Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)

1983-09-09 / 36. szám

Vasárnap 1983. szeptember 11. A NAP kel - Kelet-Szlová- kia: 6.05, nyugszik 18.58 Közép-Szlovákia: 6.13, nyugszik 19.06 Nyugat- Szlovákia: 6.21, nyugszik 19.14 órakor AHOLD kel 11.26, nyug­szik 21.26 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük TEODÓRA ÉS BYSTRÍK nevű kedves olvasóinkat AZ ÚJ SZÓ JÓVÖ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL A LÉLEKTANI HADVISELÉS ESZKÖZEI Josef Borísek professzor cikke AZ AGROKOMPLEX ’83 UTÁN Bállá József írása VALÓRA VÁLT „ILLÚZIÓK“ Keszeli Béla riportja FRANTA J. Mészáros Károly írása CIRKUSZVILÁG Zolczer János riportja KISKORÚ BŰNELKÖVETŐK Fekete Marian írása ARATÁS Mi lka Zimková novellája „NEM ÜLÖK A BABÉRJAIMON“ Szabó G. László írása AZ ÖRDÖG KELEPCÉJÉBEN Leonyid Pocsivalov riportja Ott lenn, a föld mélyében (Folytatás az 1. oldalról)- De hát az ér nem szök­het el - jelenti ki határozot­tan Stanislav Kriétóf -, ne­ked tudnod kell, merre szalad. Tovább megyünk. Meg­rakott csillék és néma haj­tógépek állják utunkat. A sín mellett, a fal tövében zavaros hordalékvíz folyik. Búgnák a szivattyúk. Három emelettel lejjebb, a tizenkettedik szinten áll meg velünk a lift. Négy- száztizennégy méteres mélységben vagyunk. A hőmérséklet harminc fok. Az akna falán úgy folyik a víz, mintha valaki vödör­ből öntené a magasból. Újabb folyosó, újabb megjegyzések Stanislav Kristóftól. Attól a bányász­tól, akinek életeleme az it­teni munka. Bárkivel vált is szót, fiatal vagy idősebb vájárral, mindenkinek az arcáról ugyanazt olvasom le. Tisztelik és megbecsü­lik őt. Még akkor sem for­dulnak el tőle, ha elégedet­lenségének ad hangot. Te­kintélye van, mert évtize­dek óta élmunkás. Úgy is­meri a járatokat, folyosókat, mint a munkatársait.- Sok mindent megta­nultam az elmúlt években, de egy valamit sosem tu­dok megérteni: azt, ha va­laki nem tartja be a szavát. Az az ember csak fél em­ber előttem, mondja hal­kan, s közben néhány he­lyen megkopogtatja az ala­gúttal azatot. A sötétségből félhomály­' ba megyünk és mind köze­lebb érünk az előbb még távoli fényponthoz. A negyvenhárom éves Dusán Marko robbantás­hoz készül. Harmincnégy lyukat számolok össze a falban. Amíg beszélge­tünk, meg is tölti valameny- nyit.- Nem esett még baja egyszer sem?- Nem. Úgy látszik, sze­rencsés vagyok. Huszonkét éve dolgozom itt, de eddig még sosem ért sérülés.- Minek örülne most a legjobban?- Egy kis napfénynek... az jól jönne, nagyon jól. Búcsúzunk.- Jó szerencsét! - kö­szönnek a brigád tagjai. Ismét a sötétben lépke­dünk. Hallgatunk. Csak a sár cuppog a talpunk alatt. Felfelé a liftben két üres palack a „társunk“. Moz­dulni sem tudunk.- Mit gondol, miért tisz­telik ennyire a munkatár­sai? Miért szeretik olyan nagyon? - folytatom a be­szélgetést Stanislav Kris­tóffal.-Talán azért, mert so­sem kértem tőlük olyat, amit magam sem tudtam volna teljesíteni. Ha meg valami nehéz munkára ké­rem őket, beállók közéjük és megmutatom nekik, mi az, amit elvárok tőlük.- Csak ennyi kell a tekin­télyhez?- Nem, nem, sokkal több. Tudja, ide csak azok jönnek dolgozni, akik nem hátrálnak meg a kémény munkától. Olyanok, akik bírják erővel. Még véletle­nül sem fordulhat elő, hogy lebecsülném valakinek a képességeit. Azzal ejte­ném a legmélyebb sebet a lelkén. A bizalom tehát nagyon fontos nálunk. Az­tán az sem mellékes, hogy ismerem-e a magánéleti gondjaikat vagy sem. Ha bajban vannak elvárom, hogy megkeressenek. Ha tudok, segítek nekik.- Gyakoriak a stressz­helyzetek?- Mostanában nem is annyira. Már kinn vagyunk a sza­bad ég alatt, amikor elárul­ja: nyolc hónap múlva nyugdíjba vonul.- És aztán?- Nem tudom. _ Igazán nem. De úgy érzem eljött az idő, mennem kell. Nem lesz könnyű a búcsú, tu­dom, de egy valami mégis enyhít a fájdalmamon: tisz­ta lappal megyek el.- Nem sajnálja, hogy több mint harminc évig bá­nyászként élte az életét?- Nem. Egyáltalán. Ma is ugyanezt a munkát válasz­tanám- Pedig azt mondják, en­nél nehezebb nincs is a földön.- Lehet. Számomra mégis ez volt a legszebb. Nézem a szemét... lá­tom, nem kérdezhetek töb­bet. Majd máskor. Talán legközelebb. SZABÓ G. LÁSZLÓ Ahol sosem süt a nap... IDŐSZERŰ GONDOLATOK A termelési-gazdasági egységek és a vál­lalatok gazdasági és innovációs aktivitása alapvető szándékainak irányításában erőtel­jesebben kell érvényesülnie az áítami terv­nek, mely révén a szocialista állam kifejezés­re juttatja a társadalmi érdekeket és a gazda­sági szférával szembeni elvárásait. Ugyanak­kor a termelési-gazdasági egységektől és a vállalatoktól elvárjuk, hogy a tervek előké­szítésébe nagyobb mértékben kapcsolják be a dolgozókat, fejlesszék a kezdeményező tervezést. Az innovációs folyamat meggyorsítására a megállapított mutatók vonatkozásában tö­kéletesíteni kell az általános specifikus, mi­nőséggel kapcsolatos mutatók rendszerét. Elsősorban a műszaki színvonal emelési üte­mét, a termék minőségét, az anyagigényes­ség csökkentését, a termelés állóalap-igé- nyességének csökkentését, a kiviteli alapok hatékonyságának növelését, illetve a munka­igényesség csökkentését meghatározó mu­tatókról van szó. A terv egyes részeinek, főleg a termelésre, az állóeszközök újratermelésére, az anyagi­műszaki ellátásra, a külkereskedelemre, a pénzügyi gazdálkodásra és egyéb tevé­kenységre vonatkozó részeinek a tudomá­nyos-műszaki haladás megvalósítása haté­kony eszközeivé kell válniuk. Döntő fontosságúnak tartjuk, hogy az álla­mi terv célfeladataival összhangban a terme­lési-gazdasági egységek és a vállalatok biz­tosítsák a gyártmány- és a technológiai inno­vációk tömeges áramlását, s erre irányítsák a beruházási tevékenységet is. Ez a beruhá­zási erőforrások relatív hiánya ellenére is lehetővé teszi összhatékonyságuk növelé­sét. Megköveteljük, hogy a kutatási és fej­lesztési alap, minden termelési-gazdasági egység és vállalat már az 1984. évi terv előkészítésével kapcsolatban is teljes mér­tékben használja ki a megoldott kutatási és fejlesztési feladatok gyakorlati érvényesítése meggyorsításának összes lehetőségét. A meglévő ismereteket és mindazt ami reális, teljes mértékben és gyorsan érvénye­síteni kell a termelésben. A termelési-gazda­sági egységek és a vállalatok terveibe első­sorban azokat a feladatokat kell besorolni, amelyek teljesítése révén magas fokú haté­konyság érhető el, és amelyek megvalósítá­sa nem haladja meg a két-háröm évet. A terv tökéletesítésében látjuk az előfelté­telét annak, hogy elmélyítsük az állami terv által meghatározott célok és feladatok, vala­mint a pénzügyi, a hitelgazdálkodási, az ár­képzési rendszer, az anyagi érdekeltség kö­zötti összhangot. A termékek és a technológiai folyamatok műszaki-gazdasági színvonalának emelése a termelés intenzívebbé tételének alapvető feltétele, s ezt tükröznie kell a pénzügyi erőforrások képzési és elosztási rendszeré­nek is. (A CSKP KB 8. ülésén elhangzott beszámolóból) Andrej Bodnár kétségkívül azok közé az emberek közé tartozik, akiket a munkájukkal kapcsolatos változtatás szük­ségessége gondolkodásra késztetett, s többször is talált megoldást. így lett újító, s újítá­sai közül a múlt hét végén zárult nyitrai Agrokomplex ’83 kiállításon hármat megtekint­hettek a látogatók. Az E pavi­lon körüli térségben egy vetö- magtöltö-berendezés, egy ve­tőmag-mintavevő és egy híd­mérleg hívta fel magára a fi­gyelmet. Az Agrokomplex Ál­landó Mezőgazdasági Vállalat keretében működő Újítók és Feltalálók Ágazatai Központjá­ban találkoztunk. Büszkén mutatta a vető- magtöltó-berendezést, amely­ről az első pillantásra nem is gondolná az ember, hogy nem gépgyárban, hanem „csupán“ műhelyben készült. Bonyolult művelet elvégzésére alkalmas, kivitelezése színvonalas.- Létrehozása sok-sok fej­törést okozott - magyarázta, de több örömöm telik benne, mintha - ahogy viszont kellene - valamelyik gépgyárból kap­tuk volna.- Mi a berendezés legfőbb haszna? Andrej Bodnár újító, az ötle­te alapján készült vetőmag- töltőberendezéssel (Marian Paloviő felvétele) '- Az, hogy a vetőmag juta­zsákokba való töltése elavult - mondotta. - A kiürítések utá­ni tisztítás, összehajtogatás, visszaszállítás munka-, idő- és energiaigényes. Papírzsákok­ba való töltéséhez szükséges berendezést pedig csak drága devizáért szerezhettünk volna be. így inkább magunk keres­tük a megoldást. Andrej Bodnár huszonegy éve dolgozik a Kassai (Kosice) Kerületi Magtermesztó Válla­latnál, ahol a műszaki-fejlesz­tési és beruházási osztály ve­zetője. Ennyi év alatt alaposan megismerte munkaterületét, s mint másik két újításából is kitűnik látja, mit tehet az új követelményekhez való igazo­dásért.- Vállalatunk raktáraiban nem tűrt halasztást új tárolási módszer bevezetése - magya­rázta. - Nem rakható sok zsák egymás fölé, mert befülledhet a vetőmag, és a palettából - amiben most tárolunk - vi­szont nehéz mintát venni. Ezért volt szükség új mintave­vő műszerre. Az új hídmérleg előnye pedig, hogy megbíz­ható. A kiállított berendezések, műszer mellett levő tájékozta­tón a szerző neve mellett Eper­jesi mérnök és Tibor Badlik társszerző neve is szerepelt.- Az érvényben levő jogi elörások szerint azt tekintik az újítás szerzőjének, akinek az ötlete alapján valami elkészül - magyarázta. - Az ötlet gya­korlati megvalósításához azonban társakra van szük­ség. Vállalatunknál szép számmal vannak olyan dolgo­zók, akikre számítani lehet. Mérnökök, rajzolók, szakmun­kások... A városban vettünk egy régi házat, amit átalakítot­tunk műhellyé, és tizenketted- magammal munka után itt jö­vünk össze. Az ötlet, tervrajz alapján elkészítünk egy proto­típust, és ha beválik, akkor ne­kilátunk a sorozatgyártásnak. Az utóbbi években fellendült vállalatuknál az újítómozga­lom. Kétségtelen, hogy ebben az ő szervező munkájának is sok szerepe van.- A munkafolyamatok kor­szerűsítésében nem lehet megállni - mondotta még akkor sem, ha ebben saját bel­ső tartalékainkra vagyunk utalva. E tartalékok között pedig az egyik legfontosabb a dolgozó emberek kezdeményező, alko­tó ereje. Olyanoké mint Andrej Bodnár, aki társaival összefog­va keres és sok esetben talál is megoldást egy-egy égető problémára. KOVÁCS ELVIRA TÁRSAKRA VAN SZÜKSÉG

Next

/
Thumbnails
Contents