Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1983-09-23 / 38. szám
szú 5 *r IX. 23. AZ OLASZ HADIIPAR A 80-AS EVEKBEN Sergio Rossi a védelmi kérdések gazdasági vonatkozásainak szakértője, a milánói 7/ sole 24 ore című napilap munkatársa. Egyúttal a torinói nemzetközi dokumentációs és tanulmányi központ (CESDI) egyik társigazgatója. Egy évet töltött a Szovjetunióban, s 1980-ban könyvet jelentetett meg az atomveszélyről és a világegyensúlyról. Álláspontja, melyet az alábbiakban közlünk, azzal a céllal íródott, hogy megismertesse az olvasót az Olaszország fegyverkézését szolgáló iparágak helyzetével. Olaszországban az utóbbi hat hónapban a fegyverkezési ipar legalább két alkalommal is vizsgálat tárgya volt, illetve különleges dossziék jelentek meg róla mind a szakosodott, mind a politikai közvéleményt formáló, nagy példányszámú hetilapokban. Mindkét esetben - az elsőben az Írások hangvétele komolyabb és dokumentált, a másodikban inkább szenzációhajhászóbb és szubjektivebb - két aspektus kelti fel az olvasó figyelmét. Egyfelől az olasz ipar egyik legdinamikusabb szektorának kétségtelen életképessége, másfelől a hadiiparnak az olasz gazdaságban és exportban játszott szerepére vonatkozó adatok és komplex elemzések hiánya. Valójában e terület tudományos vizsgálata még csak az elején tart. Először is emlékeztetni kell, hogy az olasz hadiipar, jelenlegi struktúrájában meglehetősen fiatalnak tekinthető más iparilag magasan fejlett ország jól kiépített hadiiparához képest. Rögtön a háború után, az ötvenes években Olaszország, úgy is, mint a NATO tagja, jelentős technikai és katonai támogatást kapott az Egyesült Államoktól (egyes becslések a halmozott segélyt mintegy 13 000-14 000 milliárd lírára, illetve 11 milliárd dollárra teszik, 1981-es árfolyamon). Ez az oka annak, hogy a valóban nemzeti hadiipar újjáépítése egészen az 1960-as évekig késett, s vezető iparággá alakulásának kezdetei csak az 1970-es évek közepére tehetők. Az olasz hadiipar azonban még ma is jelentős mértékben függ a külföldi gyártási licencektöl. Az 1980-as, Stockholmban megjelenő SIPRI-évkönyv adatai szerint 1979-ben Olaszország mintegy húsz gyártási licencet használt fel fegyverrendszerei előállításához. Ot e téren csak Japán követi. Egyesek például a termelés értékét illetően 25%-ra becsülik az olasz függést a légierő területén, elsősorban a repülőgépmotorok gyártásában. Mindazonáltal az olasz hadiipar növekedési adatai az 1970 és 1980 között eltelt évtizedben le- nyűgözóeknek nevezhetők. Így a foglalkoztatottság tekintetében ez a növekedés 100%-os volt az összgyáripar 5 s az olajipar 11 %- ával szemben. Az eladások növekedési indexe itt 9,7% volt a gyáripar 5,6-6%-os átlagnövekedéséhez képest. Az értéktöbblet növekedésének indexe 5,85%-os volt az iparra jellemző 3,68%-kal szemben. Mi több, a nagyberuházások növekedési indexe 4,44%- os volt az összipari átlag 2,87%- ával szemben, a termelékenység pedig 40%-kal nőtt, míg viszont az ipar átlagában ez a növekedés csak 34%-ot tett ki. 1. Az olasz hadiipari szektor termelése az 1977-1981 -es időszakban 1977 1978 1979 1980 1981 Főbb szállítók Üzleti forgalom (milliárd lírában) 1 900 2 250 3 200 4 000 5 000 Foglalkoztatottak száma Alvállalkozók 73 500 76 500 78 500 80 000 — Üzleti forgalom (milliárd lírában) 200 390 500 650 _ Foglalkoztatottak száma 9 000 10 500 11 500 12 000Ennek az igen dinamikus fejlődésnek az volt az eredménye, hogy 1980-ban 80 000 és 92 000 között mozgott a hadiiparban foglalkoztatottak száma, azaz az ipar dolgozóinak 16-18%-a itt talált munkát. Az üzleti forgalom legalább 4000 milliárd líra volt (mintegy 2,5%-a az ipar összforgalmának), s legalább 2100 milliárd líra értékű exportot bonyolít le, ami üzleti forgalmának több mint 53%- át tette ki. Ez 1980-ban az egész olasz ipari kivitel mintegy 3,2%-át jelentette. A hadiipar növekedési üteme az utolsó évtizedben átlagosan 30%-os volt, de sohasem esett 25% alá, azaz mindig felülmúlta az inflációs rátát (16-20%), még ha tekintetbe is vesszük, hogy a fejlett technológiájú termékek - így a fegyverek - inflációs indexe általában további 4-8% - kai haladta meg az általános inflációs szintet. Ma azt lehet mondani, hogy mintegy 100 000 ember dolgozik Olaszországban a védelmi ipar számára, amelynek 1982-es üzleti forgalma 5500 és 6000 milliárd líra között mozgott, s ennek felét exportálták. Ami mármost a hadiipar úgynevezett ROI (Return on Investment) indexben kifejezett jövedelmezőségét illeti, megállapítható, hogy az alacsonyabb volt 1974—1975-ig az olasz ipar átlagánál, s ez elsősorban a komoly beruházási és átstrukturálódási programoknak tulajdonítható, melyekre a hajó- építésben, a repülőgépiparban stb. kerül sor. De 1975 óta a hadiipar jövedelmezősége állandóan magasabb volt az átlagosnál, s ez különösen szembeötlő néhány szektorban, mint például a katonai elektronikában, melyről jelenleg részletes elemzésekkel rendelkezünk. A fegyverkezési szektorban az ipari koncentráció eléggé magas fokú. A tizenöt legnagyobb vállalat bonyolítja le az egész üzleti forgalom 53%-át, és foglalkoztatja az alkalmazottak 68%-át. Ez a koncentráció különösképpen előrehaladt egyes alszektorokban, úgymint a repülőgépiparban, ahol az öt első vállalat az üzleti forgalomnak több mint 70%-át bonyolítja le, vagy az elektronikus iparban, ahol a hat első vállalat a forgalom több mint 80%-át valósítja meg. Következésképpen a legnagyobb olasz vállalatok közötti verseny a fegyverkezési cikkek gyártási szerződéseiért meglehetősen lanyha. Részleges kivételt ezen a téren csak a repülőgépipar képez, ahol az Aermacchi és a Siai- Marchetti konkurrens cégek. Ennél valamivel kiélezettebb a verseny a kisebb vállalatok között, elsősorban az alvállalkozók között, jóllehet a versenyt némileg korlátozza a specializáció eléggé magas foka. Az állami beavatkozás a hadiiparban meglehetősen magas fokú mind a megrendelések, mind pedig a részvényrészesedés révén. Ez utóbbi mintegy 50%-ot tesz ki az egész iparágban, de eléri a 60%-ot is, ha beszámítjuk a vegyes részvételű, nyilvános és magántársaságokat. A hadügyminisztérium évente megvásárolja a nemzeti hadiipar termékeinek 45-50%-át, ahogyan az a 2. sz. táblázatból kiderül. A két tendencia erősödni látszik 1981-1982- ben, miután az olyan nyilvános társaságok, mint a CNR, az Aeritalia és a Selenia-Elsaq növelték részvételüket más, hajóépítő, repülögépgyártó és elektronikus vállalatokban. 2. A katonai szektor kiadásai és szerződései az olasz gazdaság keretén belül (milliárd jelenlegi lírában) Költségvetési összeg Az állami A kormányzat költségvetés védelmi %-ban célokat szolgáló szerződései 1974 2373 2,9 9,21976 2956 2,5 7,8 4500 1978 4313 2,4 7,11980 5780 4,4 4,7 1700 1981 7511 2,4 4,4 2300 1982 9917 2,09 4,11 3000 összehasonlítva a polgári iparral, a hadiipart a kutatás és a fejlesztés magasabb színvonala jellemzi (R. & D). Még a nehezen hozzáférhető adatok is azt tanúsítják, hogy az elektronikai vállalatok átlagosan eladásaik mintegy 8%- át fordítják az R & D-re, mig például egyes jelentősebb csoportoknál, így a Selenia-Elsag cégnél ez az arány eléri a 10-15%-ot. A mechanikában és a tervezésben egyes élenjáró vállalatok üzleti forgalmának 10%-át teszik ki a fejlesztésre és kutatásra fordított összeg, miközben a polgári iparban ez az összeg 0,5%-tól 1%-g teried. Mindenesetre, a fejlesztési és kutatási kiadások az olasz hadiiparban még mindig meglehetősen alacsonynak tűnnek más európai országok és az Egyesült Államok hadiiparához viszonyítva. Mindent számításba véve, az olasz hadiipar, jóllehet dinamikusnak nevezhető a termelés más ágazataihoz képest, még mindig csak az olasz ipar üzleti összforgalmának 2,5%-át bonyolítja le, s munkavállalóinak 1,8%-át foglalkoztatja. Ez az arány elenyészőnek tűnik ugyan a népgazdaság tevékenységéhez képest, de figyelembe kell venni a hadiipar jelentőségét az olasz ipar területi megoszlásának viszonylatában. Valóban a hadiipari munkavállalók 80%-a a húsz olasz tartomány közül ötben összpontosul (Campania, Lombardia, Piemont, Liguria és Latium). Arról sem szabad megfeledkezni, hogy e tartományok helyzete jelentős eltéréseket mutat, s hogy általában a gazdaságilag legfejlettebb tartományok - egy kivétellel - csekély mértékben függnek a hadiipartól (Piemontban és Lombardiában legalábbis, a munkahelyek 3,3%-a). A legkevésbé fejlett tartományokban viszont ez a függőség jóval hangsúlyozottabb (Campania és Latium munkahelyeinek 10-20%-a). Áll ez még inkább egyes alszektorok- ra, mint például a hajóépítésre, s azon különleges pénzügyi segélyek következménye is, melyeket az állam Dél-Olaszország hátrányosabb helyzetű vidékein települő vállalatainak nyújt. A hadiipar szerepe, nemzeti méretekben, mindenesetre viszonylag fontosnak bizonyul bizonyos szektorokban. Jelentős a katonai megrendelésektől való függés a repülőgépiparban (több mint 50%) és a hajóépitésben (43%). Kisebb az elektronikában (13%), de emelkedő tendenciát mutat. A katonai megrendeléstől való függés a legelhanyagolhatóbb a mechanikai tervezésben (5-6%) és a vegyiparban (kevesebb mint 1 %). Az általános tendencia azonban a hadiipar súlyának folyamatos növekedését mutatja, amelyet rövid és középtávon csak még jobban kiemel a lassú növekedés a polgári termelési szektorokban. Végül, ami a fegyvereladást illeti, Olaszország a negyedik helyen szerepel a legnagyobb fegyverexportőrök listáján, illetve - más osztályozási ismérvek szerint - valószínűleg az ötödik a fejlett ipari államok között, az Egyesült Államok, a Szovjetunió, Franciaország és Nagy-Britannia mögött. Olaszország részesedése a világ fegyverpiacán, amely 1980-ban 4%-ot ért el, 1981-ben pedig 4,3%-ot, 1982-ben elérhette az 5%-ot. Számszerűleg 1980- ban bizonyosan több mint 2000 milliárd líra értékben exportáltak olasz hadianyagot, ami az olasz export egészének 4%-át, s a mechanikai-tervezési szektor exportjának 8%-át tette ki. 1981-ben a fegyverkivitel értéke több mint 2500 milliárd líra volt, s hírek szerint 1982-ben talán a 3000 milliár- dot is elérte, bár a valós adatokat már rögzítették (lásd a 3. sz. táblázatot). 3. Olasz fegyverexportok 1976 és 1980 között fegyverrendszerek (repülőgépek, harckocsik, hadihajók, rakéták, helikopterek) kivitelének 76%-a a kevésbé fejlett országok, különösképpen Líbia, Egyiptom, Dél- Afrika, Peru, Argentína és Brazília felé irányul. E négy fegyvertípus exportját tekintve, a repülőgépek 36%-ot, a rakéták 34%-ot, a harckocsik és a páncélozott járművek 17%-ot, míg a hadihajók 13%-ot képviselnek. Az, hogy az olasz fegyverexport nem elsősorban a többi NATO-ország felé irányul, bizonyos nehézségekkel magyarázható, melyekkel az exportőrök akkor találják szemben magukat, amikor megkísérelnek betörni ezekre a piacokra. Itt ugyanis rendkívül nagy a konkurrencia, mert e piacok már eléggé telítettek a legfejlettebb francia, német és brit gyártók igen magas színvonalú termékeivel. Az olasz hadiipaar termékei viszont az árak, a színvonal és a hatékonyság tekintetében számíthatnak a „harmadik világ“ kevésbé fejlett országainak az érdeklődésére. Ha az 1981 -1982-es évek már hozzáférhető adatai alapján ítélünk, megállapítható, hogy az olasz export kilátásai elég biztatóak. Az 1980-ban kötött nagy volumenű szerződés keretében Iraknak 4 Lupo fregattot és 6 körvettet adtak el, az egyesült hajógyárak (Cantieri Navali Riuniti) Közép- Keleten Sparviero típusú, rakéta- vetőkkel felszerelt szárnyashajókat, Görögországnak korvetteket fognak szállítani, más olasz társaságoktól pedig Nigéria, Algéria, Venezuela, a Seychelle-szigetek, Pakisztán és Egyiptom vásárolt több örnaszádot és partvédő cirkálót. A La Selina cég az amerikai Sperry Gyroscope cégnek eladta a RAT—315 és a Pluto típusú radar licencét; 1982 májusában bejelentette továbbá, hogy megállapodást kötött a japán haditengerészettel az Albatrosz kilövőrendszer technológiájának átadására, s hogy Aspide-rakétákat adott el, illetve fog eladni Görögországnak és Marokkónak. Az Aeritalia közölte, hogy megrendelései 156%-kal növekedtek 1982 első félévében, s Venezuelában G-222 típusú szállító repülőgépeket sikerült elhelyeznie. Az Augusta cég Chinook, AB-206 és AB-212 helikoptereket adott el Görögországnak és Marokkónak, a La Piaggo P-166 DL 3, a SIAI Marchetti pedig S-211 típusú könnyű repülőgépeket adott el Szomáliának, az utóbbi Zairének is. A SIAI előzőleg már 1980-ban eladta Líbiának az SF-260 típusú repülőgép licencét. A Breda Mec- cania Bresciana megkezdte egy 40 mm-es földi telepítésű légelhárító rendszerének sorozatgyártását a Közép-Kelet két országa számára, miközben a Fiat 6616 és más típusú páncélosokat adott el Perunak, Líbiának és Szomáliának. Az Oto Melara új OF—40 típusú, sivatagi háború viselésére alkalmas tankokat gyárt Dubai, s talán Omán számára. Legújabb, Palmaria típusú önjáró lövegeiből Nigériának és Líbiának, továbbá a VCC-1 típusú páncélozott tank- elhárítóiból Szaúd-Arábiának szállít (280 millió dolláros szerződés, 1982 februárjában írták alá), melynek előzőleg már Ottómat típusú rakétákat is adott el. Végül, ami a fegyverimportot illeti, azt a hadügyminisztérium adatai szerint 730 milliárd lírára becsülték 1977-ben, s 850 milli- árdra 1980-ban. Ez azt jelenti, hogy legalábbis 1977-1978 óta a fegyverbehozatal folyó árakban alig emelkedett, s egyenesen csökkent az inflációs árakhoz viszonyítva. Tekintetbe véve ugyanakkor az export tekintélyes növekedését, arra lehet következtetni, hogy az olasz hadiipar fokozódó technológiai emancipációjára irányuló tendencia a jövőben tovább fog erősödni. (Nemzetközi Szemle) Az olasz fegyvereladások dinamizmusára jellemző, hogy míg 1976-ban 660 milliárd líra értéket tett ki az export, addig 1982-ben ugyanez az összeg már 2500 milliárd líra volt. Ez azt jelentirhogy az export egy ötéves időszak alatt több mint megháromszorozódott, s évenként átlagosan 30%-kal nőtt. Valójában, a hadiipari export 40%-kal növekedett 1972-ben és több mint 50%-kal a nyolcvanas években. A hadiipari export növekedésének indexe 1976 és 1980 között jóval magasabb - 3,18%- volt az összolasz export azonos indexéhez - 2,15% - képest. Felülmúlta a civil szektor legdinamikusabb ágazatait is, mint például a szerszámgépiparét (2,44%), a textiliparét (1,98%) vagy a gépkocsigyártásét (1,52%). E tendenciát igazolják az 1981-1982-es évek előzetes adatai is. A hadiiparnak alárendelt számos ágazatban az export függőségi foka szintén jelentős, mint például a repülőgépiparban (60%) és az elektronikában (70%). A SIPRI számítógépes adatai szerint a nagy olasz
