Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)

1983-09-02 / 35. szám

Vasárnap 1983. szeptember 4. A NAP kel - Kelet-Szlová- kia: 5.55, nyugszik 19.12 Közép-Szlovákia: 6.03, nyugszik 19.20 Nyugat- Szlovákia: 6-.11, nyugszik 19.28 órakor A HOLD kel - 1.53, nyug­szik 18.19 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük ROZÁLIA nevű kedves olvasóinkat • 1878-ban, született Jaro- sla v AUGUST A cseh festő, ér­demes művész (t 1970) • 1883-ban született CZÓ- BEL Béla, a XX. századi ma­gyar festészet kimagasló képviselője (t 1976) • 1908- ban született Richard WRIGHT amerikai néger re­gényíró és novellista (t 1960). AZ ÚJ SZÓ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL A PROLETÁR INTER­NACIONALIZMUS GYÖKEREI Milada Smejcová és Maja Őujevová írása MEGMENEKÜLTEK Hajdú András riportja ÁRAM „TEREM“ AHEGYEK ALATT Lato Károly riportja ALIBENI HAJÓGYÁRBÓL A SZOVJETUNIÓBA Kardos Márta cikke KOMLÓSZÜRETEN-SZLOVÁKIÁBAN Jozef Sluka riportja MA JÓL, HOLNAP JOBBAN... Péterfi Szonya riportja A FOLYTATÁS FOLYTATÁSA Fülöp Imre novellája A hídépítők egy új technológia alkalmazásával naponta hat méter hídtestet szerelnek össze. Az elemeket a Brandys nad Labem-i Út- és Vasútépítő Vállalat egyik üzemegy­sége gyártja, a majdani híd profiljának nagyságában. A szerelést tolható hídboltozatzsalu- val vagy 140 tonna teherbírású daru segítségével végzik. A technológia alkalmazása anyag- és időmegtakarítást eredményez. Felvételünkön Vladimír Klatovsky (balról) és Václav Sykora a betonozás előtt lefekteti a hídszelvény szerelvényeit. (ÖTK - Libor Hajsky felvétele) Mindennek a teteje Félek a tavasztól, félek az ősztől, félek a téltől, s legújabban már a nyártól is félek. A tavasztól azért, mert akkor kezdődik a cipő­kálvária, az ősztől, mert csizmagondok gyötörnek, a téltől azért félek, hogy drágán szerzett csizmám sarka eltörik vagy puha bő­re átázik, de attól is rette­gek telente, hogy lábam tö­röm a takaritatlan járdákon. A nyár jelentett számomra örömet, az idén azért, mert igazi forróság volt, sok nap­sütéssel, kevés esővel. S épp itt kezdődtek a bajok! Mert ha sok a napsugár, érik a gyümölcs; ha sok a gyümölcs, olcsóbban ad­ják; ha olcsóbban adják, többet vesznek belőle; ha többet vesznek belőle, csi­nálni kell vele valamit. Mit? Eltenni. Télire. Idén nyáron a napsütéssel egyenes arányban növekedett a be­főzési kedv. S ez lett min­den bajok forrása. Mert a befőzéshez üveg kell. Sok. Vagyis hát kelle­ne, ha volna. Az ország némely részében fel is tűn­tek a kedvelt három-meg hétdecis üvegek. De fedél nélkül. Megindult a fedő- hajsza. Újságok kedvelt té­mája heteken keresztül ez volt. Illetékeseket kérdez­tek, ők válaszoltak, és ma­gyarázkodtak, ígérgettek, aztán meg csodálkoztak, hogy nincs fedél... Miért állítják a vásárlók, hogy nincs fedő, amikor a gyár- hallgassuk el tapintato­san a nevét - az idén negy­venmillióval többet gyártott, mint tavaly. A befőzőkedvü asszony meg itt áll tető nél­kül, s azon tűnődik, hogy vajon ez a negyvenmillió sok vagy kevés? Papírt és ceruzát vettem elő, s bonyolult számtani művelettel sikerült kiszámí­tanom, hogy hazánk min­den állampolgárára- a csecsemőket, akik még nem, és az öregeket, akik már nem főznek be - fejen­ként három üvegfedéllel több jut, mint tavaly. Igen ám, de nem tudom, hány fedél esett tavaly egy főre. Új foglalkozás született: a fedőbeszerző. Időtulajdo­nosok sorbaállnak az időn­ként mégiscsak feltűnő fe­delekért és felárral adják tovább... Biztosan felhalmozzák a tetőket! - dörmögte egy illetékes. Bevallom, én is szívesen halmoznék, csak tudnám honnan! Mégis bí­zom kereskedelmünk ru­galmasságában. Hátha ka­rácsonyra piacra dobják a tetőket. Milyen szép len­ne, ha a karácsonyfa alatt brilliánsgyűrű helyett po­hárfedő csillogna! De nekem legalább száz darab kell! Nem tudnak valakit, aki­nek a kelleténél több a te­teje? llllllllllllllllllllllillllllllllillllilililllllllllllllllllllHlllillllllllllll IDŐSZERŰ GONDOLATOK Lényegesen jobban kell kihasználni a főis­kolák alkotó potenciálját is. El kell mélyíteni a bekapcsolódásukat, a műszaki és a gazda­sági kutatás állami tervében szereplő prog­ramok megvalósításába. Ehhez kezdemé­nyezőbb hozzájárulásra van szükség a kuta­tás és a főiskolák részéről. Ezzel együtt szélesebb mértékben ki kell használni a főis­kolai munkahelyek képességeit a gazdasági szervezetek egyes operatív jellegű és kiegé­szítő problémáinak aránylag gyors megoldá­sához. A tudományos dolgozók nevelését emel­lett a társadalmi szempontból legjelentősebb tudományos és műszak) szakágazatok ellá­tására kell irányítani. Ennek érdekében arra van szükség, hogy a Csehszlovák Tudomá­nyos Akadémia, a Szlovák Tudományos Aka­démia, valamint a Cseh és a Szlovák Tudo­mányos Minősítő Bizottság a tudományos­műszaki haladást és a beruházásokat irányí­tó központi szervekkel együttműködve kidol­gozzák a tudományos dolgozók nevelésének hosszú távú programját. Ezzel összefügg az igényesség növelése is a tudományos rang­fokozatok megadásánál. Az olyan elméleti feltételek kialakításához, s mély tudományos ismeretek szerzéséhez, amelyek hatékonyabban segítenék elő a tár­sadalmi folyamatok irányítását, nagyobb je­lentőséget kell tulajdonítanunk a társada­lomtudományoknak, főleg a szocializmus politikai gazdaságtanának. A társadalomtu­dományi kutatás egyik kulcsfontosságú te­rületét kell képeznie a tudományos-műszaki fejlesztés érvényesítésével, s a gazdaság intenzifikálására gyakorolt hatásával össze­függő kérdések megoldásának. A jelenlegi helyzet megköveteli az alkal­mazott gazdasági kutatás tevékenységének javítását, s az innen származó pozitív ered­mények hatékony gyakorlati hasznosítását. Ezt a munkát elsősorban a hazai újratermelé­si folyamat intenzifikálási módszereire kelle­ne irányítani a nyolcvanas és a kilencvenes években, továbbá a tervezés és az irányítás tökéletesítésére, a tudományos-műszaki ha­ladás szerepének növelésére a csehszlovák népgazdaság hatékony fejlesztésének bizto­sításában, az emberi tényező fejlődésének alapvető irányzataira a munka- és az irányí­tási folyamatokban, valamint Csehszlovákia részvételére a nemzetközi munkamegosztás­ban és a szocialista gazdasági integráció­ban. Az említett feladatokhoz kell igazítani az alkalmazott gazdasági kutatás munkahelyei­nek jelenlegi hálózatát is. A kutatás hatékonyságának növelése, s az intenzív fejlesztéssel összefüggő alapvető problémák megoldásához való hozzájárulá­sának fokozása elsősorban az alkotó munká­jával függ össze. Munkájuknak olyan jelen­tős haszna van a népgazdaság számára, amit sok esetben semmivel sem lehet helyettesí­teni. Ezért ezzel az értékes tőkével a lehető legjobban kell gazdálkodnunk. (A CSKP KB 8. ülésén elhangzott beszá­molóból)- Évekig egészségügyi nő­vérként dolgoztam, de a három gyermek mellett már nem tud­tam vállalni az éjszakai műsza­kokat. Ekkor választottam ezt a munkát. Bár nem is tudom, munkának nevezzem-e. Az idősek gondozása, ápolása el­sősorban sok-sok türelmet, szeretetet igényel. Ezzel pedig Vankovic Anna ipolysági (Sahy) gondozónő nem fukarkodik. Azt tartja, az idősek még fokozottabban igénylik a szeretetet, a megbe­csülést, a törődést, mint más embertársaink. Segítséget nyújtani, megkönnyíteni meg­érdemelt pihenésük napjait kö­telességének érzi. Csak így le­het oly közvetlen, szép kap­csolatokat kialakítani közte és gondozottjai között. Amikor Anna nővérről ér­deklődtem, Liska Veronika, a nyugdíjasház egyik lakója könnyektől homályos szemmel és elcsukló hangon így szólt:- A férjem váratlan halála súlyosan érintett, ha a nővér nincs mellettem, nem tudom hogyan vészeltem volna át. Minden nap meglátogatott, né­ha többször is. Ó öntött belém lelket, hogy ne csüggedjek el. De nem Liska néni az egyetlen, aki így beszél róla. A nyugdijasház valamennyi la­kója dicséri és naponta várja őt. Nagyon jólesik azoknak az időseknek, akiknek nincs hoz­zátartozójuk, hogy Anna asz- szony mindig vigasztaló szóval érkezik, hogy mindig van ideje meghallgatni a kisebb-na- gyobb panaszokat.- A munkaidőm héttől fél négyig tart, de csak névlege­sen. Ide a nyugdijasházba ugyanis a lakókon kívül a város más részében élők is eljönnek. Olyanok is, akiknek fürdőszo­bás lakásuk van, de például a lábuk ápolására már nem képesek. Ha esetleg később érnek ide, nem küldöm őket haza. Milyen jóleső érzés, ha a városban találozom velük, s azt mondják: nővérke már könnyebben járok, már nem fáj annyira a lábam. De nemcsak a városban is­merik ót. A körzetéhez tartozó falvak gondozóközpontjait is gyakran látogatja. Tanácsokat ad az ott dolgozó ápolóknak, főképp azokban az esetekben, amikor különleges gondok me­rülnek fel. Igaz ugyan, hogy a községekben kevesebben veszik igénybe a nővérek se­gítségét, a hozzátartozók gyakrabban gondoskodnak az idősekről. A rászorulók felkere­sése rendszeres feladatuk a gondozóknak. Ebben a tevé­kenységükben is útmutatást nyújt Vankovicné. Otthon a család megszokta már, hogy az anyukának rajtuk kívül másokkal is törődnie kell. A két nagyfiú és a 10 éves kislány önállóak és a férj is sokat segít a háztartásban. Megérti, hogy a feleségét so­kan várják. Otthon tudják, ha jóval munkaidő után érkezik haza, valakinek még szüksége volt rá.- A fiataloknak manapság egyre kevesebb idejük jut az idősekre. Pedig nem volna szabad megfeledkezniük arról, hogy néhány évtized múlva ók is ápolásra, gondozásra szo­rulnak. Ezért kellene másképp viszonyulniuk szüleikhez, nagyszüleikhez - mondotta. Anna nővér példát mutat ho­gyan. Sziwel-lélekkel, mindig kedvesen, segítőkészen. DEÁK TERÉZ Kedvesen, segítőkészen ÚJ SZU 2 1983 IX. 2

Next

/
Thumbnails
Contents