Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1983-09-02 / 35. szám
szú 3 i. IX. 2. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom végérvényesen felszámolta Oroszországban a tőkés és a nagybirtokos rendszert, következményeivel az első szakadást idézte elő az imperializmus világrendszerében. Ezzel párhuzamosan a szociáldemokrata II. Internacionálé katasztrofális vereségét jelentette. A háború alatt az Internacio- nálé politikai és ideológiai kudarca Marxés Engels internacionalista eszméinek elárulásával tetőzött, ugyanis míg a háborúskodó két imperialista blokk munkásai a vérüket ontották a frontokon, lehetővé tette, hogy pártjai támogassák háborúskodó burzsoáziájukat. Az első világháború áldozatainak száma elérte a húszmilliót! Az opportunisták által vezetett szociáldemokrata II. Internacionálé az árulásért feloszlásával fizetett. A legön- tudatosabb munkások, a véres imperialista háborúból és a győzelmes Októberi Forradalomból tanulva, tömegesen léptek ki soraiból, a forradalmi kiutat keresték azoknak az eszméknek a felújításával, amelyekkel az oroszországi forradalom győzött. Az Októberi Forradalom a gyakorlatban valósította meg Marx és Engels eszméit és ezzel példát mutatott az egész nemzetközi munkásmozgalomnak. Lenin kezdeményezésére ebben a helyzetben megalapították a III., Kommunista Internacionálét, amelynek első kongresszusa 1919. március 2-6-án volt Moszkvában. A munkásosztály forradalmi élcsapata világkongresszusának összehívása történelmi jelentőségű tett volt. Azáltal, hogy Lenin harmadiknak nevezte az új Internacionálét, Marx két Internacionáléjának tevékenységét folytatta. Az Októberi Forradalomban Lenin érdeméből győzött Marx és Engels tanítása a tőkés rendszer forradalmi megdöntéséről és a proletariátus diktatúrájáról. Ezért korunkban joggal nevezzük Marx és Engels eszméit a marxizmus-leniniz- mus eszméinek, az elméletben és a gyakorlatban is elválaszthatatlan egységet alkotnak. így volt ez a munkás- osztálynak a kapitalizmus legyőzéséért folytatott harca idején és így van ez a szocialista építés időszakában is. Lenin III. Kommunista Internacionáléja az Októberi Forradalom után Európában és világszerte keletkező kommunista pártok politikai és irányító központja lett. A gyakorlatban a Kommunista Internacionálé eszmeileg és szervezetileg szilárd, egységes volt, az egyes kommunista pártok szekciókat alkottak, így volt ez a CSKP esetében is, amikor 1921. májusában alakuló kongresszusán elfogadta a Kommunista Internacionáléhoz való csatlakozás 21 feltételét. A III. Kommunista Internacionálé és irányító központjának (a végrehajtó bizottságnak) a megalakítása rendkívül bölcs lépés volt, mivel a hagyományos szociáldemokrata pártok baloldali szárnyaiból keletkezett kommunista pártok többsége egyelőre még nem sajátította el a forradalmi bolsevik ideológiát és gyakorlatot. A forradalmi lelkesedés önmagában nem volt elegendő azoknak a nagy feladatoknak a megoldásához, amelyek a kommunista pártok előtt álltak. Ezt a fogyatékosságot csakis a központilag irányított vezetés küszöbölhette ki, amely sokéves tapasztalatokra támaszkodhatott. Akkoriban egyedül az orosz bolsevikok pártjának voltak ilyen tapasztalatai, hiszen ez a párt három forradalmat élt át, s Lenin irányította. A III. Kommunista Internacionálé megalakításával és végrehajtó bizottságának kinevezésével kialakult az egész kommunista világmozgalom központja. A Kommunista Internacionálé, mint irányító központ felbecsülhetetlen segítséget nyújtott a fiatal kommunista pártoknak, segített a szociáldemokrata, a jobboldali, vagy szélső balos csökevények kiküszöbölésében. Ez képezte az alapot a nemzetközi forradalmi munkásmozgalom eszmei és szervezeti egyesítéséhez, a marxizmus-leninizmus elvei alapján. Az ideológiai és szervezeti egység kialakításában óriási segítséget nyújtott a Kommunista Internacionálé nekünk is. Ezt számos példa is bizonyítja. A Kommunista Interna- cionálé végrehajtó bizottsága segítsége nélkülözhetetlen volt pártunk súlyos válságának leküzdésében, a helyes kivezető út megtalálásában. 1928 volt. Jól emlékszem, milyen súlyos válság alakult ki pártunkban. A párt élére egy balos csoport került, amelyet a későbbi árulók - Jílek és Bolen vezettek. Ez a válság nagyon fontos szerepet játszott abban, hogy a CSKP valóban a bolsevizálás útjára lépjen, valóban lenini forradalmi munkáspárttá alakuljon. Jílek csoportja baloldali csoportként lépett fel, formálisan támogatta a Kommunista Internacionálé határozatait, a valóságban azonban a szó szoros értelmében szabotálta az orosz bolsevikek példájának követését. Ez több irányban mutatkozott meg: a kapitalizmus akkori konjunktúrájának túlbecsülésében, amelyet a szociáldemokrata vezetők hamisan a szilárdság és állandóság bizonyitaként magyaráztak. Továbbá abban, hogy a párt és a Vörös Szakszervezetek politikáját a reformista vezetők politikájához módosították. Ezek a vezetők szavakkal és tettekkel a burzsoáziával való megbékélést hirdették, még abban a helyzetben is, amikor sztrájkok és tüntetések robbantak ki a fokozódó osztályelnyomás ellen. A Jílek és Bolen-féle pártvezetőség engedményeket tett a párton belüli jobboldali és ingatag elemeknek és ezzel meghiúsították, hogy a CSKP és a szakszervezetek önállóan és kezdeményezően a munkásharcok élére álljanak. Fékezték a párt átépítését - aminek célja az üzemi szervezetek kialakítása volt (vagyis azt a törekvést, hogy közelebb kerüljenek a munkásosztályhoz és problémáihoz), háttérbe szorították a falusi és városi tömegek körében kifejtett munkát. Jílek és Bolen vezetése alatt a párt bolsevizálásának folyamata nem haladt, sőt háttérbe szorult. Lebecsülték a nem kommunisták, főleg a fiatal munkások körében kifejtett ideológiai és szervező munkát. Egész szervezetek, de egyének is jogosan bírálták ezt a politikát, de a bírálatot figyelmen kívül hagyták. A pártvezetöség nem értette meg vagy egyszerűen nem akarta megérteni a kommunista párt történelmi szerepét és céljait - azt a célt, hogy megdöntsék az igazságtalan kizsákmányoló és elnyomó kapitalista rendet és helyette proletár diktatúrát teremtsenek. A párt- vezetőség a harc és a reformizmus leleplezése helyett arra törekedett, hogy a reformista pártokat valamiképpen a bur- zsoá rendszerrel szemben álló ellenzék szerepében tüntesse fel. Inkább a szociáldemokraták „baloldali szárnyaként“ léptek fel, pedig a szociáldemokratákat ezer szál fűzte a tőkés rendszerhez, Marx és Engels eszméit már régen elvetették. Nyilvánvaló volt, hogy ez a politika nem vezethet eredményhez. így látta azt a CSKP Központi Bizottságának baloldali, marxista-leninista ellenzéke, amely Klement Gottwald elvtárs körül csoportosult. De így érezte ezt a párttagok döntő többsége, akik hűek maradtak az Októberi Forradalom gondolataihoz, a Kommunista Inter- nacionáléhoz. Klement Gottwald 1927. februárjában azt írta, hogy a reformista pártok ún. ellenzékének értelme a proletariátus balra hajlásának megakadályozása. A CSKP meghiúsíthatja ezeket a kísérleteket és csakis akkor alakíthatja ki az osztályharc alapján az egységfrontot, ha a munkásság mindennapi gondjaiból indul ki, mozgósítja a tömegeket a dolgozók követelményeiért folytatott harcra és egyúttal könyörtelenül fellép mindenfajta reformista illúzió ellen. Ezzel kapcsolatban Klement Gottwald élesen bírálta a CSKP egyes vezetőinek opportunista nézeteit, „amelyek kiemelik a kommunista párt és a reformista pártok közti ellentétek áthidalásának szükségszerűségét, elkendőzik az egységfront forradalmi és reformista értelmezése közti mély ellentmondást, és ezzel a reformista vezetők malmára hajtják a vizet.“ A Jílek és Bolen féle opportunista pártvezetöség politikája következtében a CSKP fokozatosan elvesztette a tömegek bizalmát. Sok munkás ebben a helyzetben nem látott különbséget a reformista és a forradalmi politika között és a párt egyre jobban elszigetelődött a tömegektől. Közeledett a nyílt válság. Ez a válság 1928. júliusában robbant ki, amikor Prágában meg akarták rendezni a második spartakiádot. A Svehla által vezetett reakciós kormány megérezte a kommunista mozgalom gyengeségét és egységének hiányát. A spartakiádot betiltotta. A Jílek és Bolen-féle pártvezetőség először erőfitogtató nyilatkozatokkal válaszolt a provokációra, hangoztatva, hogy a spartakiádot a kormány tilalma ellenére megrendezik. Ezt a döntést azonban hamarosan visszavonta és úgy határozott, hogy a spartakiád helyett július 6-án Vörös Napot rendeznek Prágában, tiltakozásul a burzsoá kormány lépése miatt. A kormány ezt a rendezvényt is betiltotta. A Jilek-vezető- ség végül úgy határozott, hogy a Vörös Napot mégis megrendezik. Ez helytelen döntés volt, mivel a párt akkoriban súlyos válságban volt, elszigetelődött a munkástömegektől és ezzel akcióképessége is legyengült. Július 6-a előtt a pártvezetőség összehívta a központi bizottság ülését, amelyen mint a jihlavai kerület küldöttje én is részt vettem. Ez az ülés a tanácstalanságot tükrözte és semmiképpen sem járult hozzá a párt aktivjzálásához. Egyedül Klement Gottwald tett kísérletet erre. Ót nevezték ki annak a bizottságnak az elnökévé, amelyet megbíztak a rendezvényre vonatkozó felhívás kidolgozásával. Ez a bizottság azonban egyáltalán nem jött össze Jilek híveinek szabotálása miatt. Ezért Klement Gottwald egyedül írta meg a felhívást. Megkísérelte megindokolni, hogy a Vörös Nap nemcsak a kommunisták, hanem az egész munkásosztály harci akciója a burzsoá kormány elnyomó politikája ellen. Akkor azonban már késő volt, a pártvezetőség opportunista politikája elérte célját, a dolgozók tömegei a spartakiád betiltását csak a kommunisták ügyének tekintették és a Vörös Napon nem vettek részt. így a Vörös Nap természetesen a párt teljes kudarcával ért véget, a kormányreakció győzedelmeskedett. A Jílek és Bolen-féle vezetőséget teljes mértékben lejáratták. A tanulság a jövőre nézve is érvényes volt: a marxista-leninista eszméken alapuló forradalmi párt tartósan nem manipulálható. Most azonban nemcsak az áruló pártfunckionáriusok sorsáról volt szó, hanem magáról a válságba került pártról is. Meg kellett találni a kivezető utat, újból kapcsolatot kellett teremteni a munkástömegekkel ahhoz, hogy a párt teljesíthesse feladatát. Ebben a sorsdöntő pillanatban nyújtott segítséget a Kommunista Internacionálé. 1928 júliusában Moszkvában összeült a Kommunista Interancionálé VI. kongresz- szusa, amelynek rendkívül fontos szerepe volt a kommunista világmozgalom történetében. Segítséget nyújtott pártunknak a jobboldal által előidézett válság leküzdésében. A kongresszus mindenekelőtt elemezte a nemzetközi helyzetet, megállapítva, hogy a kapitalizmus átmeneti konjunktúrája tetőzött és rövidesen bekövetkezik a válság, amely fokozatosan el fog mélyülni. A kapitalizmus állandó fejlődéséről szóló mesének vége lett. Az a feladat hárult a kommunista pártokra, hogy a kizsákmányolt és elnyomott tömegek élére álljon, fokozza a harcot, törekedjen a többség megynerésére, mivel enélkül nem lehet győzni. A kongresszus jóváhagyta a Kommunista Internacionálé programját, amely meghatározta a kommunista pártok stratégiáját és taktikáját a következő időszakra. A Kommunista Internacionálé VI. kongresszusának napirendjén szerepelt a csehszlovák kérdés is. Külön bizottságot neveztek ki, amelynek tagjai elsősorban csehszlovák küldöttek voltak (a Jílek féle opportunista többség és a Gottwald által vezetett baloldal képviselői is), valamint más kommunista pártok számos tagja. A bizottság elnöke Szergej Ivanovics Guszev, tapasztalt orosz bolsevik és forradalmár volt. Jílekék a Vörös Nap kudarcát a tömegek és a párttagok passzivitásával magyarázták, de Klement Gottwald, mint a CSKP bolsevik szárnyának szóvivője megcáfolta érvelésüket. Bebizonyította, hogy a Vörös Nap veresége a Jílek-vezetés opportunista politikájának következménye. Azt mondotta, hogy a párt csak úgy küzdheti le a válságot, ha ismét felújítja kapcsolatát a tömegekkel és az elnyomó s kizsákmányoló politika ellen folytatott harc élére áll. Azt követelte, hogy a pártvezetőséget erősítsék meg új fiatal káderekkel, akik eredményesen be tudnák fejezni a párt bolsevizálását. Hangsúlyozta, hogy a tömegek nem a szavak, hanem a tettek szerint mondanak majd véleményt a pártról. A Kommunista Internacionálé kongresszusán a csehszlovák kérdésről folytatott vita a Jílek-féle vezetés vereségével és a baloldali ellenzék győzelmével ért véget. A tanácskozáson jóváhagyták a Kommunista Internacio- nálé végrehajtó bizottságának a CSKP tagságához intézett nyílt levelét, amely útmutatást adott a pártvezetőség megtisztításához, harci aktivitásának felújításához, a tömegekkel való kapcsolata elmélyítéséhez. Az egész CSKP számára fontos tökét jelentettek ezek a szavak: „Az opportunista aktivitástól a bolsevik aktivitáshoz - ezt a fordulatot kell a pártnak a következő hónapokban elérnie. “ Ezzel a mondattal fejeződött be a CSKP tagságához intézett nyílt levél. Miután a CSKP küldöttsége hazatért, összeült a Központi Bizottság. A Gottwald vezette baloldali irányzat kiharcolta a Kommunista Internacionálé VI. kongresszusa határozatának, elsősorban a nyílt levélnek az elfogadását. Az opportunista jobboldal újabb vereséget szenvedett és Jílek arra kényszerült, hogy lemondjon a vezető titkár funkciójáról. A titkárság tagjai Klement Gottwald és hívei lettek. Nyilvános vitát indítottak a pártsajtóban a párt politikájáról és határozatot hoztak a járási és kerületi pártkonferenciák, valamint az V. pártkongresszus összehívásáról. Ezen a kongresszuson került a párt élére Klement Gottwald. Az V. pártkongresszus végleg pontot tett a párt irányvonalának opportunista elferdítése után. Új vezetőség került a párt élére Klement Gottwald irányításával. Ezzel megkezdődött a csaknem negyedévszázados ún. gottwaldi korszak, amely során a párt aktivizálódott, felújította szövetségét a tömegekkel, éles osztályharcot folytatott a burzsoázia ellen és a fasiszta megszállás idejében a nemzet vezető ereje lett. Történelmi küzdelme a népi demokratikus állam létesítésével és a munkásosztály Februári Győzelmével tetőzött. Ezzel megkezdődött az ország szocialista átépítése. Mi, akik Gottwald oldalán átéltük ezt az időszakot, sohasem felejtjük el, hogy miből indultunk el és mire támaszkodhatunk az évtizedek során: a Kommunista Inter- nacionáléban való tagságra és Csehszlovákia fennállásának egész ideje alatt a Szovjetunió testvéri segítségére. VILÉM NOVY A KOMINTERN SZEREPE A CSKP ÉLETÉBEN
