Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1983-08-26 / 34. szám
A lenini párt a kezdet kezdetétől fogva a béke pártjaként lépett a politikai küzdőtérre. Az orosz kommunisták már az OSZDMP-nek a pártot megalapító II. kongresszusa után egy évvel határozottan elítélték az orosz-japán háborút. Az első világháború éveiben Lenin és a bolsevikok leleplezték annak imperialista jellegét, rámutattak népellenes lényegére. A kommunista párt, mely 1917 októbere után vezető párttá vált, állami politikájának alapjául a békéért, az agresszív háború ellen folytatott harcot választotta. Erről szólnak az SZKP dokumentumaiból és a párt alapítójának, Vlagyimir lljics Lenninek az írásaiból válogatott alábbi részletek. Lenin a háborúról és a békéről 1916 október. „Mi a háború ellen vagyunk, általában mindenfajta háború ellen, és e nézetünk leghatározottabb, legvilágosabb, egyértelmű kifejezése a leszerelés követelése.“ ' „A leszerelés a szocializmus eszményképe.“ 1917. novembere. „Az október 24—25-i forradalom által létrejött a munkás, katona és paraszt küldöttek szovjetjeire támaszkodó munkás és paraszt kormány valamennyi harcoló népének és kormányainak azt javasolja, hogy haladéktalanul kezdjenek tárgylásokat egy igazságos, demokratikus békéről.“ 1922. április. .....az erőseknek önkéntesen együtt ke ll működniük és segíteniük kell a gyengéket, anélkül, hogy ez utóbbiak alá lennének rendelve az előbbiek akaratának.“ .....javasoljuk az általános fegyverzetcsökkentést.“ A párt a békés életért 1928. szeptember. A Szovjetunió aláírta a párizsi szerződést, melyben elutasítják a háborút, mint a nemzeti politika eszközét. 1938. március. A szovjet kormány bejelentette, hogy országa kész részt venni kollektív tevékenységben, hogy ezzel megakadályozza a fasiszta agresszió fejlődését, és megelőzzön egy új világháborút. 1941-1945. A Szovjetunió viselte a fasiszta blokk államai elleni harc alapvető terheit, és döntő mértékben járult hozzá a hitlerista Németország és a militarista Japán szétzúzásához. 20 millió szovjet ember vesztette életét a fasizmus felett aratott győzelemért. 1956 február. Az SZKP XX. kongresszusa felhívott arra, hogy „...tántoríthatatlanul folytatni kell a különböző államok békés egymás mellett élésének lenini politikáját, függetlenül ezen államok társadalmi rendszerétől. Aktívan harcolni kell a béke ügyéért és a népek biztonságáért, az államok közötti bizalom megteremtéséért, elérve, hogy a nemzetközi feszültség eddig elért enyhülése tartós békévé váljék.“ 1959. január-február. Az SZKP XXI. kongresszusa hangsúlyozta az eddigi erőfeszítések folytatásának fontosságát, hogy elmozduljon a holtpontról a leszerelés ügye. hogy Közép-Európában és földünk más térségeiben atomfegyvermentes övezet alakuljon ki. 1961. október. Az SZKP XXII. kongresszusa elfogadta a párt harmadik programját, a kommunista társadalom szovjetunióbeli felépítésének tervét. Ebben ez áll: A Szovjetunió következetesen síkraszállt és a jövőben is síkraszáll a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének politikájáért... A Szovjetunió Kommunista Pártja a jövőben is magasra emeli a béke és a népiek barátságának zászalát.“ 1963. július. A Szovjetunió az Amerikai Egyesült Államok és Nagy Británniával együtt álá- írta a légköri, a világűrben végzett és a víz alatti atomfegyver-kísérletek betiltásáról szóló egyezményt. Jelenleg a világ több mint száz országa van az egyezmény aláírói között. 1966. március-április. Az SZKP XXIII. kongresszusának határozatában ez áll: „A szovjet állam külpolitkájának célja, hogy a többi szocialista országgal közösen kedvező feltételeket biztosítson a szocializmus és a kommunizmus felépítéséhez, erősítse a szocialista országok egységét és összeforrottságát, barátságukat és testvériségüket; támogassa a nemzeti felszabadító mozgalmat és' sokoldalú együttműködést valósítson meg a fiatal fejlődő államokkal; következetesen tartsa be a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének elvét, határozottan utasítsa vissza az imperializmus agresszív erőit, szabadítsa meg az emberiséget egy új világháborútól.“ 1977. október. A Szovjetunió alkotmányában, amelyet a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa az alkotmánytervezet össznépi vitája után fogadott el, a következő olvasható: „A Szovjetunió más államokhoz fűződő kapcsolatai a szuverén egyenjogúság elveinek figyelembevételén, az erő alkalmazásáról és az erővel történő fenyegetésről való lemondás, a határok sérthetetlenségén, az államok területi egységén, a viták békés rendezésén, az egymás belügyeibe való be nem avatkozáson, az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok tiszteletén, az egyenjogúságon és a népek önrendelkezési jogán, valamint azon kötelezettségek teljesítésén alapul, amelyek az általános elismert elvekből, a nemzetközi jogi normákból és a Szovjetunió által kötött nemzetközi szerződésből következnek.“ Ily módon ezeket az elveket, amelyeket az európai biztonsági és együttműködési értekezlet záróokmányában olvashatunk, a Szovjetunióban alkotmányos rangra emelték. 1981. február-március. Az SZKP XXVI. kongresszusa elfogadta a nyolcvanas évek békeharcának programját. Ez a XXIV. és XXV. kongresszuson kidolgozott békeprogram lényege a következőben foglalható össze;- A katonai bizalomerősítő intézkedések zónáját nemcsak Európára, de a Távol-Keletre is ki kell terjeszteni.- Meg kell vitatni a Perzsa-öböl biztonságával és az Afganisztán körül kialakult helyzettel kapcsolatos kérdéseket.- Késlekedés nélkül folytatni kell a tárgyalásokat az Amerikai Egyesült Államokkal a hadászati fegyverzetek korlátozásáról.- Moratóriumot kell kimondani a NATO és a Szovjetunió közepes hatótávolságú nukleáris rakétafegyvereinek európai telepítéséről.-Tekintélyes nemzetközi bizottságot kell létrehozni, mely rámutat egy atomkatasztrófa megelőzésének életbevágó fontosságára.- össze kell hívni a Biztonsági Tanács különleges ülését, melyen részt vennének az államok magas rangú vezetői, hogy megoldást találjanak a nemzetközi helyzet egészségesebbé tételére, egy új háború megakadályozására. 1982. június. A Szovjetunió kötelezettséget vállalt, hogy elsőként nem alkalmaz atomfegyvert. Abban az esetben, ha a Szovjetunió példáját más atomnagyhatalmak is követik, ez utat nyit a nukleáris rakétaháború megelőzéséhez, a leszreléshez. 1982. december. J. V. Andropov, az SZKP KB főtitkára Hatvanéves a Szovjetunió című beszámolójában az SZKP és a szovjet állam nevében számos újabb békekezdemé- nyezóst tett. A Szovjetunió kifejezte készségét, hogy hadászati fegyverzetét több mint huszonöt százalékkal csökkenti, amennyiben az Amerikai Egyesült Államok is hasonlóképp cselekszik. A Szovjetunió javasolta továbbá, hogy mind a Szovjetunió, mind a NATO-országok több mint harmadára csökkentsék a közepes hatótávolságú fegyverzetüket, hogy a Szovjetunió Európában csupán annyi rakétával rendelkezzék, mint amennyi rakétája Angliának és Francia- országnak van. 1983. január. A Varsói Szerződés részt vevő tagországok prágai tanácskozásán a Szovjetunió és szocialista szövetségesei azzal a javaslattal fordultak a NATO-országok- hoz, hogy kössenek szerződést az erőI szak alkalmazásáról való lemondásról és a békés viszonyok megőrzéséről. (APN) A KOMMUNISTÁK ESZMÉNYKÉPE-y ' ä!: , \ L, j -V \ \ _ • --i \ * A tö rténészek feljegyeztek egy tényt. Vlagyimir lljics Lenin 1921 februárjában Van Csekunowal, a parasztok képviselőjével beszélgetve megtudta, hogy elvesztette a szemüvegét. Vlagyimir lljics azonnal levelet írt az Egészségügyi Népi Kormánybizottságra: „Itt ül nálam Ivan Afanaszievics Csekunov... Elvesztette a szemüvegét... Kisegíthetnék egy megfelelő szemüveggél? Nagyon kérem önöket...“ \ 8ZÚ 1 Ez a lenini munkastílus egyik vonása, amelyet áthatott az emberekről való gondoskodás és az emberek iránti érzékeny viszony. A kommunista párt és a szovjet állam következetesen és szüntelenül gondoskodik, hogy a Szovjetunió dolgozói egyre jobban éljenek, teljesen kielégítsék anyagi és kulturális szükségleteiket, javítsák élet- és munkakörülményeiket. Vegyünk néhány számot. A hetvenes években 32 milliárd rubelt fordítottak az állami intézkedések megvalósítására: emelték a fizetéseket, a nyugdíjakat, támogatták a rászorulókat stb. Az elmúlt tíz évben az egy lakosra eső reáljövedelem csaknem 50 százalékkal nőtt. A tizenegyedik ötéves terv szociális programja még szélesebb körű. A komplex szemlélet alapján magában foglalja a szükségleteket, a lakás-, a kulturális, a munkakörülményeket és a szabadidő programokat. Egyre nagyobb figyelmet fordítanak a fogyasztási cikkek termelésére, a választék bővítésére, a minőség javítására. Az SZKP múlt év májusában megtartott plenáris ülése jóváhagyta a Szovjetunió élelmiszerprogramját az 1990-es évig terjedő időszakra; ezt a programot az SZKP XXVI. kongresszusának határozataival összhangban dolgozták ki. E program minden sorát áthatja a szovjet emberek szükségleteiről és igényeiről való körültekintő gondoskodás. A program célja, hogy megbízhatóan ellássák az ország lakosságát jó minőségű élelmiszerekkel; e cél megvalósítására sok millió dolgozó erőfeszítése irányul. A kommunista párt elválaszthatatlanul összekapcsolja a gazdasági élet fejlesztését az emberek élet- és munkakörülményeiről való gondoskodással. Természetes, hogy az életszínvonal emelése csak úgy lehetséges, ha biztosítják a termelés kellő színvonalra való fejlesztését, de egyidejűleg maga a termelés is gyorsabban fejlődik, ha jobban szervezett az emberek munkája és élete. Ez a szocialista életmód alapigazsága. Minél fejlettebb a szovjet társadalom, annál nagyobb figyelmet fordít a dolgozók mindennapi szükségleteire: a lakáskérdésre, az étkezésre, a szolgáltatásokra, az egészségügyre, a közművelődésre - mindarra, ami az emberek életszínvonalát és nyugalmát meghatározza. A Szovjetunióban sokat tettek azért, hogy az emberek munkája ne csak produktív, hanem tartalmas, érdekes és alkotó jellegű is legyen. Ez számos vállalat példájával bizonyítható: pl. a moszkvai Lichacsov Autógyár, a kijevi Arzenál, az Atommas, a Leningrádi Porcelángyár, a Tiraszpoli Ruházati Üzemek és mások. Ma mindenütt az új technika, a haladó technológia bevezetése a legfontosabb, mert könnyebbé teszi az emberek munkáját. Tényleg hatalmas távlatokat nyit az elektronikus vezérlésű Gondoskodás az emberről berendezések és az ipari robotok felhasználása. A szovjet szakemberek nagyon aktívan dolgoznak azért, hogy minimális szintre csökkenjen a kézi munka részaránya a kisegítő termelési ágazatokban, a kereskedelemben és a szolgáltatásokban, mert ezeken a területeken még mindig nem megfelelő a gépesítés. A párt javasolja, hogy szélesebb körben hasznosítsák a zaporozsjei terület dolgozóinak értékes, az SZKP KB által is jóváhagyott tapasztalatait. Az ó tapasztalataikat felhasználva irányítottak át Ukrajnában a legutóbbi ötéves tervidőszakban műszaki területre 300 ezer olyan dolgozót, akik azelőtt fizikai (illetve kézi) munkát végeztek. Az emberek szívesen dolgoznak ott, ahol érzik, hogy törődnek lakásproblémáikkal, a közellátással, az egészségügyi ellátottsággal és a gyermekintézmények munkájával. A párt XXVI. kongresszusa hangsúlyozta: szigorúan ellenőrizni kell, hogy a szociális célokra megszavazott eszközöket tényleg arra használják-e fel, amire előirányozták. A pártbizottságok, a tanácsok és szakszervezetek nem tévesztik szem elől a lakosság érdekeit és szükségleteit. Helyesen osztják-e el a lakásokat? Milyen munka folyik az üzletekben, éttermekben, mosodákban és vegytisztítókban? A szolgáltatás dolgozói figyelmesek-e az ügyfelekhez? Mindez közvetlenül érinti a lakosságot, ezért a szolgáltatások jó munkája elsőrendű párt- és állami feladat. A párt és a kormány kereskedelmi, közétkeztetési és szolgáltató vállalatok munkáját tökéletesítő intézkedések foganatosításával, a kereskedelemben és az áruszállításban bevezetett szigorú rendszabályokkal pozitív eredményeket értek el. A dolgozók viszont még mindig panaszkodnak a kereskedelemre, az éttermi felszolgálásra, a szolgáltató és karbantartó városi vállalatokra. A tomszki háborús rokkantak például azt sérelmezik, hogy a kereskedők nem reagálnak igényeikre. Charkovban egy Vorobjov utcai ház kijavítását három évig halogatták az építőipari dolgozók. Gyorsan el lehetne hárítani az ilyen hibákat? Természetesen! Csak jobban oda kell figyelni a dolgozók igényeire. Minden munkahelyen a pártszervezet és a népi ellenőrök feladata, hogy harcoljanak az emberek szükségleteivel szemben megnyilvánuló bürokratikus hozáállás ellen. Ez ideig a szakszervezetek nyilvános ellenőrző szerveinek munkája sem eléggé hatékony a szolgáltatások hibáinak felszámolásában. A párt arra törekszik, hogy a társadalomban olyan közösségi szellem alakuljon ki, amely segít megnyerni az emberek bizalmát, lehetővé teszik az emberekről való körültekintő és sokoldalú gondoskodást, s megszilárdítja a barátság és kölcsönös segítségnyújtás légkörét. Bármilyen kérdést oldanak meg a hatalmi szervek, vagy a társadalmi szervezetek, végeredményben minden a dolgozó emberért történik. A pártszervezeteknek megkülönböztetett figyelemmel kell kísérniük a dolgozók megjegyzéseit és javaslatait és magas fokú elvi szempontok alapján kell állást foglalniuk, ha a dolgozók munka- és életkörülményeiről van szó. De a társadalmi szervezeteknek és munkakollektíváknak is megalkuvás nélkül állást kell foglalniuk az alkoholistákkal, a munkakerülőkkel és a közvagyont szét- lopkodókkal szemben. A szovjet emberek szociális optimizusát alátámasztja, és erőssé teszi őket az anyagi és szellemi javak gyarapodása, a munka- és életkörülmények javulása a kollektivitás, az egység, az ország népeinek és nemzetiségeinek barátsága, a biztos jövő tudata. Mindezt a dolgozók munkája hozza létre. A szovjet lakosság azzal válaszol a párt és az állam gondoskodására, hogy minden erejét latba veti a társadalmi célok megvalósulásáért, áldozatosan harcol a tizenegyedik ötéves terv teljesítéséért és az SZKP XXVI. kongresszusa határozatainak megvalósulásáért. B. IVANOV III. 26
