Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)

1983-09-09 / 36. szám

A PROUTÄH INTERNACIONALIZMUS GYÖKEREI Társadalmi életünknek, a tudományos kommunizmus életképességének egyik alapelve a proletár internacionalizmus. Ennpk híján még a korszerű társadalom legragyogóbb elmélete is értelmét veszí­tené, nem lenne a cselekvés vezérfonala. Ennek az alapelvnek az elfogadása egyet jelent azzal, hogy felismertük az emberiség kommunista jövőbe való át­menete törvényszerűségéről szóló taní­tás alapvető láncszemét. A kommunizmus tanulmányozása en­nek az alapelvnek a kihagyásával nem más, mint a forradalmi tanítás átformálá­sa utópisztikus, megvalósíthatatlan, láto­másszerű koncepcióvá. A kifejezetten proletár szemlélettől ilyenformán meg­fosztott tanítás elfogadhatóvá válik nem­csak a kispolgárság, hanem a burzsoázia számára is és a szája ízére létrehozott „nemzeti kommunizmus“ egyikévé vál­hat annak a számos szájkosárnak, ame­lyekkel a kizsákmányoló osztályok tom­pítják a dolgozó tömegek elégedetlen­ségét. Kialakulásának gazdasági feltételei A proletár internacionalizmus a tőkés társadalomban bizonyos össztársadalmi fejlődési szakasz terméke. A burzsoá társadalom osztálydifferenciációjának fejlett fokán jött létre és szerves része a belső, valamint a nemzetközi kapcsola­toknak. A kialakuló proletariátus első csatáiban, a létszükségletből s az életfel­tételek javítását célzó ösztönös törekvé­sekből hajtott ki a kölcsönös segítség- nyújtás csírája. Ez azonban nem tekint­hető a proletár internacionalizmus gon­dolata lényegének. A proletár internacionalizmus fogalma nyelvileg a latin INTER (között) és NATIO (nemzet) szóból származik. Csakhogy mindaz, amit ez a nyelvi meghatározás átfog, nem tekinthető proletár internacio­nalizmusnak. Elsősorban tudatában kell lennünk annak, hogy ez esetben a fejlett nemzetközi össztársadalmi kapcsolatok területén a társadalom osztálydifferen- ciációja nagyon bonyolult folyamatáról van szó. A proletár internacionalizmus eszméje csak azután jött létre, hogy megfelelő­képpen áttanulmányozták a tőkés társa­dalmi alakulat lényegét és kifejtették a társadalmi fejlődés alapvető törvényeit. Ezért a proletár internacionalizmus eszméjének elméleti kiindulópontja az a tudományos megállapítás, hogy *- a tókés társadalmi változások folya­mata nemcsak lényegesen elterjesz­tette és intenzívebbé tette a gazdasá­gi, a politikai és a kulturális kapcsola­tok formálását, hanem egyben a leg­újabb kori nemzetek és a központosí­tott nemzeti államok kialakulásához is vezetett. A termelőerők, a közlekedés, a kereskedelem, a tudomány, a kultúra fejlődése csakúgy, mint a legújabb kori társadalmi munkamegosztás Marxnak és Engelsnek lehetővé tette rátalálni a tudo­mányos megismerés olyan eszközeire, amelyek segítségével feltárták és megin­dokolták a történelmi fejlődés valós lehe­tőségeit. Erre az alapra azután teljesen új politikai platformot építettek, amelynek kiindulópontja a proletár internacionaliz­mus elméletileg megindokolt alapelve. kJ SZÚ 3 Marx és Engels a Kommunista Kiált­ványban így jellemzi azt a folyamatot, amely a polgári társadalom integrálódása egyes szakaszainak velejárója s amely egyben utal a társadalmi viszonyok inter­983. IX. 9. nacionalizálódásának és egyetemessé válásának fokaira: ,,A régi, belföldi ter­mékekkel kielégített szükségletek helyé­be újak lépnek, amelyeknek kielégítésére a legtávolabbi országok és éghajlatok termékei kellenek. A régi helyi és nem­zeti önelégültség és elzárkózottság helyébe a mindenféle elágazó forga­lom, a nemzetek egymástól való sok­ágú kölcsönös függése lép. És ez így van nemcsak az anyagi, hanem a szelle­mi termelésben is. Az egyes nemzetek szellemi termékei közkinccsé válnak. A nemzeti egyoldalúság és korlátoltság egyre lehetetlenebbé válik, és sok nem­zeti és helyi irodalomból világirodalom alakul." A tőkés társadalmi viszonyok inter- nacionalizálódása megteremti a kiala­kuló proletariátus kapitalizmus elleni osztályharca internacionalizálódásá- nak objektív légkörét. Ez a folyamat számos történelmi szakaszon ment át, amelyek megfelelő hatást gyakoroltak a proletár internacionalizmus fejlődésére. A proletár internacionalizmus egyete­mességét ezért nem meríti ki az erköl­csi értékekre való utalás, illetve ez nem tekinthető csak a kapitalizmus ragadozó erkölcse alternatívájának. Hiszen az ilyen felfogás ellen már maga Marx Károly is tiltakozott Körlevél Krieg ellen cimü müvében, amelyben Engels- szel együtt elemezte azt az érzelgős, sekélyes frázisosságot, amely a kommu­nizmust a forradalmi cselekvés vezérfona­lából „szeretetról szóló félrebeszéléssé“ változtatja. A proletár internacionalizmus létrejöt­tének elsőrendű előfeltétele a tőkés tár­sadalmi viszonyok megfelelő fejlettségi foka. Ennek összpontosító tendenciái fektették le a nemzeti egyoldalúság és korlátoltság leküzdésének gazdasági és politikai alapját. A burzsoázia létének feltétele a termelőeszközök és a hozzá­juk kötődő termelési viszonyok szüntelen forradalmasítása. A termelésben bekö­vetkező fordulatok, a társadalmi viszo­nyok szüntelen labilitása, az állandó mozgás növeli a piacok kiterjesztésé­nek szükségét. Mindez, állapítja meg a Kiálltvány ......végig kergeti a burzsoázi­át az egész földgolyón. Mindenüvé be kell magát fészkelnie, mindenütt fel kell törnie a talajt, mindenütt kapcsolatokat kell létesítenie". Ennek a törekvésnek az első következménye a világpiac létrejöt­te. A kapitalizmus viszonylag rövid idő alatt megszüntette a termelőeszközök, a tulajdon és a lakosság szétforgácsolt- ságát. Ennek törvényszerű következmé­nye lett a politikai centralizáció. A ter­melés társadalmi jellege a kapitaliz­mus gazdasági bázisán és ebben a tár­sadalmi alakulatban a termelőerők nemzetközi jellege igy megteremtette a proletár internacionalizmus létrejöt­tének objektív gazdasági alapját. Társadalmi osztálygyökerek A proletár internacionalizmus létrejöt­tének másik objektív előfeltétele a prole­tariátus kialakulása és osztállyá formáló­dása. A proletariátus a kapitalizmusban objektíve elfoglalt helyzetében elveszítet­te belső megkülönböztető jegyeit. A kapi­talizmus anonimmé tette a munkások tömegét. S ebben az alaktalan tömegben elsikkadnak és jelentőségüket vesztik olyan természetes különbségek is, ami­lyen a férfi és a nő, a felnőtt és a gyerek közti különbség. Csak névtelen munkás létezik, akit a gyári termelés szervezeté­ben és iramában a gép tartozékának tekintenek. A proletariátus, amely a lakosság kü­lönféle rétegeiből és osztályaiból alakul ki, átment a fejlődés különböző fokain. A burzsoázia elleni harca azonban létre­jötte „napján" kezdődött. Először egyes munkások, majd egy gyár munkásai, vé­gül egy helyen egy ágazat munkásai harcolnak a kapitalista ellen, aki kizsák­mányolja őket. A nyomasztó létfeltételek miatt először az ösztönös, kétségbeesett bosszú kitö­rése pusztítja a gépeket, amelyek meg­fosztották őket a középkori munkás hely­zetétől. Ez még nem osztály, ez szétfor­gácsolt tömeg, amelyet még megoszt a versengés. Kudarcot szenvednek és egyúttal győznek. Egyesültek, noha ez inkább a burzsoázia osztályegyesülésé­nek a következménye. A burzsoázia kife­jezetten önző osztályérdekében mozgás­ba hozza az egész proletariátust. A pro­letárok tehát a harcnak ezen a fokán nem az ellenségeik ellen küzdenek, hanem ellenségeik ellenségei ellen. Harcukban, amely még nem öltötte magára az osztályharc jegyeit, a munká­sok még közvetlen sikert nem érnek el. Győzelmük az, hogy túljutnak szűk „ér­zelmi horizontjukon", amikor is az egyes proletárok egyes kapitalisták elleni harca elhagyja az önző versengés talaját és mindinkább átalakul a munkások cso­portjainak összetűzésévé a kapitalisták csoportjaival, majd a két osztály harcává. Az egység elmélyítése szükségének tapasztalatáért nagy árat fizetnek s ez a maximuma annak, amit a proletárok önerejükből elérhettek. A közlekedés és a közlekedési hálózat hatalmas fejlő­désével összefonódó nagyipar ösztönzi és meggyorsítja a különböző helyeken élő munkások kapcsolatát. Ez elég ah­hoz, hogy a helyi harc nemzeti harcba, az osztályok harcába torkolljon. Ebben ala­kul ki a segitókészségnek, az összetar­tásnak (szolidaritásnak) tudata, ami kife­jezésre jut a munkaadókkal szembeni védelem egyesüléseinek megalakulásá­ban. Ezt az egységet, amelyben érvé­nyesül a proletárok osztállyá egyesülésé­nek folyamata, megbontja ugyan a mun­kások versengése, de mégis létezik, megújul, szilárdul, amíg ki nem kénysze­ríti az első nagy vívmányt - a tízórás munkanapról szóló törvényt (Anglia). Maga a burzsoázia is, amely szünet nélkül harcol, hol az arisztokráciával, hol azokkal a vállalkozókkal, akik már útjá­ban állnak az ipar fejlődésének, hol pedig más országok konkurrens burzsoáziájá­val, a politikai harc forgatagába bevonja a proletariátust. Politikából az első tanító­ja. A proletariátusnak nem kis segítségé­re vannak a burzsoázia elproletarizáló- dott rétegei is, amelyek a Kommunista Kiáltvány megállapítása szerint a művelt­ség számos elemét nyújtják a proletariá­tusnak. A proletariátus osztályharca fejlődésé­ben új minőségi fordulatot hoz az a pilla­nat, amikor az uralkodó osztály bomlása következtében „kis része elszakad tőle és a forradalmi osztályhoz csatlakozik, amelynek kezében van a jövő. Amint az­előtt a nemesség egy része átpártolt a bur­zsoáziához, úgy pártol most a burzsoázia egy része a proletariátushoz, éspedig különösen a burzsoá ideológusok egy része, akik felküzdötték magukat az egész történelmi mozgalom elméleti megértéséig." (A Kommunista Kiált­vány). Ezek felismerik, hogy „a burzsoá­zia léte már nem fér össze a társadalom létével". ( Kommunista Kiáltvány). A proletár internacionalizmus előfeltételei Az osztályharcnak ebben a szakaszá­ban jön létre a proletár internacionaliz­mus. Ennek előfeltétele a társadalmon belül az osztályviszonyok eléggé mélyre­ható differenciálódása, ami kifejezésre jut a proletariátus önálló fellépéseiben. Ezek ösztönösségük ellenére minőségileg el­térnek a burzsoázia érdekeitől és első Ízben szárnyalják túl a munkaerő értéke­sítése jobb feltételeiért vívott egyszerű gazdasági harc kereteit (lásd például a chartizmus létrejöttét). A proletariátus egyszerű politikai célokat kezd maga elé tűzni. A proletariátus gyakorlati szükségletei és érdekei már nem érvényesülhetnek nemzeti keretek között. A proletariátus­nak objektive nemzetközi osztályharca ugyanis először a nemzeti harc formáját ölti magára. E probléma megoldásának példája volt az a törekvés, hogy meggá­tolják Angliában a franciaországi sztrájk­törők felhasználását. A tudományos szocializmus elméle­tének létrejötte lezárja az ösztönös munkásmozgalom egyes országok - főleg az iparilag fejlett nyugat-euró­pai országok - munkásai közti ösztö­nös szolidaritásának szakaszát. Az új szakaszt, amely összefonódik a kikris­tályosodott proletár internacionaliz­mussal, a proletariátus történelmi sze­repe elméleti megismerésének és a munkásmozgalomnak egysége jel­lemzi. Az objektív feltételek, a proleta­riátus helyzete és szerepe a társadal­mi termelésben formálta internaciona­lista tudatát. Engels a cseh elvtársakhoz 1893-ban intézett levelében megállapítot­ta, hogy a munkásosztály legbensöbb lényegét tekintve nemzetközi. A munkás- osztály történelmi szerepének feltárása, ami első ízben Marx dinamikus érzelmi hatást gyakorló Bevezetés a hegeli jogfi­lozófia kritikájához c. művében történt meg, további elméleti kiindulópontja a proletár internacionalizmusnak. A munkásosztály történelmi szerepe létrehozni az osztálynélküli társadal­mat, s ez a feladat teljes egészében csak nemzetközi feladatként valósít­ható meg. A proletariátus egyes osztagai pedig nemzeti és állami határaik között csak nemzetközi együttműködésük alap­ján teljesíthetik ezt a felatatot. A tudományos kommunizmus létrejöt­téig az ösztönös munkásmozgalom inter­nacionalizmusa inkább a szolidaritást ki­fejező tendenciaként volt értelmezhető. A proletariátus, amely még nem vált osztállyá, nem tudatosította világküldeté­sét és ennek a kezdeti szakasznak meg­felel a tudatosságnak az a foka, amelyen a tömegek ösztönösen érzik, nem élhet­nek már a régi módon (Lenin). S már ezen a fokon felvetődik a kérdés: „Mi a teendő, merre haladjunk?" Ez már csirája az öntudatosságnak, intuitiv átér- zése annak, hogy az egyesülés más típusa szükséges, mint amilyent a tőkés gyár szervezése és technológiai folya­mata teremt. A bizonytalan törekvések ködéből kirajzolódtak a forradalmi ele­mek, amelyek megnyilvánultak a mun­kástömegek fokozott aktivitásában. A tu­dományos kommunizmus ennek a ten­denciának tudományos elméleti formát adott, tisztázva a harc feltételeit és céljait, meghatározva a stratégiát, a taktikát, a szervezeti formákat és a módszereket. MILADA ŐMEJCOVÁ, MAJA ÓUJEVOVÁ Korszerűsítik a Praga vállalat straánicei 04-es üzemét, mely­ben az LVH 1600-as prést már üzembe is helyezték. Fel­vételünkön Jo­sef Sebesta, az új prés keze­lője. (A ÖTK felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents