Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1983-09-23 / 38. szám
IT * a. Javában tartott az augusztusi kánikula, amikor elkezdődött a „csúcsforgalom“ a nemzetközi sportéletben, s szinte egymást érték a világversenyek, s a kéttagú csehszlovák junior birkózócsapat is útra kelt a jövő évi olimpia színhelyére, Los Angelesbe. Az egyik Schwendtner József volt, akiről ezúttal is - akárcsak korábban - ismét megállapították, hogy „az év fölfedezettje“... Ez utóbbiban csak az a furcsa, hogy ó már az utóbbi 4-5 évben szinte mindig az „év fölfedezettje“, de - ki tudja miért - ezt újra és újra bizonyítania kell, míg mások sokkal szerényebb eredményekkel sem kényszerülnek folyamatos bizonyításra. Persze, a kívülálló ezen akár huzamosabb ideig is elmeditálgathatna, de „Józsikának“ nemcsak a válogatott szakvezetői előtt, hanem szúkebb pátriájában Is bizonyítania kellett tehetségét lépten-nyomon, mégsem értékelték kellőképpen. Háromszoros országos bajnok volt, és - igaz már a Dukla Trencín újdonsült tagjaként - junior Európa-bajnoki ezüstérmes, a járás legjobb sportolóinak rangsorában azonban csak a negyedik lehetett...! Tehát a siker útjai olykor göröngyösek, s vannak olyanok is, akik számára még göröngyösebbek...Persze, Schwendter József azért nem panaszkodhat, hiszen az augusztusi kánikulában, a nemzetközi sportélet „csúcsforgalmábal“ Los Angelesből nem akármilyen sikerről szóló hírt röpítettek világgá a hírügynökségek. Igaz, a híráradatban eléggé szűkszavúan közölték az újságok: a szabadfogású birkózás 57 kilogrammos súlycsoportjának junior világbajnoka Schwendtner József! Már nem emlékszem pontosan hány éve lehetett, amikor először jártam „hivatalból“ birkózóversenyen, és kollégám, Major Lajos figyelmeztetett:- Nézd azt a kis srácot a 48 kilóban. Még nincs is 14 éves, de nagyon nagy tehetség! Sajnos akkor mégsem láttam birkózni, mert a sportág nevesebbjeire figyeltem. Abban az időben ugyanis a bratislavai sportcsarnok rangos nemzetközi birkózóviadal színhelye volt, és általában 7-8 ország legjobbjai itt adtak egymásnak randevút minden évben az EB előtt. Akkor, „Józsika“ akkori súlycsoportjában inkább Gyulai Mihályt figyeltem, de volt a három szőnyegen látnivaló bőven: Itt volt Gál Henrik Leningrád Európa-bajno- ka; a szovjet Abdulmuszlimov, aki akkor még csak junior világbajnok volt, de fölényesen verte a jóval ismertebb Karabint; ott volt a szőnyegen a román csapat színeiben Simon László, Teherán világbajnoka is. így aztán, sajnos, a hazai birkózósport nagy ígéretéről szinte semmi sem került a jegyzetfüzetbe. Nem maradt rá időm, hogy nyilatkozatot kérjek tőle, csak kollégám figyelmeztetése maradt meg azóta is emlékezetemben. Aztán eltelt egy-két év, és „Józsika“ a dunaszerdahelyi DAC színeinek képviseletében a válogatottságig küzdötte föl magát. Igaz, közben felcseperedett, és már nem kellett ágaskodnia, hogy lássa mi van az asztalon, mint amikor birkózni kezdett, és ráragadt mindmáig meglévő beceneve, a „Józsika“. Alig 16 éves, amikor az 52 kilogrammos súlycsoportban biztosan veri a hazai élvonalat, és végül korengedménnyel a Nemzetközi Birkózó Szövetség, a FILA elnökének jóváhagyásával ott lehetett az 1980-as prievidzai felnőtt Európa-bajnokság mezőnyén. Aki csak egy kicsit is ért e sportághoz, az tudja: az a tény, hogy az újonc Schwendtner József, a bajnok édesapja: „Mikor birkózni kezdett, csak abban reménykedtem, hogy az edzésektől megedződik, és megnő... Túlságosan nem nőtt meg, de hát az embert nem rőtre mérik“ az EB-n háromszor birkózhatott, nem akármilyen siker, hiszen ahhoz egy mérkőzésen legalább győznie kellett. Sőt, a lengyelek világklasszis birkózója, Stecyk kétszer is hídba kényszerült, s bár végül nyert ugyan, de Schwendtner nevét jól megjegyezték a nemzetközi birkózóélet szakemberei is. Igaz, ezután - az ígéret ellenére - nem volt ott a moszkvai olimpián, de hát egy olimpia ebben a sportágban nem a 16 éves gyerkőcök világversenye. Egy év múlva újra országos bajnok lett, majd jöttek a nemzetközi sikerek is. Debrecenben, a magyar Fel- szabadulási Emlékversenyen már-már szenzációs győzelmet aratott író Ferenc tanítványa a több világversenyen is előkelő helyezést szerzett Németh Sándor ellenében, de a „hazai pálya“ előnyét- és a bírák jóindulatát - élvező Németh végül egy ponttal jobbnak bizonyult. „Józsikának“ azonban e vereségért nem kellett szégyenkeznie. Az egy évvel korábbi prievidzai Európa-bajnok szovjet Bagdasszarjan oda is ment hozzá a mérkőzés után gratulálni: „Mindenki tudja, hogy te nyertél fiú, sajnálom, hogy nem birkózhatunk a döntőben.“ Már háromszoros országos bajnok volt, s volt egy ötödik helye is a lodzi Európa-bajnokságról, amikor tavaly tavasszal bevonult, és a Dukla Trenőín elsöligás csapatának lett a tagja. Még szinte meg sem szokta az „angyalbőrt“, amikor a junior Európa-bajnokságra utazhatott. Vele együtt edzője, író Ferenc is, és sokéves közös munkájuk addigi legnagyobb sikere következett: „Józsika“ ezüstérmet szerzett a juniorok között, de úgy, hogy a mezőnyben ö volt a legfiatalabb. Amikor hazajött szűkszavúan, s már-már túl szerényen fogalmazott: „Csak ezüstérem...“ Akkor „csak“ ezüst, az idei budapesti Európa-bajnokságon pedig már a felnőttek mezőnyében - ezúttal nem „csak“- bronz, és ezt követte a Los Angeles-i aranyérem. Ez a siker nem született meg olyan könnyen, hiszen hiába voltak az eddigi győzelmek, sokáig kérdéses volt a Los Angeles-i utazás. Erre azonban ma már csak úgy gondol, mint valami rossz álomra, miközben két edzőtábor közötti „szu- szanásnyi" idejét odahaza töltötte Duna- szerdahelyen. Igaz, közben egész sor elismerés is érte, s nem véletlenül, hiszen ó a hazai birkózósport eddigi egyetlen junior világbajnoka! Amikor betoppantunk hívatlanul, a család éppen teljes létszámban otthon tartózkodott, és kérésünkre ismét bekapcsolták a magnót, s ki tudja hányadszor hallgathatták a „Józsi gyerek“ nagy sikerének hangfelvételét az otthoniak. De ők is olyan feszülten, mint mi az edzővel és az egykori csapattárssal, Hodossy Zoltánnal. Aztán szóba kerültek az előzmények. A budapesti éremszerzést közvetlenül követő sportcsarnokbeli vita, amelynek akkor mindannyian részesei voltunk. Az ellentábor azt hajtogatta, hogy az alig 20 éves fiú jobban tenné, ha a junior világ- bajnokságon a 62 kilós súlycsoportban indulna, nem kell kitenni szervezetét az újbb fogyasztásnak. író Ferenc egyre hajtogatta: „Jóska számára a junior világbajnokság az idei legnagyobb verseny! Már csak azért is, mert utolsóéves junior, e korcsoport világbajnokságát minden páratlan évben rendezik, és a junior világbajnok is világbajnok!“ Akkor talán még maga sem hitte, hogy érvelése néhány hónap múlva megvalósul. Azt is elmondta, hogy tanítványától az idei felnőtt világbajnokságon nem vár kiugró eredményt, de nem is az a fontos, mert ő megteszi - megtette - a magáét azzal, hogy jól szerepelt az EB-n, és jó eredményt ér el Los Angelesben. És súlycsoportváltásról szó sem lehet a jövő évi újabb Los Angeles-i vendégszereplésig - az olimpiáig! Amikor idáig értünk az emlékezésben, közbe szólt az érintett is, mondván, hogy azok, akik annakidején az ö felsőbb súlycsoportbeli indulása mellett törtek lándzsát, mintha elfelejtették volna, s megjegyezték: „Lám ők már akkor is megmondták...!“ Persze, ez így szokott lenni. A balsikernél azonnal találnak bűnbakot, a sikerhez pedig odaszegődnek az önjelölt „sikerkovácsok“. Persze ez bármennyire is bosszantó, egyikük se bánná, ha minden világverseny után így A világbajnoki aranyérem (A szerző felvételei) kellene bosszankodniuk. De azért az lenne az igazi, ha előtte sem kéne. Úgy látszik, hogy a család megszokta amikor a legfiatalabb családtag eddigi legnagyobb sikerének hangos dokumentumát a vendégek újra leforgattatják. Ezúttal meg semmi különös nincs benne, hiszen aki kérte nem más mint „Józsika“ első edzője, felfedezője, aki nélkül aligha jutott volna el odáig. Az edző szinte elérzékenyül, amikor az amerikai „népünnepélyek“ jellegzetes stílusában bemondja az olimpiai birkózócsarnok műsorközlője, hogy az 57 kilós súlycsoport világbajnoka Schwendtner József. Majd ezt követően Milan Ercegan, a nemzetközi szövetség elnöke nyújtja át az aranyérmet az idei junior VB legtechnikásabb versenyzőjének. Mert nem akármilyen birkózással nyerte ez a fiatal fiú Los Angeles aranyérmét. Hat mérkőzésből mindössze kétszer kellett a teljes mérkő- zésidöt a szőnyegen töltenie. Ebből az egyik már a döntő volt, de bolgár ellenfelének szinte esélyt sem adott. Az aránylag szoros 5:2-re pontozás azért volt, mert nem akart kockáztatni, és esetleg elveszíteni a karnyújtásnyira levő aranyérmet. Amikor lejár a magnótekercs sokáig senki sem szólal meg, majd az edző szavát lehet hallani, aki röviden vázolja az elkövetkező hónapok programját:- „Józsika“, ahogy hazajösz a VB-ről, másnap elkezded az edzéseket. Ha lehet, még elszántabban, mint eddig. Számodra a jövő év nyaráig nem létezik más, csak az olimpia.... íme egy „recept“, amelyet az eddigi sikerek hitelesítettek. MÉSZÁROS JÁNOS Útban a felnőtt EB bronzérme felé Schwendtner József (középen) - már junior világbajnokként -, jobbról edzője író Ferenc, balról válogatott társa, Hodossy Zoltán # ÚJ SZÚ VASÁRNAPI KIADÁS Index 48 097 Kiadja Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága, főszerkesztő: Rabay Zoltán, helyettes főszerkesztő: Szarka István és Csetö János, szerkesztőség: 815 81 Bratislava. Gorkého 10. telefon: 309. 331-252. 332-301. szerkesztőségi titkárság: 550-18. gazdasági ügyek: 506-39 Táviró 092308. Adminisztráció: Pravda Kiadóvállalat. 815 80 Bratislava. Volgogradská 8 Fényszedéssel készül a Pravda, az SZLKP Nyomdaipari Vállalata 02-es üzemében. 815 80 Bratislava. Martanoviőova 21 Hirdetési iroda magánszemélyeknek: 815 80 Bratislava, Jtráskova 5, telefon 337-823, 337-825 Hirdetési iroda a közieteknek: 815 80 Bratislava. Vajanského nábreiie 15. II. emelet, telefon: 551-83. 544-51 Előfizetési dij havonta - a vasárnapi kiadással együtt - Kős 14.70 A vasárnapi kiadás előfizetési díja negyedévenként Kős 13.-. Terjeszti a Postai Hiriaoszolgálat, előfizetéseket elfogad minden posta és kézbesítő. Külföldi megrendelések. PNS, Ústredná expedicia a dovoz tlaőe. 813 81 Bratislava. Gottwaldovo námestie 6.
