Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1983-09-02 / 35. szám
A szurkoló, elsősorban a futballszurkoló számára mindig a játék- ; vezető a ,,Csúf Fekete Ember“. A fekete mezes ember a szurkold szemében gonosz agresszor, aki csapata és az igazság közé tolakodván a legképtelenebb döntéseket hozza fütyörészéseivel. A bíró mindig is a labdarúgás szerencsétlen fekete embere volt. Manapság a labdarúgók éppen úgy bűnbaknak tekintik, mint a nézők. A játékvezető rabolja el a futballistától a jól megérdemelt prémiumot, a szurkolótól pedig a győzelem - vagy a „még nagyobb győzelem“ - örömét. Róluk jut eszünkbe az elmúlt esztendő állítólag legeredetibb mondása, amikor az egyik néző így kiáltott a futballmérkőzés játékvezetője felé:“ Hé, bíró! Neked már csak az ész hiányzik, hogy ló lehessél...“ Nem, nem kell megijedni. Nem nálunk történt. Valahol Dél-Amerikában. Nálunk korábban szemüveget és sárgarépát ajánlottak nagy szeretettel a szurkolók a bíróknak. Most már a játékvezetők édesanyját is felelősségre vonják egy- egy mérkőzésen... Már elnézést a triviális prológusért. Annyi mindent összehordanak a játékvezetőkről! Hogy ilyenek, meg olyanok, hogy egyesek szeretik a pénzt, hogy tök morális profiljával foglalkozni. Habár az is megérne egy misét.) Szóval a futballbírókat egy kis túlzással a bűnügyi szakértőkhöz lehetne hasonlítani, egy szakemberhez, aki úgyszintén tévedhet megállapításaiban. A jogi irodalomból több példa ismeretes, amikor téves bűnügyi eljárás következtében ártatlan emberek kerülnek börtönbe. A bírósági szakértőnek mindig van ideje ahhoz, hogy átvizsgálja az esetet, és csak azután mondjon véleményt. A játékvezetőknek pillanatok alatt kell dönteniük. Mint minden összehasonlítás, ez is sántít. Abban a vonatkozásban is, hogy a bűnügyi szakértőnek és magának a bírónak ez a szakmája és a törvény teljes védelme alatt állnak. A játékvezetőt hobbija gyakorlása közben nem védi külön törvény, pedig a „Csúf Fekete Ember“ a játékosok testi épségéért is felelős... MŰVELTSÉG ÉS INTELLIGENCIA Sok angol futballszakértő azon a véleményen van, hogy amíg a felsőbb osztályú bajnokságokban nem lesznek profi bírók, addig nem várható javulás a botráijedősek, hogy Napóleonnak képzelik magukat, hogy ők is szeretik megőrizni , .veretlenségüket De milyenek is valójában? Erről szeretnénk szólni - egy kicsit komolyabban, mint a bevezetőben. BŰNÜGYI SZAKÉRTŐ Tudjuk és még a legfanatikusabb szurkoló is tudja: a sportesemények elengedhetetlen közreműködői a játékvezetők, akik nélkül elképzelhetetlen egy-egy labdamérkőzés, atlétikai verseny, úszás, birkózás, ökölvívás, vívás és még sok más jellegű sportvetélkedés. Viszonylag könnyebb helyzetben vannak azok a bírók, akik stopperórával és mérőszalaggal a kezükben mérik a teljesítményeket. Nem így például a labdarúgó-mérkőzések, a jégkorong, a kézilabda, a kosárlabda, a vízilabda játékvezetői. Itt a bíró nemcsak a szabályok végrehajtója, hanem a ráruházott hatalommal a kezében valójában mindennek, ami a pályán történik, irányítója, vezetője. Fel lehetne sorolni egy egész sereg szervezetet, testületet, amelyek nélkül a mérkőzéseket le lehetne bonyolítani, de játékvezetők nélkül nem. Hallottunk már karmester nélkül zenekarról, de például futballmérkőzést csak úgy lehet játszani, ha ott a játékvezető. Ez az önzetlen sportember, aki csekély anyagi és még csekélyebb erkölcsi ellenszolgáltatás nélkül (főleg az alacsonyabb osztályú bajnokságokban), pihenő idejét feláldozva, szitkok özönét vállalva, ott futkározik a 20-30 évvel fiatalabb sportolók között, és őrködik a sportszerűség felett. Wilhelm Busch német humorista így jellemzi a játékvezetőket: „Bíróvá lenni nagyon könnyű, de bírónak lenni sokszor nagyon nehéz...“ Azt állítják, hogy a labdarúgás legfanatikusabb rajongói, akik a pályán nagyon nehéz fizikai munkát végeznek, sokkal nagyobb a felelősségük és kisebb a „gázsijuk“ mint maguknak a futballistáknak. (Sajnos akadnak olyanok is - a legalacsonyabb osztályoktól kezdve az I. ligáig -, akik nem „szívbajosak", mármint olyan értelemben, hogy megmondják: ennyiért és ennyiért hajlandók úgy „őrködni“ a szabályok felett, hogy az pontot, pontokat eredményezzen annak - aki fizet. Ez nyílt titok, de az illetékesek mindig bebizonyítják, hogy semmit sem lehet bebizonyítani. Legfeljebb egy-két mérkőzés vezetésétől eltiltják őket vagy a bajnokság végén alacsonyabb osztályba rangsorolják őket. Ezt csak úgy, mellékesen, zárójelben jegyeztük meg, nem célunk a játékvezenyok, sportszerűtlenségek terén. Ahogy a szocializmussal összeegyeztethetetlen az angol labdarúgás profi rendszere, ugyanúgy elképzelhetetlen, hogy hivatásos játékvezetők működjenek nálunk az I. ligában és a nemzeti ligában. A bírók helyzetén azonban lehetne javítani: magasabb juttatások (legális úton!), szabad nap a mérkőzések előtt stb __ Ho gyan lehetne ezt elérni? Honnan lehetne erre pénzt szerezni? Hát mondjuk a klubok pénztárából. Ugyanis a klubok évente nem kevés pénzt adnak ki a szándékosan harcképtelenné tett futballisták gyógykezelésére. Ha a játékvezetőknek magasabb „honoráriumot“ adnának) a hivatalos anyagi juttatásokra gondolunk) és rendszeres időközökben szabad napot biztosítanának számukra, hogy speciálisan edzhessenek, akkor bizonyára jobban ügyelnének a szabályokra, igyekeznének azt minél jobban elsajátítani és a gyakorlatban százszázalékosan betartani. Mert előbb vagy utóbb tudatosítanunk kell: jól képzett, müveit, intelligens és morálisan feddhetetlen játékvezetők nélkül bizonyos értelemben meghal, elkor- csul a sport, a labdarúgás. Egyszóval nem mindegy a sportnak, a labdarúgásnak és a nézőknek, hogy milyen bírók futkároznak a futballpályán. A HAJTÓVADÁSZAT ELLEN Nézi az ember hétről hétre a csehszlovák játékvezetőket, és egy tipikus példára figyel fel, amely hosszú évek óta jellemzője a mérkőzéseknek. A bírók nem büntetik kellőképpen a durva, veszélyes, kíméletlen játékot! Csak regisztrálják az eseteket. Sokszor szinte hajtóvadászat folyik a technikás, gyors, gólerős játékosok ellen (de kevés van belőlük a bajnokságokban!), akiket az ellenfél nem tud sportszerű eszközökkel feltartóztatni, ezért beletapos, fellöki, elkaszálja, ötször, tízszer, százszor. A játékvezető ilyenkor mindig(?) sípol és ítélkezik. De ez kevés. Hol marad a sárga, a piros lap?! Mondanunk sem kell, hogy a szándékos durvaságokkal szembeni elnéző játékvezetői felfogás mennyire árt a kezdeményező, a támadást szorgalmazó csapatoknak és játékosegyéniségeknek. Arról nem is beszélve, hogy mindez kimondottan a destruktívan futballozó csapatoknak, a faragatlan hátvédeknek kedvez. A játékvezetők, persze védekeznek a szemrehányások ellen. A szabálytalanságokat nem mi követjük el, ezeket a játékosok“ gyártják“, s a 90 perc alatt nem nevelhetjük meg őket. Erre ott vannak az edzők, a vezetők. Nekik kellene lovagiasságra tanítani a labdarúgókat. És a futballistáknak is kíméleteseknek kellene lenniük egymással szemben. Okos érvelés. Az első pillanatra. Természetesen a labdarúgókat az edzők, a vezetők nevelik, a bíróktól senki sem kívánhatja, hogy a 90 perc folyamán „tanítómeséket“ mondjanak a futballistáknak. Nem. A játékvezetők nevelő hatásának a kérlelhetetlen ítéletekben kell megnyilvánulni. Talán azt gondolják a bírók, hogy a piros lapnak nincs nevelő hatása? Állítsanak csak ki mondjuk két játékost, a többi úgy fog őrködni a szabályok felett, hogy sportszerüségi díjra is fel lehetne őket terjeszteni. LESÖPRIK A BÁBUKAT Mennyi gondot okoz játékvezetőinknek a 16-oson belüli elvarázsolt terület! Az itt elkövetett szabálytalanságokat minden bíró a saját szája íze szerint ítéli meg, természetesen sokszor figyelmen kívül hagyva a „paragrafusokat“. Ez már több éve, évtizedet?) vajúdó probléma. Igaz, nemcsak nálunk. Hiába figyelmezteti a Játékvezetői Testület a bírókat, hogy a szabályok az egész pályára vonatkoznak, tehát a büntetőterületen belülre is. Hiába. A kutya ugat, a karaván halad tovább... Nálunk általános a vélemény: ha a játékvezető nem teljesen kirívó durvaságért, csak „egyszerű" szabálytalanságért merészel 11-est ítélni, akkor ezt szigorúank nevezik. Még az újságírók is! És az ellenfél „megsértődik". Pedig hát a bíró semmi mást nem tett, csak a szabályok értelmében cselekedett. Hogy mi történne, ha a bírók a 16-oson belül is a szabályok értelmében ítélnék meg a durvaságokat, a szabálytalanságokat? Talán kétszer annyi lenne a 11 -es mint mostanában, de ezáltal nem lenne szegényebb a labdarúgás. A nézők igazságérzetén sem esne csorba, több izgalmas jelenet lenne a mérkőzésen, és ami Ez szabálytalanság volt?! (Archívumi felv.) a legfontosabb: a futballozni, gólt rúgni akaró csatáregyéniségek, akiknek kedvéért ezrek járnak a mérkőzésekre, biztonságban érezhetnék magukat az ellenfél 16-osának környékén. Mert manapság mindig „aknamezőre" futnak a másik kapu előterében, főleg, ha a vendégcsapat tagjai. Amikor „Törő“ (Törőcsik András) még „táncolt“, azt mondta az egyik újságírónak: „A menetrendszerűen megkapott kíméletlen és szándékos rúgások után legtöbbször úgy érzem magam, mint a sakkozó, akinek az utolsó, mattot jelentő lépése előtt valaki lesöpri bábuit a tábláról...“ Hát bizony így állnak valahpgy a dolgok a gólerős csatárok körül. Ez van. Ezt kell szeretni, játékvezető sporttársak? OSTOBA EMBER Sok játékvezető nem- tud tekintélyt kivívni magának a zöld gyepen. Napóleoni mozdulatokkal gesztikulál (ami sok esetben a bohóckodás határát súrolja), de hagyja, hogy a játékosok ráncigálják, tiltakozzanak. A szabadrúgásoknál pedig vagy leáll „birkózni“ a sorfallal, vagy hagyja, hogy az öt-hat méterre álljon fel a labdától. A játékosok állandó tiltakozása, reklamálása forrpontra emelheti a hangulatot a lelátón, s a bíró bárminemű döntését gúnyos fintorokkal, megjegyzésekkel, taglejtéssel fogadó futballisták kiszolgáltatják őt a közönségnek, miközben mintha azt mondanák: íme, ismét egy ostoba emberrel van dolgunk.. . Ami a lelátón történik, a játéktérről indul el. A néző, aki minden idegszálával, feszült tekintettel követi a játékot, örül vagy bánkódik a pályán történtek miatt, könnyen kibillen lelki egyensúlyából, ha a zöld gyepen nincs minden rendben. Rendet pedig a játékvezetőnek kell teremtenie! Különben elszabadul a pokol. H. Riedel, a FIFA Játékvezetői Bizottságának elnöke mondta: „Az ún. ösztönbíróknak, akik többé-kevésbé érzésből j ítélnek, de hogyha bármilyen csekély egyéni kezdeményezésre lenne szükség, azonnal csődöt mondanak, egyszer s mindenkorra el kell tűnniük a pályákról...“ NEM FOGLALKOZÁS Hát így állnak a dolgok kedvenc sportunk játékvezetése körül. És még mi mindenről nem beszéltünk! A bíráskodás nem foglalkozás, hanem hivatás. A játék- vezetésre elhivatottság nélkül kár is vállalkozni. Még a legjobb szabályismerö- nek is. Aki sípot vesz a szájába és tiszta szándékú, nem szabadna szem elől tévesztenie: azért kell kirekeszteni a labdarúgásból a durvaságot, az alattomosságot, a közönségességet és más jellegű, az etikával ellentétes sportszerűtlenségeket (megvesztegetés), hogy a sport igazi lényege, a játék, a labdarúgás valóban sportszerű tartalma minél jobban kifejezésre juthasson. Mert az életben, a szerelemben nincs igazság. De a sportban? Kellene, hogy legyen TOMI VINCE & lí J SZÚ VASÁRNAPI KIADÁS Index 48 097 Kiadja Szlovákia Kommunista Pártja Központi Br.ottsága. főszerkesztő: Rabay Zoltán, helyettes főszerkesztő Szarka István és Csetó János, szerkesztőség: 815 81 Bratislava Gorkého 10. telefon 309. 331-252, 332-301. szerkesztőségi titkárság: 550-18. gazdasági ügyek: 506-39 Táviró: 092308 Adm.msztráció: Pravda Kiadóvállalat, 815 80 Bratislava. Volgogradská 8 Fényszedéssel készül a Pravda az SZLKP Nyomdaipari Vállalata 02-es üzemében. 815 80 Bratislava. Martanovicova 21. Hirdetési iroda magánszemélyeknek: 815 80 Bratislava. Jiráskova 5. telefon 337-823. 337-825. Hirdetési iroda a közéleteknek: 815 80 Bratislava, Vajanského nábrezie 15 II. emelet, telefon: 551-83. 544-51 Előfizetési díj havonta - a vasárnapi kiadással együtt - Kcs 14.70. A vasárnapi kiadás előfizetési dija negyedévenként Kcs 13.-. Terjeszti a Postai Hirlapszolgálat. előfizetéseket elfogad minden posta és kézbesítő. Külföldi megrendelések. PNS. Ústredná expedicia a dovoz toce. 813 81 Bratislava. Gottwaldovo námestie 6 I Emberek, ne lőjetek! Kilenc ! méterre állunk ! a labdától... mmm fti|;||j | Mil'll