Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)

1983-09-02 / 35. szám

E lavult termékszerkezet, alapanyag- hiány, termelési, szállítási és érté­kesítési nehézségek, s ki tudja még, hányféle változatban jelentkeztek az el­múlt időszakban bútoriparunk gondjai. Nem volt, és - sajnos - nincs ez másként a füleki (Firakovo) Béke Bútorgyárban sem ahol, mint köztudott, konyhabútoro­kat és beépített konyhai szekrénysorokat gyártanak. Pataki Ottó mérnök, üzemigazgató, aki mindössze egy éve került a nagy múltú gyár élére, bizony nincs irigylésre méltó helyzetben. Amikor erre a beszél­getésre kértem, egy kissé szabadkozott: - Az az igazság, hogy nem sok a di- csekednivalónk, a negatívumok feltárása, a hiányosságok szellőztetése meg ki tud­ja javít-e a gondokon?^A kételyek és remények pillanatnyi belső tusájából vé­gül is az utóbbi került ki győztesen, mert vállalta a beszélgetést, s talán az alábbi­akból is kitűnik, a kényes kérdések kerül­getése nélkül.- Legelőször is arra lennénk kíváncsi­ak, javult-e valamit a helyzet az elmúlt félév alatt a Topoléany-i Béke Bútoripari Vállalat füleki üzemében, ahol korábban a napi termelési érték csaknem elérte az egymillió koronát?- Éppen nyilvános pártgyülésre ké­szülünk, előttem van első félévi termelé­sünk, gazdálkodásunk minden fontos mutatószáma, így egészen friss és pon­tos adatokkal szolgálhatok. Az első félév árutermelési tervét néhány tized száza­lék híján sikerült teljesíteni, de az az igazság, hogy az évi össztermelésnek ez mindössze 48,7 százaléka. Az elkövetke­ző hónapokban tehát nagyon komoly erőpróba vár ránk, különösen ha figye­lembe vesszük, hogy néhány meghatáro­zó termékfajtánk, így a nagyon keresett univerzális konyhaberendezés (össze­rakható, variálható elemekből) gyártási tervének csak 64 százalékra tudtunk ele­get tenni. A fő gondot ennél a bútortípus­nál a mosogatórész rozsdamentes fém­anyagának biztosítása okozza, mely im­portcikk, s a szállítások rendszertelenek és hiányosak. Az említett iportanyag ha­zaival való pótlására természetesen mi is gondoltunk, s a helyi Kovosmalt partner­vállalattal együttműködve próbálkoztunk a zománcozott mosogatókagyló gyártá­sával, a vásárlók körében azonban né­hány jó alaptulajdonsága ellenére nem találkozott megértéssel. A háziasszonyok elsősorban azt kifogásolták, hogy tisztítá­sa megkülönböztetett figyelmet igényel, s a koccanásoknál, súrlódásoknál foko­zottabb mértékben áll fenn a sérülésnek, a zománc lepattanásának veszélye. Másik fontos termékünket, az állami lakásokban épített szekrények gyártásá­nak félévi tervteljesítése szintén csupán 79,1 százalékra sikerült. Különösen a második negyedévben volt nagy a le­maradás, amikor közel 8000 darab bútor nem készült el rámafrízek, létrafrízek és takarólecek hiánya miatt. Partnereink eb­ben az időszakban több mint 500 köbmé­ter fűrészelt áruval szállítottak keveseb­bet a tervezettnél, s bár pótlólagos meg­oldásokkal - műanyaglecek alkalmazá­sával - ez esetben is próbálkoztunk, az eredmények nem igazolták előzetes vá­rakozásokat, különböző minőségi prob­lémák merültek fel. A jelenlegi időszak­ban ugyan némileg javult az alapanyag­ellátás, sajnos azonban más alapanya­gok rovására, mert napjainkban jóval ke­vesebb asztalcargot és összekötőlecet kapunk a szükségesnél. Nem teljesítettük az első félévben a konyhaasztalok gyár­tását, ami egyébként fontos exportcik­künk, mert hiányoztak a forgácslemezek, fedölemezek, és egyéb fontos bútorele­mek. Mindettől függetlenül az első félévi értékesítési tervet 96,5 százalékra telje­sítettük, amit csak úgy érhettünk el, hogy egy sor termékből jóval többet gyártot­tunk a tervezettnél. Ezután a tervezésre, értékesítésre és a termékfelújításra terelődött a szó. Ezekkel vajon minden rendjén van-e?- Ami a tervezést illeti, minden bizony­nyal nincs - folytatta az igazgató -, hiszen már évek óta nem megfelelő az összhang az alapanyaggyártás, vagy ahogyan mi nevezzük, az elsődleges ter­melés és a késztermékgyártás között. Ennek megoldása azonban nem a mi hatáskörünkbe tartozik, s az ilyen termé­szetű gondok mondhatni általánosak az egész iparágon belül. Az értékesítés (ér­tékesíthetőség) már más kérdés, s e té­ren jóval többet tehetünk mi, gyártók a jelenleginél, de azért nem mindent. Hogy csak egy pédával éljek a sok közül: hiába gyártjuk mondjuk az univerzális konyhabútor-elemek többségét kifogás­talan minőségben és elegendő mennyi­ségben, ha például a mosogatórészből nem tudjuk kielégíteni az igényeket. Nyil­vánvaló, hogy a vevő a többi darabot sem fogja megvásárolni. Hasonló apróságok - így kosarak, tartók, fogasok, állványok és egy sor más is hiányzik a mi bútora­inkból, ami ékesítené egyébként jó minő­ségű termékeinket, s amit a vásárlók hiába keresnek. Egy másik kerékkötője a jobb értékesítésnek, hogy nincs meg­felelő összhang a bútorgyárak és a kony­hafelszerelési cikkeket gyártó vállalatok (hűtők, tűzhelyek stb gyártói) között, ho­lott ez a fejlett országokban már nem gond. Sőt, arra is van példa, hogy egyes nagy értékesítő vállalatok komplex kony­ha eladására is vállalkoznak. Ez irányú próbálkozásaink (legalább a méreteket illetően) eddig nem sok eredménnyel jár­tak, pedig ez az egyedüli járható út. Az értékesítés különkategóriáját gyáron be­lül az export feladatok teljesítése jelenti. E téren - hála a szovjet megrendelések­nek - már jobbak az eredményeink, s fél­éves feladatainkat 112,8 százalékra tel­jesítettük. A Darina bútortípus még soká­ig fő kiviteli cikkünk maradhat, s a tőkés piacon is megvetettük lábunkat (Anglia, NSZK) jó minőségű konyhaasztalainkkal és egyéb kiegészítő bútordarabjainkkal. A hazai piacon legkeresettebb termékeink közé tartoznak a Kamila, Rosina és a Multiform bútorfajták a már említett UKN együttesen kívül. Gyártunk konyhai lócákat, székeket és egyéb kiegészítő bútordarabokat is. Ami a termékfelújítást illeti, erről úgy­szintén minden esetben a vállalati igaz­gatóság dönt. Jövőre a FINA nevű kor­szerű termékkel szeretnénk megjelenni a piacon. A prototípusok már elkészül­nek, s most a különböző kiállításokon, bemutatókon és vásárokon mérik fel a kereskedelem és a fogyasztók igényeit. Nagyon szeretnénk, ha legújabb termé­künket az első minőségi kategóriába so­rolnák, ezért a gyártás minőségére külö­nös gondot fordítunk. Az igazgatói tájékoztató után Kovács Pál elvtársnak, az üzemi pártszervezet elnökének kíséretében gyári sétára indu­lunk. Az idén termelésének második fél­évszázadát kezdő üzem jogelődje a SFINX részvénytársaság volt - ismertet bennünket a gyár történetével vendéglá­tónk. - Az új gyár építése 1966-ban kezdődött, s 1970-ben indult meg a ter­melés. A korszerű műhelycsarnokokban most kilencszázan dolgoznak, sajnos egyáltalán nem korszerű gépeken. A be­rendezés kicserélése most már elodáz­hatatlan, csak azt nem döntötte még el a vállalat vezetősége, hogy egyszerre vagy fokozatosan történik-e ez majd. A különböző munkahelyeken meglepően sok nőt és fiatalt látunk. - Hát igen, az idősebb szakmunkások egy része nyug­díjba ment, mások a legválságosabb időkben távoztak a jobb kereseti lehető­ségek reményében. Ekkor kényszerhely­zetbe került a gyár vezetése, s elhatározta a radikális fiatalítást. A Kovosmalt üze­mével együttműködve létrehozta a faipari szakmunkásképzést, s egyszeriben meg­oldódott az utánpótlás kérdése. Az idén is több mint 20 fiatal lépett munkába, s a jelek szerint így lesz ez ezután minden évben. Persze a munka nem könnyű nálunk, s amint tapasztalja eléggé zajosak, poro­sak a munkahelyek. Fülvédö használatát is előírja a szabály, ami tapasztalataink szerint kellemetlen, idegessé teszi az embereket, ezért legtöbben csak védő- vattát használnak.- S a pártmunka terén mit tekintenek legfontosabb feladatuknak?- Mindent, ami összefügg az üzem életével, feladatainak teljesítésével, az itt dolgozó emberek boldogulásával. A ter­melés szintjén a jelen időben legfonto­sabb feladatunknak a minőség javítását határoztuk meg. S ez ma üzemen belül már nem csupán a 112 párttag ügye, hanem az egész kollektíváé. Egyre töb­ben ismerik fel, hogy dolgozni csak pon­tosan, szépen érdemes. Nem is titkoljuk, hogy a jövőben az univerzális bútortípus­sal vissza szeretnénk kerülni az első minőségi osztályba, hiszen az évi terme­lési érték meghaladja a 14 millió koronát. Nem lehet tehát közömbös számunkra, hogy egy millió koronával több vagy ke­vesebb bevételhez jut-e üzemünk. Ha­sonló elképzeléseink vannak más inno- vált és teljesen új termék gyártásával is. Mert az ugyan igaz, hogy több objektív körülmény is nehezíti munkánkat, de azt önkritikusan el kell ismerni, hogy sokszor mi sem tettünk meg mindent a javulás érdékében. S éppen itt látjuk a pártmun­ka meglévő tartalékait. A jövőben azt szeretnénk elérni, hogy rajtunk, bútor­gyári dolgozókon ne múljon a siker. HACSI ATTILA NEM (CSAK) RAJTUK MÚLIK Vas Júlia a szekrénypánt-készítö félautomata gépet kezeli Kovács Pál, az üzemi pártalapszerve- zet elnöke Pataki Ottó mérnök, a gyár igazgatója Nagy Erzsébet, a gyár ifjú munkásnője Sipka Margit a mosogatókagyló szegélyeit ragasztja (A szerző felvételei)

Next

/
Thumbnails
Contents