Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)

1983-08-05 / 31. szám

Vasárnap 1983. augusztus 7. A NAP kel - Kelet-Szlovákia: 5.16, nyugszik 20.05, Kö- zép-Szlovákia: 5.2 4, nyugszik 20.13, Nyugat- Szlovákia: 5.32, nyugszik 20.21 órakor A HOLD kel - 3.06, nyugszik 19.44 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük ibolya és Stefánia nevű kedves olvasóinkat • 1533-ban született Alonso de ERCILLAY ZUNIGA spa­nyol költő (fi 594) • 1883- ban született Joachim RIN- GELNATZ német költő és el­beszélő (+1939). AZ ÚJ SZÓ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL A PÁPA„NAGY ZARÁNDOK- ÚTJA“ Milan Skála és Vladimir Petr írásának első része MEGALAPOZOTT ÍGÉRETEK Keszeli Béla riportja HA A LELKESE­DÉS SZAKÉRTE­LEMMEL PÁ­ROSUL Milan Adámek cikke TURISTAÚTON Zolczer János riportja DIPLOMÁVAL A PULT MÖGÖTT Deák Teréz riportja A MŰVÉSZEK TÁRSADALMI FELELŐSSÉGE Michal Roman írása NEKEM OLYAN LÁNY, MINT A TÖBBI Ivan Garis novellája A Nővé Mesto nad Váhom-i VUMA Gépesítési és Automatizálási Kutatóintézet egyik legigényesebb feladata a lézersugaras berendezés kifejlesztése a vékonyrétegei ellenállá­sok bekötéséhez. E berendezés a Tesla Roznov konszernvállalat számára készül a 12 bites numerikus-analóg átalakító gyártásához. A felső felvételen Eduard Miliőka mérnök, a műszaki tudományok kandidátusa a berendezés fő alapegységein a lézeres bekötési technológia alapelveinek gyakorlati végrehajtását tanulmányozza. Az alsó felvételen Pavol Marko mérnök (az előtérben) a lézersugaras kísérletekkel összefüggő méréseket végzi. (Peter Őimoncík - ŐSTK felvétele) IDŐSZERŰ GONDOLATOK A 7. ötéves tervidőszak félidejében va­gyunk, és a jövőben még igényesebb felada­tokat kell végrehajtanunk az intenzív fejlesz­téssel kapcsolatos célok elérése érdekében. E feladatokat az állami, gazdasági, párt és társadalmi szervek, illetve szervezetek, az egész Nemzeti Front határozott felsorakozá- sa nélkül nem tudnánk teljesíteni. Ezért fel­tétlenül szükséges a párt XVI. kongresszusa által kitűzött szociális és gazdasági feladatok végrehajtása során az erőfeszítés fokozása, a tudományos-műszaki haladás döntő inten- zifikálási tényezőként való következetes hasznosítása. A társadalmi munkatermelé­kenység növelésének fö erőforrásáról van szó. Közben abból indulnak ki, hogy a tudo­mány és a termelés szerves egységben érvé­nyesüljön. Olyan feladat előtt állunk, amelynek végre­hajtása továbbhaladásunk döntő feltételei közé tartozik. Egész tevékenységünket át kell hatnia annak a törekvésnek, amelynek célja a tudományos-műszaki fejlesztési fel­adatok végrehajtása. Ennek sürgető szüksé­gességére figyelmeztetett Husák elvtárs, amikor Csehszlovákia Kommunista Pártjá­nak XVI. kongresszusán a következőket hangsúlyozta: „Ideje már tudatosítani, hogy a tudomány és a termelés lehető legszoro­sabb integrációja korunk egyik legfőbb kö­vetelménye. Fel kell számolni azt az állapo­tot, amikor is a minisztériumok és a termelé­si-gazdasági egységek eltűrik, hogy számos vállalatunknál nem vezetik be rugalmasan a termelésbe a tudományos-műszaki fejlesz­tés eredményeit, habár ennek népgazdasági haszna bizonyítható. Gondoskodni kell arról, hogy az újonnan kifejlesztett termékeket, amelyek kielégítik az alacsony fokú alap­anyag- és energiaigényesség követelménye­it, s nagy a használati értékük, gyorsan és elegendő mennyiségben gyártsák a bel- és a külkereskedelem számára. El kell érni, hogy a tudományos-műszaki fejlesztés a népgazdasági tervek tengelyévé váljon. A tudomány és a technika alkotó dolgozói­nak, valamint a fejlesztési eredmények alkal­mazóinak anyagi érdekeltségét következete­sen egybe kell kapcsolni a magas fokú erköl­csi elismeréssel, támogatni és népszerűsíte­ni kell azokat, akik munkájukkal nagy társa­dalmi hasznot hoznak létre.“ A Központi Bizottság súlyt helyezett arra, hogy a 7. ötéves tervbe belefoglalják a haté­konyság- és minőségfejlesztés igényes fel­adatait, amelyek szorosan kapcsolódnak a szocialista gazdasági integráció elmélyíté­séhez, szervesen összefüggenek a műszaki haladás megtestesítését jelentő progresszív termelési ágazatok fejlesztésével. (A CSKP KB 8. ülésén elhangzott beszá­molóból) Munka közben nem láttam, s egyébként sem találkoztam még vele. így aztán mindössze rövid beszélgetésünk során is­merkedhettem életével. Élve­zettel hallgattam, amit mon­dott. önmagáról, munkaközös­ségükről, mindennapi tenniva­lóiról. Gondosan megváloga­tott szavai még a szakszerűbb­nek tűnő szövegmondás köz­ben is anyanyelvén csengtek, s mondanivalójába időnként belopakodott a sajátos ízű ott­honi kiejtés. Beszélgetésünk közben a derű, az örömérzés és az elégedettség amolyan sajátos kisugárzása tükröző­dött az arcán. Utólag mégis úgy érzem, nem biztos, hogy egy irodában szemtől szembe elhangzott beszélgetésünk vázlata kellően visszaadja azt az embert, akit az épülő hajó fedélzetén, a falubeli kertbará­tok ügyes-bajos dolgainak in­tézésekor vagy netán termé­szetjárás közben más-más ol­daláról ismerhetnek körülötte élő embertársai. Mert Hencz Miklós életében mindhárom sokat jelent, értelmet ad min­dennapjainak, tartósan leköti figyelmét az elfoglaltság ten­gerében. Egy készülő tolóhajó géphá­zában dolgozott, amikor valaki odament érte.- Éppen a vezérlőpulthoz vezető csöveket szereltük- magyarázza. - Hogy legyen némi elképzelése róla, elmon­dom, van mikor egy ilyen gép­házba két-háromszáz méter csövet is beépítünk. Mi ezt már megszoktuk, hiszen többsé­günk régen csinálja. Villany­szerelő-lakatos vagyok. Egé­szen fiatalon géplakatosnak tanultam ki, majd az állami gazdaságban kaptam munkát. Februárban múlt 27 éve, hogy onnan átjöttem a komáromi hajógyárba, s azóta is meg­szakítás nélkül itt dolgozom. Közben a villanyszerelés isme­reteit is elsajátítottam, mert a hajóépítésben ehhez is érte­nünk kell. Hencz Miklós ma egy nyolc­tagú, szocialista munkabrigád­ba tömörült kollektívát vezet. A törzstagok közül hatan, köz­tük ö is, már megkapták e mozgalom aranyjelvényét. Érdemeiket mi sem bizonyítja jobban, mint a szövetségi kor­mány és az SZKT közös elis­merése, amellyel feladataik többszöri nagyarányú túlszár­nyalását méltányolták.- Szerintem ebben a szak­mában a legnehezebb a rajzol­vasás - folytatja Aki ezt elsajátítja, munkavégzésében új fejezet kezdődik, mert az­után már önállóan is dolgozhat. Különösképpen azért mégsem szoktam rangsorolni: mi nehéz vagy mi könnyű munkánkban. Válogatás nélkül veszem sor­ba, úgy, ahogy jön... Minden reggel ötkor kelt az óra, de már annyira megszoktam, hogy anélkül is felébrednék. Nem vagyok komáromi, Hetényből járok a hajógyárba. Megérke­zésem után első utam mindig a hajókra vezet. Körülnézek, hol van sürgősebb munka, hogy aztán aszerint küldjem szét az embereket. Most is két prototípuson dolgozunk egy­szerre: az Amur tehervontató és az Ufa kotrógép továbbfej­lesztett változatain. Sajátos helyzetben vagyunk, hisz azon felül, hogy létszámunk a kelle­ténél kisebb, mindig a hajóépí­tés utolsó szakaszában jutunk szóhoz. És ilyenkor már gyak­ran sürget az átadás közelsé­ge, így nem marad más hátra, minthogy rövidebb idő alatt kell végeznünk tennivalóinkkal... Ha nem vagyok a gyárban, akkor leggyakrabban a termé­szetben találnak rám. Meg az­tán kertészkedés közben. Egyébként falunkban a kertba­rátok szervezetének elnöke vagyok, így jól ismerem a zöld­ségtermesztés szépségét, de árnyoldalait is... Fiaim nem követnek a munkásszakmá­ban. Az idősebb Nyitrán peda­gógiát végez, a fiatalabb Ko­máromban gimnazista. Mun­kámról nem mondhatom, hogy a legnehezebb, de ha újra kezdhetném, alighanem más szakmát választanék. Most azonban már nem változtatok, mert megszerettem mind a szakmámat, mind a hajógyá­rat. Számomra itt a legna­gyobb elismerés a- bizalom, jó érzés, hogy megbíznak ben­nem. Enélkül valami hiányozna az életemből. J. MÉSZÁROS KÁROLY Hajógyár, kertészkedés, természet... ÚJ szí 1983. Vili

Next

/
Thumbnails
Contents