Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)

1983-09-30 / 39. szám

„A KOMMUNISTA ORSZÁGOK DEMOKRATIZÁLÁSÁRÓL“ Konferencia az Egyesült Államok külügyminisztériumában Az elmúlt hónapokban megszaporod­tak a neves amerikai ideológusok, politi­kusok és katonai szakértők részvételével rendezett tanácskozások, amelyeken az ideológiai harc fokozásának módszerei­ről tárgyaltak. A legjelentősebb az a kon­ferencia volt, amelyet 1982. október 18- án és 19-én rendezett az amerikai kül­ügyminisztérium Washingtonban ,,A kom­munista országok demokratizálása“ cím­mel. A konferencián kormányképviselők és szakértők, egyetemi tanárok, publicis­ták, szakszervezeti vezetők és a szovjet­ellenes emigráns szervezetek képviselői vettek részt. ,,A konferencia lényegében zárt ajtók mögött folyt, hogy mindenki nyíltan, szabadon kifejthesse a kommu­nizmus problémájával kapcsolatos néze­teit“ - jelentette a Bayernkurier. A fegyverkezés és a gazdasági háború mellett a reagani stratégia harmadik osz­lopa az ideológiai hadviselés. Kiviláglik ez George Shultz külügyminiszter beszé­deiből és Eagleburger külügyminiszter­helyettes nyilatkozataiból is. Eagleburger ismételten körvonalazta a tulajdonképpe­ni célt, amikor a szocialista országokban működő ellenforradalmi erők kapcsán ki­jelentette: „Tartozunk nekik és magunk­nak is annyival, hogy segítsük őket, hogy megtegyünk mindent, ami erőnkből telik és ami nem lépi át a józan ész határait“. Hogy valójában mit is jelent a „józan ész“ azoknak, akiknek szemében a szo­cializmus megsemmisítése élvez priori­tást, arra George F. Kennan, volt ameri­kai diplomata, a reagani politika egyik legkövetkezetesebb ellenzője világított rá: ,,E politika olyan valószínűtlen és vad elképzeléseken nyugszik, ellenségeink­ről a vad és hatalmas szörnyeteg oly fantasztikus képét festi, annyira figyel­men kívül hagy nyilvánvaló és fontos momentumokat, s oly gyermekes elkép­zelései vannak a nagy államok cselekvé­si módjairól és azok motivációiról, hogy már-már arra gondolok, valami nagyon fontos dolog elkerülte a figyelmemet; mert ha nem, akkor különös következte­téseket kellene levonnom washingtoni stratégáink elmeállapotát illetően - hadd ne magyarázzam tovább“. Shultz külügyminiszter a washingtoni konferencián a szocializmusellenes fel­forgató tevékenység három fő irányát jelölte meg. A RÁDIÓADÓK FEJLESZTÉSE Az USIA (United States Information Agency) már 1981-ben létrehozott egy bizottságot Norman Podhoretz vezetésé­vel, amelynek feladata az ideológiai di- verzió hosszú távú irányvonalainak kidol­gozása volt. A rádiók hálózatának fejlesztésére 1982 végéig 44 millió dollárt fordít az Egyesült Államok - jelentették be a kon­ferencián. összesen több mint 1 milliárd dollárt irányoznak elő erre a célra. Miként a szocialista országokat már ma is körül­veszi az amerikai katonai támaszpontok hálózata, kiépítik a rádióadók hasonló rendszerét is. Az Amerika Hangja az egész világon sugároz műsort. A Szabad Európa és a Szabadság Rádió Európá­nak, a Szabad Ázsia Adó Vietnam, La­osz, Kambodzsa, a Koreai Népi Demok­ratikus Köztársaság és Kína felé, a Radio Marti pedig a szocialista Kuba számára sugároz műsort. Az új célok meghirdetésén és az anya­gi ráfordítások fokozásán túlmenően tet­tek már gyakorlati lépéseket is. Reagan elnök például a Szabadság és a Szabad Európa Rádiót kiemelte egy kongresszu­si bizottság illetékességi köréből, és az állami Board of International Broadcas­ting (a nemzetközi rádióadások felügye­lete) hatáskörébe utalta át. Bár ezeknek az adóknak a felelős vezetői mindig is kérkedtek a szocialista országokban működő ellenforradalmi erők tevékenységének szításában elért „sikereikkel“, ami egyébként megmutat­kozott Lengyelországban, az elnök elbo­csátotta a Szabadság Rádió éléről Glen Fergusont és alelnökét, Ralph Waltert, valamint a Szabad Európa Rádiótól James Brown igazgatót. A Szabadság és a Szabad Európa Rádió új elnöke James Buckley, a volt New York-i konzervatív szenátor lett. Kertelés nélkül kinyilvánított feladata úgy irányítani az adásokat, hogy azok nyo­mán a „szocialista országokban egyér­telműen nyerjenek megfogalmazást a re­formkövetelések“. A Szabadság Rádió szovjet részlegé­nek új igazgatója George Bailey. A hábo­rú utáni években Bailey feladata volt híreket szerezni a szovjet hadsereg de- zertőreitöl, majd újságírói tevékenységet folytatott. ELLENZÉKI CSOPORTOK TÁMOGATÁSA Az ideológiai hadviselés máspdik fő irányaként Shultz a szocialista államok­ban folyó nyílt felforgató tevékenység támogatását jelölte meg. Az amerikai kormányzat a jövőben pénzelni kíván minden amerikai magán­csoportot, amely részt óhajt venni politi­kai ellenzéki csoportok létrehozásában a szocialista országokban, ahogy az amerikai szakszervezeti szövetség, az AFL/CIO is támogatta az ellenforradalmi erőket Lengyelországban. Az ideológiai felforgatás dolgában ille­tékes Board of International Broadcas­tinggal szoros együttműködésben a Rea- gan-kormányzat agytrösztjei kidolgozták, hogy miként lehetséges „földalatti manő­verekkel“, a diverzáns adók nyújtotta irányítással ellenzéki csoportokat létesí­teni. Az ellenzéki mozgalmakat anyagi és nyílt politikai támogatásban kell részesí­teni „Ezért politikai harci kampányt kell indítanunk, amelynek célja megfosztani a szovjet rezsimet létjogosultságától“ - írja a Külpolitikai Tanulmányok Intéze­tének egyik munkatársnője. Hatékonyabb „ellenzék“ létrehozása érdekében az Egyesült Államok kettőzze meg erőfeszítéseit - hirdetik nyíltan. Az ún. disszidensek támogatásában ,,ne za­varják őket Moszkva reakciói, ne törődje­nek azzal, hogy a támogatás gátolja az enyhülést". MÓDOSÍTOTT EMBERI JOGOK Az Egyesült Államok nem szerezhetett vallami jó tapasztalatokat már a Carter- féle emberjogok-kampánnyal sem. A szocializmust rágalmazó demagógia eleve célszerűvé tette, hogy legalább szóban elítéljék az emberi jogok sárba tiprását akkor is, ha azt az Egyesült Államok egyik szövetségese gyakorolja. Ilyen szempontokat a Reagan-kormány- zat nem vesz figyelembe. Egyedül annak alapján ítélkezik egy-egy rendszerről, hogy támogatja-e az Egyesült Államok törekvéseit vagy sem. E mértékkel mérve manapság az emberi jogok védői közé sorolják a népirtó salvadori rendszert is. Jeane Kirkpatrick, az Egyesült Államok ENSZ-nagykövete egyik cikkében már 1979 novemberében bírálta Carter em­beri jogok politikáját, és kifejtette nézeteit arról, miért nem sikeres ez a politika. A Külpolitikai Tanács előtt mondott egyik beszédében arra a következtetésre jutott, hogy az emberi jogok kérdését alá kell rendelni az Egyesült Államok külpolitikai céljainak. Hogy ezen mit értett, azt Pod­horetz brutális nyíltsággal fejezte ki: ,,Mi­vel mi az igazságért küzdünk, a kommu­nista világ totalitárius rendszereivel szembe kell állítanunk az autoriter jobb­oldali rezsimeket". Ezt a gondolatot fejezte ki a Reagan által kezdeményezett konferencia. Az eszmecsere célja volt meghatározni, ho­gyan lehet - főleg a szocialista és fejlődő országokban - olyan rendszereket létre­hozni, amelyek hasonlítanak az amerikai demokráciára. Elliot Abrams, az amerikai külügyminisztérium reszortfelelőse kifej­tette, hogy a legfontosabb emberi jog a „szabad választás“. Ennek pedig elő­feltétele a Szolidaritás típusú szervezetek létrejötte. Az Egyesült Államok célja az emberi jogok-kampánnyal tehát egyértelműen az, hogy megteremtsék a szocialista or­szágokban az ellenforradalmi erők műkö­désének lehetőségét, s egyben nagyobb mozgásteret biztosítsanak az imperialista titkosszolgálatok tevékenységének. Eb­ben az összefüggésben kell értelmez­nünk azt is, amit Shultz külügyminiszter mondott a konferencián: „Az Egyesült Államok minden rendelkezésre álló esz­közzel reagálni kíván mindenre, amit a maga részéről az emberi jogok meg­sértésének tekint“. Nemzetközi Szemle (rövidített szöveg) ÍJ SZÚ 3 S zemélyesen felelős a kommunista... Hogy ezt a há­rom pontot saját nevével helyettesítse, azzal biztos az SZKP egyetlen tagja sem értene egyet. Ez azt jelen­tené, hogy megsértette a párt alapszabályzatát és most ezért felelnie kell az elvtársak előtt. Az effajta ügyek nagyon sokfélék. Egy ilyen esetről akarok most írni. Szolgálati úton voltam egy dél-belorusz- sziai városkában, Gluszkban, ott hallottam róla. A város polgármestere, a gluszki Népi Képviselők Tanácsa Végre- . hajtó Bizottságának elnöke, Vlagyimir Csaban olyan hely­zetbe került, hogy megvádolták: megsértette a pártetika normáit. Mi történt tulajdonképpen? Közvetlenül Vlagyimir Csaban előtt Viktor Taraszov volt Gluszk polgármestere. Egyszer meglátogatta a helyi üzem egyik munkása, Vjacseszlav Kovzun. A tervek szerint átépítik az utcájukat és az ő házát szanálni akarják, magyarázta a látogatás okát. Családjá­nak most egy másik, ideiglenes lakást ajánlottak fel. De ki biztosítja, hogy ha felépül az új ház, ő is abban kap lakást? Vjacseszlav Kovzun tudta, hogy a jog az ő oldalán áll. A szovjet törvények szerint senkit sem költöztethetnek ki a saját házából még akkor sem, ha az ügy nagyon sürgős. A helyi szerveknek ilyen esetben egy másik, egyenértékű lakást kell biztosítaniuk, amelyet az illető vagy elfogad, vagy nem. A törvény betűjével összhangban Viktor Tara­szov írásban biztosította Vjacseszlav Kovzunt, hogy a legelső Gluszkban felépülő házban adnak neki lakást. Közben letelt a választási időszak, Taraszov helyett Vlagyimir Csabant választották polgármesterré. Amikor elolvasta elődje írásbeli nyilatkozatát - az új házat épp akkor adták át - Kovzunt elutasította.- Én magának semmit nem ígértem, a mások ígérete engem nem kötelez. Vjacseszlav Kovzun elégedetlen volt és Belorusszia Kommunista Pártja Gluszki Járási Bizottságához fordult. Itt elismerték, hogy az igénye indokolt és erről a gluszki képviseleti szerveket is értesítették. A hibát jóvátették. A Kovzun család beköltözött az új lakásba. Úgy látszott, hogy az incidens rendeződött. De a járási pártbizottságon más véleményen voltak. Gluszk polgár- mestere, Vlagyimir Csaban egyszerűen lerázott egy embert, vagyis komolyan megsértette az SZKP erkölcsi alapelveit, és ezért felelnie kell. A polgármestert a járási pártbizottság végrehajtó bizottsága elé idézték. Részleteket idézek a végrehajtó bizottság tagjainak állásfoglalásaiból:-Amikor Taraszov szavát adta Kovzunnak, nem ma­gánember volt, az államhatalmat képviselte. Ezért az új polgármesternek teljesítenie kellett elődje ígéretét. J83. IX. 30. Vlagyimir Csaban szigorú pártbüntetést kapott, és ne­hezen tudja elviselni. (Láttam rajta.) A város polgármes­tere maradt, de ezt követően biztos nem fog semmi hasonlót elkövetni. Beismerem, előttem még mindig nem volt világos az ügy. Visszatértem Minszkbe, Belorusszia fővárosába, és feltettem néhány kérdést Belorusszia Kommunista Pártja Központi Bizottsága pártellenórzó bizottsága elnökének, Ivan But-Guszaimnak. Most ót szeretném bemutatni az olvasónak. Ivan But-Guszaim közismert ember a Belorusz SzSzK-ban. A második világháború éveiben még fiatal ember volt, de már egy hősiesen harcoló partizánosztag parancsnokaként harcolt ő is a fehérorosz földet megszálló Személyes felelősség A kommunista és jogai hitlerista betolakodók ellen. Mikor a Köztársaság felszaba­dult a fasiszta uralom alól, az egyik járás komszomolveze- tője lett, majd a pártbizottság vezető titkára, később a breszti területi pártbizottság vezető titkára. Megválasz­tották a Belorusz SZSZK Legfelsőbb Tanácsának képvise­lőjévé. Ehhez az emberhez fordultam, neki tettem fel kérdése­ket. Az első így hangzott:- Mért büntetik pártvonalon Gluszk polgármesterét, Vla­gyimir Csabant egy kihágásért, amelyet mint hivatalos személy követett el? Nem azok előtt a képviselők előtt kellene felelősségre vonni, akik megválasztották?- A városi tanács legközelebbi ülésén felelősségre vonják - mondta Ivan But-Guszaim. - Ebben az esetben a dolgozó az SZKP tagja. És a kommunisták nem nézhet­ték közönyösen elvtársuk bürokratikus ügyintézését.- De amint kiderült, Vlagyimir Csaban nem ismert bizonyos jogi normákat. Vajon az a körülmény, hogy országunkban nincs olyan iskola, sem intézmény, amely a városok polgármestereit felkészíti, nem csökkenti-e az ö felelősségét? Igaz, hogy megválasztották. De Csaban­nak nem voltak meg a tisztség betöltéséhez szükséges tapasztalatai. Egy új polgármesterről van szó.- Ez nem menti fel a felelősség alól. Ő kommunista és polgártársaival emberi hangon kellett volna tárgyalnia. Igaz, konfliktusba került Kovzunnal, de azt meg lehetett volna oldani. Elég lett volna, ha a jogászokkal tanácskozik. S már ha a polgármestereket felkészítő intézményről van szó (bár ez más kérdés) csak annyit mondhatok, hogy a végrehajtó bizottságok választott elnökei és a tanácsok képviselői tanulmányozzák a szovjet törvényeket. Azt mondja, hogy Vlagyimir Csabannak erre még nem volt ideje? Csakhogy az emberek iránti figyelmesség és együtt­érzés, az, hogy helyesen reagál, ha segítséget kérnek tőle, ezek olyan tulajdonságok, amelyeket egy kommunis­tának már nem kell megtanulnia, mert kezdettől fogva megvannak benne.- Kovzun, a munkás panaszt emelt Gluszk város pol­gármestere ellen, s az ügy a gluszki járási pártbizottság pártellenőrző bizottsága elé került. Ott vizsgálták ki és ott hozták az első határozatokat. Mondjon kérem valamit ezekről a bizottságokról. Mikor alakultak, milyen célból és milyen jogkörük van?- A párt ellenőrző szervei hatvanéves múltra tekintenek vissza. Eleinte a pártba való belépés kérdésével foglalkoz­tak; a kérelmek gondos felülvizsgálása után arról döntöt­tek, hogy az az ember, aki felvételét kérte a pártba - tekintettel a munkához való viszonyára és erkölcsi magatartására - méltó-e a párttagságra. Ezek a bizottsá­gok ellenőrizték az SZKP alapszabályainak megtartását és foglalkoztak az alapszabály megsértőivel. Az utóbbi idő­ben kiszélesedett a jogkörünk: a párthatározatok teljesíté­sét és a pártfegyelem következetes megtartását ellenőriz­zük. Hogy mi a pártfegyelem? Nemcsak a munkaköri és társadalmi kötelezettségek példás teljesítését jelenti; egy kommunistával szemben magas fokú erkölcsi követelmé­nyeket is támasztunk. Én ezt így értelmezem.- Az asztalon leveleket látok. Belorusszia Kommunista Pártja Központi Bizottsága pártellenőrző bizottságára sok levelet küldenek az emberek?- Sokat. A mi kötelességünk, hogy döntsünk e levelek és kérelmek sorsáról. A múlt évben 3500 levelet kaptunk, s ezekkel foglalkoznunk kellett. A tartalmuk, sajnos, nem mindig kedvező. És ha a kommunista hibát követ el, megkapja a büntetést, mégpedig szigorúbbat, mint egy pártonkívüli.- Pártonkívüliek is fordulnak önökhöz?- Gyakran, és a legkülönbözőbb ügyekkel. Én, a pártel­lenörző bizottság elnöke heti egy fogadónapot tartok. A bizottság többi tagját bármikor felkereshetik a látoga­tók JURIJ SZAPOZSKO

Next

/
Thumbnails
Contents