Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1983-07-08 / 27. szám
A Szocialista Munka Hőse KÜZDELEM A BÉKÉS FRONTOKON A Novákyi Szénbányák mindkét aknatornyából egy-egy nagyméretű ötágú vörös csillag világit az éjszakába. Erős fényük azonban nemcsak a sötétben, nappal is messziről látható. A müszaleváltásokra érkező, vagy éppen hazafelé induló bányászok az első és a búcsúpillantásukkal rendszerint ezt a két csillagot nézik meg. A leggyorsabban és a legegyszerűbben onnan értesülnek arról, hogyan állnak az aknák a terv- teljesítéssel. Amikor mindkettő világit, valamennyien sokkal nyugodtabban szállnak a mélybe induló felvonókba, majd műszak után a városba tartó autóbuszokba. Viszont, ha belsejükben kialszanak a vastag izzószálas lámpák, mindenki azonnal tudja, hogy valamilyen váratlan eset miatt lemaradás történt a föld mélyében.- Már négy éve egyfolytában fényesen ragyog mind a két csillag - mutat fel leplezetlen büszkeséggel a tornyok csúcsára Frantisek Verbich, a IV. számú Ifjúsági Tárna föaknásza, aki egyben a falfejtök nyolcvan tagú szocialista munkabrigádjának is vezetője. - Azelőtt viszont három teljes éven át a legküzdelmesebb munkavégzés ellenére is hiába vártuk, hogy legalább az egyik kigyulladhasson... A bányaigazgatóság udvarát járva beszélgettünk. Alattunk, háromszáz-egynéhány méterre a felszíntől, éjjelnappal teljes ütemben folyik a fejtés. A felvonóakna közelében lentről éppen több elfojtott morajú robbanás hallatszik gyors egymásutánban.- Most „lőtték le“ a falat - siet a megnyugtató magyarázattal az órájára pillantó föaknász. - Pontosak a váltótársak. Néhány perc múlva menetrendszerűen beindul a kaparólánc, aztán majd szinte egymást érve jönnek fel a megrakott csillék. Persze, igyekeznünk kell, mert az idei évre már egymillió 450 ezer tonnára szól a jövesztési terv. Az elmúlt öt hónapban és az első júniusi napokban mindig némi túlteljesítésről is számot adhatunk, így az idén állandóan időelőnyben vagyunk. A csillesorhoz érve megállunk egy pillanatra, s a szikrázó nyári napsütésben nézzük a surrogó szénlavina gyémántcsillogását. Tovább indulva kísérőm arcát fürkészem. Találgatom, hány éves lehet, de a szénpor jó álcázó. Lehetne harminc, negyven, vagy ötven is. Megkérdem hát.- Harminckilencben születtem - válaszolja a vastag fekete porálarc mögött elmosolyodva. - Harmincegy éve dolgozok itt. Ebből kiszámíthatja, hogy nem a legkönnyebb időszakban, és még szinte gyerekfejjel kezdtem bányász- kodni. Amikor az első igazi leszálláshoz készültem, még nagyon nehéz feltételek között, jobbára kétkezi erővel folyt itt a jövesztés. Hogy miért lettem bányász? Tizenketten voltunk otthon testvérek. Az apám asztalosként dolgozott, amíg egy óvatlan pillanatban a körfűrész megsértette a fejét. Szerencsére életben maradt, de többé már nem állhatott munkába. A csekély rokkantsági nyugdíj sehogyan sem lett elég a megélhetésünkhöz. A bányákba akkoriban szép fizetések ígéretével toborozták az embereket. Otthonról mégis szökve kellett eljönnöm, mert az anyám hallani sem akart arról, hogy bányásznak jelentkezzek. Attól féltett, hogy esetleg ottmaradhatok az omlás alatt... Rágyújt a műszak utáni sokadik cigarettára, aztán elrévedező tekintettel folytatja az emlékezést.- ötvennégyben elvégeztem a bányaipari szaktanintézetet. Egy évvel később, mivel a legnehezebb munkára osztottak be és mégis a legrosszabb keresetet kaptam, összeszólalkoztam a frontmesterrel, majd azonnal beadtam a felmondásomat. Megfogadtam, hogy soha többé még csak a környékére sem nézek a bányának, öt hónapig másutt dolgoztam, de aztán nem bírtam ki tovább. Mintegy belső kényszer parancsára visszajöttem az itthagyott munkahelyemre. Azonnal újra felvettek. Senki sem pirongatott meg a hirtelen elviharzásom miatt. A frontmester megértőén bólogatott és ezekkel a szavakkal nyomta kezembe az öreg lapátot: - Hát most már köpj a markodba pajtás és veselkedj neki a munkának, mert mi itt öt hónapig helyetted is dolgoztunk! Varga András, a IV. számú Ifjúsági Tárna pártalapszervezetének elnöke, aki több mint harminc évvel ezelőtt Komáromból (Komárno) került Novákyba, szintén jól emlékezik erre az esetre. Annak idején együtt inaskodott Frantiáek Verbichhel, majd a bányába is egyszerre szálltak le.- Az már az iskolában megmutatkozott, hogy Frantisek- ből vérbeli bányász lesz - mondja, amikor a föaknászt egy félórára a pihenőidő ellenére is elszólítja a kötelesség. - Kezdettől fogva a legjobbak közé tartozik. Amióta újra visszajött hozzánk az azóta kimerült Béke Tárnába, naponta becsületes, kemény munkával bizonyítja, hogy itt (ŐSTK-felvétel) a helye. Később a körülmények is megjavultak. Egyre több lett az új technika. Harminc éve például még a legvastagabb, művelésbe fogott telepeken is csak legfeljebb öt tonnás teljesítményt ért el műszakonként egy-egy bányász. Most pedig, az utóbbi időben csaknem mindennapossá vált kózetrengések, csuszám lások, víz- és iszapbetörések közepette fejenként 9,36 tonnánál tartunk. Fran- tonak - ahogyan magunk között nevezzük a föaknászt - különösen sok érdeme van ebben. Talán már össze sem lehetne számolni, mennyi okos szervezési és újítási javaslatot köszönhetünk neki. Állandóan azon fáradozik, hogyan lehetne egyre könnyebbé és még eredményesebbé tenni a mindmáig megerőltető bányászmunkát. Ezért, ha a pártgyúléseken, a brigádértekezleteken, vagy bármilyen más fórumon beszél, az emberek nagyon odafigyelnek minden szavára. Súlya van annak, amit mond. Ezért is tiszteli, becsüli öt az egész novákyi kollektíva.- így igaz! - helyesel Miroslav Rychnavsky múszakvezetö bányamérnök. - Az 1952-ben megalakult első ifjúsági brigádban, amelynek nem sokkal később tagja, majd néhány év múltán vezetője lett, a napi feladatok teljesítése után rengeteg külön munkát vállalt el, mert azt az elvet vallja, hogy a személyes példamutatás erejével lehet a legkönnyebben meggyőzni és kimagasló teljesítményekre mozgósítani a kollektívák tagjait. Amióta 1959-ben felvettük öt a pártba, becsületbeli ügyének tekinti a legnehezebb feladatok teljesítését is. Például 1964-ben olyan széles körű munkaversenyt szervezett a bányában, amilyenről addig szinte senki sem hallott nálunk. A bányásznap tiszteletére brigádja felajánlotta, hogy minden tag 120 tonnával túlteljesíti a fejtési tervet. Végül azonban, még a kitűzött határidő letelte előtt fejenként 350 tonna lett ebből. A kezdeményezést követte a többi kollektíva is. Azóta a hasonló jellegű kezdeményezéseken kívül főleg az újítómozgalomban jeleskedik. Több mint tíz éve egyfolytában ö a bánya legsikeresebb újítója.- Melyik a legjelentősebb újítása?- Mindegyik javaslata külön-külön is komoly gondok megoldásához vezetett. Legutóbb arra talált módot, hogyan lehet szétszedés nélkül a kimerült telepről az új frontra átvinni a kaparóláncokat és a hozzájuk kapcsolódó szállítóberendezést. Eddig két napig is eltartott a súlyos gépelemek szétszerelése, újabb idő kellett a darabonkénti áthordáshoz, majd ismét közel két nap az összerakáshoz. Most az újítás nyomán négy-öt óra alatt lebonyolódik az egész átköltözés, a többi idő pedig a termelés szolgálatába állítva telik el. Jozef Struhársky, az üzemi pártbizottság elnöke aprólékosan ismeri és számon tartja Frantiáek Verbich minden munkakezdeményezését.- 1973-ban a nálunk elsőnek megalakult ifjúsági kollektíva is áttért a komplexen gépesített szénfejtésre - magyarázza a bányának eddig talán legtöbbet jövedelmező Verbich-féle új munkaszervezési módszer lényegét. - Akkor még csak napi három műszakban dolgoztunk. Mivel egy műszak hat óráig tart, a váltáskor két-két órát mindig kihasználatlanul álltak a drága berendezések. A föaknászt nem hagyta nyugodni a dolog. Miután a brigádban töviről hegyire megtárgyalták az ötletet, a bányaigazgatóság termelési értekezletén kifejtette, hogy miképpen állhatnánk át a napi négymúszakos, folyamatos jövesztésre lényegesebb létszámnövelés nélkül. Azonnal megszavaztuk a javaslatot. Most már nem a felszínen, hanem közvetlenül a frontokon váltják egymást az emberek. Délután már letisztálkodva, átöltözve ballag a kapu felé a föaknász.- Ilyenkor munka után mi a szokásos programja?- Ma éppen a Cígeí Bányába készülök pártgyúlésre, az SZLKP Pnevidzai Járási Bizottságának küldötteként. Máskor az üzemi pártbizottságtól kapott megbízatásokat végzem, mert oda is újra beválasztottak. Bár többnyire nem könnyű feladatokról van szó, a bányászok közé mindenhová szívesen megyek. Ki is használok minden lehetőséget arra, hogy eljussak az ország minden szénmedencéjébe. Nemrégen Magyarországra küldtek. Oroszlányban, Tatabányán és Pécsett tanulmányoztam a szénjövesztési módszert. Egy újabb csereakció keretében hamarosan Ostravára megyek néhány hétre dolgozni és természetesen tanulni is.- Szabad ideje?- Hát abból bizony nincs sok, de lehetőleg mindet a családommal töltöm. A négy gyermekünk közül három már felnőtt ember. Az egyik fiam ugyancsak a bányászatot választotta foglalkozásul.- Legközelebbi tervei?- Házépítésbe kezdek az idei nyáron. Nagy a család, már két unokánk is van, ezért egyre szőkébbnek bizonyul a lakótelepi lakásunk. Még tíz évem van hátra a nyugdíjig, de remélem, hogy sokkal előbb elkészülök ezzel a nagy munkával.- Elégedett embernek érzi magát?- Fölöttébb elégedettnek! Ha még egyszer választhatnék, megint csak idejönnék, mert nincs igazuk azoknak, akik misztifikálják a bányászatot, mintha az valami természetfeletti tevékenység lenne. Pedig dehogy az! Csak állandóan hajtós, kemény, szívós munkával kell küzdeni a föld alatti békés frontokon. Frantiáek Verbich ilyen munkával érdemelte ki a Szocialista Munka Hőse címet. A bársonydobozból vigyázóan veszi elő az idei május elseje alkalmából kapott aranycsillagot. Miközben a tekintetét keresem, szeme már az aknatornyok csúcsát nézi. Számára most is az ottani két csillagnak a ragyogása a fontosabb LALO KÁROLY EGY NAP A TERMÁLFÜRDŐBEN A vendégek elé festői látvány tárul a kovácovái teraszosított termálfürdő legfelső szintjéről. Jobbról az egyre szépülő és fiatalodó járási székhely, Zvolen és történelmi vára, valamint Sliac-fürdó impozáns létesítményei, a másik oldalról az Alacsony-Tátra és a besztercei havasok komor kék csúcsai kínálják a látnivalót. A közeli, szemet-lelket pihentető üdezöld hegyvonulat alattunk síkságba szélesedik. A községet szegélyező fenyvesek lehelete, a tarka mezők friss szénaillata gyógyító víz nélkül is megtennék hatásukat. Ä 48 fokos szénsavas, kénes hévízforrás azonban valóságos zarándokhely- lyé teszi a községet, ahová az ország legtávolabb eső részeiről is jönnek a mozgásszervi betegségekben, izületi bántalmakban, reumában szenvedő betegek. A fő idény már hagyományosan május elején kezdődik, s a négy medence elé szinte szeptember végéig ki lehetne tenni a „megtelt" táblát.- Na, azért nem egészen így áll a helyzet - mondja röviddel a nyolc órai kapunyitás után Éva Prepiéská, a létesítmény gondnoka -, hiszen az öthónapos időszaknak vannak hűvösebb napjai, s ilyenkor kevesebb a vendég, ezen kívül hétfőn általában szünnapot tarttunk, amikor nemcsak a vizet cseréljük, hanem a nagytakarítást is elvégezzük. Erre nemcsak az idelátogató vendégek kellemes közérzetének érdekében van szükség, hanem egészségük védelme szempontjából is. A korábbi esztendőkben ugyanis előfordultak kisebb-nagyobb fertőzések, s a szigorú higiéniai előírások most nagyobb figyelemre és elővigyázatosságra késztetnek bennünket. Sajnos, különösen a hétvégi napokon, egyáltalán nincs könnyű dolgunk, hiszen tömegével érkeznek a vendégek, s bizony nehéz mindenre odafigyelni. Létesítményünk befogadóképessége 4920 fő, de már az idén is előfordult, hogy több mint 11 ezer vendégünk volt az egyik vasárnapon. S ilyenkor hiába zárjuk be a pénztárakat, a kerítésen keresztül is beugrálnak az emberek. A tervek szerint felnőtt, úszni nem tudó vendégeink számára jövőre még egy medencét nyitunk, ami bizonyára javít majd a helyzeten, a hétvégeken azonban aligha oldja meg gondjainkat. Úszni tanulnak Kilenc órakor már szikrázóan süt a nap, gyorsan benépesednek a napozópadok. A legkisebb medence partján több nyelven folyik a társalgás. Ajnácskőról két autóbusz hozta az óvodásokat: barátkozni a 30 fokos, kellemesen langyos vízzel. Tavaly Bojnicén voltak, most ide jöttek, s a vidám hangulatból ítélve nem is bánták meg. Nem messze tőlük egy prágai nyugdíjas házaspár picinyke fiúunokáját dorgálja meg, aki nem éppen lovagiasan viselkedik a körülötte pancsoló kislányokkal. Vannak itt persze jóval nagyobb gyerekek is. Vlasta Struhárová tornatanár vezetésével az osgyáni (Oz- dany) szlovák tanítási nyelvű alapiskola 40 tanulója száll éppen a medencébe, a helyes lábtempót tanulják. Lojko Vladimír, a csoport vezetője elégedett a látottakkal:- A hét elején jöttünk, s az elmúlt két három nap alatt nagyon sokat tanultak a gyerekek. A hatodikosoknak csak alig a fele tudott úgy-ahogy úszni, most viszont 5-6 tanuló kivételével már valamennyien elsajátították az alapokat.- Hogyan telnek itteni napjaik?- Az úszótanfoíyam nemcsak strandolásból áll. Reggeli programunkban például futás, torna és takarítás is szerepel, délután pedig focizunk, röplabdázunk. Szerencsénkre eddig kedvez az időjárás, bár a hajnalok kissé hűvösek, legalábbis úgy érezzük mi, sátorlakók. Fél tizenkettő körül bizony már rekke- nó a hőség, s az elmúlt három nap alatt kissé „megpirult“ gesztetei (Hostice) hatodikosok a lomblevelű fák alá húzódnak. Osztályfőnökük, Csúz László is elégedett a tanfolyam félidejében. Úszni ugyan még nem tanult meg mindenki, de az akarással, a fegyelemmel nincs gond. ÚJ SZÍ 8 1983. VII.
