Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)

1983-08-19 / 33. szám

(Az írás első részét lapunk múlt heti számában közöltük)

A látogatás végén, különösen azután, hogy a kormány tiltakozott a pápa kimondottan politikai beszédei miatt, a Vatikán mindent megtett adnak megerősítéséért, hogy a pápa útjának kizárólag egyházi jellege volt. A pápa sajtószóvivője kijelentette, hogy nem a pápa a hibás, hanem egyes tájékoztató eszközök olyan összefüggésben idézték beszédeit és ismertették útját, hogy ezzel kiemeljék a látogatás politikai jellegét. A szóvivő szerint ez ellentétben áll a szentatya céljaival, aki számtalanszor kiemelte lengyelországi látogatásának vallási és erkölcsi jellegét. Ennek ellenére nyugati tájékoztató eszközök hangsúlyozzák, hogy a vallásos szónoklatok aligha vezethetnek valakit félre és a pápa beszédeinek politikai jellege volt. A Volkstimme osztrák napilap megállapítja, hogy ,,a pápa ugyan nem politizált, de a politikai kérdéseket vallásos kérdésekké festette át."

II. János Pál rendkívül bonyolult nemzetközi helyzetben látogatott másodízben Lengyelországba. Mint ismeretes, az amerikai kormányzat a lengyelországi eseményeket békeellenes, háborús céljaira igyekezett felhasználni. Aggasztotta, hogy nem sikerül elérni szándékait - véget vetni az enyhülési folyamatnak és a nyilt konfrontáció légkörét előidézni világszerte. Ezért a lengyelországi ellen- forradalmi robbanást, az amerikai tervek szerint, a hidegháború világméretű felélesztésére kellett volna felhasználni.

1981. december 31 -e, a lengyel vezetőség határozott fellépése az ellenforradalmi erőkkel szemben meghiúsította ezeket a terveket. Az amerikai kormányzat a Lengyelország bojkottálására bd- zott intézkedésekkel, széles körű politikai megtorlásokkal reagált erre és egyedülálló nyomást gyakorolt szövetségeseire, hogy csatlakozzanak ehhez az irányvonalhoz. A kísérletek azonban eredménytelenek maradtak, ugyanúgy, mint az amerikai titkos szolgálatnak az a próbálkozása, hogy újabb zavargásokra uszítsa a szocialistaellenes alvilágot Lengyel- országban.

így természetes, ilyen körülmények között az Egyesült Államok szélsőjobboldali köreinek és legközelebbi szövetségeseinek nem volt érdeke, hogy a pápa a szocialista Lengyelországban tett látogatásával és a lengyel vezetőkkel folytatott tárgyalásaival elismerje az adott helyzetet. A nemzetközi imperializmus legre- akciósabb erői ezért azzal számoltak, hogy a katolikus egyházfő látogatása újabb nyilt, ellenforradalmi fellépést, nyilt politikai összecsapásokat eredményezhet, amelyek valamilyen formában rehabilitálhatnák eredeti politikai céljaikat.

Reményeik nem váltak be. A pápa látogatása nem indított el újabb hidegháborút. A Lengyel Népköztársaság kormányának állásfoglalása megemlíti viszont, hogy a lengyelországi alvilág és ellenzéki erők, amelyeket a nyugati rádióállomások szorgalmasan buzdítottak, több ízben megkísérelték, hogy gyalázatos politikai céljaikra használják fel a politikai találkozókat.

E

z természetesen nem kendőzheti el azt a tényt, hogy a szocialista Lengyelország vezetői és a Vatikán feje két ellentétes oldalt képvisel, olyan oldalakat, amelyek eltérő nézeteket vallanak sok kérdést illetően. A hivatalos angol hírügynökség még a pápa lengyelországi látogatása előtt kijelentette, ,,a pápa nem azért megy Lengyelországba, hogy ott tanúja legyen a rendszer győzelme megünneplésének". A hírügynökség abból a tényből indult ki, hogy az ellenforradalom legfontosabb szervezett ereje, az ún. Szolidaritás vereséget szenvedett és ebben az új helyzetben különösen jelentős szerepet tölt be a lengyel katolikus egyház, amely az egyedüli intézmény, mely képes küzdeni az olyan „jogi eszményekért", amelyeket a szocialistaellenes hullám hirdetett. Hangsúlyozta, a pápa látogatásának éppen az lesz a célja, hogy ebben az irányban „megerősítse a lengyel lakosság erkölcsét".

Lengyelország ellenségeinek óhaját fejezte ki nyíltan az osztrák Arbeiter Zeitung, így értékelve a látogatás első részét: „Szívesen látjuk ilyennek a pápát... Nyíltan beszélt, nem engedte meg, hogy a vallásos nemzeti tabletta szerepét töltse be a lengyel nép megnyugtatásában."

A DPA nyugatnémet hírügynökség a pápa látogatása után leszögezte, annak ellenére, hogy a Vatikán kiemelte, a látogatás kizárólagosan „vallásos és erkölcsi jellegű", a pápa 22 beszéde és prédikációja többségében nyíltan állást foglalt a lengyelországi fejleményekhez. A burzsoá tömegtájékoztató eszközök azzal spekulálnak, hogy a pápa látogatása új erővel és bizalommal „töltötte fel az akkumulátort", amely a rendkívüli állapot kihirdetése okozta sokk után teljesen kimerült. A burzsoá sajtó megelégedéssel nyugtázta a pápa egyes beszédeit. s amint a Die Presse megállapítja, a pápa „nagyon kemény és bíráló volt". Egyes szélsőséges körök úgy értékelik a pápa látogatását, mint „rendkívüli eseményt. melynek következményei nem láthatók előre." Egyes nyugati államférfiakat a pápa beszéde fölötti öröm arra ragadtatta, hogy megfontoltan, irreális ki- _ jelentéseket tegyenek, mint például C. Cheysson francia külügyminiszter, aki rádiós interjújában kiemelte: a pápa Lengyelország oldalán áll, a lengyel rendszer térdre kényszerült és megbénult!

Egy másik esetben a Frankfurter Allgemeine Zeitung vezércikkében leszögezte, ez volt a pápa eddigi legfontosabb látogatása és a pápa meg van győződve arról, hogy a lengyelek sorsa az egyház életerejétől függ. Lengyelországban erős egyház nélkül nem lenne erős hit. Erős hit nélkül pedig a lengyel nemzet nem tudná megóvni lelkét. A francia Liberation azt irta, hogy a pápa egy nap alatt helyrehozta mindazt, amit a rendkívüli állapot kihirdetése óta sikerült visszaszorítani. A lengyelek többségének elegem dók voltak a pápa szavai ahhoz, hogy most ne hátráljanak meg álláspontjuktól. Az egyház a látogatás után jelentősen megerősödött.

Ebben a helyzetben óhatatlanul felmerül a kérdés: milyen hatással lesz a katolikus egyház legmagasabb képviselőjének látogatása a konszolidálási folyamatra? Elősegíti a kormány által kitűzött és az egyház által is támogatott nemzeti megbékélést, vagy pedig azokat a társadalmi erőket erősíti, melyek csak akkor ismerik el a nemzet egységét, ha a nemzetben káosz uralkodik?

A Lengyel Népköztársaság vezetői világos és elvhü választ adtak a szocialistaellenes erők találgatásaira: a Lengyel Népköztársaság szocialista áliam, világi állam és az marad a jövőben is. A Lengyel Népköztársaság továbbra is a Szovjetunió, Csehszlovákia és a többi szocialista állam szilárd szövetségese, a Varsói Szerződés és a KGST megbízható tagállama lesz. Ez az álláspont természetesen nem feledtetheti, hogy a Lengyel Nép- köztársaság további fejlődése során rendkívül nagy nehézségek előtt áll és ezek nem oldhatók meg, ha illúziókra támaszkodnak. Ez természetesen II. János Pál látogatására is vonatkozik. A látogatás céljait és tartalmát illetően azt célozta, hogy idegen, bomlasztó elemeket vigyen a lengyel szocialista társadalom fejlődésébe.

V

atikán vezetőjének lengyelországi látogatása, e látogatás eredményei természetesen elsősorban a két ország ügyét jelentik. Ennek ellenére a látogatás több szempontja, elsősorban II. János Pál beszédei, szélesebb nemzetközi összefüggésekben is felkeltik az érdeklődést. Arra késztet bennünket, hogy szavait összehasonlítsuk más szavakkal és elsősorban a szavakat tettekkel. Arra késztet bennünket, hogy elgondolkozzunk a szerep fölött, amelyet a mai világban a Vatikán betölt, vagy be akar tölteni.

Az első ilyen összefüggés, amelyre fel kell figyelnünk, a pápa lengyelországi látogatása valamint azon kötelezettségek közti összefüggés, amelyeket a Vatikán Casaroli kardinális kézjegyével ünnepélyesen magára vállalt 1975-ben Helsinkiben, az európai biztonsági értekezlet záróokmányának alakításakor. Ez azért is fontos, mert a helsinki konferencia előkészítésében jelentős szerepet játszott a vatikáni diplomácia - és nem egy esetben pozitív szerepet. Az utóbbi időben Vatikán hivatalos nyilatkozatok formájában is ismételten hitet tesz a helsinki kötelezettségek mellett.

Az első alapelv, melyet Vatikán Helsinkiben aláírt, a felek ünnepélyes kijelentése: kölcsönösen respektálni fogják azt a jogukat, hogy szabadon választhatják ps fejleszthetik politikai, társadalmi, gazdasági és kulturális rendszerüket, valamint azt, a jogukat, hogy meghatározzák törvényeiket és rendeleteiket. A pápa most mint az egyik aláíró fél vezetője, éllátogatott egy másik államba, egy olyan államba, amely a szocialista társadalmi rendszert választotta és ezzel összhangban határozta meg törvényeit és rendelkezéseit. Senkinek sem áll jogában, hogy ezt a tényt kétségbe vonja. A többi állam vezetője különböző nézeteket vallhat erről, de az adott helyzetet respektálnia kell. Ezzel ellentétben, amint már konkrétabban rámutattunk, II. János Pál számos társadalmi problémával kapcsolatban kifejtette ellentétes álláspontját és nyilvánosan ennek megfelelő követelményeket és felhívásokat hangoztatott Mit jelent ez tulajdonképpen? Érvényre jut talán egyes vatikáni körök azon törekvése, hogy megmásítsák a helsinki konferencia záróokmányát? Vagy pedig csak engedményeket tesznek más nyugati politikai erőknek? Annyi bizonyos, hogy a mai nemzetközi helyzet reális megítélése, beleértve a Vatikán és a szocialista országok további tárgyalásait, aligha alapulhat „az ilyen következetlenségeken." A záróokmány 6. pontjában a Vatikán kötelezte magát, hogy „tekintet nélkül a kölcsönös kapcsolatokra tartózkodik bármilyen közvetlen vagy közvetett beavatkozástól olyan kérdésekbe, amelyek más aláíró ország belügyeibe tartoznak." A pápa kijelentései közül azonban sok, enyhén szólva, a Lengyel Népköztársaság szerveinek jogkörébe tartozó kérdéseket érintett. Ismételten el kell mondanunk, hogy a más ország belügyeibe való be nem avatkozás elveinek szigorú megtartása nélkül elképzelhetetlen az ésszerű és konstruktív párbeszéd, amelyet a vatikáni körök szorgalmaznak.

„Az emberi jogok pápája", ezzel a névvel illették az újságírók II. János Pált az Egyesült Államokban tett látogatása során, azután, hogy az USA-t „az igazi

szabadság földjének" nevezte. Ez körülbelül abban az időben volt, amikor a jogászok nemzetközi csoportja megállapította, hogy elegendő bizonyíték van arról, az Egyesült Államokban rendszeresen megsértik az emberi jogokat, a nemzetközi kisebbségek jogait, beleértve a faji megkülönböztetést is. Tehát abban az országban, ahol eddig érvényesül az ember ember általi kizsákmányolásának joga, ahol munkanélküliség, létbizonytalanság van, ahol meggyilkolják az elnököket, a népszerű énekeseket, a néger gyerekeket, ahol a faji gyűlölet véres öldökléshez vezet, a Szabadság szobrot az Egyesült Államok szimbólumának, azon ország jelképének nevezte, „ahol respektálják minden személyiség, emberi lény méltóságát, ahol támogatják a vallásos érzelmeket és ahol mély gyökerei vannak a vallásszabadságnak."

Nyilvánvaló, hogy a római katolikus egyház gyakran hirdetett egyetemességének osztályjellege van, amely különösen az olyan kontrasztos helyzetekben szembeötlő, mint az egyházfő látogatásai más országokban.

S

zámos burzsoá tájékoztató eszköz is egyre nagyobb figyelmet szentel ezeknek a momentumoknak. A legutóbbi példa a pápa lengyelországi és középamerikai útja. A pápa jelenléte Közép- Amerikában, ebben a veszélyes feszült- ségi gócban, ellentmondásos elvárásokat és reményeket keltett. Többek között azért, mert Reagan elnök tavalyi európai útja során emlékeztette a pápát arra, hogy mindkettőjüknek közös érdekük Kö- zép-Amerikában a kommunizmus elleni harc. II. János Pál különbözőképpen viszonyul az egyes országokhoz, ezt tanúsítja például a bécsi Arbeiter Zeitung, amely a lengyelországi útról ezt irta: „Eddig minden arra utal, mintha Wojtyla inkább a földalatti Szolidaritás elvárásainak tenne eleget, mint a rendszer reményeinek ... Latin-Amerikában ugyanis inkább az elnyomók, mint az elnyomottak oldalán áll. Á szentatya egyértelmű fellépése Lengyelországban ezért ahhoz a kívánsághoz vezet, hogy az isteni gondviselés legyen kevésbé egyszemű és Nyugaton is lengyel nyelven beszéljen."

Közép-amerikai útja során is irreális feladatot állított maga elé - a nyomorban élő lakosságot meg akarta győzni arról, hogy a helyzet csakis nem forradalmi úton javítható és ezt az utat a szegények és gazdagok megbékélése útjának nevezte. Hogyan hatottak ezek a szavai például a guatemalai véres rendszerben élő szegény földművesekre! Hogyan hathatott a katolikusok millióira Salvadorban, ahol többek között sok ezer meggyilkolt ártatlan embert siratnak, amikor világosan kijelentette „hogy nem tud megoldást javasolni problémáikra", ezért „a vigasz szavaival fordul hozzájuk." Hogy hogyan reagáltak a nicaraguai hívők arra, hogy beszédeiben egyáltalán nem említette meg az amerikai kormány forradalomellenes lépéseit, nem vette figyelembe békefelhívásaikat és egySzer sem emlékezett meg a meggyilkoltakról, közismert. Ugyanakkor azonban egész tekintélyével ismét figyelmeztette a papságot. hogy ne avatkozzon a társadalompolitikai kérdésekbe, a szegények és gazdagok konfliktusaiba és csak lelki- pásztori feladataival foglalkozzon.

A pápa „békesség óhajtása", a „megbékélésre" vonatkozó kérései hamisan csengtek, mivel ellentétben álltak a Vatikán mai politikájával, a pápa konkrét tetteivel, amelyekkel világosan a reakciós, népellenes erők oldalára állt.

Hogyan értékelhető tehát a pápa rendkívüli érdeklődése egy olyan ország állampolgárainak emberi jogai és élete iránt, amely ugyan nehézségeket élt át, de amely lényegét tekintve teljes mértékben respektálja és védelmezi állampolgárai emberi jogait, amely nem akar mást, mint azt, hogy az összes becsületes dolgozó, becsületes ember a társadalom jólétén fáradozzon?

Ki jogosította fel a pápát arra, hogy a Szolidaritásról és a szakszervezetekről mondott szavait nyíltan összekapcsolja a gyülekezési szabadság elnyomására vonatkozó megjegyzésekkel? Egyet kell értenünk a l'Humanité, a francia kommunisták napilapjának nézetével: „A pápa beavatkozása a politikába minden várakozást felülmúl. A nagyszabású egyházi szertartások helyenként politikai gyűlésekre emlékeztettek. Az a pápa, aki a közelmúltban Közép-Amerikában a papok szemére vetette, hogy vallásos küldetésüket összekapcsolják országuk forradalmi mozgalmával, Lengyelországban nem érezte magára nézve kötelezőnek ezeket az alapelveket. Sok nyugati tájékoztató eszköz arra használja fel beszédeinek politikai jellegét, hogy a pápa látogatását a lengyel társadalom és kormány közti politikai konfrontációként jellemezze."

így tehát nyilvánvaló, hogy a pápa nézetei, amelyeket az egyes országokr ban tett látogatásai során hirdetett, elsősorban a haladó áramlatok ellen irányultak. Lengyelországban valahogy nem is maradt ideje arra, hogy észrevegye szocialista hazája változásait és fejlődését. Vagy legalábbis elfelejtette megemlíteni a szocialista társadalom pozitív változásait. Ez azonban megfelel a politikus klérus céljainak. Úgy tűnik, hogy a pápa hozzáállása és fellépései elsősorban attól függnek, hogy hol tartózkodik éppen „nagy zarándokúján.“

Az ausztriai szeptemberi látogatása előkészületeire vonatkozó információink is megerősítik, hogy a reakciós erők már ma lépéseket tesznek azért, hogy ez a további „szent zarándoklat" a szocialista országok, köztük Csehszlovákia be- feketitését szolgálja.

L

engyelországi látogatásának utolsó három napja egybeesett azzal az időszakkal, amikor Prágában, Csehszlovákia fővárosában béke-világtalálkozó valósult meg. E találkozó keretében az egyházak képviselői is összejöttek. Valóban az egész világról érkeztek keresztény képviselők, köztük katolikusok, zsidók, muzulmánok, buddhisták Prágába, hogy megvitassák a békeharc kérdéseit.

Tanácskozásukon mély aggodalmukat fejezték ki a nemzetközi feszültség miatt. Felhívások hangzottak el a fegyverkezés csökkentésére, a leszerelésre. Tekintélyes katolikus körök vádolták a nukleáris háború, a lázas fegyverkezés híveit és követelték a nemrég szabaddá vált országok jogainak szavatolását. Valamennyi résztvevő közösen nemet mondott az amerikai rakétatelepitési tervekre. Visszautasították az antikommunizmust, mint a békeszeretö erők érdekeinek megosztására tett kísérletet. A találkozón olyan emberek is felszólaltak, akiknek a világnézete merőben eltér a mienktől, de a többi békevédővel együtt közösen követelték a határozott fellépést, mivel csak az védheti meg a békét számunkra és az eljövendő nemzedékek számára is.

A csehszlovákiai egyházak képviselői is a békeerök oldalán álltak. Talán csak azt kell még megjegyeznünk, hogy egyes burzsoá tájékoztató eszközök tudósítói, akik oly szívesen terjesztenek különböző szenzációkat országunkról és semmilyen hazugságtól sem riadnak vissza, kevés érdeklődést tanúsítottak például a csehszlovák római katolikus püspökök és más egyházi méltóságok fellépései iránt.

A Prágában találkozó egyházi képviselők határozott békehangja ma nem egyedülálló a világban. Az emberiség pusztulásának megakadályozására és a békés jövő szavatolására kifejtett törekvés olyan irányzat, amely ma az egyházak világában hatalmas áramlatot képvisel.

II. János Pál a világtalálkozó első három napja alatt a szomszédos Lengyel- országban tartózkodott. A Prágában elhangzott felhívások azonban sajnos nem keltették fel érdeklődését, szóra sem méltatta azokat.

MILAN SKÁLA. VLADIMÍR PETR

„NAGY ZARANDOKUTJA“