Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1983-08-05 / 31. szám
Gárdonyi Géza (Részletek) FUNDAMENTUM Az élet tanulsága szerint jó elbeszélő az, aki folytonosan leköti a figyelmünket, és amit elmond, bennünk marad. Az elbeszélő mű hősének izgalma az olvasónak is izgalma. Rövidebben: az író izgalma az olvasó izgalma. Wigand könyveinek tartalma szinte semmi, de az a szeretet, amely minden vonásán s minden szaván érzik, mind izgalom... A könyv érzelmi részei mindig újak s frissek maradnak. „La qualitée qui fait le poéte c’est l’émotion el rien gú eile“ / Becsessé, érdekessé válik minden, ha valaki szeret. A szív nagy aranyozó (Hebbel kutyája. Wigand müvei). A hideg talpú író nem író. Tehát Dosztojevszkij fogja fel helyesen: extázist ex- tázisra keress és írj! Nem hogy mi történik vele, hanem hogy mi történik akkor a szívében. Az ihlettel írt mű vagy művész azért hat, mert a rezgés rezgést kelt a szívekben. Minden művészet fundamentuma a kontraszt. Festő müvében az árnyék vagy a színkontraszt. Az „Unbewusste“ s a „Bewusste“ túlsúlya. Egy jegynek a kiemelése a többi közül. Csak a szív történetét írd. Minden egyéb csak szalma! Az elbeszélés folyamata olyan legyen, mint a sötétben futó villamoskocsi: jobb- ra-balra szikrázzon. Sötétben különösen a fénypontok hatnak. REZGÉS Tanulságos a népdal, hogy csupa rezgés. Egy-egy sorában több a gyönyörűség szívünknek, mint Szomaházy összes munkáiban. Az elbeszélésképlet éppúgy szeiz- mografikus, mint a hegedújáték: folytonosan rezgő, fel-felemelkedö extázisok. Hogy az elsószemélyű elbeszélésben mennyire mindegy a szerkezet, s menynyire minden a bármily csekélyke rezgés, példázza Baskircsev naplója. Folyton- folyvást csak az az egy érdekel bennünket, hogy ez a nem is történelmi egyéniség hogyan látja, hogyan fogja fel a köznapi élet legapróbb mozzanatait is. Az egyes ízek értéke a szeizmográftábla szerint becsülendő meg. Vesd el, ami rezgés nélkül való. Rezgés mindenből keletkezhetik, mert mindent szerethetünk. Értéktelen ízek mindazok, amelyekben nem a szíved rezgését érzi az olvasó. Tehát csak vékonyan, hellyel-közzel az okoskodást, filozofálást. A nagynovella képe egy vasút ábrája lehetne, amelyen egy vonat halad, s az út mellett telegráf-oszlopokként szituáció és szituáció. A lokomotív neve pedig: karakter. Az előre vetődő árnyék: a szerkezeti munka, de utólag is csinálható. Az eleje a műnek igazítandó a vég szerint. Például az Isten rabjai-ban a kertész és a liliom. EXTÁZIS Naplók, önéletrajzok tanulsága, hogy az élet apró testi és lelki izgalmak és bajok sorozata. Nincs az életnek olyan perce, hogy valami kis izgalom ne foglalkoztatna bennünket. Az izgalmat keresd, amelyben a karakter előötlik. Bajt, szorultságot és a karaktert tengelyében bántó helyzetet, esetet. A szenvedések rezgése nagyobb, mint a boldogságé... Nótákban is a fájdalom szövegűeket érezzük értékeseknek. A legerősebb rezgések a szituációk, mikor nagy érzések állnak egymással szemben. Minden ellentézis. Szívextázis. Szív zokogása. A nagyjelenetben mindig van valami, ami józan szemmel nézve esztelenség. A fösvény, aki szórja a kincsét; a vallásos, aki káromkodik s más efféle. Nagynovellában fő a nagy gózú, csökönyös vagy egyébképpen rendetlen akarat, hogy valamit teljes erejével vagy lelke gyökerével, élete árán is akarva akar. Olykor maga vesztére esztelenül, mert ez kelt extázist, nagy cselekedetet, nagy bajt. Fútsd az akaratot, szenvedélyt, a legerősebb rezgéseket, és ütköztesd. Ha más akarat alá van helyezve valamely akarat és attól szabadulni akar, az is akarat, nagy erőkifejtés, de ha passzív, akkor csak mellékfigura lehet. Az apró testi bajokat a regényírók teljesen figyelmen kívül hagyják, s csak lelki kérdések bogozásával foglalkoznak, mintha a testünk olyan gép volna, mint az évenként egyszer felhúzandó óra. Bármi testi szükség is kelthet extázist. Például Ézsaut egy tál lencse ejtette extázisba. Az extázis ne fejezze be a történetet, csak feszítse. Vess közbe időt, másoknak más izgalmát, új nehézségeket, testi szükséget, bőrérzést stb. Ezek a füg- gesztések megvannak a hegedűben is. Például Chopin kilencedik szerenádja második fele, Sarasate kottája szerint. Bár ő csak a végponttal játszik, hogy nem ott végez és nem akkor, ahol és amikor várjuk. ELLENTÉZIS Kalamárisodban ne csak ténta legyen, hanem ellentézis is. Minden elbeszélés érdekessége ellentézisen alapul. Két nő ha találkozik: csók vagy panaszkodás vagy dicsekvés, de utána mindig a pletyka következik. Minden női lélek két fővonása: hiúság és az anyaság. Ami az órában a rugó, az a műben az ellentézis. .Az ellentézis minden, ha szerkesztesz, akár kicsiben, akár nagyban. Ez az első, amit meg kell találnod. Az ellentézis az a varázsvessző, amellyel a legnagyobb rezgéseket keltjük. Az író hímzórámája az ellentézis! Ellentézis-fundamentum nélkül nincs műalkotás, még csak levél se. Az ellentézis természete, hogy rendet teremt. Oszt is, köt is. Árnyék és világosság egyszerre. Valaki olyasmit sürget, amiről tudjuk, hogy kára vagy baja kél belőle. Aki jót téve magának tesz rosszat. Lehet, mint illetéktelen beavatkozás, komikus. Lehet, mint nemes beavatkozás, fenséges. Az is, ha valaki nem hozzáillő munkát végez vagy feladatot teljesít. Például pap fej, mészáros kenyeret dagaszt. Könnyű fonatra alkalmas mindig az olyan ellentézis, amely a gyermeket olyan helyzetbe vagy feladat elé állítja, mely korával és erejével nem egyezik, nem neki való, kényszerhelyzet... Mellőzve a komikum tereit, igen ma- gasrendűek lehetnek: ha gyermeknek az apa vagy az anya dolgát kell végeznie; vagy nőnek férfi munkáját; vagy gyermekre olyan megbízás vagy parancs nehezül, amelyet csak felnőtt végezhetne. Mondat is örök, ha nagy ellentézis: „Szeresd ellenségedet“, vagy: „Ismerd meg magadat“. Ha valaki csak magában, magáért szenved, inkább gyötrelmes olvasmány, de ha másért... A szeretet mértéke: mennyit képes valaki valakiért szenvedni. Ezek a legerősebb fundamentumok minden regényben. Minden más szeretet voltaképpen csak kedvtelés. Az olvasó nem hisz benne. A szép nőt hogy szereti hősöd, nem érdekes, míg azt nem látjuk, hogy szenved érte. (1917. febr. 22.) Bár előbb tudtam volna! SZÉP ÉS RÚT Az igazi műalkotás az értelmünknek éppoly végtelen, mint a természet alkotása. (Goethe) A fenségesnek átellenes pólusa a rút. A kettő eyütt adja a végtelenség zenéjét. Nagy értékű széppé válik a rút, ha 1 vonatkozásba kerül, a világegyetemmel egy könnycseppen át. Vie profonde de l’ame. A fenséges szépnek a fundamentuma a rút. De különben is magasrendü szépségek fakadnak a rútból, ha ellentézisnek fundamentuma vagy oldala. Természetes ellentézise a szépnek a rút, csak nem mernek hozzányúlni a gyenge írók. Esztétika: szép az, amit, ha csak egy percre is, szeretünk, ami meleg érzést kelt bennünk. Csak a meleg érzés, megindulás, ihlet az értékes. A hideg rezgés, a borzalom nem. Az emberek csak akkor látják, mennyi minden szépben élnek, ha az író megmutatja. Mennyi juhász ment már szamáron, de csak azóta szép, amióta Petőfiben rezdülést keltett. A kirakati képek azért rútak, mert kinyaltak. Mert nem igazi szépek! Ha gyümölcs, nincs rajta üdödés, féregszúrás; ha ember, nincs rajta szeplő, pörsenés, rendetlen hajfürt. Ostoba esztétikusok a görög szobrok szépségéről: hogy bennük koncentrálva van minden szép. De mennyivel szebb egy rút öreg szobra, ha rajta a legkisebb vonás is egyéni! Ne mondj szépnek semmit, hacsak nem a más szájával! Mindig gyanakodva nézz az írásodban a szépre, hacsak nem az írott figura mond szépnek valamit. De te ne mondj szépnek semmit - se embert, se tájat. Ahol ez a jelző fordul elő: szép, törölj! A szeretet legyen szép, ne az embered! Szép nőt szeretni: nincs benne semmi csodálatos. De rútat ha szeretve látsz, s tán halálig is, vagy egy piszkos kis gyereket! (1917. febr. 22.) Mikor a rút a szép. A töppedt szőlőszem a szőlöfestményen, és a barack rothadási foltja. A csupa ép alma címfes- tök művészete. Böcki Hullámjáték-ában a rút Kentaur a szép nők között. Á házasi akik a< földekl Éppen két vái termet behívt; kelt át, Az a masz r Néhán; meknei pok teli a férjé nem ér A fii nult já asszon benne, dolgozi ként az mek m a férjé sem t a mes< nagy, i hogy n gozott t Egyt kor a k hirtelen A hegyi látszott, tak, s a tak a ki jöngve A gyerrr kát, és dett: A? Az as volt. Mr átitatott a gyern az assz' mozdult A sötét I lebb jött félni ke megnyu kicsim, i rosszat. aki őriz A fiúc ragyogó sötétlö elcsendi s az éjsz bozót sí sollyal Másnap te: És m asszony a kanóc árnyék i Szeretett figurádról is mondj valami rosszat, valami kis hibát a lelki karakterében. És hitvány vagy éppen gonosz emberről is mondj valami jót. Ha egyebet nem, azt, hogy kit szeret vagy ki szereti. A szép lány, ha hibáját is megmondom, egyszerre nem tündér, hanem ember. A gonosztevő, ha valami jót mondok róla, egyszerre nem ördög, hanem ember. Jókai ezt nem tudta. Valójában nem rút semmi se, és nem szép semmi se, mert széppé és rúttá mindent a felfogás teszen. (1922. jan. 12.) * * A híres Napló részleteinek közlésével születésének 120. évfordulója alkalmából emlékezünk a nagy magyar íróra. A kút mellett egy ütött-kopott /i vizeskannában megmosta a baltát, majd visszaballagott aia- vágótuskóhoz, és folytatta a haso- gatást. Rutinos mozdulatokkal, hetvennyolc évét meghazudtoló erővel és ügyességgel dolgozott. Időnként összeráncolta a homlokát és gyanakvóan hátrapillantott, ott van-e még az asszony a létra mellett.- Megmondtam, Margit, hogy egyszer rosszul jársz... - dör- mögte csak úgy magának. - Minek piszkáltad fel fel az idegeimet?! Hűvöskés, ködös októberi reggel volt, s habár nyolc óra felé járt már az idő, derengő, erőtlen napsugarak szűrődtek csak át a füstszerű, sűrű ködfelhőkön. Elhatározták az asszonnyal, hogy ma már befűtenek. Tegnap este, miután kihámozták magukat foltozgatott, fakó gúnyáikból, váltottak még néhány szót a sötétben.- Vinnék egy kis gyümölcsöt a gyerekeknek - szólt félénken az öregasszony. - Meg két csirkét a nagyobbak közül... Délre bizonyosan visszaérnék. Az öreg hajthatatlan maradt.- Megmondtam már, hogy sehova se mész - förmedt rá szigorú, recsegő hangon, s határozott hangsúlyával jelezte, hogy a dologról nem kíván többet beszélni. Az asszony összerezzent. Kétségbeesetten kereste-kutatta a szavakat, melyekkel feloldhatná, vagy legalább némileg enyhítené férje szívében a már régen értelmetlenné vált, de még mindig éppoly konok haragot. Hangos horkolás zökkentette ki anélkül is össze- kuszálódott, már-már fohászkodássá keseredett gondolataiból és könnyes szemmel, kimerültén az évek óta cipelt súlyos fájdalomtól, lassan ő is elszenderült. Álmaiban számtalanszor megjelent a lányuk s az unokáik, akiket sosem láttak még, s csak annyit tudott róluk, hogy szőke és halvány arcú mindkettő, s hogy a fiatalabbik, az ötéves, az öregapja szigorú, makacs arcvonásait örökölte. Naponta elszorult a szive, ha a postás megjelent az utcán, és csüggedten nézett utána, amikor az rozsdás, zörgő kerékpárján el- karikázott a házuk előtt. Szentül hitte, hogy egy napon levelét kap a lányától. O maga még gondolni sem mert arra, hogy írjon neki pár sort, rettegett attól, hogy az ura megneszelné... Sosem kapta a kezébe a levelet, melyre egy évtizednél is tovább várt, s amely nem íródott, így nem is érkezhezett meg soha. Közte és férje között rég szárba szökött a kölcsönös gyűlölet, erős gyökereket verve megvénült szívükbe. Unos-untalan szidták, vádolták egymást, amiért annak idején közös akarattal durván elűzték a háztól egyszem lányukat csak azért, mert előbb került a szülő- nek alsó sarkára fröccsent pár szobába, mint a házasságkötő te- csepp vér, de megalvadt, mielőtt rembe... még a földre csöppenhetett volna. Gáspár Mária A KOOBEN Az öreg befejezte a hasogatást. Törődött és közönyös volt az arca, mint bármikor máskor. A lelke sem volt különb: ott ült az ezer ránc barázdálta, borostás arcon, a véreres, fakózöld szempárban. Hosszú bőrkötényt viselt, melyJártában-keltében az udvaron nem tekintgélt többé a létra felé. Odabenn szalmát gyömöszölt a kitisztított kályhába, és apróra vágott száraz ágakat rakott rá, felülre pár vastagabb hasábfát dobott. Meggyújtotta a szalmát, s fáradtan le könyékrt nézett ahol a tű. pantak a ruzsolás: is. Az őre rakozóar Mintha í valami cs szony, s i Mert iger vei ezelc hogy úg a csontja, az orvos dett viss2 felé görb is. Az a& bé... Ös. laza kon feküdt a, tott létra fí mmHmw
