Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1983-06-17 / 24. szám
gazdag a választék. Kovács Béláné, az üzletvezető pedig elégedett, hiszen a múlt hónapban a tervezett 110 000 korona helyett 155 000 korona volt a bevétel. Megállunk az egykori kastély előtt is. A barokk stílusú kapu homlokzatát márványtábla díszíti. Mutatja is az egyik kisfiú. Nem látszik ide a rávésett szöveg, de a krónikában feljegyezték, tudom hát: 1746-47-ben építették a kastélyt.- Most ez iskola és óvoda. Beljebb kerülünk, az udvarra, ahol óvodások játszanak. Huszonnyolcán. Köztük Bíró Zsuzsanna és Valacsai Rozália, a két óvónő. A kerítés mögött, a túlsó oldalon, hosszan elnyúló, téglafalú, félig kész épület.- Ott mit építenek? Mielőtt kísérőm válaszolna, egy szöszke kislány megszólal:- Azt nekünk építik, óvoda lesz. A—J. mondják, hogy réges-régen, MZl ha panaszkodni kezdtek a fiatalok - ezért meg azért romlott el a világ, mindig így szóltak rájuk az öregek:- Gondolj csak a falu nevére...! Béke kell, békesség, akkor rendben lesz minden. Ugyanis, a falu neve: Béke (Mierovo). Csecskány Sándor bácsi, aki februárban töltötte be életének kilencvenedik évét és a község legidősebb lakosa, meg Horváth Titusz elvtárs, aki a faluban élő kommunisták legidősebbje, még emlékeznek erre a szólásmondásra.- Okkal mondták így - magyarázza Sándor bácsi - mert a háborúk csak pusztították a falut. Az elsőben huszonnégyen haltak meg. Mészáros Vince, Magyarics... És sorolja a neveket. Pontosan, magabiztosan emlékszik mindegyikre, ami meglepő, hiszen ebben a korban már, - úgy tudjuk felejt az ember.- Nem! tiltakozik. A régi dolgokra olyan az emlékezetem, hogy no...! Magam előtt látom őket. Még azt is tudom, hogy kik maradtak fogságban, kik voltak vörös katonák. Ferdics Sándor, Kovács Vince, Lipka Péter, Marsai Imre, Mészáros Kálmán. .. Azután a somorjai Patócs beszervezte a kommunista pártba őket, meg Ozogány Ernőt... Itt elakad az emlékezete. Horváth elvtárs folytatja:- Ozogány Ernő volt az első pártelnök. Hogy is mondjam csak? Hogyan lesz találó a jellemzése? Igen, osztályharcos volt, Németcsukon, meg itt, ő szervezte az uradalmi cselédeket, a sztrájkot. Háború után meg ö volt az első békeharcos. Igen, így helyes, mert akkor már rajtunk múlott a békés élet, az építés megszervezése. Különben a második háború az elsőnél még nagyobb mértékben pusztította a mi falunkat. Nincs emléktáblájuk a halottaknak, de tudjuk, többen odavesztek, mint az első háborúban, a katonákon kívül két család is. Negyvenkét háza volt akkor a falunak. Amolyan régibb, sok nádfedeles. Most meg már a száztizenhatodikat építik. És milyeneket! Sándor bácsi bizonykodik:- Már szinte rá se ismerek a falura, merthogy emlékezetembe, látom ám azt a régit is... Jól mondták a régi öregek, béke kell, békesség, akkor rendben lesz minden. Mit mond a faluról, nevének eredetéről, a falu múltjáról a község krónikája? Erre a kérdésre Szerda Istvánné, a hnb elnöke válaszol:- Sokat, és hitelesen, mert akik a bejegyzéseket készítették, minden adatot ellenőriztek. Ami már az ö korukban is történelem volt, az is hiteles, hiszen tudományosan elismert forrásművekre hivatkozva, utalva sorolják fel a tényeket. Lássuk hát a krónikát! A község nevének első, okleveles említése, 1252-ben: Beke. Nem múlik el száz év se, 1325-ben már így igák az oklevelekben: Béke. A szófejtések, illetve a földrajzi nevek etimológiai elemzései körül nem kevés a vita és a bizonytalalanság, de a község krónikása, Schuster György, bizonyosságot akart szerezni, levéltári kutatásba kezdett. Sokra nem jutott, csak arra a megállapításra, hogy 1325-ben a Pu- dur-Varas-Kolcsai családok közötti birtokvita után lett a falu neve Béke. Egyéni feltételezése szerint a megegyezés, a béke, a békesség emlékére. Ahogy a krónikát olvasom, elém elevenedik a falu múltja, ami bizony egyik évszázadban sem volt békés. A falut és földjét grófok uralták, Apponyiak, Jesze- nákok, majd a múlt század végén a bécsi bankár, Wiener Wetten Rezső. Amikor 1325-ben Béke lett a falu neve, 370 lakost számláltak benne, de a háborúk mindig megtizedelték a lakosságot, az első világháború előtti esztendőben is csak 388 lakosa volt. A község legidősebb lakosa, Csecskény Sándor bácsi i Horváth Titusz, a legidősebb párttag Játszanak az óvodások. A kerítés mögött már építik az új óvodát A Temető-sor, ahol mindegyik házat a háború után építettek (A szerző felvételei) Beszélgetés a krónika fölött. Balról jobbra: Zsigray Mária, tanítónő, Szerda Istvánné, hnb-elnök, Mészáros Jánosné, hnb-titkár Már a falu felső végén járunk. Nincs nevük az utcáknak, amerre most fordulunk, az nem is utca, csak sor, de elnevezték, ez a Temető-sor.- Túlsó végén - mutatja a tanító néni -, két emeletes, négylakásos ház áll, amit a földmüvesszövetkezet épített. Ha hivatalosan is el kellene nevezni ezt a sor házat, javasolnám, hogy Béke utca legyen a neve, mert itt mindegyik házat a háború után építettek. Bemegyünk az egyik házba. Horváth Béla, az efsz darukezelöje lakik itt. Felesége is a földmüvesszövetkezet dolgozója. Több társadalmi szervezet tisztségviselője, és a Szlovák Béketanács tagja.- Három fiam van - mondja -, érthető hát, hogy egyetértek a tanító nénivel, legyen az utca neve Béke, de mivel tudjuk, nemcsak ilyesmin múlik a béke ügye, ez a legkisebb gondunk. Inkább cselekszünk és cselekvésre, békeharcra buzdítunk. Mosolyog közben, de tekintete bátor:- Igenis, cselekvésre! Elmegyünk a falu túlsó végére is. Amerre Orbán István, a tűzoltóparancsnok, az efsz kőművese lakik. Éppen szembe jön velünk.- Ott lakunk - mutatja -, abban a ma- gasföldszintű házban. Különben Magasföld, vagy Kertes lenne ennek a falurész- riek a neve, mert itt csak amolyan hitvány telkek, kertecskék voltak, de látja, beépítettük mindegyiket. Nagyon szerényen magasföldszintú- nek mondja a házát. Ám legyen, ráhagyom. Különben is szívesebben hallom, hogy biztatás nélkül a családjáról beszél: Henrietta a legkisebb, óvodás, Zsolt elsős, még nincs vége a tanévnek, de már önállóan ír, olvas, Mónika pedig már „nagylány“, harmadik osztályos. Felesége az efsz szőlőjében dolgozik, de akár kőműves is lehetne, mert amikor építkeztek, jóformán megtanulta a szakmát mellette.- Érti ugye — magyarázza —, hogy szívesen dolgozunk, mert magunk látjuk a hasznát. Rendben is lenne minden, csakhát romlik a világ, rakétákat akarnak telepíteni, és ellenünk. Persze, arról nem tud, hogy falujának öregjei, ha hozzá hasonlóan a világ romlására panaszkodtak a fiatalok, így szóltak rájuk: Gondolj csak a falu nevére! béke kell, békesség, akkor rendben lesz minden.- Nem tudom, hogy mi a háború - mondja -, én békében születtem, és így akarok élni. Az öregek megtapasztalták a háborút,- nem ok nélkül találhatták ki ezt a mondást. Ha jól meggondoljuk, hát okosan, nagyon okosan mondták, és az okos szóra hallgatni kellene, ugye... Persze, és nemcsak ott, ahol a falu neve: Béke. HAJDÚ ANDRAS Érdemes, érdekes és tanulságos visz- szatekinteni a múltba, fel is jegyzek egyet s mást, de a krónikaolvasást abbahagyom ennél a mondatnál: „Aznap reggel, 1945 április elsején, kivonultak a faluból a német katonák, Somorja felöl ágyúzás hallatszott, estére megérkeztek a felszabadító szovjet katonák, továbbüldözzad eleje óta a felszabadulásig öten érettségiztek.- Azóta viszont negyvenketten, és közülük tizennyolcán főiskolai végzettséggel is rendelkeznek.- Az első autót, felszabadulásig az egyetlent, Ulehla János baromfi-kereskedő vásárolta a harmincas évek végén. ték az ellenséget, csak a sebesülteket hagyták a faluban, de itthagyták nekünk a békét is.“ ■■■ Béke, végre béke a faluban, melynek neve: Béke. És most, 38 évvel későb, tényeket szembesítek. A krónikából megismeri múlt néhány adatát idézem. Mészáros Jánosné, a hnb titkára pedig a falu jelenének hasonló jellemzőit sorolja.- A múltban csak az uradalmi intéző fia szerzett mérnöki oklevelet, és a szá- A mostani kimutatás negyvenöt magántulajdonú személygépkocsit tart számon.- Legközelebbi vasútálomás a szomszédos községben, Úszorban. Villanyvilágítás nincs. Egyetlen fürdőszoba a faluban, a kastélyban volt. Furcsa pillantással néz reám Mészá- rosné, mint aki csodálkozik, azután megszólal:- így volt, igaz. Ha kislány is voltam akkor, emlékszem. Igaz, igaz, de ne folytassuk, mert ugye ma már olyan természetes, hogy rendszeres a buszjárat, ha szidjuk is a késés, meg a kihagyás miatt. Természetes a házakban a villanyvilágítás, a fürdőszoba. Aszfaltozott utak, betonjárdák a faluban. Ahová a háború idején repülőteret telepítettek, oda mi sportpályát építettünk, öltözővel, lelátóval. Ez az irodaház, meg a tűzoltók szertára is új, nemrégiben építettük. Másként élünk, mint akkor, békében. ■ ■■ Hogyan? Nézzük meg! Kísérőm a falu tanítónője, Zsigray Mária, aki tizenötödik éve tanít a faluban. Jelenleg huszonegy, 1-4. évfolyamú tanulót, egy osztályban, és több társadalmi szervezet tisztségviselője. Meg is jegyzem:- Úgy tűnik, mintha nők kezében volna itt a vezetés.- Nem kizárólagosan - válaszol -, de jó kezek tartják a vezetést. Ha úgy tetszik, magyarázhatjuk jelképesen, hogy Békében ez így illő, asszonyokra, anyákra, nőkre bízni az irányítást. Benézünk az élelmiszerüzletbe. Kívülről kopott, régi az épület, itt működött az egykori Hanza-bolt is, de bent példás az önkiszolgáló rendszerű árusítás, mert ÚJ 3 E 1983. „GONDOLJ CSAK A FALU NEVERE...!“ Horváth Béláné, az efsz dolgozója, a Szlovák Béketanács tagja
