Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1983-09-02 / 35. szám
E lavult termékszerkezet, alapanyag- hiány, termelési, szállítási és értékesítési nehézségek, s ki tudja még, hányféle változatban jelentkeztek az elmúlt időszakban bútoriparunk gondjai. Nem volt, és - sajnos - nincs ez másként a füleki (Firakovo) Béke Bútorgyárban sem ahol, mint köztudott, konyhabútorokat és beépített konyhai szekrénysorokat gyártanak. Pataki Ottó mérnök, üzemigazgató, aki mindössze egy éve került a nagy múltú gyár élére, bizony nincs irigylésre méltó helyzetben. Amikor erre a beszélgetésre kértem, egy kissé szabadkozott: - Az az igazság, hogy nem sok a di- csekednivalónk, a negatívumok feltárása, a hiányosságok szellőztetése meg ki tudja javít-e a gondokon?^A kételyek és remények pillanatnyi belső tusájából végül is az utóbbi került ki győztesen, mert vállalta a beszélgetést, s talán az alábbiakból is kitűnik, a kényes kérdések kerülgetése nélkül.- Legelőször is arra lennénk kíváncsiak, javult-e valamit a helyzet az elmúlt félév alatt a Topoléany-i Béke Bútoripari Vállalat füleki üzemében, ahol korábban a napi termelési érték csaknem elérte az egymillió koronát?- Éppen nyilvános pártgyülésre készülünk, előttem van első félévi termelésünk, gazdálkodásunk minden fontos mutatószáma, így egészen friss és pontos adatokkal szolgálhatok. Az első félév árutermelési tervét néhány tized százalék híján sikerült teljesíteni, de az az igazság, hogy az évi össztermelésnek ez mindössze 48,7 százaléka. Az elkövetkező hónapokban tehát nagyon komoly erőpróba vár ránk, különösen ha figyelembe vesszük, hogy néhány meghatározó termékfajtánk, így a nagyon keresett univerzális konyhaberendezés (összerakható, variálható elemekből) gyártási tervének csak 64 százalékra tudtunk eleget tenni. A fő gondot ennél a bútortípusnál a mosogatórész rozsdamentes fémanyagának biztosítása okozza, mely importcikk, s a szállítások rendszertelenek és hiányosak. Az említett iportanyag hazaival való pótlására természetesen mi is gondoltunk, s a helyi Kovosmalt partnervállalattal együttműködve próbálkoztunk a zománcozott mosogatókagyló gyártásával, a vásárlók körében azonban néhány jó alaptulajdonsága ellenére nem találkozott megértéssel. A háziasszonyok elsősorban azt kifogásolták, hogy tisztítása megkülönböztetett figyelmet igényel, s a koccanásoknál, súrlódásoknál fokozottabb mértékben áll fenn a sérülésnek, a zománc lepattanásának veszélye. Másik fontos termékünket, az állami lakásokban épített szekrények gyártásának félévi tervteljesítése szintén csupán 79,1 százalékra sikerült. Különösen a második negyedévben volt nagy a lemaradás, amikor közel 8000 darab bútor nem készült el rámafrízek, létrafrízek és takarólecek hiánya miatt. Partnereink ebben az időszakban több mint 500 köbméter fűrészelt áruval szállítottak kevesebbet a tervezettnél, s bár pótlólagos megoldásokkal - műanyaglecek alkalmazásával - ez esetben is próbálkoztunk, az eredmények nem igazolták előzetes várakozásokat, különböző minőségi problémák merültek fel. A jelenlegi időszakban ugyan némileg javult az alapanyagellátás, sajnos azonban más alapanyagok rovására, mert napjainkban jóval kevesebb asztalcargot és összekötőlecet kapunk a szükségesnél. Nem teljesítettük az első félévben a konyhaasztalok gyártását, ami egyébként fontos exportcikkünk, mert hiányoztak a forgácslemezek, fedölemezek, és egyéb fontos bútorelemek. Mindettől függetlenül az első félévi értékesítési tervet 96,5 százalékra teljesítettük, amit csak úgy érhettünk el, hogy egy sor termékből jóval többet gyártottunk a tervezettnél. Ezután a tervezésre, értékesítésre és a termékfelújításra terelődött a szó. Ezekkel vajon minden rendjén van-e?- Ami a tervezést illeti, minden bizonynyal nincs - folytatta az igazgató -, hiszen már évek óta nem megfelelő az összhang az alapanyaggyártás, vagy ahogyan mi nevezzük, az elsődleges termelés és a késztermékgyártás között. Ennek megoldása azonban nem a mi hatáskörünkbe tartozik, s az ilyen természetű gondok mondhatni általánosak az egész iparágon belül. Az értékesítés (értékesíthetőség) már más kérdés, s e téren jóval többet tehetünk mi, gyártók a jelenleginél, de azért nem mindent. Hogy csak egy pédával éljek a sok közül: hiába gyártjuk mondjuk az univerzális konyhabútor-elemek többségét kifogástalan minőségben és elegendő mennyiségben, ha például a mosogatórészből nem tudjuk kielégíteni az igényeket. Nyilvánvaló, hogy a vevő a többi darabot sem fogja megvásárolni. Hasonló apróságok - így kosarak, tartók, fogasok, állványok és egy sor más is hiányzik a mi bútorainkból, ami ékesítené egyébként jó minőségű termékeinket, s amit a vásárlók hiába keresnek. Egy másik kerékkötője a jobb értékesítésnek, hogy nincs megfelelő összhang a bútorgyárak és a konyhafelszerelési cikkeket gyártó vállalatok (hűtők, tűzhelyek stb gyártói) között, holott ez a fejlett országokban már nem gond. Sőt, arra is van példa, hogy egyes nagy értékesítő vállalatok komplex konyha eladására is vállalkoznak. Ez irányú próbálkozásaink (legalább a méreteket illetően) eddig nem sok eredménnyel jártak, pedig ez az egyedüli járható út. Az értékesítés különkategóriáját gyáron belül az export feladatok teljesítése jelenti. E téren - hála a szovjet megrendeléseknek - már jobbak az eredményeink, s féléves feladatainkat 112,8 százalékra teljesítettük. A Darina bútortípus még sokáig fő kiviteli cikkünk maradhat, s a tőkés piacon is megvetettük lábunkat (Anglia, NSZK) jó minőségű konyhaasztalainkkal és egyéb kiegészítő bútordarabjainkkal. A hazai piacon legkeresettebb termékeink közé tartoznak a Kamila, Rosina és a Multiform bútorfajták a már említett UKN együttesen kívül. Gyártunk konyhai lócákat, székeket és egyéb kiegészítő bútordarabokat is. Ami a termékfelújítást illeti, erről úgyszintén minden esetben a vállalati igazgatóság dönt. Jövőre a FINA nevű korszerű termékkel szeretnénk megjelenni a piacon. A prototípusok már elkészülnek, s most a különböző kiállításokon, bemutatókon és vásárokon mérik fel a kereskedelem és a fogyasztók igényeit. Nagyon szeretnénk, ha legújabb termékünket az első minőségi kategóriába sorolnák, ezért a gyártás minőségére különös gondot fordítunk. Az igazgatói tájékoztató után Kovács Pál elvtársnak, az üzemi pártszervezet elnökének kíséretében gyári sétára indulunk. Az idén termelésének második félévszázadát kezdő üzem jogelődje a SFINX részvénytársaság volt - ismertet bennünket a gyár történetével vendéglátónk. - Az új gyár építése 1966-ban kezdődött, s 1970-ben indult meg a termelés. A korszerű műhelycsarnokokban most kilencszázan dolgoznak, sajnos egyáltalán nem korszerű gépeken. A berendezés kicserélése most már elodázhatatlan, csak azt nem döntötte még el a vállalat vezetősége, hogy egyszerre vagy fokozatosan történik-e ez majd. A különböző munkahelyeken meglepően sok nőt és fiatalt látunk. - Hát igen, az idősebb szakmunkások egy része nyugdíjba ment, mások a legválságosabb időkben távoztak a jobb kereseti lehetőségek reményében. Ekkor kényszerhelyzetbe került a gyár vezetése, s elhatározta a radikális fiatalítást. A Kovosmalt üzemével együttműködve létrehozta a faipari szakmunkásképzést, s egyszeriben megoldódott az utánpótlás kérdése. Az idén is több mint 20 fiatal lépett munkába, s a jelek szerint így lesz ez ezután minden évben. Persze a munka nem könnyű nálunk, s amint tapasztalja eléggé zajosak, porosak a munkahelyek. Fülvédö használatát is előírja a szabály, ami tapasztalataink szerint kellemetlen, idegessé teszi az embereket, ezért legtöbben csak védő- vattát használnak.- S a pártmunka terén mit tekintenek legfontosabb feladatuknak?- Mindent, ami összefügg az üzem életével, feladatainak teljesítésével, az itt dolgozó emberek boldogulásával. A termelés szintjén a jelen időben legfontosabb feladatunknak a minőség javítását határoztuk meg. S ez ma üzemen belül már nem csupán a 112 párttag ügye, hanem az egész kollektíváé. Egyre többen ismerik fel, hogy dolgozni csak pontosan, szépen érdemes. Nem is titkoljuk, hogy a jövőben az univerzális bútortípussal vissza szeretnénk kerülni az első minőségi osztályba, hiszen az évi termelési érték meghaladja a 14 millió koronát. Nem lehet tehát közömbös számunkra, hogy egy millió koronával több vagy kevesebb bevételhez jut-e üzemünk. Hasonló elképzeléseink vannak más inno- vált és teljesen új termék gyártásával is. Mert az ugyan igaz, hogy több objektív körülmény is nehezíti munkánkat, de azt önkritikusan el kell ismerni, hogy sokszor mi sem tettünk meg mindent a javulás érdékében. S éppen itt látjuk a pártmunka meglévő tartalékait. A jövőben azt szeretnénk elérni, hogy rajtunk, bútorgyári dolgozókon ne múljon a siker. HACSI ATTILA NEM (CSAK) RAJTUK MÚLIK Vas Júlia a szekrénypánt-készítö félautomata gépet kezeli Kovács Pál, az üzemi pártalapszerve- zet elnöke Pataki Ottó mérnök, a gyár igazgatója Nagy Erzsébet, a gyár ifjú munkásnője Sipka Margit a mosogatókagyló szegélyeit ragasztja (A szerző felvételei)
