Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1983-06-17 / 24. szám
A K evés olyan állandó dolog adott a filmművészetben, mind Delon lankadatlan népszerűsége. Új sztárok, divatok, botrányok, - másnak már régesrég a nyakát szegték volna, Alain De- lonnak mit sem árt. Mint ahogy nem ártottak azok a nem éppen sikerült saját produkciójú filmek sem, amelyekkel az utóbbi időben kísérletezett... Sem Az ezredor- vos, sem a Egy nyomorult halála nem bizonyultak kasszasikernek - és mégis, az évenkénti népszerűségi listán Delon helyzete megingathatatlan, de furcsamód nemcsak Franciaországban, még a távoli Japánban is. Ezt a már-már rejtélyes közkedveltséget talán az magyarázza némileg, hogy Delon mit sem módosít azon a képen, amellyel megszerezte dicsőségét. Óvakodik a merész kísérletektől ELSŐ ÍZBEN RENDEZŐ- s beéri a kommersz csendesebb, ám kifizetöbb babérjaival. Új filmje sem hoz semmi újat, talán csak annyit, hogy Delon egy személyben forgatókönyvíró, producer és első ízben rendező is. Persze, a szakmát könnyű volt ellesnie. Henri Verneuil, Jacques De- ray, Jean Pierre Melville oldalán nem egy krimit forgatott, neki a műfaj már semmiféle titkot nem tartogathatott. Azért biztos, ami biztos, a negyedszázados karrier tapasztalatai arra is intették: a legfontosabb a mese. Ezért hosszas megfontolás után döntött Jean- Patrick Manchette bűnügyi regénye mellett, s választott olyan partnereket, mint Michel Auclair, Daniel Ceccaldi, Jean-Pierre Dar- ras. Az egyetlen bizonytalan pont a női sztár, az addig ismeretlen Anne Parillaud volt, az elszánt titkárnő szerepében. Az Egy zsaru bőréért mindenesetre arra jó volt, hogy Delon kedvet kapjon - és nagyobb bátorságot - a filmrendezéshez. Most fejezte be legújabb produkcióját, amelynek A harcos lesz a címe. Műfaja természetesen krimi. Vagyis Delon ismét újrateremti Delont. Vajon meddig lehet ezt ismételni?... (n) Kié legyen a zsákmány? (Jirí Kucera felvétele) Hóvirágünnep JIRÍ MENZEL ÚJ FILMJÉRŐL Bohumil Hrabal, a modern cseh próza sítlusmúvésze jól ismeri a szürke, elrontott életű kisemberek sorsát, hiszen 1939 és 1962 között vagy tizenöt féle mestersége volt. A náci megszállás alatt forgalmi tisztként dolgozott - innen is a Szigorúan ellenőrzött vonatok plasztikus hitelessége, amely Jirí Menzelt is megihlette. A külföldön is jól ismert prágai rendező 1980-ban ismét Hrabalhoz fordult és filmre álmodta a Sörgyári capricciót is. Mesterien sikerült lírai komédiájában újabb csodabogarakkal ismerkedhettünk meg, akik történetesen az író szükebb családi köréből kerültek ki vagy a húszas évek cseh kisvárosában éltek, ahol Hrabal ifjú korában sörgyári munkásként dolgozott. Szokatlan, már-már nevetséges figurákkal találkozhattunk ebben a könnyed, humoros, harmóniát és finom derűt árasztó alkotásban. Elég, ha csak a szertelen, könnyelmű és életvidám Mariéra gondolunk, a torkos szépasszonyra, aki esténként sörben fürdött a gyár padlásán és alázattal tűrte, hogy bugyuta férje olykor-olykor elnáspángolja hóbortos ötleteiért. Jókat szórakozhattunk a nagy szájú, két balkezes Pepin bácsi kalandjain is, aki mindent látott, mindenről tudott, csak éppen semmihez sem értett. Jirí Menzel legfrissebb alkotása, a Hóvirágünnep szintén Hrabal-mű alapján született. Humoros, szomorú és tragikus, abszurd és groteszk helyzetek váltják egymást a filmben, amelynek főbb szerepeit Rudolf Hrusinsky, Jaromír Hanzlik (a Sörgyári capriccio Pepin bácsija), Josef Kemr, Jirí Schmitzer, Josef Somr, ifj. Rudolf Hruéinsky és Libuse Safránková alakítják. A Hóvirágünnep hősei egy erdőkkel határolt kisvárosban élnek, ahol hétközben csend és nyugalom honol, de szombaton és vasárnap még a legeldugottabb tisztást is birtokukba veszik az idegenek. Egy napon különös kaland vár a helybeliekre. Vadkanra lő a kukoricásban a traktoros, de a megsebzett állat, ahelyett, hogy elterülne a földön, kifut a kocsiútra és nincs aki megállítsa. Először csak hárman kergetik, aztán egyre többen futnak utána. A vadkan azonban mindenkinél gyorsabbnak bizonyul. Csak az iskolá egyik osztályában, a tábla előtt hagyja el az ereje; ott, a nagy ricsajban és a kétségbeesett fiatal tanítónő előtt puffantja le az ügyefogyott traktoros. A kalandnak azonban nincs vége, hiszen el kell dönteni, kié legyen a zsákmány. Azé, aki lelőtte, vagy a szomszédos falu vadászaié, akik azt állítják, hogy a vadkan az ő területükről ruccant át a kukoricaföldre. Az éktelen veszekedésnek végül is a tanítónő vet véget; azt tanácsolja, csapjanak inkább egy jókora lakomát a vendéglőben. Az ötletet jónak tartják és ki is tűzik a dínomdánom napját. Már javában folyik az eszemiszom, amikor a két falu vadászai ismét azon kezdenek el vitatkozni, hogy vajon kinek is köszönhetik ezt a nagy lakomát. Hogy a közelben, az út mellett valaki haldoklik, észre sem veszik. -szabóEGY FILMSZTÁR KUBÁBÓL Eleven szoborként robbant be a kubai filmművészetbe. Nádszál karcsú, szép arcú és mindjárt első filmjében kiderült: nagyon tehetséges is. Egy havannai középiskolában találkozott vele először Jose Massip rendező és azonnal szerződtette. Egyetlen aggálya volt: vajon elég idős-e már a szerepre? A sugárzó fiatal gimnazista lánynak ugyanis egy önmagánál néhány évvel idősebb egyetemi hallgatót kellett alakítania, aki 1958- ban módos polgári család gyermekeként döntés elé kerül: szülei életét vagy a forradalmi jövőt válassza. Döntés volt a film címe (1963-ban forgatták) és egyike lett a kubai filmművészet első nemzetközi sikerű alkotásainak, s ezzel párhuzamosan Daysi Granados, a fiatal főszereplő egyike lett Kuba első, nemzetközi hírű filmsztárjainak. Hogy felbukkanása a filmvásznon milyen hatással volt a nemzetközi filmvilágra, azt a fél év alatt Havannába érkezett húsz külföldi szerepajánlat bizonyítja; ezekből kettő néhány hónapon belül realizálódott is. Egon Günther, az NDK egyik legjelentősebb filmrendezője, már 1964 végén próbafelvételt készített vele Berlinben, majd rábízta az egyik főszerepet a Hogyha felnősz, kedves Ádám című alkotásában. A felvételek 1965 őszéig tartottak. Közben két spanyol fiatalember érkezett a DEFA-hoz, hogy egy korábbi spanyol filmajánlat alapján próbafelvételt készítsen Daysi Granadosról. Néhány hónappal később megérkezett Kubába, a szezödés és 1967/68-ban Madridban, Barcelonában és egy andalúziai faluban elkészült A kihívók című film, mely nagy feltűnést keltett és szép sikert aratott Latin-Amerikában és francia nyelvterületen. Ám akkor az ígeretes nemzetközi filmkarrier megszakadt.- Az történt - meséli a színésznő hogy férjhez mentem és nem sokkal ezután már első gyermekemet vártam; másrészt odahaza Kubában vártak feladatok. Ezekben az években sokat fejlődött a kubai játékfilmgyártás és minden emberre szükség volt. Játszottam Octavio Gomez Tulipán című alkotásában, majd nyomban ezután az Egy elmaradt értelmiségi emlékeben, két fontos és később nagyon sikeres filmben. Daysi Granados máig tizenegy filmben szerepelt és tizenkilenc különböző nemzetközi filmfesztiválon (többek között Karlovy Vary- ban) nyerte el a legjobb színésznői alakításért járó díjat, miközben a filmek, melyekben szerepelt, legalább negyven különböző fesztiváldíjat kaptak. Érdekes, hogy ez a sikeres, ünnepelt színésznő jó ideje nem lép színpadra és nem vállal televíziós szereplést sem.-Igen, 1967-ig színházban is játszottam - mondja. - Állandó tagja voltam egy havannai társulatnak. Hamarosan kiderült azonban, hogy választanom kell. Vagy a színpad, vagy a film. A kubai filmmühely nem tud, vagy csak nagyon nehezen tud megalkudni a színházak próba- és játékrendjével. A rendezők egész embert követelnek és teljes munkaidőt. Bár néhány szerepemet 1973-ig megtartottam és játszottam színpadon, 1967-tól státuszom szerint is a filmgyártásé vagyok. Ami pedig a televíziót illeti, szívesen nézem, de számomra teljesen ideyM n Zuzana Minacova felvétele Fizikusként indult Mi köze lehet ennek a címnek: Érintkezési pontok a félvezetők fizikájában - a filmművészethez? Nos, Regiman- tas Adomaitis ezzel a címmel írta diplomamunkáját Uras Pozela, a neves fizikus tanítványaként a vilniusi egyetemen. Lehet, hogy fizikusként is nevet szerzett volna magának. De a magas, jóképű fiatalember már egyetemi tanulmányai alatt rájött, hogy a színészet mindennél jobban érdekli. így aztán beiratkozott a vilniusi konzervatórium színházi fakultására, majd a kaunasi színházhoz szerződött. Ezt követően a vilniusi Akadémiai Drámai Színház tagja lett. A litván főváros közönsége hamarosan olyan szerepekben tapsolhatott neki, mint Franz és Altona foglyaiban, Gregor a Makropulos ügy című Őapek-darabban. Játszott az Antonius és Kleopátrában, az Egerek és emberekben, sikere volt - aztán elhódította a film. Először kisebb szerepeket kapott, aztán jött a kiugrás. A Senki sem akart meghalni című film nemcsak az ő nevét ismertette meg hazájában és azon kívül, de Do- natas Banionisét, Juozas Budraitisét is. Amikor színpadra került, olyan szerepektől álmodott, mint III. Richard, vagy Quasimodo. A klasszikus hősök helyett azonban hazája régmúlt és közelmúlt történelmének alakjaival hódította meg a közönséget. És ezzel a vargabetűvel mégis eljutott a klasszikusokhoz: Kozincev nagy sierű Lear király-filmjében rábízták Edmund szerepét. Az 1973-ban készült Az édes szó: szabadság megint egészen másféle szereplehetőséget kínált. A helyszín egy meg nem nevezett latin-amerikai ország, ó pedig egy hétköznapi ember, aki hőssé válik. A következő évben az NDK-ba hívták a Wolz egyik főszerepére. A Párharc című filmjét is az NDK- ban forgatta. Nyurga alakját láthattuk a Kentaurok, Az élet szép, majd pedig A menyasszony című, ugyancsak DE- FA-produkcióban. (e) gén műfaj, színészként sem vonzott soha. Férjem, Pastor Vega rendező is igen elfoglalt ember, s az ő filmjei is sok munkát adnak nekem. Olykor játszom is ná[a, de ha nem, asszisztense, segítője és mindenese vagyok^ És ott a család, a gyerekek. Ők is sok időt igényelnek. Daysi Granados felkészülése mindig kitűnően sikerült. Tereza portréja, majd legújabb filmje, a Cecilia is számos díjat nyert, nemzetközi sikerré lett, a színésznő pedig beutazhatta velük szinte az egész világot. Most újabb filmszerepre készül: a tizenkettedikre. Lélekgyógyász lesz egy mai tárgyú filmben, mely arról szól, hogyan befolyásolhatja egy orvos betegei életét és bemutatja azt is, hogy a betegek hogyan befolyásolják az orvosét.- E film munkacíme A havannai lány, és talán eddigi legnehezebb szerepemet kaptam benne. Már hetek óta csak kórházakba járok, betegekkel, az orvosi munkával ismerkedem. Képzeletben már az a Teresa vagyok, akit a forgató- könyv megkövetel, de hogy milyen az a Teresa, az élményeim hatására szinte naponta változik. Még szerencse, hogy férjem lesz a film rendezője - és hogy részben ő a forgatókönyv szerzője is -, így van türelme az egészhez. Persze a felvételek megkezdésétől már én is más leszek: hagyom, hogy élményeim természetes módon törjenek fel játékomban. Hogy a film Teresája valóban milyen is lesz, azt én is csak a kész filmben látom majd meg... FENYVES GYÖRGY
