Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1983-07-08 / 27. szám
ü 83. VII. 8. K ereken két hónapba telt, amíg összegyűjtöttem az üggyel kapcsolatban álló felek véleményeit. íróasztalomon iratcsomó, táviratok, levelek halmaza, és ehhez még hozzászámítható néhány telefonbeszélgetés is. A szóró- pisztolyok ügye vált sajnos ismét időszerűvé. Tavaly október derekán számoltunk be a „Csöbörből vödörbe?“ című riportban a bratislavai közúti-vasúti híd acél- szerkezetének korrózióvédelmi kezelésére használt hazai szórópisztolyok hiányáról. Az ezzel összefüggő nehézségekre akkor Tibor Engel mérnök, a Nyitrai Magasépítő Vállalat itteni részlegének vezetője hívta fel figyelmemet. Októberben elmondtuk, hogy a külföldi márkájú szórópisztolyok és a hozzájuk tartozó berendezések behozatala pillanatnyilag elképzelhetetlen. Egyetlen járható út kínálkozott, mégpedig a hazai gyártmányú, a megrendelők szerint megfelelő szóró- pisztolyok nagyobb mértékű alkalmazása. Ez utóbbiakkal kapcsolatban gyűlt meg a baj. E termék kivitelezője, a Ledec nad/Sázavou-i Kovofinié vállalat ugyanis már tavaly is a pisztolyok műszaki feljújí- tásán fáradozott, hogy ismét gazdasáménnyel dolgozik majd, s élettartama is 150 százalékkal nő. Tavalyi ígéretünkhöz - híven az idén még 100 darab AD-1 típusú pisztolyt gyártunk a legégetőbb igények kielégítésére, és az utolsó negyedévben 50 darab AD-2 szórópisztolyt is elkészítünk már. Napok teltek el ismét, majd a Brnói Technomatból is válasz érkezett. Ennek meglepő már az első mondata is. „Az ön által fölvetett kérdésekre álláspontunk a következő: Tudomásunk szerint a bratislavai közúti-vasúti híd építőinek mi nem ígértünk tavaly 150 darab szórópisztolyt. Ennek a mennyiségnek a legyártását tavaly a Kovofinié nekünk ígérte, a megrendelések számának növekedésére való tekintettel. “ Zavarba ejtő határozottsággal fogalmaz a távirat szerzője, így egy pillanatra magam is kételkedem a korábban papírra vetett állításokban. Előkeresem tehát a tavalyi keltezésű, címemre érkezett táviratokat és leveleket. Az egyikben, amelyet a Kovofiniéból kaptam, szó szerint ez áll: „Külön intézkedések alapján még az idén 150 darab.AD-1 pisztolyt gyártunk le és küldünk el a híd építőinek. Mindezt a jelentős anyagi és Sárközi Károly metallizör a külföldi szórópisztolyt próbálja gossá tegye termelését. Az új típus gyártását viszont csak egy következetes üzemen belüli állóeszköz-felújítás után kezdhetik el. Vagyis ahhoz, hogy válthassanak, előbb le kellett állítani a meglévő termelést, majd a felújítás következett. „Csak ezután kezdhetjük el az új típus sorozatgyártását“, tudatta velem táviratban Odrich Tyleöek mérnök, a Kovofinis kereskedelmi igazgatója. Igen ám, de a megrendelőket ez súlyosan érintette, hiszen például Bratislavában már annyira fajult a dolog, hogy a hiányzó szórópisztolyok miatt a vállalt határidők is veszélybe kerültek. Ennek elkerülésére született meg a gyártónál az elhatározás, hogy a termeléssel kapcsolatos nehézségek ellenére 150 darab AD-1 jelzésű, vagyis bevált típusú szórópisztolyt készítenek a hídépítők számára. E szállítmányt még a múlt év végére ígérték, így hát meglepett, amikor ez óv márciusában Tibor Engel mérnök közölte velem: az ígéretnek még mindig nem tettek teljes mértékben eleget a szállítók. Sajnos, a megrendelő és a gyártó között csupán közvetett a kapcsolat. Közéjük iktatódik még egy szerv, amelynek az alkatrészek és a késztermékek elosztása a feladata. A közvetítő szerepét esetünkben a Brnói Technomat vállalat tölti be. Tavaly éppen innen nem kaptam választ arra, miért nem tudják elegendő szükséges pótalkatrésszel ellátni a megrendelőket, amikor a gyártó azt hangoztatja, eleget készít ezekből. Márciusban tehát Engel mérnökkel a pillanatnyi helyzetet próbáltuk fölmérni.- Itt vannak a jelentések, hogy a Kovo- finiáben megtartották ígéretüket. A múlt év végéig valóban leszállították a Brnói Technomat központi raktáraiba a 150 darab AD-1 szórópisztolyt. Onnan viszont a mai napig csupán ennek a meny- nyiségnek úgy 70 százaléka érkezett meg címünkre. Még aznap megfogalmazok két táviratot. Az egyiket Oldrich Tyleőek mérnöknek címezem, a Kovofinisbe. Úgy vélem, illik megköszönni a hídépítők nevében is az igényeik kielégítésére tett erőfeszítéseket. A másik címzett a Brnói Technomat. Ismét az elosztás mikéntje érdekel. Tudni szeretném, hol vannak a hídra ígért de le nem szállított pisztolyok. Meglepetésemre a gyártó vállalat szakembere már másnap telefonált. Megtudtam, hogy a megígért szórópisztolyokat az év utolsó két hónapjában sikerült elkészíteni. Tyleőek mérnök szerint az emberek kezdeményezése nélkül szinte semmire nem jutottak volna az ügyben. A hídépítők kérelmét a termelésben megvitatták, s kollektív kötelezettségvállalást indítványoztak kielégítésére. Év végére így aztán valóban elkészült az utolsó darab is. „Az egész szállítmányt Brnóba küldtük, ahol feltételezhetően fontossági sorrend szerint osztották el a megrendelők között. Persze, azt is tudjuk, hogy ezzel a lépéssel még nem oldottuk föl azt a feszültséget, ami a napokban is megvan vállalatunk és megrendelőink között. Célunk ezért az új AD-2 jelzésű szóró- pisztoly sorozatgyártásának minél előbbi megkezdése. A tervek szerint ez a termék az előző típussal összevetve csaknem 50 százalékkal nagyobb teljesítBizonyos pótalkatrészeket már magunk gyártunk - mondja Engel mérnök gázdasági hátrányok mellett is vállaljuk.“ A minisztériumból kapott levél mindezt megerősíti. A kibúvót a Technomat részéről e pillanatban mégis lehetővé teszi egy „apróság“. Történetesen az, hogy tavaly éppen ez a vállalat nem foglalt állást a kérdésben. Végül is, ők „csak“ a közvetítő szerepét töltik be, amit viszont a gyártó mond, azért vállalja is a felelősséget. A Brnóból érkezett távirat a továbbiakban kitér a részletekre is. A pontosság kedvéért érdemes idemásolni még néhány adatot. „A Kovofiniátöl kapott szállítmányt következőképp osztottuk el. A Nyitrai Magasépítő Vállalatnak 70 darabot, a Kassai Kohóipari Szerelóvállalat- nak 33 darabot, az Ostravai Kohóipari Szerelóvállalatnak 10 darab AD-1 szóró- pisztolyt küldtünk. Mivel ez a három vállalat biztosítja a bratislavai híd acélszerkezetének kezelését, így a nekik juttatott pisztolyok száma összesen 113 darabot tesz ki. A maradék szórópisztolyt azoknak a vállalatoknak küldtük el, amelyek már több mint egy éve várnak az érvényes megrendelések nyomán e termékre.“ Az eljárás tehát jogosnak tetszik, és igazságosnak is vélhetnénk, ha nincs a korábban tett ígéret a gyártól. Persze, ha tavaly következetesebben tisztáztuk volna a tényállást, s időben kiderül, hogy az a bizonyos 150 darab pisztoly a vállalat egész évi termelése az országos igény kielégítésére és nem a hídépítők számára előállított többlet, akkor talán ma könnyebb lenne az ügyben a szóváltás. Viszont ki gondolta volna akkor, hogy az oly világosnak tetsző megfogalmazás bizonyos csapdákat is rejt. És még egy látszólagos apróságra szeretném fölhívni a figyelmet. A Kovofi- niében szívesen hangoztatják ugyan, hogy még az idén megkezdik az új típus gyártását, arról viszont már nem számolnak be, hogy ennek több mint a felét meg is tartják a teszteléshez. Nem szólva arról sem, hogy a piac igényeit egy új, ki nem próbált termékkel lehetetlen kielégíteni, így hát a legközelebbi találkozásunkkor a hídon Engel mérnökkel a folyamatos munkavégzésre megmaradt esélyeket latolgatjuk. Szándékosan a körültekintő bánásmódra terelem a szót, a precíz karbantartásra utalok, amelyek segítségével talán pzután is megtartható a magas munkaütem.- Sajnos, a tavalyi ígéretekkel ellentétben pótalkatrészekből sem kapjuk meg azt, amire éppen szükségünk volna. Ebből következik, hogy gyakran látszólag apróságok miatt használhatatlanok a gyakorlatilag még új pisztolyok. Kénytelenek vagyunk így előhúzni féltett tartalékainkat is. Az állandó nehézségekből viszont levontunk egy tanulságot, miszerint a szorult helyzetben igazán csak önmagunkra számíthatunk. Végül üzemen belül kezdtük el gyártani az egyszerűbb alkatrészeket. Ennek köszönhetően ideiglenesen sikerült elhárítani a Tehető legrosszabb helyzetet, ami gyakorlatilag a munka fokozatos beszüntetését jelenGyakran kénytelenek előhúzni féltve őrzött tartalékaikat is (A szerző felvételei) tené. A veszély reális, hiszen rövidebb időtartamú kényszerű munkaszüneteket már eddig is tartottunk. Az iménti beszélgetésben elhangzott tények és megállapítások nyomán ismét táviratot fogalmazok meg a Technomat címére. A pótalkatrészellátásról kérek részletesebb adatokat, utalva egyben az Általános Gépipari Minisztériumból tavaly kapott levélre, amelyben leszögezték, e téren nincsenek problémák szállító és megrendelő között. Brnóból a változatosság kedvéért csak hetek múlva, egy szűkszavú levélben kapom meg a választ: „A Nyitrai Magasépítő Vállalat megrendelésének bizonyos tételeit raktárkészleteinkből azonnal kielégítettük. Az igénylés további tételeit ez év végéig elégítjük ki, aszerint, ahogy a kért alkatrészeket a gyártótól megkapPrecíz karbantartással és körültekintő bánásmóddal továbbra is megtartható a magas munkaütem juk. A Kovofinié megrendeléseinek zömét csupán a második félévre fogadta el.“ A híd építőitől már tudom, hogy a raktárkészletekből azonnal kielégített tételek tulajdonképpen a fontosság szempontjából pillanatnyilag harmadrangú alkatrészeket tartalmaznak. Ami fontos, az rendszerint később és kisebb mennyiségben érkezik, mint szükséges volna. Mivel a hídon végzett munkák szorosan kötődnek egymásra, a metallizáló szakaszon bekövetkező esetleges késések láncreak- ciószerűen kihatnak a többi kivitelező munkájára js. Végső soron ez veszélybe sodorhatja a részleges átadás év végére kitűzött terminusát is. E szövevényes eset bogozása közben végig abban bíztam, hogy munkám nem lesz hasztalan. Most mégis úgy látom, nem sokat változott a március elejei helyzet. Az érintetteket közben arról is faggattam, vajon miben látják ők az előrehaladás kulcsát. Két egybehangzó érdekes meglátást azonnal följegyeztem. A gyártó és a híd építői - függetlenül - egymástól, - azonos véleményen vannak abban, hogy ha kettőjük kapcsolatát nem nehezítené még egy közbe iktatott közvetítő szerv, akkor a dolgok a jövőben simábban mennének. Pillanatnyilag tehát bízzunk józan ítélőképességükben. KESZELI BÉLA — óz ígéret sióp szó...
