Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)

1983-09-30 / 39. szám

• Ivan Krech­nák, az SZSZK Állami Energe­tikai Felügyelő­ségének szak­embere (A szerző felvételei) N agyméretű, súlyos borítékot kézbesített a minap címemre' a posta. A rövidke, kézzel írott levél mellett több különböző nagyságú cé­dula került belőle elő. Feladója, egy galántai illetőségű olvasó, egy nega­tív gyakorlatra hívja fel a figyelmem. „Elképzelhetetlennek tartjuk, hogy amikor odakint harminc fokon túlra szökik a hőmérő higanyszála, s a tisz­tálkodásra is sokkal nagyobb gondot kell fordítani mint más évszakokban, hogy mi, a torony házak lakói karban­tartás címén kereken hat (6!) hétig melegvíz nélkül maradjunk. Pedig já­rásunkban így van ez már évek óta, mindezt bizonyítják a mellékelt iratok is. Ezen változtatni eddig nem tud­tunk.“ Csupán a szerencsés véletlennek köszönhető, hogy éppen akkor ké­szültem összefüggéseiben is jobban megismerni e téren a helyzetet. Egy riport készítése során Bratislava- Petrzalka hasonló gondjaival foglal­koztam. Ott a nyári karbantartást átlá­tás négy százalékát. Mindenáron azt bizonygatja, hogy számukra ez az egyetlen járható út, majd ismét kitér a korábban is említett nehézségekre. Mint mondja, munkaerő-gondokkal küzdenek, az anyag- és pótalkat­részellátás is akadozik,, a tényleges karbantartás azonban a járásban is elkészül átlagosan úgy két hét alatt. A berendezéseket aztán egyszerűen „pihentetik“. Majd sorra veszi a felet­tes szerveket, amelyektől, mint mond­ja, amúgy is nagyon kevés konkrét támogatást kapnak.- Nekünk ugyancsak vannak gond­jaink - magyaráz Síp mérnök. - Az a néhány százaléknyi megtakarított tüzelő mégsem éri meg, hogy miatta a lakosság bizalmát tegyük próbára. Vállalaton belül igyekszünk már évek óta ésszerű megoldásokat találni. Ta­karékossági céllal alapítottunk évek­kel ezelőtt egy csoportot hozzáértő szakemberekből, s nekik köszönhető­en csaknem folyamatosan csökkent­jük a tüzelőfogyasztást, mégpedig újí­hiányosságok. A második jegyző­könyv frissebb keltezésű. Ez év feb­ruárjában készült, és arra mutat rá, miként hárították el a kazánon felfe­dezett hibákat. Ebből kiderül, tovább­ra is túl sok energia illan el a kémé­nyen. Mérésekkel bizonyították, hogy jelenleg nem egész 49 százalékos hatékonysággal üzemel ez az egy­ség. Ez pedig nagyon alacsony. A gyártó 75 százalékos hatékonysá­got ír elő. Ennek következtében csu­pán ez az egy kazán évente csaknem 180 tonna kőszénegyenértékú tüzelőt pocsékol el. A felügyelőség szakem­berei rámutattak arra is, hogy itt nem tartják be a szén égetésének előírt fokát sem. E téren több mint 21 szá­zalékkal margónak el az előírásnál.- Kiegészítésül mindenképp meg kell még említeni egy lényeges dolgot- mondja Krechnák mérnök. - Az energiafogyasztásra tavaly meghirde­tett társadalmi ellenőrzés során a Ga­lántai Járási Lakásgazdálkodási Vál­lalat a várhatónál sokkal magasabb megtakarításra tett ígéretet. Vállalták, hogy az összfogyasztást 3,2 száza­lékkal csökkentik, míg a járási átlag 2,5 százalék körül mozog. Ez így önmagában nagyon pozitív hatást kelt, de ilyen áron ez azért nem en­gedhető meg. Takarékoskodni a szol­gáltatások színvonalának csökkené­se árán, vagyis a lakosság rovására- szigorúan tilos. Ezt tudniok kellett Galántán is, mégis megszegték a szabályt. Részünkről megtesszük az intézkedéseket, hogy ehhez ha­sonló eset már ne ismétlődhessék meg. „ Közben ismét levél érkezik a cí­memre. A borítékból most a vágsely- lyei Duslo üzemi lapja kerül elő. Fel­adója egy hírre hívja fel a figyelmem, amiben a Duslo lakásgazdálkodási egysége adja tudtára az érintettek­nek, hogy a tavasz és nyár folyamán karbantartás miatt minden kazánház esetében átlagosan két hétig nem szállítanak majd melegvizet a bérlők­nek. Egy esetben teljes felújítás miatt tovább tart a munka, addig viszont a lakók melegvízigényét egyszerű át­kapcsolással a szomszédos kazán­házból látják el. Stefan Takác, a levél feladója irigylésre méltónak tartja ezt az eljárást. Mi tagadás, én is- Jó példáért tehát a Frantiéek Éliás vezet­te gárdának sem kellene messzire mennie. Érdemes-e még mindezek után szaporítani karbantartásügyben az érveket. A hat hét - főleg nyáron- melegvíz nélkül toronyházbeli ház­tartásban roppant hosszú idő. Egybe­hangzó vélemények szerint a járás­ban ilyenkor megnő a forrázásos bal­esetek száma is. Remélem, a fentiekből világosan kitűnik, hogy a négyszázaléknyi meg­takarítás túl kevés ennyi kockázat vállalásához. Arról már nem is be­szélve, hogy ennél bizonyítottan sok­kal több menthető meg az elhanyagolt szakaszok gyors helyreállításával. xxx Szükségesnek tartom egy bekez­déssel még kiegészíteni a fentieket. Miközben újabb adatok után nyomoz­tam, hogy a lehetőségek szerint min­den összefüggést kellőképpen mérle­gelhessek, megtörtént a „csoda“. Legújabban három hétre „zsugoro­dott“ a melegvízzár. Bevallom, még­sem tudok igazán örülni, hiszen a vál­tozás nem az illetékesek természetes és az előírásokkal is összhangban lévő igyekezetéből született, inkább a lakosság jogos haragja elől próbál­tak így kitérni. Sokak számára viszont tanulságos is lehetne ez a történet, hiszen az ennyire kiélezett helyzet rendszerint nem szokott jól végződni. KESZELI BÉLA gosan tiz napon belül, de legkésőbb két hét alatt elvégzik. Szembetűnő tehát a különbség. Úgy döntök, meg­szervezek az illetékesekkel egy talál­kozót, cseréljenek tapasztalatot, hát­ha ragadós lesz a jó példa. A megbe­szélt napon Frantisek Éliás, a Galán­tai Járási Lakásgazdálkodási Vállalat igazgatója, Fedor Síp mérnök, a Bra- tislava-Petrzalka-i Lakásgazdálkodá­si Vállalat termelési igazgatója és jó­magam arról beszélgetünk, miért a hathetes, csaknem egész nyarat betöltő karbantartás a galántai já­rásban.- Először is leszögezném, hogy nekünk zömével olyan kazánházakat kell karbantartanunk és üzemeltet­nünk, amelyekben szenet tüzelünk- mondja Frantisek Éliás. - Vélemé­nyem szerint ezeket a berendezése­ket nehezebb üzemben tartani, mint mondjuk a gáztüzelésűeket. De a ku­tya máshol van elásva. Gondnoksá­gunk alatt van már húszéves kazán­ház is. Igaz, számos csupán két- hároméves.- Ha így van, akkor viszont a kar­bantartásoknak is különböző időn be­lül kéne elkészülniük, mégis egysége­sen hat hét a szünet mindenütt. Miért?- A legfőbb okot a tüzelőhiányban látom. Hiszen a tavalyi mérsékelt tél folyamán úgy 44 ezer tonna szenet égettünk el a járásban. Az idén vi­szont csupán 38 ezer tonnát kaptunk. Azért döntöttünk úgy, hogy nyáron takarékoskodunk a szénnel.- Én ezzel nem tudok egyetérteni- mondja Síp mérnök. - A karbantar­tás igényességéről annyit, hogy a gáztüzelésű kazánházakban sokkal bonyolultabb és precízebb berende­zések és műszerek vannak fölszerel­ve, mint ahol szénnel tüzelnek. Ezért az előzőnél a karbantartás is igénye­sebb, hiszen sokkal nagyobb szakmai tudást igényel ez a munka. Továbbá nálunk is évről évre egyre kevesehb a tüzelő, ezt • viszont nem szabad megérezniük a lakóknak a melegvíz- és hőszolgáltatás színvonalának csökkenésén. Egyébként is érdekel­ne, mennyi tüzelőt takarítanak meg a járásban az alatt a hat hét alatt, hiszen tapasztalatból tudom, hogy a melegvíz előállítása energetikai szempontból és összevetve a téli idő­szak fogyasztásával szinte jelenték­telen. Mint Frantisek Eliáé szavaiból kide­rül, a megtakarítás valóban nem nagy, hiszen alig éri el az évi fogyasz­tások és ésszerű megoldások alkal­mazásával.- Az újdonságok elől mi sem zár­kózunk el - veszi át a szót Frantisek Éliás. - Nemrég is alkalmaztunk egy progresszív eljárást, csakhogy lehe­tőségeink e téren még mindig nagyon korlátozottak. Egyébként, amikor a hathetes karbantartásról döntöt­tünk, elképzelésünk ellen felettes szerveinknek sem volt kifogásuk. xxx E pillanatban talán érdekes lenne meghallgatni a felettes szerv vélemé­nyét is arról, mi késztette őt e szigorú gyakorlat szentesítésére. Viszont nem lenne célravezető, hiszen érve­lés közben nyilván ismét kifogások serege hangzana el. Ennél sokkal fontosabb most hangsúlyozni a társa­dalmi érdeket, amire a leghivatottabb intézmény, az SZSZK Állami Energe­tikai Felügyelőségének szakembere, Ivan Krechnák mérnök is felhívta fi­gyelmemet.- A hosszan tartó melegvízzár mi­att gázon állítják elő a fürdővizet a la­kók, ami társadalmi szempontból ugyancsak nem gazdaságos. Ahe­lyett, hogy most részletesebben ele­mezném a galántai járás energiagaz­dálkodásának helyzetét, nézze át ezt a dokumentumot. Felügyeleti jegyzőkönyvet tartok a kezemben. Az eredetit még a múlt év márciusában készítették az Állami Energetikai Felügyelőség szakem­berei Galántán. Hosszú sorban állnak itt a K-3 jelzésű kazánon tapasztalt • Melegszik a fürdővíz - gaz­daságtalanul Síf - - ' T"V' - ­• Feszül az abroncs a készülő hordón (A szerző felvétele) V asárnap álmosan ébred az Ipoly menti kisváros. Főterén néhány kerékpáros és ráérős gyalogos tűnik fel. Többen hordókat szál­lítanak a Paraszt utcába, ahol a várost körülölelő folyó fahídjának szomszédságában lakik Gál Béla, a környék utolsó kádárja régi típusú, hosszú udvarú házában, ahol elfér a tömérdek dongának való fa is. A reggeli látogatók alkudoznak vele, hogy minél hamarabb javítsa meg hordóikat, készítse el kádjaikat, mert már mézédes a szőlő, szüre­telni kell. Nyugtatja őket, az idegesség jele sem látszik rajta, pedig hajnal óta gyalulja, formálja a fát. Az idényben ugyancsak nekifogtak a mun­kának, és még a két Erzsébet, a felesége és a lánya is segít, amikor a dongába beilleszti a fenéket. Amikor elcsendesül a múzeumnak is beillő műhely környéke, előveszi a kalapácsot és szakértelemmel húzza egy százliteres hordóra az abroncsokat, örül, mert olyan hordó ez, hogy húzóabroncsok nélkül is összeáll. Nem folyt volna ki abból még egy csepp víz sem. De ami biztos, az biztos, össze kell szorítani. A felesége is örül, mert ma nem lesz mérgelő- dés. Bezzeg, ha eltörik a donga, jobb magára hagyni a mestert... Szerencsére ilyen eset rit­kán fordul elő, mert a kádármester belelát a fa leikébe, következtet a szálak irányáról és esze­rint dolgozza ki. Tudja, hogy a fiatal fa nehezen hajlik, viszont ha legalább ötvenéves, akkor - mintha élne - könnyen engedelmeskedik. Az anyagot már az udvaron is kezeli. A nyári szárazságban meg-meglocsolta az öt méter magasra összerakott dongákat, hogy meg ne repedezzenek. Elég nagy a választék, és általá­ban kielégíti a megrendelők igényeit. Egyesek a bükkfa-, mások az akácfa-, az igényesebbek az eperfahordót szeretik. Mert a hordó is hatás­sal van a bor ízének kialakulására. Egy kis lélegzetet vesz, és homlokát törölget- ve mondja, hogy a fiatalok már nem akarják húzni a görbe kést. Úgyszólván nincs utánpót­lás. Pedig, ha megpróbálnák a fa formálását, bizonyára élmény lenne számukra egy-egy hor­dó, kád, puttony, kármentö, bortöltő elkészítése. Talán kedvet kapnának a művészi munkára is. Ő még mindig büszke arra a háromliteres hordó­ra, amelyet még inas korában készített. A vizs­gabizottság elfogadta, és 1949 áprilisában Te- rényben Ciglan mesternél felszabadulhatott. Azóta szabad idejében fáradhatatlanul dolgozik és számítása szerint legalább ötezer hordót, kádat készített. A kereset tíz százalékát befizeti az Ipolysági (Őahy) Városi Nemzeti Bizottságra, amely megadta neki az iparengedélyt. Nincs ideje pihenésre, mert újabb hordót hoznak. Akárhogy forrázzák, kifolyik belőle a víz. Egy-két koppantás, máris a földre esik az abroncs és a dongák közé vékonyra hasított gyékényt bélel. Olyan selymeset, amelyet a folyó mocsaras területén mákvirágzáskor sze­dett, mert az a legjobb minőségű. Alig fejezi be a munkát, egy másik ember jön egy agyonra festett hordóval. Panaszkodik, hogy rossz Ízű benne a bor. Hát hogy is lehetne jó - mondja neki -, ha elzárta a fa pórusait! Ilyet nem szabad tenni. A hordót csak egy kevés étolajjal, vagy kenderolajjal kell bekenni. Lélegeznie kell, hogy gyöngyöző bor érlelődjön benne. Munkában a görbe kés, a gyalu, olykor-olykor a dongák összehúzásakor füst csap ki a még be nem fenekeit hordóból, és amikor kész egy-egy darab, a helyére vagy a termelő kiskocsijára kerül. így telik el a vasárnapja - mások örömére. BÁLLÁ JÓZSEF

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents