezetének alappillérei ugyanazok, bár érezhetően nem ragaszkodik az akár már klasszikusnak mondható hírek- kommentárok-gazdasági összeállítás-sport-időjárás sorrendhez. Mindegyik adásból megtudjuk: mi történt aznap hazánk területén, aztán Bratislavába és az egyes kerületekbe kalauzolják a nézőt a magazin munkatársai, hogy röviden beszámoljanak olyan eseményekről is, amelyek az országos híradó számára kevésbé fontosak de szlovákiai viszonylatban érdeklődésre tarthatnak számot. Változatos és sokrétű a heti témakör. És már van külpolitikai része is a műsornak. A híreket címszavakban tálalják; aki a részletekre is kíváncsi, az tíztől végignézheti az egyesen a külpolitikai összefoglalót. A sporthíreket általában képes anyag gazdagítja, de gyakori a rövid stúdióbeszélgetés is. Az idöjárásismertetés s a sokféle tanácsadás úgyszintén megszokott rovatai a műsornak. Az Időszerű események ma a híranyagon kívül nagy mértékben a nézők véleményére és kérdéseire támaszkodik. Ezáltal is gazdagabb, változatosabb. A riporterek kérdéseikre az emberek között, az életben keresik és kapják a - sokszor váratlan - válaszokat. Es ez már érdekesebb néznivaló, mint a korábbi stúdióbeszélgetések legtöbbje, amelyekben gyakran legfeljebb a beszélgető partnerek izgalma kötötte csak le a nézők figyelmét; miközben a műsorvezető betanult, sablonos kérdéseire semmivel sem különb választ hallottunk. Mostanában a népes szerkesztőgárda olyan riporttal, tudósítással vagy beszélgetéssel lepi meg a nézőt, amely százakat, sőt ezreket érdekelhet. Nincsen statisztikai adatom róla, de megkockáztatom a megállapítást: ma többen nézik ezt a műsort, mint egy vagy két évvel ezelőtt. Hogy miért? Mert észrevehetően jobb lett. És erre alighanem már mások is felfigyeltek. J. MÉSZÁROS KÁROLY Ketten a tévéfílmböl: Reviczky Gábor és Rák Kati (Szabó Róbert felvétele) Rohamsisakos madonna M indennek a szobor volt az oka... Az a mészkőből faragott dundi, kissé idétlen női figura, amely ruha nélkül, szemérmetlenül állt az út szélén. Először csak a tanácstitkárnak szúrt szemet, aztán egyre többen keltek ki az ízlésrombolás ellen. Voltak, akik vízkóros idiótához hasonlították, mások a falu szégyenfoltjaként emlegették az „alkotást“. Csak Bicó Lajos hitte, hogy az egy parasztmadonna. Kétezerért vette egy amatőr képzőművésztől, s másnap már ott állt a szobor a falu határában, a műút túloldalán. Mindenki tudta, miért került oda; Bicó Lajos sokat rohangált, amíg teljesítette végre apja utolsó kívánságát. ,, Szegény öregem sosem hitte, hogy valaha is hazatér a háborúból. Nagy bajában megfogadta, ha a sors kegyes lesz hozzá és megsegíti, szobrot állíttat majd a falujában. Nem valami emlékmű félét, hanem csak egy kisebb szobrot, hiszen pénze nemigen volt, örült, ha betevőre jutott. Aztán a terv mégis szertefoszlott. De az apámat nem hagyta békén az ígérete. Még utolsó óráiban is sokat foglalkozott a dologgal.“ Bicó Lajos kőművesmester azonban nem sokáig örülhetett a madonnának. A falu vezetői ugyanis úgy döntöttek: a szobrot le kell bontani Vagy odébb kell vinni, eldugni valahová, ahol senki sem látja. De Bicó Lajos csökönyös, hajthatatlan ember hírében állt; ő ugyan nem nyúl a madonnához. Bontsa le az, akinek útjában van. ,,Mi is tudunk nyakasok lenni, Lajos - szólt a tanácstitkár és nagyon szigorúak! És akkor odavágunk, mégpedig keményen! Ha akarom, bármelyik pillanatban visszavonhatom az iparengedélyedet, tudod-e?“ A kőművesnek a szeme sem rebbent. ,,Akkor majd keres a szövetkezet egy másik vállalkozót - mondta -, aki szeptemberre átadja a két csirkeházat. Ha pedig nem talál, majd elmondja a tagoknak, meg föntebb is, hogy miért zárták rosszul az esztendőt. Aztán te majd megmagyarázod nekik... Meg én is megmagyarázok bizonyos dolgokat, tanácstitkár elv- társ.“ Mindennek a szobor volt az oka... De odébb nem vitték és le sem bontották, hiszen a terület, ahol a Willen- dorfi Vénuszra emlékeztető madonna állt, kívül esett a falu közigazgatási területén. Nem maradt más hátra: levágták az útkanyart, a szobor közelében. Vagyis jóllakott a kecske és megmaradt a káposzta is. A madonna ma is ott áll egykori helyén, csakhát az új út messziről elkerüli. Asperján György Rohamsisakos madonnájából Várkonyi Gábor készített tévéfilmet. A főbb szerepeket Má- di Szabó Gábor, Páger Antal, Reviczky Gábor, Kovács János és az idén végzett Rák Kati játssza. Sz. G. L. Gyermek a tévé előtt Részlet Halász László A képernyő tekintete című könyvének A televíziós nemzedék című fejezetéből. A felnövő nemzedéket kora gyermek- korátál a televízió is szocializálja. Történelmi időben számítva, alig néhány századmásodperccel ezelőtt, a gyerekek ismereteiket, elképzeléseiket, erkölcs- és jellemformáló példaképeiket kizárólag szüleik és közeli hozzátartozóik, illetve pajtásaik szavaiból és cselekedeteiből, valamint könyvekből meríthették. Ma viszont a televíziónézés alapján születik meg - ha nem is az egész világgal, de a többi művelődési-szórakozási eszközzel kapcsolatos várakozás és igény. A televízió a viszonyítás kerete. A gyermekek lelkivilága és az audiovizuális eszköz érzékletes, egyúttal dinamikus nyelve között sok a hasonló vonás. A vizualitásnak és vele összefüggésben a motorikának a gyerek megismerő tevékenységében a felnőtténél szélesebb a tere. Eleinte a valóságot a látás-, hal- lásérzéklés és a mozgás együttesen ragadja meg. Az érzékelés és a gondolkodás a cselekvéssel együtt alakul ki. A kis- gyermeki figyelmet és érdeklődést kizárólag a mozgó, dinamikusan változó tárgyak, jelenségek, cselekmények kötik le. Az audiovizuális közlés pedig maga a mozgás, a változás, a cselekvés. A gyermeki gondolkodás az érzéklésbe, elsősorban a látásérzéklésbe ágyazott képszerű gondolkodás. Főként hétnyolc és tizenegy éves kor között. A megismerő folyamatok tele vannak par excellence film- és tévészerű mozzanatokkal: villanó érzékietekkel, emlékképekkel, vizuális-mozgási elemek, képek útján megvalósuló asszociációval, fogalmi absztrakcióval, fogalmi absztrakciótól mentes képzeleti képekkel. (...) Emlékezzenek mégoly kevés és lényegtelen részletre, értsék kevéssé vagy kimondottan félre a műsort, a televíziónézés az oly jellegzetes gyermeki rivalizálásnak friss kötőanyaga. A gyerekek lelkesen versengenek abban, hogy ki ügyesebb, ki tud többet, ki tájékozottabb. Nem kell sok időt. eltölteni óvodában, játszótéren, iskolában ahhoz, hogy lássuk: a jól informáltsághoz a sikeres helytálláshoz a gyerekcsoportban milyen nélkülözhetetlenül hozzátartoznak a képernyőről szerzett élmények. Annak a gyereknek, aki - mindegy milyen okból - nem tudja őket rendszeresen „hozni", előbb-utóbb szembe kell néznie a kívülrekesztettség e korban fokozottabban fenyegető és nehezebben elviselhető rémével. A többi médium üzenete - jó esetben is - csak később lehet az együttes élmény, az élményközösség úgy-amennyire hasonló tényezője. (...) A kisgyerek fokozatos bekapcsolásának a tévénézők táborába egybe kell esnie a kíváncsiság szüntelen kiegészítésével és kérdező- (majdani vita-) kedve serkentésével. Az audiovizuális információ rengeteg új élményt kínál, és jó részük önmagában nem világos a gyereknek. Tehát számos kérdést ébreszt benne, amelyhez egyébként nem, vagy jóval később jutna el. De ez a nagyszerű lehetőség ellenkezőjébe fordul, ha azt tapasztalja, hogy kérdései zavarják vagy zavarba hozzák a felnőtteket; azok kifejezetten belé fojtják a szót, esetleg kutyafuttában vetnek oda valamit. Hozzászokik ahhoz, hogy ne akarja a dolgokat - legalábbis a tévében, de lehet azt elszigetelni? - megérteni, hanem a változatosan csillogó felületen lelje örömét. A gyerek „rábízása“ a televízióra különösen gyakori ott, ahol a szülői nyelvhasználat és a megismerés irányítása kezdetleges. Mivel ez jobbára együtt jár a nemrég még nyomasztóan ingerszegény környezettel, amelyet most szinte kizárólag a televízió tör meg, az ellentmondásos helyzet jól nyomon követhető. Az ilyen család fokozottan hajlamos arra az attitűdre, hogy nézze csak a gyerek a televíziót, mert addig legalább nyugton (csendben) van. Nem kell vele foglalkozni. Az a tudat, hogy a gyerek és a televízió úgyis sokat „társalognak“ egymással, a szegényes közlést tovább szűkíti. Az elégtelen hatás ugyan már a kisgyereken is látszik, de ellenállhatatlanul a serdülés idején ugrik elő. A választékos és kidolgozott nyelv- használat, ami az igényesebb és tudatosabb szemlélet- és gondolkodásmód kerete és feltétele, az intenzív televíziónézéstől nem várható. (Természetesen puszta hiányától sem.) A korlátozott kód nemcsak azt határozza meg, ahogyan a befogadó egy tudományos vagy szép- irodalmi alkotást megközelít, hanem azt is, ahogyan egy zenei, képzőművészeti vagy televíziós művet magáévá tesz-. Ebben az értelemben a televíziós nemzedékhez tartozni sem előny, sem hátrány. A televíziónézés, a médiummal való bánásmód megtanulását nem lehet megtakarítani. És a tanulás sikere alapjában a televízión kívül dől el. ÚJ SZÚ 14 1983. X. 7.
