Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)

1983-09-30 / 39. szám

K ilométerekre lehetünk a Dunától, de a közelben már feltűnnek a nagy építkezés nyomai. Valahol a majdani üzemvízcsatorna medrében tárul elénk a látszatra keveset mondó kép, amelyből még megközelítőleg sem mérhető tel a Gabcíkovo-Nagymarosi Vízlépcső­rendszer méreteinek nagysága. Ahhoz, hogy erről némi áttekintést szerezzen bárki is, bizony a magasba kéne szállnia, hogy felülnézetből szemlélje végig a be­ruházás egymástól kilométeres távolsá­gokban zajló kivitelezési munkáit. Ilyen lehetőség híján a magamfajták közül leg­többen naphosszat róják a kilométereket, hogy eljussanak legalább a munkavég­zés gócpontjaira. így aztán a néhány órás terepszemle éppen csak arra elég, hogy pillanatképekben tálalja a látottak- hallottak mondanivalóját.- Az erőmű medencéje után a máso­dik legnagyobb építkezési objektum, a felvízcsatorna egyik szakaszán va­gyunk - ezekkel a szavakkal vet véget találgatásainknak Rastislav Zufía, a zili- nai Váhostav itteni üzemigazgatója, aki a terep szakavatott ismerőinek egyike. - Itt kísérletképpen kicsiben több olyan technológiát kirpóbáltunk, amire a későb­biekben nagy szükségünk lesz. Például a várakozáson felül sikerült a föld alatti tömítöfalak megépítése és a csatornafe­nék injektálása. Kisebb gondunk a víz elszivattyúzásával akadt. így is két év alatt, november végére befejezhetjük ezt a szakaszt. Hogy némiképp szemléltes­sem a felvízcsatorna méreteit, elárulom, hogy amíg a Liptovsky Mara-i víztározó építésekor 10 millió köbméter földet moz­gattunk meg, addig az itteni mennyiség többszörte nagyobb: 75 millió köbméter, s a közel 17 kilométer hosszú csatorna • Egy helyen hat-nyolcszor zuhan a majdani felvízcsatorna és az erőmű határán elterülő medencefenékre a 12 tonnás acéltömeg szélessége 300 és 700 méter között mozog majd. Ennek a tározónak, tudomá­sunk szerint, nem lesz párja a világon... T ovábbhaladunk. A csatorna majda­ni töltésén túl falvak, facsoporto­sulások kísérnek kilométereken keresz­tül. A másik oldalon meg erőteljes ütem­ben zajlik a medence előkészítése. Hol a medret kotorják, hogy fenekének tömí­tésével foglalkoznak. Egy csatorna közelében éppen a parti lejtőt egyengető gép munkáját figyeljük, amikor Dunai Sándor, az építkezés párt- szervezetének elnöke csatlakozik hoz­zánk. Tőle kapunk magyarázatot a látot­takhoz.- Az üzemvizcsatorna kétoldali töltése mentén szivárgó-csatornák, illetve meg­csapoló kutak fogják fel a talajban átszi­várgó vizet. Ez itt a jobboldali szivárgó­csatorna, melynek parti részét géppel lesimítjuk, hogy aztán geotextil-takaróval akadályozzuk meg a part alámosását és végső soron a meder deformálódását. Néhány száz méterrel arrébb már lát­tuk, amint a csatorna fenekéig leérő taka­róra speciális géppel egyenletesen kötő­anyagot szórnak. A bősi (Gabcíkovo) vízlépcső és .... környéke már inkább hasonlít egy nagy építkezésre. Itt Alfréd Lackó, a Hydrostav itteni üzemvezetője veszi át ■H a kalauzolást, mivel a beruházásnak ezen a részén rá és beosztottjaira hárul 3. IX. 30. a munka dandárja. Ott hallgatjuk szavait, ahol a zsilipkamrába tartó hajók majdani sorakozó helye lesz.- Ha jobban körülnéznek, tőlünk jobb­ra már láthatják az ágaskodó acélhuzalo­kat; ez az erömúmedence jobboldali falá­nak acélváza lesz, s azért említem, mert megépítéséhez a tervező közreműködé­sével sikerül korábban hozzálátnunk. így a betonozási munkacsúcsot némiképp csökkenthetjük, ami nagyon kívánatos lenne. A kivitelezés eddig tervszerűen halad. A betonozási munka elvégzésé­hez épül a betontelep első része, amelyet cement, kavics, víz és egyéb adalék­anyagok szállítási berendezéseiből és a keverő részből szerelünk össze, jelen­leg azonban kéthónapos késésben va­gyunk. A telep óránkénti 120 köbméteres kapacitását később a duplájára bővítjük. Ami ezután, talán 100 méterrel távo­labb történik, nem kíván semmiféle kom­mentárt, mert látványa egymagában is helytálló. Valahol a felvízcsatorna és a majdani erőmű határán lehetünk. Pon­• A jobboldali szivárgó-csatorna parti lejtőjének simítása Terepszemlén a Gabcíkovo-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer építésének csehszlovák oldalán tosan kijelölt távolságokban egy emelő­daru bizonyos magasságból 12 tonnás acéllemezekből összerakott tömeget zú­dít a homokos, s látszólag is eléggé gyenge kötésú talapzatra. Megremeg a föld, amikor a súlyos tömeg a talajba fúródik, s ahová bevágódott, ott kisebb kráter keletkezik. Alig telik el öt perc, s a műveletet újra elvégzik. Majd ugyan-, azon a helyen még legalább négy-hatszor megismétlik. Hossszantartó és lassú az ilyen tömörítés, de a szakemberek szerint más lehetőség nem kínálkozott. így aztán csak lépésről lépésre emelkedik a mini­kráterek száma. F elüljáróról szemléljük végig az épü­lő vízlépcső környékét. Víztisztító- állomás, kavicsosztályozó-telep, injektáló központ... Ilyen és ehhez hasonló fogal­mak kapnak szemünk előtt valós tartal­mat. Valamennyi fontos és pótolhatatlan az építés lebonyolításához. Aztán az alvízcsatorna belátható ré­széig kalandozik tekintetünk. A kotrógé­pek egyre-másra hozzák fel medréből a kavicsot, némileg tartva a munka üte­mét. Gondok és remények tornyosulnak ebben az inkább tóra hasonlító csatorná­ban. Gondok, mert a meder kotrása nem éppen zökkenőmentes, s elég sok fejtö­rést okoz. Remények, mert a magyar fél az idén az eredeti államközi szerződés szerint bekapcsolódik ebbe a munkába, s déli szomszédaink teljesítménye, főként a kavicskitermelésben, a csehszlovák ol­dalon jövőre a tervteljesítés egyik feltétel­teremtő tartozékának ígérkezik. Ha már az előbbi látképből megismert létesítmények mindegyikét nincs időnk bejárni, legalább az öt injektáló központ közül a legújabban tartsunk rövid szem­lét. Vincent Kebys, a Váhostav illetékes üzemigazgatója az injektálás alkalmazá­sának okával kezdi:- A környéken a talajvíz szintje egy- ötméteres mélységben mozog Ahhoz, • Dunai Sándor: „Geotextil-takaróval akadályozzuk meg a szivárgó-csator­na partjának alámosását (Vass Gyula felvételei) hogy az erőmű medencéjét megvédjük a föld alatti vizek különböző hatásaitól, injektálás során előbb cementbentonit, majd vegyi keveréket juttatunk bizonyos nyomás alatt a megadott mélységbe, ahol az megköt, és kialakítja a medence fenekét. Ennek paramétereit később ellen­őrizzük, s meggyőződünk róla, elegen­dő volt-e a tervrajzokban rögzített köve­telmény. A központ kisebb üzemegységre ha­sonlít, ahol vezérlőteremböl irányítják a termelést. A vezérlőpult mögött állva Stanislav Kriz, az alkotógárda egyik tagja avat be a hazai alkatrészekből előállított berendezés titkaiba:- Költségeink összeszámolásakor 800 ezer koronáig jutottunk, s ezáltal körülbe­lül 1 millió koronát takarítottunk meg, • Kötőanyag kerül a szórógép rakterébe. Ezzel rögzítik a szivárgó-csatorna geotextil-takaróval bevont medrét mivel az előző berendezéseket valutáért külföldről hoztuk be. Itt is három alap­anyagot keverünk össze: vizet, bentonitot és cementet. Nagyon pontos adagolásról van szó, de ezt a berendezés automati­zált része végzi. Háromhónapos üzeme­lésünk igazolja, hogy a központ alkalmas a teljes értékű termelésre és felveszi a versenyt importált „társaival“. Megbíz­ható üzemeltetése alkotóinak kezében van. E gy nagyberuházás építésén tett lá­togatáskor szinte elkerülhetetlen összégező helyzetjelentést kérni, kivált­képp olyankor, ha az ember amúgy sem juthat el valamennyi munkahelyre. Jaros- lav Debnár, az építőipari tárca szakmeg­bízottja így fogalmaz:- A tervteljesítés hét hónap alatt meg­nyugtató eredményeket hozott, hiszen kivitelezőink az évi tennivalók 59,3 szá­zalékát teljesítették, s ebbe nincs bele­számítva a magyar fél kisegítésére el­végzett munka az alvízcsatornán. Téte­lenként a tározón és a védelmi létesítmé­nyeken állnak a legjobban, lemaradás van viszont a felvízcsatorna és a bősi vízlépcső építésében. A felvízcsatornán jó ideig akadályozta a munkavégzést az alvízcsatornán zajló lassúbb ütemű ka­vicskitermelés, amely egyes kotrógépek kisebb teljesítményéből és a csatorna egy újabb szakaszának hosszadalmas feltárásából eredt. Azóta júliusban telje­sítménynövekedést tapasztaltunk, és je­lenleg elegendő kavics lenne a felvizcsa- torna építéséhez. Csakhogy most meg kevés a szállítóeszköz, s ráadásul a szál­lítási távolság is megnőtt. Idén összesen közel 5,6 millió köbméter kavics kibányá- szására és felhasználására szól a terv, s július végéig teljesítésében mindössze a 2,3 millió köbméterig jutottak. A fő létesítményeken a következő a helyzet: a körtvélyesi tározó baloldali töltésének építése a szivárgó-csatorná­val együtt ötből négy szakaszon folyik. Itt a teljesítményeket túllépik és a munkával az ütemtervben megszabott­nál előbbre tartanak. A jövő évi terv az ideinél 30 millió koronával nagyobb telje­sítménnyel számol. Lényegében befeje­zik a töltés épülőfélben lévő szakaszait és előkészítik az aszfaltbeton-tömítés le­fektetésére. A felvízcsatornán teljes ütemben folyik a töltés alatti alkalmatlan földrétegek eltávolítása és pótlása, s vár­ható, hogy néhány apróságtól eltekintve az év végére ez a munkafázis befejező­dik. Helyenként készül a töltés, s előreha­ladott stádiumban van a szivárgó-csator­nák kotrása. A bősi vízlépcsőn sok függ az erőmű és a zsilipkamrák medencéjé­nek injektálásától. Az idei terv tételes feladatainak teljesítésén kívül ugyanis jú­nius végéig be kellene fejezni ezt a mun­kát. Ha a meder eléri a megkívánt para­métereket erre a határidőre, akkor már jövőre oeindulhat az építkezési alapok kotrása, és 1985 második negyedévében a betonozási munkák is megkezdődhet­nek. S ez pedig a végső határidő, ha 1990-ben üzembe kívánjuk helyezni az első erőmüegységet. Hasonló a helyzet a zsilipkamráknál is, azzal a különbség­gel, hogy a júniusi határidő nehezen tartható. Az alvízcsatornán eddig a ma­gyar fél kisegítése keretében dolgoztak kivitelezőink. ígéretet kaptunk déli szom­szédainktól, hogy az idén bekapcsolód­nak ebbe a munkába. A védelmi létesít­ményeken jóval előbbre tartanak, mint ahogy azt a terv előírja, de tennivaló még így is van bőven. H áromezerhatszáz ember dolgozik jelenleg a dunai vízmű építésén. Számítások szerint csúcsidőben ennél jóval többen lesznek. Látogatásunk órái arról győztek meg bennünket, hogy az időle­ges megtorpanás után egyre élesebben rajzolódnak ki a vízlépcsőrendszer fel­építésének körvonalai. J. MÉSZÁROS KÁROLY

Next

/
Thumbnails
Contents