Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)

1983-10-07 / 40. szám

JSZÚ 3 >83. X. 7. A szocialista és a kommunista építés folyamatban a párt vezető szere­pének állandó elmélyítése objektív köve­telmény. Ez a követelmény azonban nem érvényesül automatikusan. Ez a kommu­nisták munkaaktivitásának, a pártszer­vek és alapszervezetek politikai munkájá­nak, a lenini elvek és a pártépítés normái következetes érvényre juttatásának, a belső pártélet és pártmunka szervezé­sének, a pártvezetőség munkastílusa és -módszerei tökéletesítésének eredmé­nye. A pártbizottság, a pártszervek és -szervezetek tárgyalásai és határozatai során legfontosabb alapelv a kollektivitás elve. A kollektív pártvezetés elve kifejezi a demokratikus alapokon kiépített kom­munista párt lényegét; tevékenysége és akcióképessége a pártirányításban, a pártépítésben és a pártmunkában kö­vetkezetesen érvényre juttatott alapelv, a demokratikus centralizmus függvénye. Nem engedhető meg, hogy a pártszer­vezeteket és -szerveket egyetlen, sze­mély irányítsa és vezesse.- A történelem megtanított arra, hogy az egyszemélyes pártvezetés mindig a párttagok feladatai­nak és küldetésének lebecsülését jelen­tette, gúzsba kötötte a kezdeményezést, az aktivitást, az alkotóképességet, a szel­lemi képességeket, a párttagok tömegei­nek erejét; az adminisztratív módszere­ket, a szubjektivizmus és bürokrácia el­burjánzását, személyi kultuszt és az egy­személyes hatalom megszilárdulását eredményezte. A történelmi tapasztalatpk arra taníta­nak, hogy csak a kollektív vezetés alap­ján lehetséges a pártot - ezt a demokrati­kus alapokon és az önkéntesség elvén létrehozott közösséget - vezetni, szerveit és szervezeteit irányítani, fejleszteni a dolgozók alkotó kezdeményezését és aktivitását, elemezni a konkrét helyzetet, tárgyilagosan megítélni a munkaeredmé­nyeket, a sikereket és a hibákat. A kollek­tív vezetés fontos feltétele a pártszerve­zetek tudományos színvonalú irányító munkájának, helyzetfeltáró tevékenysé­gének, az elfogadott határozatok helyes­ségének és teljesítésének, a káderek helyes kiválasztásának, nevelésének és elhelyezésének, a párttagok egy célra irányuló, a pártpolitika szellemének meg­felelő aktivitása és kezdeményező kész­sége fejlesztésének. A kollektív vezetés elve elválaszthatatlan része a lenini mun­kastílusnak, a munkában pedig bevált fegyver a szubjektivizmus és a formaliz­mus ellen. Mi a kollektív vezetés lényege? Az, hogy a pártélet minden alapvető kérdését a pártszervezetek és az irányító pártszer­vek oldják meg és ítélik meg - nem az egyén, hanem a kollektíva. Meghatároz­za: a fontos kérdések megvitatásakor, a határozathozatal előtt szükséges, hogy figyelembe vegyék a párttagok és a pár- tonkívüliek tapasztalatait, tanácsait, né­zeteit és bíráló megjegyzéseit. Ez az alapelv megköveteli, hogy minden párt­tag kapcsolódjon be a pártpolitika kidol­gozásába és életbe léptetésébe. A kollektív vezetés és az egyszemélyi felelősség elvének megtartása különös jelentőséget kap a fejlett szocialista tár­sadalom viszonyai között. Mi ennek az oka? Elsősorban a feladatok nagysága és bonyolultsága. A politikai, társadalmi, közgazdasági, kulturális, ideológiai-ne­velő és nemzetközi kérdéseket komplex módon kell megoldani, s ez megköveteli, hogy a párt felhasználja az egész társa­dalom tapasztalatait, a tudományos is­mereteket, a teljes szellemi és fizikai kapacitást. Hisz minél fejlettebb és éret­tebb egy társadalom, annál több új irány­zatot, bonyolult és ellentmondásos jelen­séget figyelhetünk meg; ezek fejlődési és kibontakozási irányát meg kell mutatói, de erre nincsenek előregyártott recep­tek, sem valamiféle előírások. Ezért az új feladatok teljesítése - ma sokkal inkább mint a múltban - megköveteli a kollektív előkészítést, megvitatást, jóváhagyást és megoldást, a kollektív és személyes fele­lősségvállalást. Tudatában kell lennünk, hogy az igényes és bonyolult feladatok megoldása során az egyéni döntés egyoldalúsághoz és szubjektivizmushoz vezethet, s felmérhetetlen gazdasági, de főleg politikai károkat okozhat. Csak a kollektív vezetés szavatolja, hogy méltányolják a legújabb ismerete­ket, a technika és a tudomány eredmé­nyeit, tudományos szinten feldolgozva általános szinten kipróbálják és általáno­sítsák a kommunisták és a dolgozók tapasztalatait - megteremtve a tudomány és a politika egységét. Tekintély, tudás és tapasztalat Hogy a pártszervek, a pártszervezetek és a kommunisták következetesen ér­vényt szerezzenek a kollektív vezetés elvének, ismerniük kell annak lényegét, jelentőségét és azokat az előfeltételeket, viszonyokat is. melyek életbe léptetését, a pártszervek, -szervezetek és -bizottsá­gok tevékenységét döntően meghatároz­zák. Röviden összefoglalva a követke­zőkről van szó: Minden vezető pártszer­vet demokratikusan, a pártalapszabály- zatot szem előtt tartva, lentről felfelé kell megválasztani, számoltassák be munká­járól, legyen felelősségre vonható és visszahívható. További követelmény, hogy az egyes szervek összetétele - mi­nőség és mennyiség szempontjából, osztály- és szociális szempontból - kor- összetétel és bizonyos esetekben a nemzetiségi összetétel szempontjából is - eléggé reprezantatív legyen, hogy az ésszerűség keretein belül kifejezésre jut­tassa egy konkrét szervezet tagsági összetételét. Arra is ügyeljünk, hogy biz­tosított legyen a tagság és a vezetőség egészséges méretű cserélődése és az irányítás folyamatossága; olyan elvtársak irányítsák a pártszervezeteket, akiknek van tekintélyük és vannak megfelelő poli­tikai tapasztalataik. A munkásokon és szövetkezeti parasztokon kívül legyenek a vezetőségben szakemberek^, hogy megoldhatók legyenek a tudomány, a technika, a kultúra, az iskolaügy terüle­tén és másutt felmerülő kérdések. A gyakorlat bizonyítja, hogy a kollektív vezetés elve akkor valósul meg, ha min­den választott szerv megfelelő teret és légkört alakít a véleménycserére és a tár­gyilagos kritika számára, hogy a közös­ségre senki se kényszeríthesse rá gyak­ran szubjektív nézeteit; ez azt jelenti, hogy a tömegek tapasztalataira kell tá­maszkodni, a széles körű pártaktívára, a vezető dolgozókra, a társadalmi szer­vezetek és a nemzeti bizottságok tiszt­ségviselőire, a tudomány és a technika terén dolgozókra, a szocialista munkabri­gádokra, az újítókra, a legjobb dolgo­zókra. A kollektív vezetés elve feltételezi, hogy a választott pártszervek képesek az elfogadott határozatok tárgyilagos érté­kelésére, intézkedéseik, eredményeik, a határozatok teljesítésekor felmerülő hi­bák igényes felülbírálására. Fegyelem és felelősségtudat A kollektív vezetés elve magas fokú öntudatos fegyelmet és felelősségtudatot tételez fel. A kollektív vezetés nem jelenti, hogy csökkenthető, netán teljesen áthá­rítható a személyes felelősség. Ellenke­zőleg, a kollektív vezetés és irányítás csak akkor valósulhat meg a pártban, ha a választott szerv és a párt minden tagja személyesen felelősnek érzi magát tettei­ért, munkájáért, feladatai és a határoza­tok teljesítéséért. Ezzel kapcsolatban na­gyon találóan jegyezte meg Lenin: ,,A kollektív határozathozatalt minden eset­ben és minden körülmények között össze kell kapcsolni minden személy pontosan körülhatárolt felelősségvállalásával a pontosan meghatározott dolgokért. A kollektív vezetés mögé bújó felelőtlen­ség a legveszélyesebb rossz...“ Tehát, ha a kollektív vezetés elvének megtartá­sa szükséges az alapvető kérdések meg­vitatásakor, szükség van a személyes felelősségre és jogkörre is, hogy senki se bújhasson ki a felelősség alól, és ne kerülhessen sor bürokratikus huzavonák­ra. A vezetéselmélet tudományosan is bizonyított alapelve, hogy bizonyos mun­káért bizonyos személynek kell felőssé- get vállalnia. A kollektív vezetést nem foghatjuk fel úgy, hogy a vezető dolgozó minden intézkedését és döntését előre jóvá kell hagynia a pártszerv bizonyos határozatának. Ez gyöngítené a vezető dolgozók vállalkozó kedvét, a gyakorlat­ban felelőtlenséghez, alibizmushoz és megalkuváshoz vezetne. A kollektív vezetés és a személyes felelősség kérdése mindig is a marxista -leninista pártok és a társadalmi haladá­sért harcolók érdeklődésének homlokte­rében állt. Sajnos, nem mindig értelmezik helyesen a személyes felelősség elvét. A felelősség jogi és etikai fogalom. A marxizmus-leninizmus klasszikusai meg voltak győződve, hogy a felelősség- teljes cselekvés az objektív törvénysze­rűségek, a természet és a társadalom fejlődése szellemében végrehajtott cse­lekvést jelenti. A marxizmus-leninizmus konkrét történelmi viszonyok között vizs­gálja a felelősség kérdését, és az ember tényleges szabadságának elemzése alapján oldja meg az adott történelmi viszonyok között. A forradalmi társadalmi tapasztalatok bizonyítják, hogy a személyes felelősség objektív tartalma a személyiség valósá­gos helyzetének megfelelő magatartásá­ban és tetteiben jut kifejezésre. A szemé­lyiség, a párttisztségviselő, a párttag, az állampolgár felelősségtudata annál fejlet­tebb, minél hatékonyabban segíti elő ma­gatartása és munkája a társadalmi hala­dást. A felelősségtudat tükrözi vissza a szocialista társadalom emberének azt a képességét, hogy önként, tudatosan, célratörően és öntudatosan teljesíti a tár­sadalom építésével és fejlesztésével összefüggő - elsősorban a saját munka­köréből és beosztásából eredő - felada­tokat. Igaz, a felelősség mértéke az egyén társadalomban betöltött tisztségének is függvénye. Ezért érthető, hogy a politikai felelősség mértékének arányban kell áll­nia a pártban és a társadalpmban betöl­tött tisztség jelentőségével. Következés­képpen a kommunista párt tagjaival és tisztségviselőivel szemben jelenleg külö­nösen igényes követelményeket támasz­tanak. A kommunisták - bárhol is dolgoz­zanak - minden tettükért a pártnak és a dolgozó népnek felelősek. Ezért ők a társadalmi haladás kezdeményezői és aktív harcosai.,,A felelősségtudatra, kez­deményezőkészségre és aktivitásra vo­natkozó követelmények minden kommu­nistát érintenek. Természetesen a köve­telmények mértéke eltérő, s az az elv érvényesül, hogy minél magasabb a tisztség, annál nagyobbak a felelősség- tudattal és kezdeményezőkészséggel kapcsolatos elvárások. Találkozunk azonban olyan eljárással is, amely ellent­mond a felelősség ilyetén felfogásának. Vezető helyeken nemegyszer vagyunk tanúi a passzív magatartásnak, s mivel alacsony a felelősségtudat mértéke, fa­nyalognak a vezetés új módszereitől, és a tudomány eredményeinek kiharcolása helyett merevséget és sekélyes gyakorla­tiasságot tapasztalunk“ - hangsúlyozta Lenárt elvtárs az SZLKP kongresszusán. Tapasztalati tény, hogy nem minden tisztségviselő képes előre látni magatar­tásának, példamutatásának és döntései­nek politikai következményeit, tudatosíta­ni, hogy felelős az általa vezetettek mun­kájának minőségéért és eredményeiért. „Nem szabad elfelejtenünk - irta Lenin -, hogy a politikai vezető nemcsak a saját munkájáért felel, hanem azért is, hogy mit csinálnak azok, akiket irányít. Néha ezt nem tudja, gyakran nem akarja tudni, a felelősség azonban mindenképpen az övé“. E szavaknak mindig nagy jelentő­sége van. A szavak és a tettek egysége A felelőtlenség és a hanyagság elleni harcban határozottan szerepet kell vállal­niuk a kollektív pártszerveknek és első­sorban a pártszervezeteknek. Erre a tényre Gustáv Husák elvtárs figyelmez­tetett, amikor ezt mondta a CSKP KB 18. ülésén: „Törődnünk kell azzal, hogy a fe­lelős helyekre felelősséggel tartozó em­bereket válasszunk ki. Akinek a kényel­mes élet a legfontosabb, nem tölthet be vezető tisztséget“. A CSKP KB 4. ülésén is bírálták néhány vezető dolgozó maga­tartását és politikai felelőtlenségét, akik­nél nincs összhang a szavak és a tettek között. Szóban egyetértenek a határoza­ti tokkal, de a gyakorlatban nem teljesítik őket, tehát a gyakorlatban opportunisták. A gyakorlati eredmények bizonyítják, hogy a kollektív vezetés hatékonysága csak- abban az esetben biztosított, ha következetesen összefügg a munkáért érzett személyes felelősséggel. A kollek­tív vezetés csak úgy képzelhető el, hogy a vezető tisztségviselők rugalmasan és hatékonyan dolgoznak az elfogadott ha­tározatok teljesítéséért. Ha a pártszerve­zet munkájában a kollektív vezetés elvé­nek megtartására törekszünk, rendszere­sen gyűlést hívunk össze, alaposan meg­ismerjük és felülvizsgáljuk a problémá­kat, s ha tárgyilagosan tájékozódunk, arra is ügyelnünk kell, hogy a vezető tisztségviselők még jobban törődjenek a mindennapi szervező és irányító mun­kával, hogy kezdeményezők legyenek, energikusan intézzék az ügyeket, és ne féljenek a felelősségtől. A pártszervek és szervezetek követke­zetesen követeljék meg, hogy akire bár­mely területen felelősség hárul, pontosan teljesítse kötelességét, ne bújjon a párt tekintélye mögé, ne odázza el a hatáskö­rébe tartozó kényes kérdések megoldá­sát, hanem öntudatosan és fegyelmezet­ten oldja meg és teljesítse a feladatokat. Azok a sikerek, amelyeket a kollektív vezetés, tárgyalás, határozathozatal és a személyes felelősségvállalás terén elértünk az utóbbi években, nem vezet­hetnek önelégültséghez. Nem volna he­lyes úgy beállítani a dolgokat, hogy a gyakorlatban az irányító szervek, a tag­gyűlések, az aktívaértekezletek és a bizottságok tárgyalásának előkészíté­sében nincsenek hibák és komolyabb fogyatékosságok. A határozatok rögzíté­sekor nem mindenütt kamatoztatják a párttagoknak, a vezető dolgozóknak, a társadalmi szervezetek tisztségviselői­nek és a legjobb dolgozóknak a tapaszta­latait. Nem mindenütt hasznosítják a dol­gozók leveleit, megjegyzéseit és pana­szait, sem a vezető szervek és a széles körű aktíva tagjainak személyes észrevé­teleit. Sajnos, a tagsági gyűléseket sem mindenütt jellemzi a résztvevők magas fokú aktivitása, nyíltsága, sem a tárgyila­gos bírálat és az őszinte önbírálat. A nagy létszámú szervezetekben sok esetben a jelenlevők 10 százaléka sem kapcsolódik be a vitába, és néhol csak nagyon kevés munkás. Nagy hiba, hogy a pártbizottság nem deríti fel az ilyen jelenségek okát, és nem foganatosít kellő intézkedéseket. A pártszervekre, a pártszervezetekre és a kommunistákra minden munkahe­lyen nagy felelősség hárul a párt és az egész társadalom előtt a CSKP XVI. kongresszusa határozatainak teljesítésé­ért. Nem véletlen tehát, hogy a CSKP KB Elnöksége a bíráló igényesség és a nagyfokú felelősségtudat légkörében vitatta meg ez év első félévének gazda­sági eredményeit és a fejlődés fő irány­vonalát; a feladatok teljesítése céljából kötelező intézkedéseket foganatosított az 1983-as évre és a 7. ötéves terv további éveire vonatkozóan. A CSKP KB Elnök­sége kötelezte a párt-, az állami és gazdasági szervekben, a tömegszerve­zetekben és nemzeti bizottságokban dol­gozó kommunistákat, hogy tekintettel a megfelelő hibákra, mely felelősségtudat­tal, bíráló igényességgel és energikusan szerezzenek érvényt az 1983-as év első féléve eredményeinek kiértékelésekor hozott határozatoknak, és foganatosítsa­nak további konkrét, célravezető politikai, szervezési és szükség esetén káderpoli­tikai intézkedéseket a gazdasági életben mutatkozó kedvező irányzatok támogatá­sa és a hibák gyors orvoslása céljából. Határozottan kell reagálni - állapítja meg a CSKP KB Elnökségének intézke­dése - arra a tényre, hogy ez év első félévében az üzemeknek közel 17 száza­léka nem tett eleget tervezett feladatai­nak, és az üzemeknek csak 40 százaléka teljesített minden értékelhető tervmutatót. A minisztériumoknak, a trösztöknek, a te­rületileg illetékes pártszerveknek és -szervezeteknek haladéktalanul el kell végezniük a nyugtalanító hiányosságok okának elemzését, s új intézkedéseket kell foganatosítani a hatékony javulás érdekében. E kötelesség teljesítéséért elsősorban a kommunistákra hárul a fele­lősség. Hisz a pártszervek, -szervezetek, -tisztségviselők és minden kommunista munkáját az minősíti a legjobban, hogy milyen politikai és gazdasági eredmé­nyek születnek, s milyen munka folyik azon a területen, ahol dolgoznak, ame­lyet irányítanak és amelyért felelősek. JÁN MACHYNIAK, kandidátus / í A KOLLEKTIV pártvezetés n w SZEMÉLYES FELELŐSSÉG

Next

/
Thumbnails
Contents