Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)

1983-09-16 / 37. szám

IX. 16. ásodpercnyi pontosággal lép­tem át a Hydrostav vágsellyei (Sala) üzemének impozáns, modern székháza küszö­bét. A vágkirályfai (Králővá nad Váhom) vízi erőmű építéséről szeretném a leg­újabb fejleményeket megtudni az illeté­kesektől. Az utolsó, igaz még tavalyi látogatásomkor túlságosan vegyes be­nyomásokkal távoztam innen, rengeteg akkor megválaszolhatatlan kérdésbe üt­köztünk. Akkor „Illúziók papíron?“ című riportban számoltam be azokról a negatív jelenségekről, amelyek a kételkedő meg­állapítást tették indokolttá. Maguk az épí­tők is úgy nyilatkoztak, hogy az előttük álló feladat roppant erőfeszítéseket igé­nyel majd, viszont azt is nyomban hozzá­tették, hogy sikerre viszik a közös ügyet - ha törik, ha szakad. Pedig akkor már néhány hónapja csökkentett létszámmal dolgoztak, hiszen kétszáz (200!) szakem­bert a vállalati irányító központ kérésére átvezényeltek a Jaslovské Bohunice-i V- 2-es atomerőmű építésére. Közben anyagellátási problémák is fölléptek, s mert azokban a napokban éppen ce­mentből volt hiány, csodálkozva hall­gattam az itteni betonkeverő központ egyik dolgozójának megállapítását, mi­szerint: „némi jóakarattal még ilyen kö­rülmények között is teljesíthetjük felada­tainkat.“ nyomban más fényben tűnik fel a dolog. Származik belőle viszont egyéb haszon is. Lehetőséget nyújt például tömeges turisztikára, de az eddigi öntözőrendsze­rek további bővítésére is, továbbá általa növekszik az árvíz elleni biztonság. A majdani víztározó medencéjéből és egyéb helyekről úgy 40 millió köbméter kitűnő minőségű folyami kavicsot kap az építőipar. Innen látja el a vállalat például az épülő mochovcei atomerőmű kavics­igényét is. E fölsorolásból végképp nem maradhat ki a Vág hajózhatóvá tétele. Ahhoz viszont, hogy Komáromtól Vilmá­ig megindulhasson a folyamhajózás, a királyfain kívül még két hasonló duz­zasztót kell építeni. A tervek szerint az egyiket Farkasnál (Vlőany), míg a mási­kat Serecf térségében kéne megalkotni. Ilyen vonatkozásban kicsit furcsának tű­nik, hogy annak idején azért is harcolni kellett, hogy ezt a jelenleg épülő beruhá­zást a kötelező feladatok listájára fölve­gyék. Annak viszont, hogy ez nem történt meg azonnal, már az építkezés előkészí­tési szakaszában is érzeték a hátrányát. Mára már szerencsére világos a koncep­ció, s a tervek színvonalával kapcsolatos viták is mérséklődtek, sót, csaknem meg­szűntek. A fordulat évének itt 1981-et emlegetik, amikor jogi vonatkozásban is tisztázódtak a dolgok, s befejeződött a bürokratikus szinten zajló huzavona. wm MIT ILLWK Emanuel Hornák- Arról, hogy milyen mértékben élvez­zük az emberek támogatását, tavaly szil­veszter napján győződhettünk meg iga­zán - mondja Samuel Turzák mérnök, az üzem termelési igazgatója. - Az év utolsó napjaiban a majdani erőmű azon részeit betonoztuk, ahok nem lehetett félbe hagyni a munkát, s mert az időjárás is kedvezett, dolgoztunk éjjel-nappal. A több napos állandó hajtás már mind­nyájunkat jócskán próbára tett, s csak attól féltünk, hogy mielőtt elvégezzük a munkát, végképp kimerülünk, mert ak­kor hiába az összes addigi áldozat. Az utolsó műszak huszonnégy óra hosszúra nyúlt, de december 31-én reggel már nyert ügyünk volt, beöntöttük az utolsó köbméter betont is. A megviselt, fáradt arcokra akkor jogo­san ült ki az öröm, hiszen egyben meg­győződhettek a kolektíva összetartásáról is. Jegyzetfüzetemben rengeteg adat gyűlt már össze, úgy érzem, itt az ideje midezt összevetni a valósággal is. Kocsi­ba ülünk mindnyájan, irány az építkezés. Útközben még újabb értékes információ­kat gyűjtök. A beruházás kezdetét meg­előző időkbe nyúlik vissza például, hogy annak idején vita tárgyát képezte: meg­éri-e egyáltalán fölépíteni ezt az erőmüvet. Hiszen termelésére való tekintettel, ami csupán 50 megawattnyi teljesítményt képvisel, parányi egységről van szó. Ez viszont nagyon egyoldalú megítélése a dolognak. Ilyen értelemben valóban túlzott luxus lenne csaknem másfél milli­árd koronát befektetni. De mert ezt az energiát fogyasztási csúcsidőben szinte azonnal termelni képes a vízi erőmű, Megérkeztünk, s most már látom, az eddig elmondottakhoz nem fér kétség, az eltelt időben végbement változás hatal­mas. Előttem a majdani termelőcsarnok acélszerkezete emelkedik a magasba. Odafent a tetőn, úgy harminc métenyire a terep fölött szűk acélgerendákon ma­gabiztosan járkálnak a szerelők.- Látja, rájuk különösen büszkék va­gyunk - mondja Tuzák mérnök. — Itt gyakran légtornászokként emlegetik a szerelők 15 tagú csapatát, és ez nem véletlen, hiszen meggyőződhet róla, az általuk végzett munkához nagy adag bá­torság is kell. Nem állom meg, kísérőmet arra ké­rem, vezessen a tetőre, közelről is látni szeretnék mindent. Csak most, hogy föl­érkeztünk, veszem észre, hogy a hatal­mas felület egyik sarkánál már lemezzel fedik az acélkonstrukciót, mi is itt találunk talpalatnyi biztonságos menedéket. A se­rény munkának köszönhetően az imént még parányi sziget szemlátomást nő. Nézem, amint begyakorolt, pontos moz­dulatokkal végzik ezt a fizikai értelemben vett nehéz, megterhelő munkát, ámulat­ba viszont mégis a csoport többi tagja által végzett tevékenység ejt. Emanuel Hornák csoportvezető mosolyogva teszi meg a szűk, akadályokkal teli tartószer­kezeten a hozzánk vezető utat, úgy látom sejti, mi az, ami miatt idejöttünk.- Ha dolgozunk, az,,őrangyalunk" sem mehet szabadságra - mondja, hogy fel­szabadítson bennünket az iménti látvány előidézte szorongató érzés hatása alól. - Az efféle „produkció“ munkánkkal jár. Ezek, persze, a szerelés legnehezebb pillanatai is, hiszen egy rossz lépés tra­gédiába torkollhat. Lekopogom, a 15 év alatt, amióta szerelőként dolgozom, még nem ért komolyabb baleset. A csoport Most azon fáradozunk, hogy a folyót az erőműhöz vezessük - mondja - Turzák mérnök (A szerző felvételei) többi tagja is tapasztalt szakember, még nem fordult elő, hogy valamelyikünknek az inába szállt volna a bátorsága. Pedig már mi is megjártunk néhány hatalmas beruházást. Ott voltunk a Duslo építésé­nél - mutat az innen jól látható gyár füstölgő kéményei felé. - De dolgoztunk a Jaslovské Bohunice-i atomerőműben, és egyebütt. Ebben a szakmáiban egy valamit nagyon jól meg kell tanulnia az embernek. Azt, hogy könnyelműsködni nem szabad.- Ha nem intézkedünk időben, s nem irányítjuk át ide vállalatunk többi üzemé­ből a felszabaduló munkaerőt, akkor ma még aligha gyönyörködhetnénk erről a magassági szintről a táj lenyűgöző képében - Mondja Turzák mérnök. - Eredetileg ugyanis, igazodva a szűkös lehetőségekhez, úgy terveztük, a gépház csarnokának acélszerkezetét öt és fél hónap alatt állítjuk föl. Köszönet a fiúk­nak, ez rekordidőben, három hónap alatt sikerült. Mi a vezetőség részéről szava­toltuk a munka megszervezését, kivitele­ző szakembereink viszont vállalták a nyújtott műszakokat. Egyébként úgy nők vállalati igeizgató. - A fő erömúvi egységet kereken 27 hónap alatt készí­tettük elő úgy, hogy azt tőlünk már szere­lésre átvehessék a CKD specialistái. Ez ebben a szakmában, tekintettel az adott körülményekre, kalap emelésére készte­tő teljesítmény. Tavaly például, amikor még rengeteg volt a nehézség, sikerült földolgoznunk csaknem 145 ezer köbmé­ter betont, beépítettünk több mint 6 ezer tonna betonacélt, s elkészítettünk úgy 75 ezer négyzetméternyi zsalut. Igaz, a le­hető legmodernebb, gyorsan összesze­relhető acél-zsalurendszert használtuk, aminek sok előnye van. Sajnos, van egy hátránya is, ami a gazdaságosság terüle­tén jelentkezik. A jelenlegi árjegyzék ugyanis nem veszi kellőképpen figyelem­be azokat a költségeket, amelyek a zsa­lurendszer alkalmazására nékülözhetet- lenek. Sajnos, ez gátat vet e progresszív technológia szélesebb körű elterjedésé­nek is hazánkban. Erre viszont fölfigyel­hetnének már végre az illetékesek. Ezalatt lent járunk már a Vág partján. Az egyik bagger kezelője hatalmas len­dülettel lódítja a vízbe a drótkötéllel von­dolgoztunk, hogy éjjel előkészítettük a szükséges anyagot, amit aztán nappal összeszereltünk. Életképes ötletnek bi­zonyult az a megoldás is, aminek nyo­mán aztán a meglévő toronydarukat használhattuk ki az acélszerkezet egyes részeinek szállításánál. Az eredeti tervek ennél sokkal bonyolultabb eljárást szor­galmaztak. Közben elindultunk lefelé, látom, belül a csarnokban sínre került már a futódaru, aminek a gépi és technológiai részek szerelésénél jut fontos feladat. Ezzel kapcsolatban itt el kell mondani, hogy a csarnok kivitelezésénél kifejtett igyeke­zet semmi esetre sem volt öncélú gesz­tus. Sietni a többi szállító érdekében kellett, az esetleges lemaradás leginkább a blanskói CKD ütemtervét borította vol­na föl. Az év derekán viszont ók is megkapták a szerelésre szóló meghívót.- Pillanatnyilag a beruházás építkezé­si részének úgy 75 százalékával készül­tünk el - tájékoztat Bedrich Sutéra mér­tatott kanalat. Mint csattanó éles pofon, úgy hallatszik a csobbanás, közben szö­kik a víz nagy körzetben szerte szét, s mire ismét megnyugodhatna a csillámló vízfelület, már emelkedik is ki a kanál, teli sóderrel.-Amint látja, most már azon fárado­zunk, hogy a folyót az erőműhöz vezes­sük - mondja Turzák mérnök. - Ahhoz viszont nem kevesebb, mint egymillió köbméter anyagot kell megmozgatni. Az újraépített és meglevő partszakaszokra csaknem 60 ezer köbméter betontömböt kell szállítani, hogy ezeken a részeken ily módon is csökkentsük a Vág eróziós hatását.- Tudja, ezt a beruházást a legjobbkor kaptuk meg - veszi át a szót Sutéra mérnök. - Itt ugyanis kicsiben, s ezt azért ne vegye szó szerint, begyakorlhatunk minden műveletet, amit 1985 elején már a bősi vízlépcsőnél nagyobb méretekben fogunk végezni. KESZEU BÉLA A majdani gép­ház hatalmas csarnokának acélszerkezetét három és fél hónap alatt sze­relték össze i A szerelők im­már idomle­mezzel fedik a tetőt Lódul a kanál, szökik a víz

Next

/
Thumbnails
Contents