Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1983-08-26 / 34. szám
A közúti ellenőrzés a balesetmegelőzés egyik formája (Gyökeres György felvétele) mii niÉiió in (CSTK) - A levegő szennyezettségének csökkentését és üzemanyagtakarékosságot tesz lehetővé a bratislavai központi forgalomirányító rendszer, amelyet rövidesen létrehoznak. Az első szakaszban az alagút, a Vajansky-rakpart, a Dosztojevszkij-sor, Mlynské nivy, a Duna utca, a Kijev tér, a Stúr utca és a Safárik tér, vagyis azon helyek forgalmát irányítják vele, amelyek a legforgalmasobbak, s ahol a legnagyobb a levegő szennyeződés és a zajártalom. A rendszer létrehozását felmérések előzték meg, megfigyelték például a forgalom sűrűségét bizonyos napszakokban és órákban. A központi forgalomirányítás kijelölt helyein már a megfigyelések idején koordináltak egyes közlekedési csomópontokat, és megállapították, hogy a külön irányított csomópontokhoz képest a gépjárművek maximális idővesztesége 2,7-szer kisebb volt. Ha a számítások alapján bevezetik a központi rendszert ez évi 4,8 millió korona értékű üzemanyag megtakarítást tesz lehetővé. A rendszert később fokozatosan a szlovák főváros több rn'nt 50 közlekedési csomópontjára kiterjesztik. ■ A Mogürt és az Ikarus szerződést kötött az Ontario Bus Industries kanadai céggel Ikarus csuklós autóbuszok összeszerelésére és kanadai értékesítésére. Az észak-amerikai ország az Egyesült Államokban szerzett tapasztalatok alapján határozta el, hogy a legnagyobb városok tömegközlekedését csuklós autóbuszok forgalomba állításával fejleszti. A mostani szerződés szerint több kanadai városban magyar autóbuszbemutatót tartanak, és megkezdik a helyi gyártás előkészítését. Ezzel hosszú távú kapcsolat kezdődik a két vállalat között. KONGRESSZUS ELŐTTI SZÁMVETÉS Szlovákia szerte a Honvédelmi Szövetség tagjai kongresszusukra készülnek, amelyet a Szlovákiai szakkonferenciák előznek meg. Vlastimil Havimtól, a Honvédelmi Szövetség Szlovákiai Központi Bizottsága motoros szaktanácsának titkárától afelől éredeklödtünk, hogy a közelgő konferenciájukon és a kongresszuson milyen eredményekről adhatnak számot. • Az elmúlt négy évben hogyan alakult a taglétszám?- Szlovákiáiban az alapszervezetek 28 százalékában foglalkoznak a motorizmussal. Az 1345 klubunkban és szakkörünkben 73 ezer 709 tag tevékenykedik, s ez tizenkét ezerrel több, mint 1978- ban volt. örvendetes számunkra, hogy sorainkban tudhatunk 7 ezer 365 a tizenötéven aluli fiatalt és százzal több a nő. A klubok és a szakkörök tagjainak száma főleg a nitrai, a koáicei, a tmavai járásokban és a Bratislava IV. városkerületben növekedett, míg a középszlovákiai kerületben csökkent a taglétszám. Ez szerintem annak tudható be, hogy a járási szaktanácsok nem tudták vonzóvá tenni tevékenységüket. • A motoros élsport terén milyen eredményeket értek el?- Évente hét-nyolc európai, illetve világversenyt bonyolítunk le, veszünk részt rajta. Ezenkívül húsz országos és 55 szlovákiai rendezvényt tartunk. A járásokban, a kerületekben az említetteken kívül számos más egyéb versenyt rendeznek meg. Az értékelésre kerülő számos más egyéb versenyt rendeznek meg. Az értékelésre kerülő időszakban 1844 sportoló szerezte meg a teljesítményi jelvényt. Versenyzőink 1979-tól 17 országos bajnoki címet nyertek, az európai versenyről pedig 3 ezüst és ugyanennyi bronzjelvénnyel tértek vissza. Ján Vesely, Emil Cunderlik, Jozef Stu- deniő, Peter Báláz, Pavol Deká- nek, stb. neve ma már országhatárainkon túl is ismert. Motoros élsportközpontunk Koéicén van, Povazská Bystricán pedig egy alapbázisunk. Az utóbbi időben Szlovákia szerte egyre nagyobb teret hódít a kartsport. Ami a versenyzők ellátottságát illeti, pótalkatrészellátással küzdünk, s talán még ettől is rosszabb az a tény, hogy megszűnt a kisürtartalmú motorkerékpárok gyártása. S ez gátolja a tömegsport fejlesztését. • Mindenki nem lehet élsportoló...- A motoros turisztika is nagy népszerűségnek örvend. Járási, kerületi szinten az autósok különböző alkalomból találkozókat rendeznek, csupán tavaly, 200 alkalommal találkoztak. Ezekre magukkal viszik a családtagokat is. A sokrétű, érdekes műsor egyre több motoros érdeklődését nyeri el. Bővül a veterán autósklubok száma is. Természetesen versenyeket is rendezünk számukra. A győztesek az országos vetélkedésig eljuthatnak. A honvédelmi autós tájékozódási verseny a legigényesebbnek is megfelel. Ezt bizonyítja az is, hogy csupán tavaly, ebben a kategóriában 316 teljesítményi jelvény talált gazdára. • A klubok, szakkörök tagjainak milyen segítséget tudnak nyújtani?- Ez járásonként és alapszervezetenként különböző. Szlovákiában ma 213 önsegélyes műhelyt, 31 autó mosó és 170 olyan berendezés van, amely olajcserére és autómosásra is egyaránt alkalmas. Ószintén meg kell mondani, hogy az utóbbi négy évben az önsegélyes műhelyek száma nem növekedett, sőt a Stará Lu- bovna-i, a svidníki és a trebiéovi járásban egyetlen egy sem található belőle. Van 14 autócampin- günk is, amelyek szol- áltatásaival teljes mértékben nem lehetünk elégedettek, főleg a Vyáné Ruz- bachyi, a dudincei és a pieáfany- val van sok probléma. Ezek ugyanis a fürdő területén üzemelnek, fejlesztésükre nincs lehetőség, sőt közeleg a felszámolásuknak az ideje. Az üzemeltető alap- szervezeteinktől függ, hogy milyen gyorsan tudják az autócampinge- ket a kijelölt új helyeken felépíteni. Ebben számítunk a nemzeti bizottságok és az idegenforgalmi kormánybizottság segítségére is. A közúti segélyszolgálatun kát 1980-ban az Autoturist vette át, ami azzal járt, hogy a segélyhelyek száma 10-röl négyre csökkent és megszűnt 26 műszaki segélyszolgálat is. Ez pedig azt eredményezi, hogy néhány klubunk elesett a jövedelemforrástól, az autós turisták pedig a szükséges segítségtől. • Mit tesznek a közlekedési nevelés terén?- Ezt éppen olyan fontos feladatnak tekintjük, mint más egyéb tevékenységünket, sót egyre jobban az első helyre kerül. A tények, a tapasztalatok ugyanis azt mutatják, hogy a gépjármű műszaki állapota és az emberi tényező az ami a legtöbb esetben balesetet okoz. Évente mintegy kétezer előadást, beszélgetést és vetélkedőt tartunk a közlekedés szabályairól. Csupán az elmúlt évben 92 ezer amatőr gépkocsivezető részesült továbbképzésben. A csúszást gyakorló tanfolyamainkon minden évben megközelítőleg tizennyolc ezer gépkocsivezető vesz részt. Nem feledkezünk meg a gyerekekről sem. Szlovákiában 15 gyermekközlekedési parkunk van, amelyet évente 52 ezer iskolás és 3600 óvodás keres fel. A bratislavai Mladosf közlekedési park tavaly elnyerte a közlekedésbiztonsági kormánybizottság díját, a kezmaroki pedig szlovákiai elsőségre tett szert. Itt szeretném megemlíteni, hogy nagy segítséget kapunk a közlekedésrendészettől, a Vöröskereszttől és az említett kormánybizottságtól, amit ezúttal is szeretnék megköszönni. • Végezetül mit szeretne még elmondani? Szeretném hangsúlyozni, hogy a rendezvényeinken rámutatunk azokra a fogyatékosságokra is, amelyek gátolják tevékenységünket. Úgy érzem, sokat kell még tenni annak érdekében, hogy a jövőben a klubjaink, a szakköreink tevékenységébe még több gépjárművezető bekapcsolódjon. Ezért is javasoljuk, hogy az önsegélyes műhelyeket a jövőben ne csak egy, hanem több alapszervezet is igénybe vegye, vagyis jobban ki kell használni a meglévő alapeszközöket. N. J. A model la utók között különös szerepet töltenek be a kaliforniai San Diegóban készült úgynevezett „párna“ Porschék. Textilből varrják és habszivaccsal tölti őket Margie Smit-Haas A Porsche mérnökkel most puszta kíváncsiságból a stuttgarti egyetem szélcsatornájában megmérték a, különös díványpárnák cw-értékét. Legnagyobb meglepetésükre ez jobb volt, mint a milliókba kerülő kísérleti autóké. A 2- es rajtszámú versenykocsi - amelyek 935-ös típusjelzésű eredetije is eredményesen szerepelt az amerikai IM- SA versenysorozatban - az igazán fantasztikus 0,26 célértékkel rendelkezik. A másik „puha Porsche“, azaz di- ványpárna, az ötvenes évek legendás 356-os speedstere, a maga 0,31-es értékével pedig megfelel a mai korszerű autók légellenállási értékének. A közlekedési szakemberek szerint a veszélyforrások között az első helyen kell említeni, hogy az autósok szubjektív biztonságérzete éjjel nagyobb, mint nappal, vagyis felszabadultabb, és „vagányabbá“, az átlagosnál nagyobb sebességgel hajtanak. A másik veszély: a biztonságos éjszakai vezetéshez kifogástalan érzékelés szükséges, márpedig ebben a napszakban kap kevesebb információt az autóvezető a környezetétől és a közlekedő partnerektől. Elsősorban a korlátozott látóképesség miatt, amely legfeljebb csak a harmada a nappalinak. A szem lassan alkalmazkodik a megvilágítás erősségéhez. Sötétből világosba érve elvakit nagyon a fény, de egy-két másodperc elteltével újra tisztán lát az autós. Fordított esetben azonban már sokkal több idő kell a szem alkalmazkodásához. Gyakran kerülhet az autós olyan helyzetbe, hogy a látómezőbe levő tárgyak egy részéről erős, más részről lényegesen gyengébb fény jut a szemhez, mely ilyenkor az erősebb fényekhez alkalmazkodik, s a gyengébben megvilágított tárgyakat alig vagy egyáltalán nem észleli. Ennek legérzékletesebb formája az elvakítás, amikor éjszakai vezetés közben a szembejövő gépkocsi fényszórója közvetlenül a szembe világít, s a túl erős fény hatására rövid, de kritikus időre teljesen elveszíthető a látás. A szakemberek ezért azt tanácsolják az éjszaka autót vezetőknek, hogy ha éjjel szembejövő járművel találkoznak, az út szélét figyeljék, nemcsak azért, mert ke- -vésbé vakít a szembejövő jármű fényszórója, hanem azért is, mert a váratlan akadály - kivilágítatlan kerékpár, ittas gyalogos, stb. - és veszély legvalócszínúbben az út széléről bukkanhat fel. Fokozza a veszélyt, hogy a fiziológiai elvakítás mellett fellép egy pszichológiai vakítás is - a va- kítás sokk hatását is fel kell dolgozni. Egyébként az éjszakai vezetés velejárója, hogy nemcsak a tájékozódás romlik, hanem az igénybevétel, amely a távolságbecslést, a kevésbé éles tárgyak körvonalának észlelését kíséri, sok járművezetőt jobban elfá- raszt, mintha nappali csúcsforgalomban venne részt. Természetesen más tényező is károsan befolyásolhatja az esti, éjszakai vezetést. Mindenekelőtt az alkohol, amely növeli a vakítás iránti érzékenységet, szűkíti a látómezőt, meghosszabbítják az információk szerzésének és feldolgozásának idejét. Csínján kell bánni a gyógyszerekkel is, mert némelyikük tartós szedés után látás és reflexromlást okozhat. Zavarhatja a látást a hanyagság is. Az elszínező- dött, piszkos, összekoszolódott szélvédő vagy szemüveg. Az éjjeli vezetéshez nemszabad erősen színezett szemüveget sem használni. S még egy észrevétel: a biztonságos éjjeli vezetés és látás kapcsolatában szerepe van az életkornak is. Az idősebbek éjszakai látóképessége rendszerint gyengébb még az egyébként egészséges szemnél is. Negyvenéves kor után - javasolják a szakemberek -, az egészség- ügyi felülvizsgálatok alkalmával is ajánlatos a látóképességet sötétedésben is megvizsgáltatni. Mindezek elősegíthetik a közúti - autós és gyalogos - balesetek számának csökkenését, amelyek jelentős része az elmúlt években éjszaka, a „csendes“ napszakaszban következett be. A szüntelenül növekvő gépjárműforgalomban egyébként számtalan jelenséggel és helyezettel is számolnia kell a vezetőnek. Egy-egy közlekedési baleset, karambol falusi esküvő, sportrendezvényről, moziból, kultúrházból ármaló tömeg stb. mind-mind hatással van a gépjárműben utazókra, főként a a vezetőre. Forgatja a fejét és legtöbsször az utitársak- nak kommentálja a látványt. Ma- gátólértetödő emberi reagálás ez, de legalább ennyire természetesnek kell lennie, hogy a gépjárművezető lassítson és szüntelenül ügyeljen rá - még ha csak fél szemmel is - mi történik előtte, körülötte. Számítani lehet és kell is rá, hogy ugyanazokra a jelenségekre az előtte haladó kocsi vezetője is felfigyel, a ráfutás és a koccanás lehetősége tehát fennáll. Ugyanez vonatkozik a járókelőkre is, akik az úttesten áthaladva ilyenkor könnyebben megfeledkeznek a járműforgalomról, mert „megfogja“ őket a váratlan látvány. Egy szemvillanásnyi kihagyás autós- és gyalogos részéről s máris megtörténik a baj. A váratlan veszély kikerülésére történő összpontosítás vonatkozik a szabályos, egyenletes, viszonylag gyors konvojban haladásra is. Ne feledjük: bármilyen közúton a folyamatos, jó ütemű haladáskor is elengedhetetlen, hogy nemcsak az előttünk haladó járművet figyeljük, hanem legalább féltucat kocsival előbbre is lássunk. Körültekintőbbnek kell lenni azután az úgynevezett hétvégi autósokkal szemben is. A különféle veszélyforrások kö->- zött „előkelő helyen“ szerepelnek még a szándékaikban, cselekvéseikben kiszámíthatatlan - főleg mostanában - a hiányos szabályismerettel és műszaki állapotú járművel rendelkező kerékpárosok, a többször nedves, póros, sáros útfelület és az ittasan dülöngó járókelő, akiktől bárhol legyenek- a járdaszélén vagy az úttesten- nem lehet elvárni a megfontolást, az értelmet s a logikát. Természetesen az autósokra a közúton leselkedő veszélyek felsorolásával nem az a célunk, hogy a - nappali vagy éjszakai - veszélyforrások miatt állandó feszültségben, szüntelen aggódásban vezesse ezután bárki is a gépjárművét. Csupán figyelmeztetni akarunk: mindig sokat tehetnek a közlekedők azért, hogy a közútakon semmiféle veszély, jelenség ne érje őket soha váratlanul. KANIZSA ISTVÁN Veszélyforrások a közúton ÚJ szú 16 1983. Vili. 26.
