Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1983-10-07 / 40. szám
Szívesen gondolok vissza gyermekkoromra, otthonomra, ahol anyám, apám, testvéreim szeretete vett körül, az otthon jelentette számomra a biztonságot, ha baj, ha fájdalom ért, jó volt anyám ölelő karjai közé bújni, érezni apám tenyerének lágy simogatását. Sok gyerek nem ismeri az édesanya sütötte kalács ízét, az apával való önfeledt játszás örömeit. Annál inkább ismeri a hangoskodást, a goromba szót, gyakran tanúja a családi perpatvaroknak. Ezek a gyerekek, mert nem biztosított egyéniségük harmonikus fejlődése, gyermekotthonba kerülnek. Zlatovce falu határában tíz évvel ezelőtt új város született - gyermekváros. Egy évtizede, amikor az első lakók beköltöztek a korszerű házakba, birtokba vették a játszótereket, az iskolát, az óvodát, a felnőttek nem tudták mit és hogyan csináljanak, hogyan éljenek. Egyet tudtak biztosan - társadalmi érdek, kötelesség segíteni azokon, akik árvák vagy rossz családi környezetben élnek. Közös ebéd után... A kezdet- Ezerkilencszázhatvanhatban született meg a gyermekváros megalapításának gondolata. A minta a fóti gyermekváros volt. Az elképzeléseket tettek, kemény munka követte és 1973-ban megnyitotta kapuit Szlovákia első gyermekvárosa - emlékezett vissza Viktor Chova- nec, a gyermekváros igazgatója. - Azóta már tíz év telt el, s néha úgy tűnik, hogy csak most indultunk el. Először hét házba költöztek be, majd 1976-ban a tizenhetedik lakás átadásával megtelt a gyermekre város. De jöjjenek velem, nézzék meg . hogyan élünk - invitált városnézésre az igazgató.- A gyermekvároshoz tartozik az alapiskola, 495 tanulója közül 108 a mi gyerekünk. Ott hátul van az óvodánk, az egészségügyi központunk, ezek itt a sportpályák és azok az emeletes épületek, azok a lakóházak - mutatott büszkén a 204 állami gondozott gyerek otthonára.- A nálunk levő gyerekek családban, pótcsaládban nevelkednek. A szülők kiválasztása nem volt könnyű feladat. Fontosnak tartottuk, hogy legalább az egyiknek pedagógiai képesítése legyen, életkoruk 28—45 év között mozogjon, de azt is, hogy a házaspárnak már legyen saját gyermeke is. Ezután következett a pszichológus, aki alapos kivizsgálás után döntött azokról, akik számításba jöhettek. A pályázati felhívásra jelentkező pedagógus szülők sem tudták, hogy mire vállalkoznak, hogy milyen nagy a tét. Hiszen egyik napról a másikra, az eredeti egy- két-három gyerekes család tiz-tizenkét gyerekkel gyarapodott. Rengeteg gond okozott álmatlan éjszakákat mindannyiunknak, de megtanultuk, hogyan kell élnünk külön-külön és közösen is. — Az igazgató elmondta, hogy nemcsak a leendő szülőket, de a gyerekeket is ki kellett választani. A gyermekvárosba elsősorban testvérpárok kerültek 3-tól 12 éves korig, de ha az egyik testvér idősebb, illetve fiatalabb volt, nem választották el őket egymástól. A nevelőszülők több testvérpárt és néhány egyedülálló gyereket is kaptak, akiket közösen a saját gyermekeikkel, harmonikus egységben, szeretetben neveltek. A modellt, a példaképet a valamikori sokgyermekes családok élete adta - kitűnő lakás, szociális- és életkörülményekbe ágyazva. A munka cél, de eszköz is S melyek a nevelési szempontok? A kollektív nevelés a családon belül, a munkával való nevelés, az iskola és a család közös érdekeinek szem előtt tartása. S mindennek a középpontjában mindig a gyermek érdeke áll.- A mi családjainkban természetes a munkamegosztás, a nagyok segítik a kicsiket, a kicsik tanulnak a nagyoktól. A nagy családban mindenki felelős valamiért, legyen óvodás, vagy már középiskolás, de főiskolás is. És nemcsak ez az otthoni munkamegosztás természetes. Gyermekeink évente 140-165-ezer koronát produkálnak - önmaguknak. Nem is kellett feltennünk a hogyan kérdést, az igazgató készségesen folytatta magyarázatát.- Nagy kertünket és 1400 fás gyümölcsösünket közösen műveljük. A fiúk részt vesznek a különböző karbantartási munkákban, a lányok a közös konyhán befőzik a termést; 1800-2000 liter kompóttal tesszük színesebbé az étlapot, de a példákat sorolhatnám tovább. A tőlünk kikerült lányok főznek, sütnek, kézimunkáznak, igaz, a fiúk is képesek ellátni önmagukat - büszkélkedett az igazgató. Sikeres esztendők- Az évforduló jó alkalom arra is, SZÚ - mondta immár a dolgozószobájában,- hogy lemérjük az eredményeket, hogy összegezéseket készítsünk. A gyermek- otthonban 319 gyerek nevelkedett, 18-an vérszerinti szüleikhez tértek vissza, 9483. X. 7. en önállósulták. S kik kerültek hozzánk? Az eltelt tíz év alatt a gyerekek 16 százaléka árva, 38 százaléka félárva volt, 22 százalékuk alkoholista családokból jött. önállósult növendékeink 44 százaléka középiskolai végzettséget szerzett, ugyan- ennyien szakmunkásképzőkben tanultak és tanulmányaikat csak nyolcán hagyták abba. Hárman viszont elvégezték a főiskolát. Jelenleg nyolcvanhat 14 éven felüli gyermekünk van, közülük 36- an gimnáziumba és szakiskolába, 37-en szaktanintézetbe, 7-en négyéves ipari iskolába, 6-an egyetemre járnak. Célunk, hogy minél magasabb legyen az iskolai végzettségük, s amíg be nem fejezik tanulmányaikat, a gyermekvárosban van az otthonuk. Egy-egy gyerek ellátása havi 2200 koronába kerül. Ez a 204 gyerek esetében több mint 5 millió korona. A tartásdíjakból befolyt összeg csak 1-1,5 millió koronát tesz ki. Lányaink, fiaink 5000 koronás hozománnyal távoznak tőlünk, a lányok ruházatának értéke meghaladja a 10 000 koronát. Persze ezek a számok nem fejezik ki mindazt, amit a gyerekek kapnak. A nevelőszülők szeretetét, a gondoskodást, a családi háttér formáló erejét nem lehet pénzben kifejezni. Ezért van az, hogy sokan családostul is ,, hazalátogatnak“ és ha nem tudnak jönni, levélben érdeklődnek , .szüleik, testvéreik“ iránt. Az igazgató dolgozószobájának ablakai előtt egyre több kisdiák tartott otthona felé.- Gyerünk egy rövid családlátogatásra - hívott meg minket az igazgató. A Pavlik család A családi ház halijában fogadott bennünket a 13 gyerekes Pavlik házaspár. A ház asszonya végigvezetett a példás rendben tartott ebédlőn, megmutatta a hét gyerekszobát, a pihenő-olvasó termet, a lányok kézimunka, varró- hobbiszobáját, a fiúk barkácsmühelyét, de benéztünk az éléskamrába is, ahol befőttek sokasága dicsérte a ház lakóinak szorgalmát, ügyességét.- Minden családnak kis kertje van, sőt, csirkét, nyulat is tartunk. A kertben megterem a friss zöldség, gyümölcs. Minden család évenként 200-300 liter befőttet készít, gazdagítva ezzel az otthoni kosz- tot - magyarázza a látottakat Pavlik anyuka. ■ - Hogyan néz ki egy napjuk - kérdeztük a családfőtől, miután a hallban helyet foglaltunk. Í- A tizennyolc éves fiunk elsőnek hagyja el a házat, reggel fél hatkor. Egy órával később kelnek a kisiskolások, egyszerre hatan. Az itthon lakó ipari tanuló nagylányunk segít a kicsiknek, majd közösen készítjük a reggelit. Amikor a ház elcsendesedik, akkor jut idő egy kis pihenésre, igaz gyakran járunk gyűlésekre, tanfolyamokra. Délre érnek haza az iskolások, akikkel együtt ebédelünk az iskolában.- Ugyanis a családok nem főznek - szólt közbe az igazgató, - a gyerekek hétköznapokon csak reggeliznek és uzsonnáznak az otthonokban, szombaton otthon kapják a tízórait, vasárnap pedig a vacsorát is odahaza fogyasztják. S mert már közeledett az ebédidő, gyakran nyílt a bejárati ajtó, s hallatszott a gyermekek köszönése. Pavlik anyuka elnézést kért, leellenőrizte, hogy a kicsik tisztára mosták-e a kezüket, s mindany- nyian ebédelni mentek. Marek, Renáta, Denis, Noro, Patrik és Anni megszokott mozdulatokkal terítettek, miközben a „mama“ a leveses tálat hozta. - Most nem a mi asztalunknál ülünk, a hétköznapi vacsoráknál meg a szombat-vasárnapi étkezéseknél minden családnak megvan az állandó helye. Nálunk csak a hétvégeken jön össze az egész család, hiszen öten az iskolák kollégiumaiban laknak. A három saját gyerekünk is - tette hozzá. Beszélgetés közben megebédelt a család s kifelé jövet csatlakozott hozzánk Andrea és Jani, a két nagy gyerek. Hazaérve mindenki tudta a dolgát. A gyerekek a szobáikba mentek, átöltöztek, valamelyikük a kertbe szaladt megetetni a nyulakat és a tyúkokat, azután mindannyian összegyűltek a tanulószobává alakított ebédlőben. Következett a leckeírás, a szülök felügyelete mellett. Megfigyeltük, hogy a kisebbek maminak, apunak szólítják a nevelőket, a nagyobbak már néninek, bácsinak. A miértre a Pavlik házaspár készségesen válaszolt.- A kicsik saját gyerekeinktől tanulták az anyu, apu megszólítást. Később, amikor felcseperednek, jobban tudatosítják hogy hol vannak s automatikusan átáll- nak. De ez nem zavarja a jó viszonyt, hisz nem ez a lényeg. Voltak olyanok is, akik végig, sőt még most is, ha látogatóba jönnek, anyunak, apunak szólítanak. A beszélgetést, hogy ne zavarjuk a gyerekeket tanulás közben, a szülők lakrészében folytattuk.- Ezt a háromszobás lakást mi béreljük, fizetjük, persze gyakran előfordul, hogy itt tartózkodik néhány gyerekünk is. Főleg akkor, ha jó műsor megy mindkét tv-csatornán - mondták mosolyogva. A Pavlik házaspár csak öt éve él a gyermekvárosban. - A gyerekek iránti szeretet hozott minket ide. Érdeklődéssel figyeltük a gyermekvárosról szóló híreket, örültünk, hogy felépült, s amikor lehetőség nyílt, a saját gyerekeink beleegyezésével idejöttünk. Mindketten pedagógusok vagyunk, segíteni akartunk. A gyerekek befogadtak minket s a gyerekeinkkel is testvérként élnek. Beszélgetés közben szóba került, hogy havonta egyszer (és az ünnepeken) otthon étkezik a család, hogy a sütés-főzésbe mindenki besegít, hogy a legjobb kelttésztát Rudi, a bányaipari tanuló készíti, hogy nem gond a hétvégi takarítás, mosogatás, hiszen mindenki tudja már a feladatát. A fáradtságról, a gondokról nem esett szó, hiszen mint mondották, a kis családokban ugyanúgy vannak gondok. Csak a nyár jelent pihenést, mert ilyenkor a gyerekek táborokban, üdülőkben vannak, a szülők kiveszik szabadságukat és csak a saját gyerekeikkel nyaralnak. - Néhány nap után már arról beszélünk, vajon mi újság van otthon, gyerekeinknek hiányoznak a többiek, s ha nem nyaralunk nagyon messze, hazaugrunk megnézni, hogy minden rendben van-e - mondta a családfő. A tanulószobából zajt hallottunk, Pavli- kék kimentek megnézni, hogy mi történt. Visszatérve mosolyogva mondták, hogy megjött a „vendég család“.- Az egyik kislányunk jött meg férjestül, gyerekestül. Ő még régebben nevelkedett ebben a házban, mi eddig személyesen nem ismertük, de két testvérét már mi neveljük. Ezalatt az öt év alatt, amióta itt élünk, már négy gyerekünk önállósult. Ha úgy vesszük, akkor már nagyszülők is vagyunk, hiszen az egyik fiúnk, akit mi házasítottunk ki, apa lett - mondták vidáman, immár búcsúzás közben. Kifelé menet egyenruhás fiút pillantottunk meg, aki kézenfogva sétált egy kisebbel. Nem csodálkoztunk a látottakon, eszünkbe jutottak az igazgató szavai, s a Pavlik családban látottak. Azzal, hogy a gyerekek betöltik tizennyolcadik életévüket, s elkerülnek, nem szakad meg a kapcsolatuk az otthonnal. Az egyetemisták, a más városokban tanulók, a katonák .szabadságukat, szabad idejüket a gyermekvárosban - otthon töltik. PÉTERFI SZONYA ... közös tanulás (Gyökeres György felvételei) EGY NAP A GYERMEKVÁROSBAN
