Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1983-08-19 / 33. szám
SAJTÓ TUDJA- A sajtó manapság annyira befolyásolja az életet, hogy az ember el sem tudja képzelni.- Nekem mondja? Hiszen én hirdetésre nősültem! NŐI DOLGOK Az éjszaka kellős közepén a feleség felébreszti a férjét:- Ébredj fel! Mi történt! Miért kiabálsz?- Máriáról álmodtam...- Máriáról? Ki az a Mária?-Te nem ismered... Álmomban ismerkedtem meg vele... Stílusosan (llubomír Kotrha rajza) HUMOR- Nagyon ajánlom önnek ezt a lányt - magyarázza’ lelkesen a házasságközvetító. - Nagyszerűen rajzol, zongorázik, táncol, énekel, lovagol...- A hibáiról már eleget beszélt! - szakítja félbe az ügyfél. - Most inkább az erényeit sorolja! DENEVÉR Egy régi ház padlásán öt denevér függ egymás mellett, fejjel lefelé. A hatodik a gerendán áll. Odarepül egy hetedik, felfüggesz- kedik a többiek mellé és csodálkozva kérdezi:- Hát az mit csinál ott fenn a gerendán?- Ne törődj vele, jógázik! HARISNYA Szókéné elmegy az üzletbe, hogy egy pár harisnyát vegyen magának. Előhozatja az összes dobozokat, össze-vissza turkál bennük, s a végén megkérdezi:- Ez az összes harisnyájuk? Az elárusítónő dühbe gurul:- Nem, asszonyom, ezenkívül van még egy pár, de az a lábamon van. HAL A tanító néni felszólítja a gyerekeket, hogy utánozzák valamelyik állat hangát. Jenő üvölt, mint az oroszlán, Gyuszika kotkodácsol, Pali ordít, mint a szamár, Pisti nyerít. Csak Karcsi hallgat.- Hát veled mi van? - kérdezi a tanító néni.- Én hal vagyok. Takarékoskodás (Julo Polák rajza) KOCOGÁS Két férj beszélget.- A feleségem fiatalodni akar. Ezért két hónapja minden este kocog.- És milyen eredménnyel?- Óriási eredménnyel. Eddig olyan volt, mint egy negyvenéves nő. Most már olyan, mint egy harminckilencéves férfi. MOZIBAN- Miért van ma olyan kevés néző a moziban?- Mert ez a film 18 éven aluliaknak nem ajánlott - a többieket pedig nem érdekli...- Anyu! Hogy születnek a kisbabák? - kérdi az ötéves Évike az édesanyját.- Úgy kislányom, hogy az anyukákat elviszik a kórházba és ott megszületik a kisbaba. A kislány nem elégszik meg a válasszal, tovább firtatja:- És amikor születnek a babák, a néniket elaltatják?- Igen - válaszol az anyuka pirulva.- Téged is elaltattak?- Igen.- Na, ha akkor nem aludtál volna, most tudnád, hogy egészen másként születtem, mint ahogyan te tudod! KÉRDÉSEK Az idegenvezető már nagyon fáradt. A turisták kíváncsisága ugyanis nem lankad. Az egyik csoportból megkérdezi valaki:- Mennyit nyomhat egy ilyen hegy?- Fákkal vagy anélkül? A hét vicce Vállalati mulatozás. Javában tart a vigadalom, amikor Brahovácz váratlanul megszólal:- Viszontlátásra, Kovács kartárs! Viszontlátásra Sohonyaikám... A jelenlevők megkérdik:- Csak nem akar már hazamenni, Brahovácz?- Nem. Azért búcsúz- kodom tőlük most, mert rövidesen leiszom magam és aztán már nem ismerem meg őket... cLo^z. (M.ÍM /tyu-iq) laJjoílftc'i. ín, f tLcrcL GYERKŐCÖK A kisfiú találkozik a nagyfiúval, aki az ő nővérének udvarol.- Láttam ám, amikor átölelted és megcsókoltad Marit - jelenti ki a kisfiú.- Pszt, pszt, ne ordíts, itt van egy tizes, nesze.- Köszönöm, itt van neked öt korona.- Miért adsz vissza?- Hát én mindenkitől ugyanany- nyit kérek: öt koronát. KUTYA- Kiválóan idomított kutyám van - dicsekszik a házigazda a vendégnek. - Ha adok neki három koronát, cigarettát hoz érte.- Ezt nem hiszem! Éppen egy fél órája adtam neki öt koronát és most se cigaretta, se kutya!- Csakhogy én azt mondom magának, hogy cigarettára három koronát adok neki. Ha öt koronát kap, akkor moziba megy.- Hé! Álljon félre, mert kaphat egyet!- Azt szeretném én látni! Tűnjön el, amíg szépen beszélek!- Vigyázzon, mert bennem egykettőre felszalad a pumpa! Ez a parkolóhely az enyém!- Kis csacsi! Nagy nehezen ide manőverezek két kocsi közé, erre kitalálja, hogy magáé a parkoló!- Utoljára figyelmeztetem, tűnjön el, ez a parkolóhely az enyém!- Akar egy pofont?- Magától? Kap egy fricskát az orrára, aztán csodálkozik!- Idióta!- Sápkóros, pávián!... Látod, komám, így veszekednénk reggeltől estig, ha kocsink lenne...- Igazad van, cimbora. Jobb ez így. Maradunk hivatásos gyalogosok!- Látja, én ebbe az önki- szolgálóuzletbe szeretek járni.- Miért?- Mert itt az embert nem nézik tolvajnak. Vannak olyan üzletek, ahol ön belép az ajtón Párbeszéd és máris szúrós tekintetek, gyanakvó, árgus szemek kísérik.- Kétségtelen, hogy megalázó az ilyesmi.- De még mennyire! Felháborító az a nézet, hogy vigyázzunk minden vevőre, mert általában enyveskezúek. Teszem azt, ön meg van fázva, és egy zsebkendőért nyúl a zsebébe, máris nyakon csípik és viszik be a raktárba megmotozni, aztán, ha nem találnak semmit, még örülhet, ha mogorván azt mondják, hogy pardon.- S ez az üzlet nem ilyen?- Nem. Itt hisznek, bíznak a vevőben. Nem néznek engem tolvajnak, dacára annak, hogy az vagyok...- Félek, nagyon félek.- Miért fél?- Nagy meggondolatlanságot követtem el.- Mégpedig?- Egy értekezleten szenvedélyes szavakkal megbíráltam az osztályvezetőmet. Nem lesz ebből valmi bajom?- Ha a bírálat jogos volt, ne féljen. Forduljon az igazgatójához, aki majd megvédi önt.- Nem lehet. Én vagyok az igazgató... Galambos Szilveszer
