Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1983-08-26 / 34. szám
BDMMUIIIT iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiü A tőkés világ vezető repülőgépgyártó cégei meglehetősen sovány eredménnyel zárták a tavalyi esztendőt, s az idei év első fele sem hozott lényeges változást, az üzleti ügyeik alakulásában. Legalábbis ami a polgári repülőgépeket illeti. Mert miközben a civil utasszállító légijármüvek iránt ugrásszerűen csökkent a kereslet, addig a repülőgépgyárak katonai ágazata rég nem látott konjuktúrát élvez. Nem túlzás az a megállapítás, hogy az iparágat a katonai megrendelések mentették és mentik meg a komolyabb anyagi gondoktól. Míg a világgazdaság tartós válsággal küszködik, a fegyverkezés a nyugati féltekén nem élt át recessziós időket. A tőkés országokban az évtized elején évi 25 milliárd dollár értékben „keltek el“ harci repülőgépek, 1985-ben már 27 milliárdos, 1990-ben pedig legkevesebb 30 milliárd dolláros piacra számíthat az iparág. Az előrejelzések szerint a tőkés és a fejlődő országokban szinte korlátlan értékesítési lehetőségekre számíthatnak a nyugat-európai és az amerikai repülőgépgyártó óriás vállalatok, amelyek az évezred végéig elsősorban a katonai megrendelésekből fognak élni. Másként fogalmazva: a polgári utas- és teherszállító gépek eladásából származó veszteségekért bőségesen kárpótolják őket a hadi célzatú kormánymegrendelések. Több tényező eredményeként világszerte igen nagy a kereslet a katonai repülőgépek iránt. A nemzetközi feszültségek éleződése a legjelentősebb „megrendelő", emellett nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy a fejlődő országok - égető gazdasági gondjaik ellenére - is mind erőteljesebb fegyverkezést folytatnak. Napirendre került a fejlett tőkés országok hadseregeiben a generációváltás, ugyanis a jelenlegi katonai géppark túlnyomórészt 10-15 éves típusokból áll, s a technika gyorsuló fejlődése éppen a harci gépeket teszi igen elavulttá. Az egyidöben jelentkező tömeges igény a repülő- gépgyárak számára azt jelenti, hogy nagy mennyiségű és igen korszerű terméket kell kínálniuk a hadügyi tárca részére. Egy brit üzleti tanulmány szerint az elkövetkező" másfél évtizedben a tőkés országokban mintegy 3 ezer katonai repülőgépet szándékoznak vásárolni a kormányok, elsősorban vadászgépeket, bombázókat és csapatszállítókat. A jelek szerint a kereslet „megfelelő“ kínálattal találkozik, mert a repülőgépgyárak a gyilkos verseny következtében kénytelenek voltak szuper és hiper mindentudó gépeket kifejleszteni. A British Aerospace cég - 120 millió dolláros állami támogatással - jelenleg éppen azon fáradozik, hogy megtalálja a nyugdíjaztatásra megérett Jaguar és Phantom vadászgéptípusok méregdrága utódját. Már folynak az új „csodagép“ szériagyártásának előkészületei, egyelőre ACA névre hallgat az új „bombaüzlet“. A szigetország legnagyobb repülőgépgyára - a Con- corde-gép „társszerzője“ - a jelek szerint társakra talál a gép sorozatgyártásában, vagyis az ACA nemzetközi kooperáció tárgya lesz. Előrehaladott megbeszélések folynak a közös gyártásról a nyugatnémet Messer- schmitt-Bolkow-Blohmmal, a Francia Dassault-va\ (ez utóbbi a nagy üzlet sikert hozó Mirage típusok előállítója), valamint az olasz Aeritaliával,. A várható üzlet méreteire jellemző, hogy Nagy-Britanniában ezzel az új típussal akarják felváltani az öregedő 572 Jaguar és a hasonló nagyságrendű Tornado gépparkot. A másodhegedűs szerepét játszó nyugat-európai repülőgépipar üzleti kilátásai a várható sikerek ellenére jócskán elmaradnak majd az iparág „nagyágyúi", az amerikai repülőgépgyárak eredményei mögött. Elöljáróban egy megdöbbentő adat: tavaly az amerikai repülő- gépgyárak forgalma 63 milliárd dollár volt, 6,7 százalékkal kevesebb, mint 1981-ben. A polgári célú megrendelések erőteljesen visszaestek, a Pentagon azonban segített. A McDonnel Douglas - a DC típusú utasszállítók gyártója - tavalyi 7,3 milliárd dolláros értékesítésének 55 százalékát a Pentagon fizette, s az idén már a forgalom 90 százaléka származik katonai célú repülőgépek eladásából. Az F-18-asok gyártója nem panaszkodik a hadiköltségvetésre, amely a következő öt évre 1600 milliárd dolláros kiadást irányoz elő. Hasonlóan nem lehet panasza a Boeingnek sem, amely tavaly termelésének 35 százalékát értékesítette a hadi szférában. A polgári rendeltetésű DC-10-es utasszállítók gyártásával csak azért nem kellett gazdasági okokból leállnia, mert a Pentagon 2,7 milliárd dollárért rendelt az alaptípusból kifejlesztett katonai szállítógépeket, s így a polgári szféra gyártási veszteségeit bőségesen ellensúlyozta a hadiszállítások profitja. A Northrop cég - amely közreműködik az F-5-ösök és az F-1&-ások gyártásában - tavaly bevételeinek 76 százalékát származtatta a Pentagontól. További nagy üzletekre van a vállalatnak kilátása, hiszen az F-5G továbbfejlesztett típus iránt a kedvező ár miatt igen nagy érdeklődés mutatkozik a fejlődő országokban. A jó nevű Grumman repülőgépgyár X-29A néven új vadászgépet fejlesztett ki, s ettől a típustól várja, hogy éves forgalmában a katonai megrendelések 79 százaléka a jövőben még magasabbra emelkedjék. A kormánymegrendelések pálmájá a General Dynamics vitte el: bevételeinek 88 százaléka a költségvetés katonai kiadások rovatából származott. Az F-í 11, az F-16 és a Tomahawk típusok előállításában érdekelt óriás cég saját új típussal is kirukkolt. Katonai szakemberek véleménye szerint az F-16xL a legkényesebb tábornokok igényeit is kielégíti, a ma létező technika összes elemét egyesíti a „repülő erőd“. A Rockwell - az amerikai hadiipari komplexum egyik legtekintélyesebb vállalata - a hatvanas évek B-1-es szuperszonikus bombázóját fejlesztette volna, s most a B-1B modelljét kínálja - nem kis sikerrel vevőinek. Hosszan lehetne sorolni még az amerikai repülőgép- gyárak új típusait. De a repülőgépek mellett ezek a cégek kiveszik részüket - és profitjukat - a rakétaprogramból is. A Boeing például a Minuteman óriás rakétákat gyártja, de részese a sokat vitatott MX- rakétaprogramnak is. A katonai megrendelések reneszánsza persze nemcsak a repülőgépgyáraknak, hanem a több ezer kisebb beszállítónak is számottevő profitot és gondtalan megélhetést biztosít a recesszió közepette. Jól jellemzi a repülőgépárak alakulását, hogy az amerikai hadsereg 1951-ben 6300 harci gépre 7 milliárd 1983-as dollárnak megfelelő összeget költött. Ma viszont az e célra kiadott évi 11 milliárd dollár „csak“ 322 gépre elegendő. Nem túlzás az a megállapítás, mely szerint egy korszerű katonai repülőgép ára magasabb, mint az ugyanolyan súlyú aranytömbé. Noha a katonai megrendelések első pillantásra a konjuktúrát élénkítik, az Egyesült Államokban gazdasági oldalról is mind több bírálat éri a mértéktelen hadiköltekezést. A költségvetés tulajdonképpen az adófizetők pénzét „fogyasztja“, s a jóléti, kulturális, szociális célokra fordítható összegeket apasztja a katonai megrendelések növelésével. Az sem elhanyagolható szempont, hogy a katonai ágazatban kutatásra és fejlesztésre fordított dollármilliárdok a polgári szektorban új munkahelyek millióinak teremtéséhez járulhatnak hozzá. A gazdasági érvek a fegyverkezés ellen szinte kifogyhatatlanok, ám ezzel a Pentagon nem sokat törődik. A repülőgépgyárak pedig örülnek a katonai megrendelések konjuktúrájának, hiszen ez még a legnagyobb gondok közepette is biztosítja számukra a „túlélést“. S arról sém feledkeznek meg, hogy a mind korszerűbb harci gépek tervezése, kipróbálása ugyan számukra is csillagászati összegekbe kerül, de megrendelőiket tovább „fejhetik“, mert mire a gépek a számtalan utólagos módosításon, újjátervezésen túljutnak, áruk sokszorosa lesz a tervezettnek. (Magyar Hírlap) Az európai versenytársak egyike, a Tornado teljes fegyverzettel készen A jelenlegi ötéves terv szociálpolitikai feladatairól és teljesítésükről beszél LEV VO- LODARSZKIJ professzor, a Szovjetunió Központi Statisztikai Hivatalának vezetője. A társadalmi fejlődés eredményeinek összegezése nehezebb, mint a gazdasági fejlődésé. A társadalmi folyamatok dinamizmusa nem mindig fejezhető ki számokban. Szociálpolitikai stratégiánk azonban elég világosan kiveheti). „ Bármilyen sokrétűek is a szovjet gazdaság előtt álló feladatoké- hangsúlyozta Jurij Andropov, az SZKP KB főtitkára -, mind arra összpontosulnak, hogy biztosítsuk a dolgozók jólétének emelkedését, teremtsük meg a dolgozók kulturális, szellemi életének és társadalmi aktivitásának kiteljesedéséhez szükséges anyagi feltételeket.“ Most érkeztünk el a tizenegyedik ötéves terv félidejéhez. Ha tárgyilagosan értékeljük a nehézségeket és a mulasztásokat, akkor is megállapíthatjuk, hogy a tervidőszakra kijelölt társadalompolitikai céljaink sikeresen megvalósulnak. A nemzeti jövedelemnek mind nagyobb hányadát fordítjuk a népjólét emelésére, különösen azóta, hogy be kellett látnunk: ezen a téren bizonyos tekintetben sok pótolnivalónk van. Az 1976-tól 1980-ig tartó tizedik ötéves tervben egybillió 625 milliárd rubelt fordítottak közvetlenül szociális célokra - ugyanannyit, amennyit a hetedik és nyolcadik ötéves tervben, 1961 és 1970 között együttvéve. 1982-ben az egy lakosra jutó reáljövedelem 1970-hez képest más- félszeresre emelkedett, a munkások és alkalmazottak havi átlagkeresete 177,3 rubel volt az 1981. évi 172,5 rubellel szemben. A kolhozparasztok munkabére 4 százalékkal nőtt. Fontos szerepet játszanak a társadalmi fogyasztási alapok, melyekből az ingyenes oktatás és továbbképzés, a térítésmenetes orvosi ellátás, a juttatások, járadékok, ELŐTÉRBEN az életszínvonal a nyugdíjak, az ösztöndíjak, az éves fizetett szabadságok, az ingyenes vagy kezdvezményes beutalók, az óvodai és bölcsődei ellátás és számos más szociális juttatás és kedvezmény költségeit fedezik. A tizedik ötéves tervben 524 milliárd rubelt fordítottak ilyen célokra a társadalmi fogyasztási alapból; ezek az alapok a tizenegyedik ötéves tervben 23 százalékkal nőnek. Az 1990-ig szóló élelmiszerprogram feladatai, hogy rövid idő alatt biztosítsuk a lakosság egyenletes ellátását mindenfajta élelmiszerrel, lényegesen javítsuk az élelmiszerfogyasztás szerkezetét. Gyorsan nő a kereslet a háztartási és kulturális cikkek iránt: 1982 végén minden 100 családra 90 rádió és zenegép, 92 televíziós készülék és 89 hűtőgép jutott. A Szovjetunióban az orvosi ellátás ingyenes, de a lakosság hozzájárul a szanatóriumi és üdülői beutalók, az uszodai belépőjegyek, a gyógyszerek és néhány más, az egészség megőrzését szolgáló kiadás költségeihez. Ez a térítés meglehetősen csekély, s egy részét gyakran átvállalja a szakszervezet. A lakosság számos csoportja, köztük a nyugdíjasok és diákok ennél is nagyobb kedvezményekben részesülnek. Javulnak a pihenési feltételek. 1982-ben 60 millió ember gyógykezeltette magát vagy pihent szanatóriumokan, üdülőkben (1970-ben 29,4 millió). Fejlődött a testnevelés és a sport. Körülbelül egymillió sportlétesítmény áll az állampolgárok rendelkezésére. Az egészség megőrzését környezetvédelmi intézkedések is segítik. Ezekre 9,3 millió rubelt költöttek az állami költségvetésből a tizedik ötéves tervben. Ebben a tervidőszakban megfeszített munka folyik a földek rekultiválására, az ásványkincslelöhelyek sokoldalú hasznosítására, vízvédelmi létesítményeket építenek a Fekete-, az Azovi-, a Balti- és a Kaszpi-tengeren, valamint a Bajkál-tón. A gazdasági fejlődéssel párhuzamosan minden szovjet köztársaságban emelkedik a kulturális színvonal. 1983 elején a Szovjetunióban 18 millió embernek volt felsőfokú képesítése, 86,5 millióan pedig nem befejezett felsőfokú, illetve speciális és általános középfokú képzettséggel rendelkeztek. A tizenegyedik ötéves tervben körülbelül 10,5 millió felső- és középfokú végzettségű szakembert készítenek fel. A Szovjetunióban megtalálható a társadalombiztosítás minden formája, amelyet a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet konvenciója előír (kivétel a munkanélküli-segély, mivel ötven éve megszűnt a munkanélküliség). Ezeken kívül társadalmi segítséget kapnak a rokkantak és idősek, egyebek között a szakmai átképzéshez, a speciális közlekedési eszközök megszerzéséhez, az üdüléshez, és az állami otthonokban való elhelyezéshez. Miután valaki elérte a nyugdíjkorhatárt, szabadon választhat, hogy tovább dolgozik-e vagy más célra haszno- sítja-e az idejét. A szovjet állampolgárok fizetéséből és egyéb jövedelméből nem vonnak le társadalombiztosításra. A nyugdíjként és segélyként folyósított összegeket az állami költségvetésből és a vállalatok, intézmények és kolhozok által befizetett járulékokból képzett alapokból fedezik. Jelentős segítséget nyújt az állam a családoknak a gyermekneveléshez. A városokban és városi jellegű településeken a bölcsödés és óvodás korú gyerekeknek körülbelül a fele, több mint 15 millió gyermek közösségben nevelkedik. Az ötéves terv folyamán 530-540 millió négyzetméter területű lakás épül. A lakbér a korábbi szinten marad, a lakások minősége fokozatosan javul. Jelenleg a városlakók mintegy 80 százaléka lakik önálló lakásban. Az utóbbi két esztendőben minden 10 családból 7 új lakásba költözött. 1982-ben 2 millió lakás, csaknem egymillió iskolai hely, 65 ezer kórházi ágy és több mint félmillió óvodai és bölcsődei hely létesül. (Szovjetunió)
