Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1983-10-07 / 40. szám
Semmiféle törvényes hatalom, egyetlen magánszemély vagy közéleti személyiség sem érezheti magát biztonságban attól a pillanattól kezdve, hogy az Egyesült Államok Központi Hírszerző Hivatala megkezdi titkos fegyverszállításait az illető országba. Közismert, hogy a fegyvereladás óriási üzlet az Egyesült Államokban: a befektetett tőke több száz százalékos hasznot hajt. Előfordul azonban, hogy az amerikaiak térítésmentesen is szállítanak fegyvert: felforgató tevékenység, kormányellenes puccsok, polgárháború szitása céljából. Az ilyen esetekben az Egyesült Államok Központi Hírszerző Hivatala szállítja a fegyvereket, és a közvéleményt i minden esetben arról próbálják meggyőzni, hogy a CIA „saját szakállára“ " tevékenykedik az ország elnökének tudta nélkül. Nehéz megítélni, hányán vannak, akik elhiszik ezt a mesét. A CIA tevékenységének ellenőrzésére a 70-es évek köze- f pén végzett hivatalos vizsgálat, valamint azoknak a nyugállományba vonult magas rangú hivatalnokoknak a visszaemlékezései, akik annak idején vezető tisztségeket töltöttek be az amerikai kormányban, ennek éppen az ellenkezőjét bizonyítják: a CIA összes titkos művelete, a fegyver- szállításokat is beleértve, minden esetben az Egyesült Államok legfőbb végre- > hajtó hatalmának jóváhagyásával történik. A CIA-tól származó robbanó- és tüzelő „ajándékokat“ rendszerint arra használ- i ják fel, hogy megnehezítsék, akadályozzák, megbénítsák a föld bármely részén a törvényes kormányok működését. Különösen, amikor a szóban forgó kor- • mányzatok a Washingtonnak nem tetsző társadalmi és gazdasági változások útjára lépnek A CIA részletesen kidolgozta a Kadhafi vezette líbiai kormányzattal szembeni fegyveres ellenállás programját. E terv lényege a következő: a líbiai emigránsok közül megbízható ügynököket fegyvereznek fel és képeznek ki, politikai gyilkosságok, robbantások és szabotázsakciók egész sorát hajtatják végre velük. Évek óta alkalmazzák a CIA-tól származó fegyvereket az angolai törvényes hatalom elleni harcra. Alighogy Portugália leszámolt a Caetano-féle fasiszta dik- ' tatárával, és megadta a függetlenséget afrikai gyarmatainak, a CIA máris hozzálátott, hogy az Angolával szomszédos Zaire területén felvonulási területet építsen ki az Angola elleni fegyveres agresz- szió számára. A Washington Post 1982 elején beszámolt azoknak a felforgató akcióknak a programjáról, amelyeket az Egyesült Államok a közép-amerikai Nicaragua ellen dolgozott ki. A Reagan-kormányzat 19 millió dollárt irányzott elő arra, hogy , a CIA ellenőrzése mellett különleges osztagokat verbuváljanak és képezzenek ki latin-amerikai zsoldosokból, akik napjainkban rendszeres rajtaütéseket hajtanak végre a nicaraguai-hondurasi határon keresztül. Az AP amerikai hírügynökség tudósítója felkereste e diverzánsok egyik hondurasi táborát, és tanúsítja, hogy mindazokat a fegyvereket és lőszereket, amelyeket ott látott, kétségtelenül az Egyesült Államokban gyártották. Az afgán forradalom ellen harcolva a CIA nemcsak saját maga szállít fegyvereket a kabuli kormány ellen harcoló alakulatoknak, hanem koordinálja is a Pakisztánból, Egyiptomból és Szaúd Arábiából érkező szállítmányokat. Röviddel az 1978. évi afgán forradalom győzelme után az Egyesült Államok mintegy 30 millió dollárt irányzott elő, hogy ezért az összegért a nemzetközi fegyverpiacon fegyvereket vásároljanak és azokat eljuttassák az ellenforradalmárok, az úgynevezett dusmanok bandáinak. Az efféle „partizánok“ számára a CIA mostanában különösen veszélyes fegyverfajtákat kezd szállítani: távvezérléssel robbantható bombákat, rádióirányítású légelhárító rakétákat, vegyi fegyvereket. Az Afgán Demokratikus Köztársaság kormánycsapatai Nangarhar tartományban amerikai gyártmányú vegyi fegyverek raktárára bukkantak. A kubai rendszer ellen küzdő emigránsok soraiból toborzott CIA-ügynökök biológiai fegyvereket is bevetettek Kuba területén, hogy ily módon járványokat idézzenek elő az állatállományban (marhavészt), illetve, hogy kárt okozzanak a cukornádültetvényekben. A Salvadori rezsim a saját lakossága elleni hadműveletekben foszforos gyújtóbombákat is alkalmazott: azoknak a bombáknak egy új válfaját, amelyeket az Egyesült Államok Vietnamban használt. Hiba lenne azt hinni, hogy a CIA csak azoknak az országoknak és rendszereknek az ellenfeleit támogatja, amelyek az Egyesült Államok ellenségének minősülnek. A titkos háborút viselő ügynökség nem egy esetben fegyveres ellenzéki csoportokat hoz létre azokban az országokban is, amelyek az Egyesült Államok barátai közé számítanak. E csoportokat igénybe vehetik arra, hogy befolyásolják a baráti állam belpolitikai helyzetét, amennyiben Washington úgy látja, hogy az események ott számára kedvezőtlen irányban haladnak. Bizonyos Szohanalianon - egy maganfegyverkereskedőn és a CIA „független“ ügynökén - keresztül az amerikai titkos- szolgálat a 70-es évek végétől kezdve fegyvereket kezdett számtani Libanonba, ily módon felkészítve a harcra a jobboldali ellenzéket. Ismeretes, hogy Pakisztán a főcsatorna, amelyen keresztül fegyverrel és /ő- szerrel látják el az afgán ellenforradalmárokat. Ám csak kevesen gondolnak arra, hogy az ott felhalmozott nagymennyiségű fegyvert - csakúgy mint az elszánt fejvadászok csoportjait - a CIA a pakisztáni kormányra gyakorlandó nyomás eszközeként is felhasználhatja. Az Afgán Demokratikus Köztársaság elleni akciók céljára szánt lőszer jelentős része már most is a Ziaul Hak-kormányzattal szemben álló erők kezébe kerül. A pakisztáni hatóságok által 1982-ben végrehajtott letartóztatások során nagy mennyiségben találtak olyan fegyvereket, amelyek a CIA csatornáin érkeztek Pakisztánba. Az Egyesült Államok különleges szolgálatai olyan trükköket is alkalmaznak, mint gyári márkajelzés nélküli USA-fegy- verek szállítása, illetve külföldi eredetű fegyverek viszonteladása. Anvar Szadat egykori egyiptomi elnök két évvel ezelőtt érthetetlen őszinteségi rohamában elmondta, hogy amerikai ügynökök szovjet gyártmányú fegyvereket vásárolnak tőle, és ezeket á fegyvereket azután átszállítják az afgán ellenforradalmároknak Másfajta megoldást találtak ki, hogy fegyverrel lássák el azokat a bandákat, amelyek hondurasi területről hajtanak végre támadásokat Nicaragua ellen. Az amerikai szállítógépek, melyek fedélzetén egy távoli országban működő fegyverkereskedőnek szánt fegyverek vannak, útjukat megszakítva hondurasi repülőtereken szállnak le. A hondurasi hatóságok nyomban lefoglalják a szállítmányt és ,.állami tulajdonba veszik.“ Az Egyesült Államok színpadiasán tiltakozik, a fegyverek viszont eközben elindulnak a diverzánsok különleges kiképző táborai felé 1977 novemberében egy napon a lisz- szaboni repülőtéren egy mauritániai Boeing-707-es gépbe Browning márkájú amerikai géppisztolyokat raktak be. A szállítmány azonban végül is nem jutott el a címzetthez, mivel az utolsó pillanatban „váratlanul elrabolták“ az amerikai Központi Hírszerző Hivatal ügynökei. A fegyverek Mauritánia helyett rövid időn belül Latin-Amerikában bukkantak fel. Az efféle „váratlan“ fegyverlopásokon kívül, amelyeket rendszerint gondosan megterveznek, a CIA nyílt fegyvercsempészéshez is folyamodhat. Az is előfordul, hogy hadgyakorlatok közben harmadik országba dobnak át fegyvereket, vagy pedig a szállítmányokat olyan hajókra rakják, amelyek útközben megváltoztatják útirányukat és a zászlót is, amely alatt hajóznak. Még diplomáciai postával is küldhetnek fegyvereket. Ez történt például azokkal a gépfegyverekkel, amelyeket 1970- ben küldött a CIA a chilei összeesküvőknek, akik fegyveres puccsra készültek, hogy megakadályozzák a törvényes jelölt, Salvador Allende megválasztását az elnöki tisztségbe. A puccs meghiúsult, Allendét megválasztották. Ám később, mint ma már köztudott, az amerikai titkosszolgálat segített megszervezni az államcsínyt. Meg kell jegyeznünk, hogy az Egyesült Államok politikai életében a Reagan-kormányzat hatalomra jutásával különösen markánsan jelentkeztek az eröpolitika tendenciái. Ez a kormány nem túl szigorú, ám névlegesen igyekezett megszabadulni attól a mégis létező ellenőrzéstől, amelyet az Egyesült Államok kongresz- szusa az amerikai fegyverexport felett gyakorol Érezhetően fokozódott a hírszerzésnek az ország külpolitikájára gyakorolt hatása. Ezzel magyarázható az is, hogy egyre nagyobb szerepet játszik a CIA is, mint a felforgató tevékenység céljaira szolgáló fegyverek szállítója. LEV NARISKIN Chileiek tüntetnek az ellen a diktatúra ellen, amelyet amerikai érdekek, s nem utolsósorban amerikai fegyverek ültettek a nép nyakába. (CSTK - felvételek) A CIA először fegyvereket „csempészett“ Libanonba, majd azok felhasználását úgy irányította, hogy lehetővé váljon a nyílt beavatkozás. Az Eisenhower repülő- gép-anyahajót (jobbra) így már nem kellett „csempészni“ - egészen nyíltan hajózott a libanoni partokhoz. P_xaz igaz mondást az ógörög filozófus-gondolkodó Protago- rasz hagyta ránk, aki a jövőt kutatva a civilizáció térhódítását próbálta megjósolni. Már Protagorasz korában is - mintegy kétezer háromszáz évvel ezelőtt és - a fogyasztói társadalmakban még ma is - a gazdagságot tartották, illetve tartják az ember mércéjének. A gondolkodó ember szükségleteinek is - természetesen - ésszerűeknek kell lenniük: a felesleg ugyanúgy mint a hiány - ugyanazon érem két oldala - szélsőségek, a józan értékítéletektől való eltérések. Közismert mondás, hogy „nemcsak kenyérrel él az ember nogy az anyagi és szellemi dialektikus egysége életünk egyik legalapvetőbb jellemzője. Egyszóval az emberek már régen rájöttek, hogy a „fogyasztó ember“ cáakúgy mint az „aszkéta ember“, korántsem ideális. A Szovjetunió — történelmi okokból eredően - a fogyasztási cikkek egy részénél még nem érte el az optimális felhasználási szintet. A szovjet emberek életszínvonala mégis gyorsabban nő, mint a kapitalista országokban élőké, bár e növekedés nem olyan gyors Ütemű, mint ezt jómagam, vagy honfitársaim szeretnék. A kiegyensúlyozott növekedés azonban mind több ember számára teszi lehetővé, hogy már ne csak arra gondoljon, hogy miből, hanem arra is, hogy hogyan éljen. Mint ismeretes, a Szovjetunióban a lehetséges maximumot megteszik annak érdekében, hogy az emberek növekvő anyagi szükségleteinek kielégítését harmonikus összhangba hozzák a szellemi értékek iránti egyre növekvő igénnyel. Jurij Andropov az SZKP KB (1983) júniusi plénumán mondott beszédében A dolgok mércéje az ember ismételten rámutatott erre. Felhívta a figyelmet arra, hogy az életszínvonal növelésének fogalmát egyes tudósok néha leegyszerűsítve értelmezik, mintha az a lakosság jövedelmének és a fogyasztási cikkek termelésének növekedését jelentené csupán. Valójában az életszínvonal fogalma jóval szélesebb és gazdagabb. Magában foglalja az emberek öntudatának és műveltségének állandó emelkedését, így az életforma és a viselkedés kulturáltságát és azt, amit ésszerű fogyasztói kultúrának neveznek. Jelenti egyben a példás közrendet, az egészséges és helyes táplálkozást is, valamint a lakosság magas színvonalú kiszolgálását (ezen a téren még messze nincs minden rendben). Magában foglalja a szabadidő erkölcsiesztétikai szempontból való teljes értékű eltöltését. Egyszóval ide tartozik mindaz, ami összességében méltó arra, hogy szocialista civilizációnak neveztessék. Természetesen a Szovjetunióban is érzékelik, hogy néhány reális szükségletet kielégítő fogyasztási cikket még nem gyártanak kellő mennyiségben. Ezért e cikkek gyártása a jövőben dinamikusan nőni fog. Mindenekelőtt a hús, a tej, zöldség, gyümölcs termelésének, a divatos ruhák, cipők, színes tévék, légkondicionáló berendezések és más jó minőségű háztartási gépek előállításának növeléséről van szó. Gyökeres változásra van szükség a szolgáltatóiparban is, melynek elmaradottsága ma is rengeteg szabadidőt emészt fel. Ezzel egyidőben az élet megköveteli, hogy az emberek nevelésével foglalkozó intézmények - az általános- és középiskolák, főiskolák, a tömegtájékoztatási eszközök - több figyelmet fordítsanak az ésszerű igények felkeltésére, hogy összhangban legyen az emberek anyagi jóléte és lelki gazdagsága. Ez nem könnyű feladat. S a lakosság jövedelmének növekedésével egyre nehezebb lesz ezek megoldása. Sajnálatos dolog, de az szocialista társadalomban is jellemző egyesekre a nyerészkedés, a gyűjtögetés, az a törekvés, hogy anyagi javak birtoklásában látják életük értelmét Ez idővel olyan negatív, tűrhetetlen tulajdonságok kialakulásához vezet, mint a korrupció, spekuláció, a hivatali hatalommal való visszaélés - minderről gyakran közöl éles hangú, bíráló cikkeket a szovjet sajtó. Milyen legyen tehát az ember? Mi arra törekszünk, hogy boldog legyen. Hogy örömét lelje munkájában, kiegyensúlyozott életet éljen, hogy ne ismerje a szükséget és a nélkülözést. Hogy teljes, tartalmas, érdekes életet éljen. GENNAGYIJ PISZAREVSZKIJ, az ANP politikai szemleírója
