Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1983-10-07 / 40. szám
AZ ARANY ÉS A PÉNZ Ahol Kremnicáról esik szó, ott tíz ember közül legalább kilenc biztosán azonnal az aranyra gondol. Nem véletlenül, hiszen hosszú századokon át éppen e nemesfém bányászása és feldolgozása éltette, gazdagította az egyik legrégibb közép-szlovákiai várost. Közben viszont fokozatosan kimerültek az érclelőhelyek. Végül huszonöt évvel ezelőtt, amikor előtérbe került a gazdaságos kitermelés követelménye, és maximálisan 45 ezer koronában állapították meg egy kiló öntvényarany önköltségének felső határát, leálltak a geológiai kutatások, majd egymás után bezárták a tárnákat.- Ezt a döntést főleg az tette indokolttá, hogy hovatovább olcsóbb lett külföldön megvenni, mint itt rengeteg munkával kibányászni, olvasztani, dúsítani, finomítani és tömbökbe önteni az aranyat - mondja Milan Kyselica mérnök, a Banská Bystrica-i Ércbányák vállalat helyi üzemének igazgatóhelyettese. - Azóta megváltozott a helyzet, mert 1980-ban rekordmagasságba szökött az arany világpiaci ára. Unciánként -31,1 gramm - 850 amerikai dollárért adták, és ez a körülmény ismét a hazai lelőhelyekre irányította a figyelmet. Felújultak a geológiai kutatások, amelyek eredményeként a Sturec hegy belsejében tonnánként 2-3 gramm tiszta aranyat tartalmazó ércre bukkantunk. Mégpedig nem is kevésre. Egy-másfél millió tonnára becsüljük a gazdaságosan kitermelhető mennyiséget és mintegy3000 kilóra a benne levő aranyat. Ezen kívül legalább két és fél millió tonnára tehető az ezüstöt tartalmazó érckészlet. Ezért újra megnyitottuk a tárnákat, és hamarosan megint felvirágzik a bányászat. A város azonban nemcsak az aranyáról nevezetes. Itt működik hazánk legrégebbi, egyfolytában termelő és jelenleg egyetlen olyan vállalata is, amelynek termékeit szinte valamennyien nélkülözhetetlennek tartjuk, csaknem állandóan magunkkal hordjuk és lépten-nyomon használjuk. Erre minden látogatót külön emlékeztetnek a Csehszlovák Állami Pénzverdében.- Már 655 éves múltja van a körmöcbányai ,,pénzgyártásnak“ - kalauzol az igazgató, Alexander Tekel mérnök. - Róbert Károly király 1328-ban az aranybányászokkal együtt Kutná Horából hozatta ide az első pénzverő mestereket, akik kezdetben a cseh garasokról mintázott fizetőeszközöket készítették nemesfémekből. Valamivel később, a 14. század harmincas éveiben tértek át a körmöci duká- tok verésére. Ez a pénz több mint 400 éven át Európa-szerte a legismertebbnek és a legszívesebben elfogadottnak számított, mert súlyánál fogva értékesebb volt az olasz dukátnál is. Minden darabja 3,55 grammot nyomott. Ötvözetében a színarany részaránya meghaladta a 23 karátot, ami tudva, hogy a színarany 24 karát, a legkeresettebb fizetőeszközzé léptette elő. A körmöcbányai pénzverde volt sokáig Európában a legproduktívabb, pedig akkoriban csak a közép-szlovákiai bányavárosokban kitermelt nemesfémeket dolgozta fel. Ma már természetesen 23 karát aranytartalmú dukát nem készül a pénzverdében. Az ezüstpénz verését is régen háttérbe szorította a papírbankjegyek széles körű elterjedése. Aprópénzből viszont állandóan rengeteg kell. Az összes 5,10, 20, 50 fillér és 1,2, 5 korona névértékű pénzérme innen kerül az országos forgalomba.- Évente átlagosan 300 millió pénzérmét készítünk - folytatja az igazgató. - A belföldi szükséglet kielégítése az elsődleges feladatunk, de ezen túlmenően külföldre is dolgozunk. Az utóbbi időben több fejlődő országból kaptunk megrendeléseket fizetőeszközeik legyártására. Ugyanakkor a Csehszlovák Állami Bank megbízásából az aprópénzeken kívül rendszeresen nemesfémeket is tartalmazó emlékérmeket verünk. Jelenleg a prágai Nemzeti Színház jubileuma alkalmából a hamarosan kibocsátásra kerülő 500 és 100 korona névértékű érmek vannak soron. Ezeknek mindenekelőtt a numizmatikusok örülnek, hiszen értékes gyűjteményüket gazdagíthatja minden egyes újabb darab. Mivel a különféle versenyek, bajnokságok érmei is pénzverő technikával készülnek, a sportszövetségek szintén a rendszeres megrendelők sorába tartoznak. Ugyanakkor a jubiláló vállalatoknak kívánsága szerint emlékplakettek és sokféle jelvény elkészítését is vállaljuk. A bankok, a takarékpénztárak, a posták és többek között a közlekedési vállalatok dolgozói mindenkinél jobban tudják, hogy nem elég csak előállítani és forgalomba bocsátani a pénzt. A számolása is elmaradhatatlan feladat. S ahol naponta sok zsáknyi aprót kell kiborítani a számoló asztalokra, ott alaposan belefáradnak ebbe a műveletbe.- Hamarosan könnyítünk a pénzintézeti dolgozók helyzetén - ismerteti az Állami Pénzverde termelési programjának soron következő bővítését Alexander Tekel mérnök. - Műszaki fejlesztési részlegünkön Ján Bruner mérnök vezetésével egy tizenöt tagú szakcsoport ezekben a napokban fejezi be egy önműködő elektronikus pénzszámlálógép első két próbapéldányának összeszerelését. Biztosra veszszük, hogy komoly siker koronázza a munkájukat, hiszen már a félkész berendezésekkel elvégzett gyakorlati próbák tapasztalatai azt igazolták, hogy újabb világszínvonalú termékünk lesz. A sorozat- gyártásra is magunk vállalkozunk, és két-három év múlva évente 5-600-at várhatnak tőlünk a megrendelők. A hazai pénzintézetek felszerelésén túlmenően kiváló exportlehetőséget is látunk az ilyen méretű sorozatgyártásban.- Mi mindent tud ez a gép?- Legfontosabb előnye, hogy fáradhatatlan és összehasonlíthatatlanul gyorsabban dolgozik a legügyesebb pénzintézeti tisztviselőnél is. Az ömlesztve „beadagolt“ aprópénzhalmazból névérték szerint kiválogatja, külön külön rekeszekbe gyűjti, megszámolja az egyformákat, kiselejtezi a sérült, kopott érméket és az esetleges hamis darabokra is azonnal figyelmezteti a kezelőszemélyzetet.- Bankjegyhamisításokról gyakran hallunk külföldről. A múltban hazánkban is lefüleltek egy-két ilyen próbálkozást, de kinek juthatna eszébe fémpénzt hamisítani?- Már erre is volt példa. Néhány évvel ezelőtt szinte futótűzként terjedt el a híre annak, hogy hamis ötkoronások kerültek forgalomba. Nem sokról volt szó, és az összes darabot kiszűrték a pénzintézeti ellenőrzések, amelyeket egyébként is folyamatosan végeznek. Mi is megvizsgáltunk néhány példányt. Közben még tréfálkoztunk is azon, hogy hátha jobb a ,,konkurencia “ módszere. Természetesen nem találtuk jobbnak. Kiderült, hogy öntötték a hamis darabokat, amelyek súlyra, valamint a fej- és az írásos éremoldal mintázata szerint hasonlítottak az eredetihez, de minden pénzügyi szakmában dolgozó szakembernek az első pillantásra feltűnt: ilyen pénzzel nem lehet meggazdagodni.- Csörgethető fizetőeszközeink monopolgyártója tehát továbbra is az Állami Pénzverde marad. Viszont csak e tekintetben marad ott minden a régiben.- Hamarosan megváltoznak a munkakörülményeink - bizakodik az igazgató. - Jelenleg ugyanis még az öreg épületben dolgozunk, ahol szinte megoldhatatlan gondokat okoz a zsúfoltság. Ezért a hetvenes évek közepén 70 millió koronáért korszerű objektum felépítését rendeltük meg a prievi- dzai Priemstav vállalattól, amely 1977 nyarán meg is kezdte a munkát. Az építkezést 13 hónapra tervezték, de többszöri határidőmódosítás után valószínűleg idén decemberben kezdhetjük meg a költözködést. Az új helyen a legkorszerűbb pénzverő berendezéseket fogjuk használni, és így évi 100 millióval több pénz- és egyéb érmét készítünk el, ami jelentős exportnövelési lehetőséget is jelent. Persze az öreg épületek sem maradnak kihasználatlanul. Az átköltözés után itt rendezkedünk be az önműködő elektronikus pénzszámológépek sorozatgyártására és kibóvítjük az érem- és jelvénygyártó műhelyünket. A város eddigi ingoványos, mocsaras részére kijelölt telken már lázas munkában vannak a nagyarányú építkezés kivitelezői. Nem messzire onnan, a Sturec hegy gyomrában fjedig az ércbányászok serénykednek a nemesfémjövesztés felújításán. Kremnicát tehát még sokáig az arany és a pénz központjaként fogják emlegetni az emberek. LALO KÁROLY Az utolsó háborús sebesült Mosolygós, pirospozsgás ember nyit ajtót. Kemény kézszoritással fogad, hely- lyel kínál. Tudom, hogy jó helyen járok, az ajtón lévő névjegy elárulja, hogy itt lakik Anton Suchy tartalékos szakaszvezető, egykori'frontharcos. Amint végigmegy a szobán, észreveszem, hogy jobb lábára sántít, de azt is, hogy az arcáról csakúgy sugárzi az életerő.- A Szovjetunióban születtem, a Luck- tól nyolc kilométerre lévő Novosztav településen - mondja miután leül. - öten voltunk testvérek, én voltam a legidősebb. Tizenöt éves voltam, amikor a fasiszták Volhiniát megszállták. Szüléimét meggyilkolták, kétéves öcsém nyomtalanul eltűnt. A véletlennek köszönhetem, hogy életben maradtam... Nehezen tengette életét, amíg a.szov- jet csapatok ki nem űzték a fasisztákat Volhíniából. Nemsokára csehszlovák katonák jelentek meg szülőföldjén, s Anton Suchy önként jelentkezett soraikba. Tizenhét éves fejjel az első dandár harmadik zászlóaljának géppisztolyos századában lett felderítő. Megkezdődött a kemény tábori élet, a kora reggeltől késő estig tartó kiképzés.- 1944 nyara hamar elszállt felettünk. Szeptember végén Csernovice térségéből a frontra tartottunk. Szambok irányába nyomultunk, amikor hírül véltük, hogy a szlovák nép felkelt elnyomói ellen — folytatja az emlékezést. - Szerettünk volna mielőbb a segítségükre sietni. Hamar átesett a tűzkeresztségen, azok közt volt, akik elűzték az 543-as magaslatról a fasisztákat, akik elfoglalták Dukla lengyel várost. Ekkor sebesült meg először. A fülét érte találat, s mivel keze. (A szerző felvétele) lába egészséges volt, tovább folytatta a harcot. Hetekbe tellett, amig elérték az államhatárt, s Anton Suchy annak az országnak a földjére lépett, ahonnét ősei származtak. A fiatal rajparancsnok már az első napokban megkapta a „Bátorságért" érmet. Azután ismét megsebesült. Két hetet töltött a tábori kórházban, tíz napot szülőfalujában, aztán újra visszakerült az arcvonalra.- Podturna térségében kereszttűzbe kerültek. A századparancsnokom súlyosan megsebesült, de idejében sikerült kivinnünk az első vonalból. Ma is él,- fonja tovább az emlékezés fonalát.- Liptovsky Mikulás térségében nehéz harcok voltak. Sok harcostársam esett el, én valahogy mindig épp bőrrel megúsztam a közelharcot, a kézitusát. Tavaszodott, amikor szakasza élén betört az egyik településre. Páncélhárító gránáttal megsemmisítette az ellenséges géppuskafészket, de az elkövetkező másodpercekben jobb medencecsontját darabokra törte egy golyó. Mindez 1945. április 7-én történt. Másnap a ruzombe- roki tábori kórházba került. Anton Suchy újabb harcba indult, ezúttal az életéért. Egészségi állapota az első operációk után sem javult. Szinte kibírhatatlan fájdalmai voltak. Végül a bratislavai katonakórházba szállították.- Fiatal voltam, élni akartam. Ezért is hagytam magam többször megoperálni, de a csontszilánkokat csak a tizennegyedik műtét során sikerült Cársky profesz- szornak eltávolítania. Erre a napra ma is jól emlékszem, 1949 október 19-e volt, - mondja, majd megmutatja a csontdarabokat, amelyek miatt oly sokat szenvedett, s csaknem öt évig volt gipszben. Megtanult felállni, majd megtette az első lépéseket, természetesen mankó segítségével. Sebe begyógyult, már biztosan tudta, hogy az életért folytatott harcban erős akarata győzedelmeskedett. Ezek után írt csak először testvéreinek: Élek, veletek mi van? Tavasz volt, a naptár 1950-et mutatott, amikor huszonöt évesen elhagyta a kórházat. Ő volt az utolsó háborús sebesült. Leszerelt, munkát, lakást keresett. A Duna parton kapott egy garzonlakást. Munkát a bratislavai húskombinátban talált, a mai napig ott dolgozik.- Hamarosan megnősültem, fiunk ma már vegyészmérnök, s van egy négyéves unokám is - mondja. Élete a továbbiakban sem volt egyszerű. Munka mellett két év alatt elvégezte az alapiskolát, majd öt évig közgazdasági szakközépiskolába járt, 1959-ben érettségizett. Munkahelyén becsülettel helytáll. Évekig volt az ellenőrzési osztály vezetője, a pártalapszervezet vezetőségének a tagja.- Sokat utazunk, főleg azóta, hogy magunkra maradtunk, - tudjuk meg a munkából hazatérő feleségétől. - Az első külföldi utunk természetesen a Szovjetunióba vezetett, ahol meglátogattuk a férjem húgát és két öccsét. Eljutottunk Bulgáriába és Magyarországra is. Anton Suchy ötvenhét éves, haja ga- lambösz, három év múlva éri el a nyugdíjkorhatárt. Addig, s azután is dolgozni akar, amint mondja, munka nélkül nem tud meglenni. Lakásuk terasza nemcsak virággal van tele, megterem ott a paradicsom is.- A kerti munka nehezemre esne -jegyzi meg a házigazda, - így hát idehaza kertészkedem. Saját borom is van, jóllehet egy tőke szőlőm sincs. A szólót szüretkor megvesszük, aztán a saját receptem szerint készítem el a bort. Amikor a fiamat mérnökké avatták, tizenkilenc éves bor került az asztalra. A lakásbanegy kis faliszekrényben egymás mellett sorakoznak kitüntetései, a két Bátorságért és a Vörös Csillag Érdemrend, számos emlékérem, s közöttük A vállalat legjobb dolgozója jelvény is, arról tanúskodva, hogy a ház gazdája, nemcsak a harcokban, hanem az építő munkában is helytáll.- A háború borzalmas dolog, - mondja búcsúzóul. - Éppen azért minden tőlem telhetőt megteszek azért, hogy az unokám, a következő generáció békében nőhessen fel. NÉMETH JÁNOS
