Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-28 / 4. szám

Vasárnap 1983. január 30. A NAP kel - Kelet-Szlová- kia: 7.08, nyugszik 16.29 Közép-Szlovákia. 7.16. nyugszik 16.37 Nyugat- Szlovákia: 7.24, nyugszik 16.45 órakor A HOLD kel - 18.38, nyug­szik 8.33 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük MARTINA és EMA nevű kedves olvasóinkat 1903-ban született Ion CA- LUGARU román író (t 1956) • 1913-ban született Amrlta SHER-Gil indiai festónó (t 1941) • 1918-ban született Jaroslav KROMBHOLC kar­mester, nemzeti művész. AZ ÚJ SZÓ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL A DÖNTŐ ÖSSZECSAPÁS ELŐTT MIKUS SÁNDOR CIKKE A HOLNAPON INNEN HAJDÚ ANDRÁS RIPORTJA MINDENT A PÁCIENSÉRT SZABÓ G. LÁSZLÓ RIPORTJA ÉGETŐ VISSZASZÁMLÁLÁS KESZELI BÉLA RIPORTJA LEVEGŐ, VÍZ, TALAJ KOVÁCS ZOLTÁN ÍRÁSA TERMÉSZETI JELZÉSEK GÁLY IVÁN INTERJÚJA KÉTSZÁZ ÉVE SZÜLETETT STENDHAL RÁCZ OLIVÉR ÍRÁSA EGY LÁNY LEMARADT A VONATRÓL MIHAIL LOHVICKU NOVELLÁJA A veiké Rovné-i (zilinai járás) Népi Iparművészeti Szövetkezet számos hagyomá­nyos szlovák hímzésű terméket állít elő. Sikeresen teljesíti a belpiaci szállítások és a kivitel feladatait, valamint a többi tervmutatót. Kedvező eredményeket ér el a termékfelújításban, amit az is bizonyít, hogy a „Tökéletes szövetkezeti termék“ cím elnyeréséért indított múlt évi versenyben négy terméke elnyerte ezt a címet.. A képen: Stefánia Lukacová hímzőgépeket kezel. (Vladimír Gabco felvétele - ÓSTK) Keresse a főnököt Az illetékesség és a vele járó felelősség könnyű­szerrel továbbpöccinthetó, az' érdeklődő pillanatok alatt lerázható, ha elkezdő­dik a felfelé mutogatás: Ke­resse a főnököt! Csakhogy a főnöknek is van főnöke és ezen a lép­csőn addig megy az újság­író fölfelé, míg vagy belefá­rad, vagy akad valaki, aki kellő tapintattal persze, és sajnálkozva visszaküldi a szerkesztőségbe. Ott azután, ha a szomszédos szobában harsogva diktáló kollégája netalán félbe­hagyja remekművének ba­riton hangvételű intonálá- sát, megírhatja a glosszá- ját. így az oda-vissza lép- csójárás a hivatali felelős­ség különböző emeletein mégsem reménytelen ügy. Néha azonban előfordul, hogy mégiscsak visszajut az illetékeshez az újságíró. Velem is történt ilyen. Arra voltam kíváncsi, hogy hol, mennyi idő alatt javítják meg a hibás, valami ok mi­att nem működő, kézi tűzol­tókészülékeket. Persze, a vállalat javítója ezzel fo­gadott: Előbb keresse a fő­nököt! A részlegvezető azt mondta, ő nem adhat felvi­lágosítást, nem jogosult rá, tessék a vállalat igazgató­jának a termelésért felelős helyetteséhez fordulni. Megkerestem. Tapintato­san felvilágosított, hogy tu­lajdonképpen az igazgató volna illetékes nyilatkozni, de megsajnált, odatelefo­nált a javítónak: János! Fe­leljen a sajtó képviselőjé­nek kérdéseire, de persze szigorúan csak a munkáját illető kérdésekre. így hát visszamentem az illetékeshez, a javítóhoz, mert ugyan ki volna illeté­kesebb a saját munkájáról, a javításról nyilatkozni, ha nem ő. Azután a tervezett riportot meg is írtam. Csak később szereztem tudomást arról, hogy minek alapján sajnált meg az igazgató helyettese. Egy héttel korábban a vezér­igazgatóság pártbizottságá­nak kezdeményezésére körlevelet adtak ki, amely­ben egyebek közt ez olvas­ható: ,,A minisztérium érvé­nyes utasítása szerint saját munkakörében mindenki jogosult információt adni a tömegtájékoztató intéz­mények dolgozóinak. “ Szóval, ennek alapján. Nos, ezt a mondatot minden hivatali szobában, minden műhelyben, ahol felelős munkát végző em­ber dolgozik, bekeretezve kifüggeszteném. De ez per­sze csak tréfás óhaj, hiszen tudják: nem vagyok ille­tékes. Különben e glossza ügyében előbb keressék a főnökömet. *.<. K t.. / IDŐSZERŰ GONDOLATOK A hadiflották megnövekedett jelentősége miatt az ülés résztvevői síkraszállnak azért, hogy kezdődjenek tárgyalások a haditenge­részeti tevékenység korlátozásáról és csök­kentéséről, valamint a bizalomerősítő intéz­kedéseknek a tengerek és óceánok térségei­re történő kiterjesztéséről. Fellépnek a nukleá­ris fegyverekkel felszerelt hadihajók kivo­násáért a Földközi-tengerről. Támogatják azt a gondolatot, hogy mondjanak le a nukleáris fegyverek elhelyezéséről azon Földközi-ten­ger menti országok területén, amelyek nem rendelkeznek ilyen fegyverrel. Az ülés résztvevői megerősítik változatlan álláspontjukat, hogy újabb nemzetközi erőfe­szítések szükségesek a külföldi katonai tá­maszpontok felszámolása és az idegen terü­leten levő csapatok kivonása céljából. Az ülésen képviselt államok abból indul­nak ki, hogy a fegyverzetek csökkentésére és a leszerelésre vonatkozó valamennyi egyezménynek tartalmaznia kell a végrehaj­tást ellenőrző megfelelő intézkedéseket, köz­tük - amikor ez szükséges - a nemzetközi eljárásokat is. Figyelembe véve, hogy a növekvő katonai kiadások közvetlenül összefüggnek a fegy­verkezési verseny fokozódásával, az ülés résztvevői felhívják a NATO-országokat, jus­sanak megállapodásra arról, hogy nem nö­velik a katonai kiadásokat és ezt követően százalékos arányban vagy abszolút összeg-, ben csökkentik azokat. E kérdésben a meg­állapodásnak természetesen minden olyan országra ki kell terjednie, amely jelentős katonai potenciállal rendelkezik. A katonai kiadások csökkentése eredményeként fel­szabaduló eszközöket a gazdasági és a szo­ciális fejlődés céljaira lehetne felhasználni, többek között a fejlődő országok ez irányú támogatására is. Az ülés résztvevői emlékeztetnek arra, hogy továbbra is érvényben vannak államaik közösen vagy egyenként tett javaslatai arról, hogy nem növelik, illetve lényegesen csök­kentik a katonai kiadásokat, javasolják, hogy haladéktalanul kezdődjenek közvetlen tár­gyalások a Varsói Szerződésben résztvevő országok és a NATO-tagországok között. Tekintettel a kialakult helyzetre, a politikai nyilatkozatot elfogadó államok legfelsőbb szintű képviselői kijelentik: a népek számára nincs fontosabb, mint a béke megőrzése, a fegyverkezési verseny megszüntetése. En­nek elősegítése az országa politikáját meg­határozó minden kormány, minden államférfi kötelessége. (A Varsói Szerződés tagállamainak po­litikai nyilatkozatából) A fodrászüzletben vára­kozók, hogy agyonüs­sék az időt, olvasgatnak. Egy fiatalasszony afelől érdeklődik, hogy mikor jöhet tartóst csinál­tatni. Több határidő is szóba kerül, végül megegyeznek. Az asszony távozik, Székely Gyu- láné - akit ismerősei csak Kati­nak szólítanak - befejezi a megkezdett munkát. Miután bekapcsolja a hajszárítót, ma­gáról kezd beszélni.- Gyermekkoromban más pályáról álmodoztam, de végül a fodrászszakma mellett dön­töttem. Úgy éreztem, itt szük­ség van a kézügyességre, a szépség iránti érzékre, a fan­táziára. Nem tévedtem, örü­lök, hogy-ezt választottam. Rátermettségét már szak­munkástanuló korában bebi­zonyította. Különböző verse­nyeken vett részt, harmad­évesként a kerületi vetélkedőn helyezést szerzett. Ez szár­nyakat adott neki. Minden sza­bad idejét munkája tökéletesí­tésére fordította. Mindenkor igyekezett a saját fantáziáját érvényesíteni, de átnézett min­den kezébe kerülő szaklapot is. Először járási, később kerü­leti elsőségre tett szert, majd megkapta a szakágazat leg­jobb dolgozója jelvényt.- Számos szlovákiai verse­nyen is részt vettem. - folytat­ja. - 1975-ben elnyertem az Aranyfésú díjat. Mindent egy­bevetve, húsz éven keresztül képviseltem a vállalat, a járás fodrászait a vetélkedőkön. Ma már csak zsűritagként veszek részt a versenyeken. Jutalom­ként több külföldi vetélkedőn is részt vehettem, bővíthettem szakmai ismereteimet. Tapasztalatait természete­sen nemcsak magának tartotta meg, hanem átadta a kollégái­nak is. Ezt teszi ma is. Féltő gonddal ügyéi arra, hogy a Rozsnyói (Roznava) Szolgál­tató Vállalat fodrászatainak dolgozói lépést tartsanak a di­vattal. A rozsnyói szalonnak ő a vezetője, de a járás többi fodrászának is tart szakelő­adásokat. A szakmai tovább­képzésen kívül segít azok felkészítésében is, akiket a kü­lönböző versenyeken való részvételre jelölnek.- Két műszakban dolgozunk - mondja magyarázólag. - Az itt dolgozó 17 tagú kollektíva a szocialista munkabrigád cím elnyeréséért versenyez. En­gem választottak meg a brigád vezetőjének. Igyekszem ennek a tisztségemnek is eleget tenni. Amióta a vállalatnál dolgo­zik, becsületes munkásnak, ió Szakmájának mestere szakembernek ismerik. Ezért is vették fel öt évvel ezelőtt a párttagok sorába. A figyel­mességet, a megbecsülést igyekszik még jobb munkával viszonozni. Azt vallja - bár tel­jesítménybérben dolgozik -, hogy inkább lassabban végzi a munkáját, csakhogy a minő­ség ne szenvedjen csorbát. Ki­alakult az állandó vendégköre, akik a környező falvakból a já­rási székhelyen járva őt ke­resik.- Kertes családi házban la­kunk a férjemmel és a tizenöt éves fiammal, aki szakmun­kástanuló - árulja el. - A ház körül mindig akad munka. Ha mégis van szabad időm, akkor leülök a varrógép mellé, a leg­több ruhámat magam varrom meg. Beszélgetésünknek vége szakad, ki kell kapcsolnia a hajszárítót. Mosolyogva fog hozzá a fésüléshez, közben a vendéggel beszélget, mert ez is hozzátartozik a munkájá­hoz. Székely Gyuláné, ez a vi­dám, alacsony szőke fiatalasz- szony elmondhatja magáról, hogy a szakma mestere és szerelmese NÉMETH JÁNOS ÚJ SZÚ 2 1983. I. 28.

Next

/
Thumbnails
Contents