Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1983-10-07 / 40. szám
Vasárnap 1983. október 9. A NAP kel - Kelet-Szlová- kia: 5.45, nyugszik 16.59, Közép-Szlovákia: 5.53, nyugszik 17.07, Nyugat-Szlovákia: 6.01, nyugszik 17.15 órakor A HOLD kel - 9.19, nyugszik 18.52 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük DÉNES nevű kedves olvasóinkat • 1873-ban született FLESCH Károly magyar származású hegedűművész és pedagógus (+1944) • 1893- ban született Mário Raul de Morais ANDRADE brazil költő (f1945). AZ ÚJ SZÓ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL A BÍRÁLAT ÉS ONBÍRÁLAT, MINT TÁRSADALMI JELENSÉG Dr. Jozef Polakoviő kandidátus írása KÓRHÁZ A RAJZASZTALON Kovács Edit riportja ÚJDONSÁGOK NYOMÁBAN J. Mészáros Károly írása GIMNÁZIUMOK ÚJ FEDÉL ALATT Gály Iván riportja VAN EGY FALU... Kopasz Csilla írása IRODALOMTANÍTÁSUNK-HOLNAP Dr. Tankó László írása A CSODA DuSan Duáek novellája ÁSZÉN RENESZÁNSZA Kovács Zoltán írása Új vállalati óvodát avattak nemrég a Bratislavához tartozó Ve- reknyén (Vrakuna) a Sírava utcán. A Slovnaft és a Petrimex külkereskedelmi vállalat óvodája a Z-akcióban épült. A két vállalat dolgozói több mint 9000 társadalmi munkaórát dolgoztak az • építkezésen. Hatvan gyermekről négy pedagógus gondoskodik. A fenti képen az új óvoda épülete, a középső képen Andrejka Tereková anyaszerepben, a lenti képen: a gyermekeket a játékok gazdag választéka várja. (Magda Borodécová felvétele - ÓSTK) IDŐSZERŰ GONDOLATOK A tudományos-műszaki haladás eredményei végső soron a vállalatoktól és a termelési-gazdasági egységektől függnek. Tisztában kell lennünk azzal, hogy szükségleteink kielégítéséhez nem elegendőek a tudomány és a technika legjobb, néha világszerte elismert és értékelt, de szórványos eredményei. Már régen elmúlt az az időszak, amikor csak a saját házunk tájával törődtünk. Szüntelenül szem előtt kell tartanunk: míg azelőtt a fejlődés extenzív módjának egyik jellemvonása volt az a körülmény, hogy megfelelt a viszonylag hosszú tartamú innovációs ciklus, ezzel szemben az intenzív fejlesztést a szakadatlan és rendkívül dinamikus innovációs aktivitás jellemzi. Ennek annál dinamikusabbnak kell lennie, minél nagyobb - ez történyszerű követelmény - beilleszkedésük a nemzetközi munkamegosztásba. A termelési és a technológiai innováció szüntelen, kifejezetten széles medrú áramlatában kell biztosítanunk a termelés műszaki-gazdasági színvonalának általános emelkedését, a gyártmányok magas fokú minőségét és használati tulajdonságait, javítanunk a munka és az élet körülményeit. Ez megkívánja, hogy a termelésben mind nagyobb mértékben érvényesüljön az alkotó gondolkodás- mód, a szakképzett munka, és a szó legteljesebb értelmében termelésünk magas minőségi szintjét érjük el. A minőség napjainkban az ideológiai hatásgyakorlás jelentős tényezője, mivel a rossz minőségű áru kedvezőtlenül befolyásolja az emberek magatartását, elkötelezettségét. Ezzel egyidejűleg feltétlenül és szüntelenül figyelemmel kell kísérnünk a világ fejlődését, és eredményeinket bíráló szellemben egybe kell vetnünk a világon elismert paraméterekkel. Az alkotó dolgozók munkája minőségének mércéje az, hogy minden új és tökéletesített gyártmány megfelel-e a világ- színvonalnak. E célok elérése alapvető feladat a gazdaságirányítás minden szintjén. A gazdaságirányításnak nemcsak megrendeléseket kell adnia a tudományos-műszaki fejlesztésnek, hanem ezzel egyidejűleg meglelelö időelőnynyel szükséges intézkedéseket kell tennie a termelés tervezési, konstukciós és technológiai előkészítésében, magában a termelésben és szervezésben, beleértve az emberek felkészítését az új feladatok teljesítésére. A termelési gazdasági egységek manapság nagy komplexumok, amelyek többnyire rendelkeznek a szükséges kutatási-fejlesztési, tervezési, technológiai és konstrukciós potenciállal, anyagi-műszaki bázissal, szakképzett munkaerőkkel. Egybevethetik a világ gyártmányainak műszaki színvonalát, kidolgozhatják az egyes termelési ágazatok fejlesztésének műszaki és gazdasági koncepcióit stb. Ezért következetesen meg kell kívánnunk tőlük a társadalmi felelősségvállalást, azoknak a problémáknak és fogyatékosságoknak a megoldásáért, amelyeknek kiküszöbölése a hatáskörükhöz tartozik. (A CSKP KB 8. ülésén elhangzott Deszámolóból) A helyszín a Povazská Bystrica-i Gépgyár gú- tai (Kolárovo) üzemének galvanizáló részlege. Óriási kádakban különböző színű ve- gyületek forrnak, gőzölögnek. Olyan itt minden, mint a varázslók konyhájában.- Várjon egy pillanatot, van még egy fontos munkám, amit el kell végeznem... Várok. A nagy kádakban szürke alkatrészek tűnnek el, hogy néhány perc múlva - már az öblítőből is kivéve - ezüstösen csillogjanak. Azt sem tudom, hová nézzek. Az egyik kádsor felett a Babetta kerekei csillognak, kissé távolabb a Moped más alkatrészei várnak „új ruhájukra".-Tetszik? ügye, érdekes? Látja, a galvanizáló részlegen ilyen „csodák“ történnek naponta - szólal meg mögöttem Benkóczky István. - Én mindennek 1974 óta vagyok szemtanúja. Kádkarbantartóként dolgozom. Felelősségteljes, nagy pontosságot igénylő munka ez. ügyelnem kell az ■ oldatok hőfokára és vegyszertartalmára, hogy azok megfeleljenek a technológiai előírásoknak. Persze, így első hallásra nagyon egyszerűnek tűnik a feladatom. Joggal gondolhatná bárki, ha ismerem és betartom a technológiai előírásokat, akkor rendben van minden. Pedig ez nem egészen így van. A szabályokon és előírásokon kívül szükség van valamire, ami véleményem szerint felér egy mérnöki diplomával. Mégpedig a sokéves tapasztalatra. A technológiai előírásokat ugyanis nem mindig lehet teljes mértékben megtartani. A laboratóriumban a nik- kelezéshez szükséges oldatok összetételét előre meghatározott minőségű anyagokra állapítják meg. A galvanizálásra érkező anyagok minősége azonban gyakran eltér a feltételezettől. Ilyenkor hiába az előírás, a különböző vegyszereket más arányban kell adagolni. Arra, hogy bizonyos minőségű anyagot milyen oldatban lehet hibátlanul nikkelezni, csak sokéves gyakorlat után jön rá az ember. Újításokat pedig csak a tapasztalt szakemberektől várhatunk el. Senkinek sem lehet megparancsolni, hogy dolgozzon ki újítási javaslatot. A technológiai folyamat aktív részesévé kell válni, hogy láthassuk, mi az, amin javítani lehet. így volt ez TAPASZTALATRA IS SZÜKSÉG VAN velem is. Több elfogadott újításom van, és kidolgozásuknál mindig a tapasztalataimból indultam ki.- Az itt eltöltött csaknem tíz év alatt gondolt már arra, hogy munkahelyet változtat?- Igen, gondoltam, csakhogy a munkámat annál jobban szeretem, mintsem köny- nyelműen itthagyjam a galvanizáló műhelyt. Voltak már rossz napjaim, amikor azt mondtam, nem csinálom tovább. De azért egyszer sem tudtam elmenni, és a vezetőség sem engedett el. Pedig egészségre káros munka ez, meg nem is fizetnek olyan nagyon jól. A szabad szombat is gyakran elmarad, mert be kell jönni a gyárba. Ilyenkor rendszerint vegyszereket cserélünk. Ezt a munkát ugyanis hét elején nem lehet elvégezni, mert az termeléskiesést okozna. Ha mindez nagyon zavarna, már rég elmentem volna. De maradtam, mert szeretem ezt a munkát és a kollektíva is itt tartott. KOVÁCS EDIT É 1983.X.
