Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1983-08-05 / 31. szám
r „Az a filozófia, melyet Marx adott a munkásosztálynak, fordulatot jelent a társadalmi gondolkodásban. Az emberiség a töredékét sem tudta annak, amit- a marxizmusnak köszönhetően - megtudott saját magáról. Marx tanítása, amely a dialektikus és történelmi materializmus, a politikai gazdaságtan és a tudományos kommunizmus elméletének szerves egysége, valóban világnézeti forradalmat jelentett, s egyidejűleg megvilágította a legjelentősebb szocialista forradalmak útját - írja Jurij Andropov az SZKP KB főtitkára Marx Károly tanítása és a szocializmus építésének néhány kérdése a Szovjetunióban című cikkében a Kommunyiszt 1983. évi 3. számában. Mindaz, amit ma új világnak, s az új típusú szocialista ember személyiségjegyeinek nevezünk, úgy alakult ki a múltban, s ma is úgy alakul, mint az alkotó munkás és forradalmár új világa, s ezek a személyiségjegyek a szocialista munkásosztály minden tagját jellemzik. A munkásosztály forradalmi eszményei, erkölcse és a kollektíva érdekeit szolgáló magatartása pedig - amint azt az SZKP XXVI. kongresszusa is hangsúlyozta- a szovjet társadalom minden rétegének közös értéke. Az SZKP utolsó kongresz- szusán „szociális agynak és szociális szívnek“ nevezték a munkásosztályt. Ezt a fontos és lényegkiemelő megfogalmazást felhasználva párhuzamot vonhatunk az emberi és társadalmi szervezet állapota között; az emberi szer/ezet állapota az idegrendszer, a szív- és az érrendszer állapotától függ; „a szociális agy és szociális szív“ is meghatározza a társadalmi szervezet életképességét. Az új társadalom fejlődésének törvényszerűségeit nem lehet megérteni és főleg nem lehet az alkotó gazdasági és politikai munkában felhasználni a munkásosztály feladataira jellemző és struktúrájában végbemenő változások mély és sokoldalú tanulmányozása nélkül, Éppen ezt adja feladatul az SZKP a társadalomtudományokkal foglalkozó szovjet tudósoknak. Az utóbbi években egyre több munka foglalkozik a Szovjetunióban a munkásosztály tevékenységének különböző szempontjaival. Ezek közül néhányat már a szovjet sajtó is publikált. A most közlésre kerülő cikk Dzsamal Mutagirov tudományos értekezését ismerteti. A szocialista munkásosztályt abból a szempontból vizsgálja, hogy hogyan keletkezik és miként fejlődik az új társadalom építési folyamatának élén járó szocialista munkásosztály mint társadalmi erő. A szerző konkrét példákon mutat rá azokra a mennyiségi és minőségi változásokra, amelyek a szocializmus építésének következményeként a munkásosztály összetételében bekövetkeztek, és felveti a nemzetközi szocialista munkásosztály kérdését. A proletariátus szocialista munkásosztállyá fejlődését, s ennek törvényszerűségeit elemezve a szerző kiemeli a világ első szocialista országának vezető szerepét, s egyidejűleg felhívja a figyelmet arra is, mennyire meghatározta a munkás- osztály összetétele és tradíciója a különböző nemzetek történelmének alakulását. Formai szempontból egyetlen most létező szocialista ország sem utánozta mechanikusan az oroszországi szocialista forradalom módszereit és útjait, s nem támaszkodott idegen tapasztalatokra. Csehszlovákia, Bulgária, az NDK, Lengyelország, Magyarország, Kuba, Mongólia vagy Jugoszlávia, tehát valamennyi szocialista ország a maga módján valósította meg forradalmát, és olyan formákat használt, amilyeneket az illető ország szociális, gazdasági és politikai fejlődése, nemzeti sajátosságai és külső körülményei megköveteltek. Ezeket a körülményeket nem lehet sem figyelmen kívül hagyni, sem lebecsülni. Gyakran épp ez az oka, hogy a szocialista építés különféle problémáinak megoldásához nem egyforma a hozzáállás. Ha viszont nem veszik figyelembe az eltérő körülményeket, akkor esetleg nehézségek támadhatnak a társadalom életében. Dzsamal Mutagirov elemzi mind a társadalom, mind a munkásosztály szociális összetételének általános törvényszerűségeit és sajátosságait a fejlődés szocialista szakaszában, és tág teret szentel a munkásosztály vezető szerepe megnyilvánulásainak a társadalom fejlődésében. A könyv tartalmáról az egyes fejezetek címei is képet adnak. A munkásosztály - a legfontosabb forradalmi erő - fejlődése; A munkásosztály, mint az új társadalmi viszonyok kialakítója: A munkásosztály, mint társadalmi erő: A munkásosztály, mint a világ szellemi megújítója. Az utolsó fejezetben azt a folyamatot kíséri figyelemmel a szerző, hogyan válik a munkásosztály ideológiája az egész társadalom ideológiájává. Az új társadalom építése során - írja a szerző - a munkásosztály eszmei hatása egyre jobban terjed. Egy győzelmes osztály ideológiája - amely átvette a hatalmat is - előbb a dolgozók többségének, majd az egész társadalomnak az ideológiájává válik. A város és a falu dolgozói kapcsolatában egyre inkább felgyorsul az új ideológia megszilárdulásának üteme. Ennek az az előfeltétele, hogy a marxista-leninista párt vezette szocialista társadalom a munkásosztály fő célját valósítja meg, s ezt a célt minden dolgozó magáévá teszi, mert először nyílik lehetőség a társadalom életének tervszerű irányítására, az új társadalom megszilárdítására, a régi, a konzervatív felszámolására. ,,... Alkalmunk adódott - a történelemben ez elég ritka hogy meghatározzuk az alapvető szociális változásokhoz szükséges határidőket, s most világosan látjuk, mit lehet öt év alatt elvégezni és mihez van szükség sokkal több időre“ - mondta Lenin. Az új ideológiai viszonyok kialakítása már csak azért is könnyebb és gyorsabb, mert szocialista viszonyok közt természetesen fejlődik a társadalom, a burzsoázia viszont a történelem megállítására vagy visszafordítására törekszik. Természetesen nem lehet figyelmen kívül hagyni a munkásosztály ideológiájának - mint össztársadalmi ideológiának - a megszilárdulásakor felmerülő nehézségeket sem - figyelmeztet a szerző. A könyvben Lenin szavait idézi arról, hogy: ,,a munkást a régi rendszertől sosem választotta el kínai fal. Tovább él benne a kapitalista társadalom sok beidegződése. A munkások úgy építik az új társadalmat, hogy maguk még nem váltak új emberekké, olyanokká, akik mentesek a múlt minden szennyétől, sőt, térdig állnak a mocsokban. Ha azt gondolnánk, hogy ez a helyzet azonnal megváltoztatható, tévednénk. Ez’ utópia, amely a mennyekbe utalja a szocializmus birodalmát. Nem, a szocializmus építéséhez nem így látunk hozzá. Úgy kezdjük el, hogy két lábon állunk a kapitalista társadalom talaján, harcolunk minden gyengeség és hiba ellen, amelytől nem mentesek a dolgozók sem, és amelyek lehúzzák a proletariátust. E jelenség törvényszerű következménye az a tény, hogy a szocialista átalakulás szakaszában az egyén tudatában - nem beszélve egy egész osztály, vagy társadalmi csoport tudatáról - egyidejűleg összakapcsolódhatnak a fejlett, a haladó, a munkásosztály által megszilárdított nézetek a maradi, a konzervatív, a burzsoáziára és képviselőire jellemző ideológiával a szocialista országokon belül. A fenti nézetek aránya a szocializmus és kommunizmus építése következtében eltolódik a munkásosztály ideológiája javára. A tudattartalom nem egyöntetű. Ez azzal is magyarázható, hogy a társadalmi tudat bizonyos formái, például a politika, az ideológia, a jogi tudat stb. a közgazdasággal kapcsolatosak, tehát ezekben a társadalom gazdasági életének minden változása közvetlenül tükröződik. Mások, például az erkölcs, csak közvetetten, a politikai tudaton keresztül kapcsolódnak a gazdasági élethez, ezért az új erkölcs kialakítása egy kissé elmarad az elméleti tudattól. A nem szocialista eszmék és nézetek a munkásosztály ideológiájából a kommunizmusban teljesen eltűnnek. Amikor a szerző arról beszél, hogy a szocialista országokban megszilárdul a munkásosztály ideológiája, figyelmeztet, hogy ez a folyamat az összpontosított imperialista rádiópropaganda közepette megy végbe. A Szovjetunió ellen irányuló ellenséges propagandaműsort az ország területén élő huszonhárom nemzet nyelvén több mint 40 külföldi rádióadó-állomás közvetíti. A közvetítési idő hetente több mint 140 óra. A szocialista országok ellen irányuló propagandamúsor az Amerikai Egyesült Államokban jelenleg kitölti a műsoridő több mint 50 százalékát, az NSZK-ban is megközelíti ezt az arányt, Nagy-Britanni- ában pedig a külpolitikai adások mintegy 25 százaléka irányul a szocialista világ- rendszer ellen. A szocialista országok számára közvetített adások új taktikája az ideológiai hatás fokozásában, a célzatosan kiválasztott közvetítésben, s a szocialista életmód ellen irányuló, álcázott vagy nyílt támadásokban rejlik. A könyv rámutat a nemzeti tudat és az egész munkásosztály öntudata közötti szoros kapcsolatra is. Terjed a munkásideológia hatása és kialakulnak a szocialista társadalmi viszonyok; ennek következtében elmosódnak a szociális és gazdasági fejlettség színvonala közötti különbségek, a munkásosztály nemzeti és nemzetiségi csoportja, illetve azok az országok, ahol a társadalmi folyamatokat a munkásosztály csoportjai irányítják fokozatosan közelednek egymáshoz. A munkásosztály öntudata mint nemzeti tudat szilárdul meg. A valódi internacionalizmus új tartalmat ad a hazafiságnak is. A szocialista országok dolgozói büszkék, hogy hozzájárultak a szocializmus építéséhez és a szocialista világrendszer fejlődéséhez. A valódi szocialista hazafi- ság - hangsúlyozza könyvében Dzsamal Mutagirov - a szocializmus, mint társadalmi rendszer védelme és megszilárdítása lehető legkedvezőbb fejlődési feltételeinek a kialakításában rejlik. V. NYIKITYIN I A szocialista munkásosztály IJSZÚ 3 A kommunista erkölcsi profilja Az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt II. kongresszusának 80. évfordulójára készülődve ismételten visszatértünk annak eszmei és erkölcsi forrásaihoz, mindahhoz, ami a gondolkodó forradalmárok szövetségét törhetetlen, győztes és alkotó erővé változtatta, ami a néptömegek körében kivívta a tekintélyt és a bizalmat. Az egyik legnagyobb hagyomány, a párttagok feddhetetlenségéről és a kommunisták erkölcsi profiljáról való gondoskodás. A pártba önzetlen és edzett embereket, népünk tiszta lelkű és tiszta szívű, legjobb fiait és lányait kell felvenni. Ehhez a hagyományhoz, amelyet Lenin hagyott ránk, a párt a mai napig hú. Az SZKP arra törekszik, hogy minden kommunista a párt nagy eszméinek győzelméért küzdő önfeláldozó harcosa legyen, hogy jól ismerje, értse és a gyakorlatban alkalmazza a mar- xizmus-leninizmus eszméit és a párt politikáját. A párttagság nem ruház fel semmilyen előjogokkal, azt jelenti csupán, hogy a kommunistának nagyobb a felelőssége mindenért, ami az országban történik, a szocialista építés és a társadalmi haladás sorsáért. A forradalom úttörőinek lelkesedése és felbecsülhetetlen szellemi és etikai öröksége a mai napig él, folytatódik követőik munkájában. Ha a szocialista munka hőseire gondolunk, szemünk előtt megjelennek azok a kommunisták, akiknek magatartását elsősorban a tettek mélysége és a bátorság fejezi ki. A kollektívában nemcsak becsületes munkájukkal tűnnek ki. Az emberek, akik velük dolgoznak, sokat beszélhetnek arról, hogyan egészíti ki munkaszeretetüket őszinteségük, szerénységük, kedvességük, segíteni akarásuk, az önmagukkal szembeni igényességük, s az, hogy kérlelhetetlenek a visszaélésekkel, a becstelenséggel és a bürokratizmussal szemben. Terveink, valamint a munka hatékonysága és minősége, az életmód és életstílus nagymértékben függ az erkölcsi tényezőtől. Ennek jelentősége azonban még nagyobb az SZKP KB múlt évi novemberi ülésén elfogadott határozatok óta. A plénum határozatát, amely a szocialista fegyelem megszilárdulására irányul, valamennyi munkakollektíva egyértelműen támogatja. Mint mindenütt, itt is a kommunistáknak kell megadni az alaphangot, megmutatni az erkölcsi elvek és normák tiszteletben tartásának példáját. Ez a gondolat hatja át azokat a leveleket, amelyeket a kommunisták a különböző sajtószerveknek, de főleg a Pravdának írnak. A levelekből kitűnik, hogy az igazi kommunistának semmilyen körülmények között nem szabad és nincs joga személyes érdekeit a társadalmi és állami érdekek fölé helyezni. A passzivitás és néhány párttag felelőtlensége nemcsak anyagi, hanem súlyos erkölcsi károkat is okoz. Igen, az erkölcsi elvekben nincs megalkuvás. Ez rendkívül fontos, főleg akkor, ha vezető beosztású kommunistáról van szó. A vezető mindig szem előtt van. S ha rendelkezik a kommunista jellemvonásokkal, elvhú, körültekintő, igényes, szerény, egyszerű és tud az emberekkel bánni, akkor valóban képes a bonyolultabb feladatok megoldására is. Számos ilyen példát sorolhatnánk fel. Nemcsak a kommunista munkasikereire, vagy vezetői képességeire gondolok, hanem belső kiegyensúlyozottságára, szellemi gazdagságára, erkölcsi tisztaságára is. A taggyűlések, pártaktívák és pártbizottságok ülésének programján rendszeresen szerepelnie kell az eszmei és erkölcsi szilárdságra, a kollektívában, a családban való viselkedésre, az illedelmességre és a becsületességre, valamint a kollektivizmusra való nevelés kérdéseinek. Ezt nem szabad figyelmen kívül hagyni az új tagok és tagjelöltek felvételénél, a kommunistákkal való beszélgetések, az alapszabályzat megtartásának értékelése és káderügyek elemzése során. A pártszervezeteknek növelniük kell a kommunistákkal szemben támasztott erkölcsi igényeket. A beképzeltség, az önteltség, a bürokrácia, az emberrel szembeni közömbösség, az üres szavak, a megalapozatlan Ígéretek idegenek a szovjet rendszer lényegétől és nem nézhetjük el ezt a pártban sem. A kommunista erkölcs az emberiség gazdag és évszázadok alatt felgyülemlett erkölcsi tapasztalatainak legjavát tükrözi. Koncentrált formában megtalálható a pártalapszabályzatban, a párt programjában és az alkotmányban. A kommunista kötelessége, hogy egész életével és munkájával kiérdemelje a lenini pártban való tagságot. P. B. IVANOV 383. Vili. 5.
