Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)

1983-06-17 / 24. szám

Napközben a legeltetés is könnyű fel­adat- A hetvenes évek második felében a Trencíni Juhtenyésztést Kutatóintézet szakembereinek kezdeményezésére el­határoztuk a legnehezebb művelet gépe­sítését. Gazdaságunk celinai részlegén mindenekelőtt egy korszerű farmot épí­tettünk. Ez két nagy akolból, a téli takar­mány tárolására szolgáló szenázstor- nyokból és egy tágas fejóházból áll, amelybe akkor még többé-kevésbé kí­sérleti céllal fejöberendezést rendeltünk az angliai FULLWOOD cégtől. Közép- Szlovákiában ugyanis számunkra jutott az a feladat, hogy elsőként megpróbál­kozzunk a juhok gépi fejésével. Az egész farm közel nyolcmillió koronába került, ami ugyan sok pénz, de a már első két évben megduplázódott gazdasági ered­mények meggyőzően igazolják, hogy aránylag gyorsan megtérül és azután szépen kamatozni is fog ez a beruházás. A farmon most reggel ötkor kezdődik a munka. A juhtenyésztésben alkalma­zott korábbi hét helyett csak két ember­Közép-Szlovákia egyik legrégibb juh- tenyésztó vidékén, a zvoleni járásban gyakori gondokat okoz a munkaerőhiány a mezőgazdasági vállalatok vezetőinek. Hiába a szép fizetés - a legjobb eredmé­nyeket elérő bacsók havi 5000 koronánál is többet keresnek - az utóbbi időben mind kevesebben vállalják a juhászélet sok-sok fáradságát. Főleg ez volt az oka annak, hogy a hetvenes évek közepe óta több egységes földmúvesszövetkezetben áttértek a kevesebb gondozói munkát igénylő gyapjú- és húshasznú fajták tar­tására, néhány helyen pedig véglegesen felszámolták a tenyészetet.- Valójában távolról sem olyan könnyű a juhászok dolga, ahogyan a régi nóták­ban éneklik - bizonygatja Ján Slahor, a Plieékovcei Katonai Erdő- és Mezőgaz­dasági Vállalat celinai részlegének veze­tője, akinek irányítása alatt több mint kétezer juhot tenyésztenek. - A lakott területektől rendszerint távol eső kalibák­ban tavasztól késő őszig bacsónak, boj­tárnak egyformán mindig hajnali három­kor kell ébrednie. A nyájak gondozása, legeltetése, a napi háromszori fejés, a gomolyakészítés és nem utolsósorban a juhásztanya rendben tartása általában este tízig tartó elfoglaltság. Ezen kívül a soros bojtárnak éjszaka őriznie kell a karámot, mert különben nagy kárt tehet az állatokban a kóbor kutya, vagy egy húsra kapott medve. A juhászaiban a fejés a legfárasztóbb munka. Egy-egy nagyobb tenyészetben a leggyakorlottabb kezű dolgozóknak is naponta háromszor két, két és félóráig kell serénykedniük, hogy sajtárokba gyűl­jön az anyajuhok sárgás színű sűrű teje. Közben bizony jócskán belefájdul ebbe az emberek minden porcikája.- A több mint kétezerből minden év­ben átlagosan 600 állatot fejünk - folytat­ja a részlegvezető. - Amíg a hagyomá­nyos módon, kézzel kellett ezt végezni, nálunk is gyakori gondokat jelentett a szakképzett, illetve a kellő gyakorlati tapasztalatokkal rendelkező juhászok idecsalogatása és maradásra bírása. Há­rom évvel ezelőtt azonban végleg meg­szűntek a juhtenyésztéssel kapcsolatos munkaerő-problémák.- Mi történt akkor? nek kell bejönnie. Egyikük sorjában a ro­tációs fejógéphez tereli az állatokat, a másiknak pedig a fejöcsészék felraká­sa és leszedése a dolga. E két művelet közti fárasztó munkát önműködően el­végzi a technika. Mivel egy-egy állat fejése legfeljebb csak két percig tart, hét óra tájban már a legelőre indul a nyáj.- Bevallom, kezdetben nagyon féltünk ettől a fejögéptől - mondja Juraj Bartoé, a gazdaság egyik juhásza, aki több mint harmincéves tapasztalatai alapján ha­sonlítja össze a tenyésztés régi és új módszerét. - Amíg kézzel fejtünk, min­dennap rengeteget kellett dolgoznunk. Természetesen ez megmutatkozott a fi­zetési borítékban is. A gépesítés hírére A rotációs fejő- gép tökéletesen elvégzi a juhá­szok legfárasz­tóbb munkáját (Frantisek Kráteník és a szerző felvétele) érthetően attól tartottunk, hogy a szép keresetet elviszi majd a korszerű beren­dezés. Meg is mondtuk a gazdaság ve­zetőinek, hogy ha beindítják az új farmot, inkább elmegyünk innen, mintsemhogy ezekhez a hírből sem hallott gépekhez nyúljunk. Ján Slahor részlegvezető mosolyogva hallgatja az öreg juhász szavait. Ugyanis ő tudja a legjobban, hogy mennyit kellett győzködni az ágazat dolgozóit, amíg elis­merték a korszerű farm szükségességét és komoly előnyeit.- Az első hetek tapasztalatai után me­rőben más lett az emberek véleménye a kezdettől fogva megbízhatóan működő berendezésekről - jegyzi meg. - Most már rá sem lehetne őket venni arra, hogy visszatérjenek a régi módszerhez. Való­színűleg még úgy sem vennék elő szíve­sen az öreg sajtárokat, ha valamikor éppen a fejés idején szünetelne ar áram­szolgáltatás.- És mi lett a keresetekkel?- Teljesen fölöslegesen aggódtunk -válaszolja Pavel Dobias, a másik ju­hász. - Megkapjuk a pénzünket, sőt a korábbi fizetésnél havi két-háromszáz koronával többet is, mert lényegesen job­bak a mostani gazdasági eredmények. Ráadásul, bár összesen csak négyen vagyunk az ágazatban, jóval kevesebbet kell dolgoznunk, mint régebben. Ketten­ketten naponta váltjuk egymást a fejésnél és a legeltetésnél. Akik éppen bent ma­radtak a farmon, néhány óra alatt köny- nyűszerrel elvégzik a gomolyakészítést is a berendezések megtisztítása mellett. A gazdaság juhtenyésztéséből 1979- ben alig öt tonna sajtot vittek el a felvá­sárlók. Tavaly már 9,6 tonnát, ezer bá­ránynak pedig a húsát és a bundáját értékesítették jó áron, ami ugyancsak jelentős bevételtöbbletnek számított.- Természetesen ehhez nem lett volna elég csupán az új farm létesítése - siet a magyarázattal Ján Slahor. - Időközben áldozatos munkával sorra feljavítottuk a legelőinket is, mert itt, a korponai dombvidék szinte legmagasabban fekvő részein korábban bizony elég gyéren ter­mett a fű. Igaz, a jelenleginél már na­gyobb is lehetne a nyáj hasznossága, ha nem a gazdasági udvarban, hanem kint a legelőn lenne a fejőház, ahol délben is fejhetnénk. Az állatok többszöri járatása azonban felemésztené azt az energiát, ami különben a többi tej képzésére jut. A hordozható helyett azért döntöttünk a helyhez kötött berendezés megvásárlá­sa mellett, mert a határunkban sehol sincs áram. A vezetékhálózat kiépítése pedig rendkívül körülményes, főleg költ­séges lett volna a nagy távolságok és a domborzati viszonyok miatt. Ezért úgy alakítottuk ki a legelőket, hogy a leg­messzebbi is csak két kilométerre legyen a farmtól. A fejőházban este fél hétkor kezdődik a napi második fejés. Minden forduláskor húsz állatot bír el a gép. így este kilenc­kor már hazamehetnek a juhászok. A nyáj is védett helyen pihen reggelig. LALO KÁROLY N apjaink nagyüzemi mezőgazdasá­gi termelésének szinte természe­tes velejárói a korszerű szárítóberende­zések. A BS-6-os típusú gépkomplexum kihasználása közismerten sokrétű. Ta- karmánygyújtés idején általában a fehér­jében gazdag pillangósnövények feldol­gozása, később a szemes termények tisztítása és szárítása folyik, utána pedig darálásra vagy akár takarmánykeverék készítésére is alkalmazhatják. Na de friss trágya szárítására... a meglepő hír, mi tagadás - kiváncsivá tett bennünket. A Tornaijai (Őafárikovo) Állami Gazda­ság kétszintes irodaházának helyiségei­ben általában kevesen tartózkodnak a nyár eleji dologidőben. A vezetők több­sége a rendkívül nagy kiterjedésű gazda­ság termelési központjaiban, vagy köz­vetlenül a munkahelyeken tartózkodik. Hoferica Iván, a növénytermesztési gé- pesítócsoport irányítója is éppen a nagy lendülettel folyó takarmánygyújtés meg­tekintésére indult, amikor feltartóztattuk: Valóban dolgoznak ebben a kánikulai hőségben is a szárítóüzemben?- Bizony dolgoznak, mégpedig meg­szakítás nélkül - mondotta a fiatal szak­ember. Előbb a közös vállakózásban lé­tesített bejei szárítóban végezték a kísér­leteket, most pedig már Gömörfalván folyik az üzemszerű tyúktrágyaszárítás. Keresse csak fel Kocsis Lajos mérnököt, a gazdaság főállattenyésztójét, a vállal­kozás életre keltőjét. - ő tud alapos Újszerűén - korszerűen információkkal szolgálni ebben az ügyben... * * * • Az állattenyésztési üzemágvezetót va­lóban a gömörfalvi (Gemerská Vés) szá­rítóüzem tószomszédságában levő iro­daház első emeleti dolgozószobájában találtam. Szinte akaratlanul fogalmazó­dott párbeszédünk első kérdése. Miért kezdtek a nem mindennapos vállalko­zásba?- Kényszerből - mondotta a fiatal me­zőgazdász - majd így folytatta. - Eszten­dőről esztendőre szinte megoldhatatlan feladat elé állította gazdaságunkat a je­lentős, több mint 6200 darabos szarvas­marha-állomány takarmányellátása. Nö­vénytermesztési üzemágunk ugyan nagy erőfeszítéseket tett a helyzet javításáért, de felmérve a helyzetet, rá kellett ébred­nünk, hogy - bár tartalékaink még igen jelentősek - keresnünk kell a kiegészítő megoldásokat. így merült fel a tápanyag­ban rendkívül gazdag tyúktrágyának ta­karmányként való hasznosítása. Ez, per­sze, legfeljebb csak a környéken számít újdonságnak, hiszen például Púchovon már jó ideje készítik, s úgy tudom, liszt formájában értékesítik is. Mi a lisztből különböző mellétermékek hozzáadásá­val granulátumot készítünk, s ezt etetjük a hízóbikákkal és a növendékállomány egy részével.- Ha nem titok, árulja el, milyen kom­Kocsis Lajos mérnök, az állami gazda­ság főzootechnikusa ponensek alkotják a trágyaliszten kívül a granulátumot.- Sok mindennel próbálkoztunk, amíg megtaláltuk a legkedvezőbb összetételt. Bevált receptünk a következő: 30 száza­lék trágyaliszt, 10 százalék lóhere- vagy lucernaszárítmány, 8 százalék melasz és 52 százalék szalma. Úgy vélem, adago­lásban is megközelítjük már az optimális mennyiséget. A 200 kg-ot elért állatok alapadagja napi 6 kiló, amit 8 kilóig emelünk, emellett természetesen még kapnak a hízóállatok kevés siló vagy zöldtakarmányt is.- S az eredmény?- Nagyon kedvező, de hadd beszélje­nek a számok: az elmúlt évben a jelelegi- nél nem olcsóbb takarmányozási mód­szerek alkalmazásával 40—44 dekagram­mos napi súlygyarapodást értünk el a ter­vezett 65 dekagramm helyett. Az idei eredmények rendkívül kedvezőek. Ápri­lisban már 62 dekás súlygyarapodást értünk el, s máris azon fáradozunk, hogy a hízóállatok számát a jelenlegi 800 da­rabról esetleg ezerre emeljük. A gazda- ságoságot illetően is jóljárunk, hiszen a trágyaszállítási költségeket is beleszá­mítva 100 kiló granulátum előállítási költ­sége alig haladja meg a 70 koronát. Úgy értesültünk, friss trágyából a jövőben is korlátlan mennyiséget kaphatunk a kla- őanyi baromfitenyésztő társulástól, s a jö­vőben csak a kompronensek beszerzése jelenthet problémát. Távlatilag azonban ez is megoldható, hiszen a Rimaszom­batban épülő borkombináttal máris szer­1983.

Next

/
Thumbnails
Contents