Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1983-09-23 / 38. szám
Í ötven évvel ezelőtt Dominique Desanti francia újság Írónő, aki pedig a kommunizmus iránti rokon- szenvvel egyáltalán nem volt megvádolható, a lipcsei per kapcsán azt írta Georgi Dimitrovról. hogy ő a kommunista Dávid a hitlerista Góliáttal szemben. És most itt állok az egykori állami bíróság, a lipcsei Dimitrov Múzeum impozáns, neoreneszánsz épülete előtt. Vegyük hát szemügyre az épület nagyságát német alapossággal, ahogy kísérőm, német barátom kívánja: a kupola 68,5 méter magas, az épület elülső, fő része, ahol az egykori ülésterem található, 126 méter széles, a homlokzat domborműves dísze 5,5 méter magas. Illő tisztelettel figyelem ismertetését, de közben ilyen gondolat foglalkoztat: aligha lepte meg Dimitrovot az épület nagysága, mert aki már járt Moszkvában, a Kremlben, látott különbet, nagyobbat is. Az előcsarnokban önkéntelenül is az ő szobrára esik első pillantásom, mert a két szófiai szobrász, Petrow és Madow ___ a Reichstag tüze provokárotok mü ve..." A negyedik szobában, középen, az üvegszekrényben könyvek sorakoznak. Egy-egy példánya a Nemzetközi Vizsgáló Bizottság kiadványának. Ez a hitleristák mesterkedését leleplező Barna Könyv. Barátom biztat, hát megszámlálom: 18 kiadvány, 15 nyelven. Persze, csehül, magyarul is megjelentették. Érdekesek Ellen Wilkinson illusztrált brosúrái, meg a négy centiméter nagyságú, Dimitrov arcképével díszített, német segélybélyegek is. Azon tűnődöm, hogy bizonyára filatelista ritkaságnak számítanak, amikor a következő szobába lépve meglepődöm... Meg bizony, mert ajtó mellett arc nélküli, foglár egyenruhába öltöztetett bábu áll, a szoba pedig hiteles mása Dimitrov lipcsei cellájának Az asztalon vaskos iratköteg. a vádirat. Barátom pontosan tudja, hogy 235 gépelt oldal. És mellé helyezték Dimitrov börtönben Írott naplójából kinagyítva ezt a feljegyzést: ,,Mihelyt lehetőségem lesz rá, terjeszteni fogom ezt a vádiratot, ahogy van, az egész világon.“ • A lipcsei Dimitrov Múzeum /Utói Ó/MffÁ LETT „MW alkotása, a lipcseieknek ajándékozott szobor, olyan megjelenítő erővel mutatja be az igazságért kiálló munkásvezért, ami meglepő. Nem a méret nagy, hiszen élethü a nagysága, hanem ahogyan elénk elevenedik Dimitrov alakja. Indulnék tovább, fel az emeletre, előbb azonban végighallgatom barátom tájékoztatását: az épületet 1952-ben alakították át múzeummá, az üléstermet tíz évvel később rendezték be úgy, miként a per idején volt látható, a körülötte levő 32 szobában 2400 tárgyat, dokumentumot helyeztek el, s a múzeum kiállítási területe 1500 négyzetméter. • Munkásvezér, az igazságért kiálló. Ezt mintázza az előcsarnokban Dimitrov élethü szobra Ahogy belépek az első szobába, csodálkozom, mert bizony amit látok, másra, nem Dimitrovra emlékeztet: Karl Liebknecht Militarismus und Antimilitarismus című könyve. Igen, látom, 1907-ben jelent meg. Kérdően nézek barátomra aki észreveszi csodálkozásomat, de mint mindig, most is hűvösen tárgyilagos.- Ide illő bizony - mondja - hiszen ennek a könyvnek a megjelentetéséért a szerzőjét is itt ítélték el másfél éves várfogságra. Különben pedig ismeretes, hogy hat millió volt a német kommunisták száma a per idején, és Dimitrov nemcsak a maga igazáért, értük is küzdött. A szobákat végigjárva nyomon követhető a per története. Az előzményekről korabeli újságok tanúskodnak: a londoni Sunday Referee, a párizsi Journal, meg a New Statesman and Nation, a Manchester Guardian s a többi. Göringröl készített karikatúrák szerepelnek a címoldalakon. Rátalálok köztük a csehszlovák Právo lidu egyik példányára is, melynek cikkében valaki aláhúzta ezt a sort: A következő szobákban a per eseményeinek kavalkádja tárul elénk. Felvételek sorozata, köztük egy-egy nagyobb portré. A szerencsétlen anarchista, van der Lubbe, dr. Wilhelm Bünger, a bíróság elnökének jellegzetes arcképe: kopasz homlok, füle mögötti ősz hajtincsek. Dr. Karl Werner, az ügyész, meg dr. Pari- sius, a helyettese. Mellé helyezték a per idején érkezett tiltakozó levelek sokaságát. Legérdekesebb: a Grand Hotel Nürnberg papírján írták, sarlót, kalapácsot rajzoltak rá, Rőt Front felirattal.- Hanglemezek? - csodálkozom.- Eleinte, a per kezdetén készítettek néhányat - magyarázza barátom -, az ülésteremben majd meghallgatjuk... Már nem lep meg, hogy a szobákban korabeli egyenruhákba öltöztetett bábukat látok. Inkább a tárlókba elhelyezett tárgyakat nézegetem. Az ütött-kopott utazótáskát, mellyel Dimitrov édesanyja, Paraskeva anyó érkezett Lipcsébe, meg törülközőt, melyet nővére, Magdalina Ba- rámová hozott ajándékként. Elidőzöm Ljuba Ivosevic fekete keretbe foglalt arcképe előtt. Dimitrov első felesége, az évek óta betegeskedő, törékeny asz- szonyka a per kezdete előtt elhunyt, halálának hírét Dimitrov édesanyja leveléből tudta meg, amit persze késve kézbesítettek neki. Lámcsak, az ott Dimitrov notesze, amit letartóztatásakor elkoboztak, tele számjegyekkel. Nem tudták megfejteni titkát a rendőrségi szakemberek, s amikor az elnök kíváncsiskodott, hogy miképpen vezette, Dimitrov találékonyan válaszolt: ,,Nem a Birodalmi Törvényszék, hanem magam számára vezettem.“ Es már itt állunk az ülésteremben, a korlát mellett, mely elválasztotta a per- befogottakat a többiektől. Sorra kigyúlnak a reflektorok, mint akkor, azon a napon, s a vibráló fénybe nem is olyan nehéz beleképzelni az alakokat. Azután a fejünk fölött elhelyezett hangszóróból halk beszéd hallatszik. Figyelem.- Menjen közelebb, beszéljen hangosabban! A lágy, bolgáros hangzású német beszéd, Dimitrov hangja fokozatosan emelkedő.- Csak azt akarom hangsúlyozni, hogy a proletárforradalom híve vagyok, de épp emiatt ellenzem az egyéni terror módszereit, mint a gyújtogatást is... Szerintem ebben a perben van der Lubbe a Birodalmi Gyűlés tüzének a Faustja... de a tűzvész Mefisztója nincs itt... Rikácsolás.- Nem, semmit sem akarok hallani! Ne szóljon semmit. Dimitrov folytatja:- Még fél órát akarok beszélni. Ki kell fejtenem véleményemet erről a kérdésről ... Hangja egyre erőteljesebb. Nem is a beszédet, hanem annak ritmusát, ütemét figyelem. Es csodálkozva nézek barátomra amikor már csak a hanglemez tűjének sercegését hallom. Közben kihunynak a fények is. Kinyitják a folyosóra vezető ajtót, elénk tűnik Dimitrov alakja, mosolygós arca a felvételről, melyet a moszkvai repülőtéren készítettek, amikor felmentése után két, bolgár harcostársával megérkezett.- Ö győzött - mondja barátom.- Óriás lett. Ismétlem:- Óriás lett. Ezt azonban már Várnában mondom, a napfényben ragyogó Cserno More toronyszálló mellett, ahonnan a teret díszítő Dimitrov szoborra tekintek. Bolgár barátom nem tüdja megmondani pontosan, hogy milyen nagy, hány méter magas a szobor, nem is találgatja. Csak helyesli megállapításomat, és bizony elég szűkszavúan:- Da-da, igen-igen. Ahogy azonban elindulunk az Oszmi Noemvri utca felé, mert szeretnék ellátogatni a Munkásmozgalmi és Forradalmi Múzeumba, s már tudja, hogy érdeklődésem mire irányul, lelkesen magyaráz:- Nektek is segített. Sokszor járt nálatok, mind a felszabadulás előtt, mind utána. Amikor megözvegyült a moszkvai csehszlovák emigrációban élő Rózát vette feleségül, árva gyermekeket fogadtak örökbe, mert az övék, a kis Mitya meghalt ... Azután Dimitrov édesanyjáról beszél, • A várnai Dimitrov-szobor meg a család nevének eredetéről, mert hiszen Kjusztendil városban is élt egy Dimitrov Vladimír, aki festőművész volt, és Sztanke Dimitrovról, az 1923-as antifasiszta felkelés egyik vezéréről várost is elneveztek.- Különben tudod - mondja -, hogy a lipcsei perben is szerepe volt a névtévesztésnek. És már járjuk a termeket. Szívesen megnézném a tárlókban elhelyezett fegyvereket, az illegális nyomdát, de sürgetve a terepasztal felé irányít, ahol a várnai vasútállomás makettje látható.- Először akkor járt itt nálunk, - tájékoztat-, amikor kilencszázhúszban ötvenöt napig sztrájkoltak a vasutasok és a postások. Ez volt az ö első, politikai iskolája. Ott a brosúra, amit a tapasztalatokról irt. Várj csak, lefordítom a elmét: A vereségtől a győzelemig.- Fénykép nincs? - kérdem. Széttárja a karját.- Sajnos, nincs. Nagyon szegények voltunk mi akkor, de látod a makett, meg ezek a kis figurák emlékeztetnek... A következő teremben viszont annál több látható, mert bár Dimitrov nem Várna szülötte, hanem Bulgária túlsó felében, egy kis faluban, Kovácseveiben született, ide gyűjtötték össze mindegyik családi fényképének másolatát. Igen, köztük megtalálom honfitársunk, Róza asszony arcképét is. Mellette a felvételt, amit Prágában készítettek, amikor Gott- wald elvtárssal hármasban beszélgettek.- Odanézz, a feliratra! - figyelmeztet barátom a másik terem ajtajában. - Vadak és barbárok Bulgáriában csak a fasiszták. Ezt Lipcsében a bírósági elnök szemébe mondta Dimitrov, és most nézzük meg a bizonyítékokat. Az utolsó teremben, melynek gyűjteménye a felszabadulás utáni első évtized eseményeit mutatja be, nagy méretű fénykép a falon: Dimitrov beszél a Var- nenszka komuna terén felállított emelvényen.- Ekkor járt nálunk utoljára, és azt mondta, azt magyarázta nekünk, hogy erőnk nagy, mert mi, kommunisták a történelem parancsa szerint cselekszünk, egységben, összefógva... Amikor a múzeum hűvös terméből kilépünk az utcára, a fényözönbe, s hunyorogva nézek a tér iránypba, nézem az ide is jól látható szobrot, barátomat még mindig ez a gondolat foglalkoztatja.- Előre, messzire látott - mondja - akárcsak az óriások. HAJDÚ ANDRÁS (Archív és a szerző felvételei)
