Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1983-06-03 / 22. szám
li Ma kezdődik és csaknem négy hétig tart a nyári filmszemle, melynek során a közönség sok régi kedvencét láthatja viszont a mozivásznon. Azokat, akiknek arcát, nevét már évekkel ezelőtt megjegyezhette valamilyen vígjáték, bűnügyi történet vagy kalandfilm láttán. Milan Lasica, Július Satinsky, Jiri Menzel, Anatolij Kuznyecov, Bács Ferenc, Alain Delon, Barbra Streisand, Ryan O’Neal, Vittorio Gassman, Laura Antonelli és Peter Ustinov bizonyára sokakat vonz majd a mozikba, de Stefan Uher, Oldfich Lipsky, Le- onyid Gajdaj, Bacsó Péter, Guy Hamilton és Jacques Deray rendezők neve is biztosíték arra, hogy kellemesen fogunk szórakozni. Az alábbiakban a szemlén látható tizenhét alkotásból adunk ízelítőt. Kiemelkedő helyet foglal el a kolibai stúdió termésében Stefan Uher filmje, a Betonon legeltetett lovak. A Milka Zim- ková elbeszélései alapján készült alkotás a mai kelet-szlovákiai falu jellegzetes arculatát, sajátos egyéniségeit tárja elénk egy nagyszabású lakodalmat bemutatva. A hajnalig tartó mulatozás, dínomdánom a főhős,egy javakorabeli asszony számára jó alkalom, hogy emlékezetében visz- szapergesse az elmúlt évtizedeket, visz- szatekintsen életének főbb állomásaira, leányanyaságának nehéz és keserves perceire. Johanna mindent elkövet, hogy egyetlen lányát megóvja a hasonló sorstól, ez mégsem sikerül neki. A parádés lakodalom tehát csak arra jó, hogy port hintsen az emberek szemébe... Vérbő, hiteles egyéniségek népesítik be a vásznat, kemény, töretlen akaratú, dolgos emberek, akik ugyan itt és most élnek, mégis magukon viselik a múlt káros beidegződéseit. A tudományos-fantasztikus történetek divatját, az űrlakók látogatásának korát éljük - legalábbis a filmművészetben. Ehhez a felkapott témához nyúlt Oldfich Lipsky is, s két földöntúli lény bolygónkon tett látogatása révén izgalmas és humoros történetet mutat be rólunk, földlakókról, nem kerülve meg az életünket kísérő visszásságokat sem. S hogy az Üdvözlet a Földről című ötletgazdag filmen jól szórakozhatunk, arról a hazai komikusok egész sora gondoskodik. Szellemes vígjáték a Sportlottó is, Leonyid Gajdaj munkája. A hihetetlen események egy hálókocsiban kezdődnek; mind a négy utas a Halálos gyilkosság című krimit olvassa, s leszálláskor a könyvek összecserélődnek. Pedig az egyikben nyertes lottószelvény lapul. Hamarosan megkezdődik a húszezer rubelos nyereményért folyó hajsza - vízen, földön, levegőben. Sok kalandot élnek át a film főszereplői. s velük együtt a nézők is, míg végül a legnagyobb nyertesek - a szerelmesek. Ha egy svéd újságírónak Budapesten nyoma vész, annak bizonyára nyomós oka van. Stockholmban Beck felügyelőt bízzák meg az eltűnés körülményeinek földerítésével. Ö a hivatalos úthoz a turista álarcát választja. Magányosan, elszigetelten nyomoz, ám hamarosan rá kell ébrednie, hogy budapesti kollégája, Szlu- ka felügyelő alaposan rajta tartja a szemét. Beck ennek köszönheti, hogy simán megúszik egy éjszakai randevút, és „forró nyomra“ talál. S az is kiderül, hogy az ügy megoldását alighanem jobb volna a svéd fővárosban keresni. Beck visszautazik hazájába, s rövidesen megtalálja a mindenkit meglepő megoldást. A fordulatos, szatirikus elemekkel átszőtt, ma- gyar-nyugatnémet-svéd közös produkcióban készült krimit Bacsó Péter rendezte, A svéd, akinek nyoma veszett címmel, Máj Sjöwall és Peer Wahlöö forgatókönyve alapján. A házaspár neve nem ismeretlen a krimirajongók előtt, hiszen bűnügyi történeteiknek állandó főszereplőjével, Beck felügyelővel nem először találkozhatunk a filmvásznon; láthattuk őt a Gyilkos a tetőn című svéd filmben is. Krimi A szervezet című bolgár film is. Nyikolaj Rudarov alkotásának központi alakja a várnai rendőrség fiatal tagja; azt a feladatot kapja, hogy vegyülj ön el a bűnözők között, adja ki magát börtönbüntetését töltő kisstílű szélhámosnak, s így legyen a rendőrség segítségére egy veszedelmes csempészbanda leleplezésében... Lebilincselő, izgalmas ez a bűnügyi történet, nincs híjával az érdekes lélektani jellemzéseknek sem éppúgy, mint a Vabank című lengyel krimi. Juliusz Machulski alkotásának cselekménye a harmincas évek Varsójában játszódik. Kwinto, a hírhedt kasszafúró a bankrablásért kapott hatévi börtönbüntetésből kiszabadulva, megdöbbenve értesül arról, hogy régi barátját megölték. A tettes egy volt bankrabló, aki közben bankelnök lett... E vérbő bűnügyi vígjáték a hatáskeltés filmes eszközeinek profi módon való felhasználásával készült. Komédia a javából a Nő a szoritóban című amerikai film, melyet Howard Zieft rendezett a negyvenes évek amerikai filmvígjátékainak és groteszkjeinek a legjobb hagyományait folytatva. A történet hőse egy virágzó illatszergyártó cég tulajdonosnője, akinek vállalata egyik napról a másikra csődbe jut. A nő minden tudását, képességét latba veti, hogy elúszott vagyonát visszaszerezze, vállalata talpra állításáért még a ringben is próbálkozik. Helyzetkomikumok füzére, sok hűhó, hatásos csattanó és remek színészek: Barbra Streisand és Ryan O'Neal, akik egy percre sem engedik lankadni a néző érdeklődését. . Közönségcsalogató film a Bűntény a tengernél; nagy vonzerő Agatha Christie neve - az ő regénye alapján készült ez az angol krimi, Guy Hamilton rendezésében. A bűnügyi történet központi alakja a „kis belga", azaz Hercule Poirot magándetektív, aki ezúttal egy táncosnő gyilkosa után nyomoz. S míg a briliáns eszű, hatalmas bajuszú emberke a bűntény felderítésén fáradozik, addig a néző a leleplezés logikai játszmáján a kedvére izgulhat. Tonino Cervi olasz rendezőt Luigi Pirandello humoros, ötletgazdag színpadi művei arra késztették, hogy az egyiknek elkészítse a filmváltozatát. A cselekményt áthelyezte az ötvenes évek Szicíliájába, hogy kigúnyolhassa a jómódú, tehetős polgárokat Bájos leány, elszegényedett nemesi fiú, öregedő, dúsgazdag kérő, zsarnok apa körül bonyolódik a Talán a harmadik... története. De minden jó, ha... és két sikertelen házasság után a szépséges főszereplő reményét nem vesztve, hiszi, hogy még boldog is lehet. TÖLGYESSY MÁRIA Jelenet a szlovák filmből; a képen (közepén) Milka Zimková, az alkotás forgató- könyvének írója és főszereplője NYÁRI FILMSZEMLE Izgalom, kaland, humor a vásznon ez így megy tovább, még elbóbiskol, mondom magamban, amikor Jan Nowicki már vagy másfél órája színleli aí alvást a rendező kérésére. A jelenet szerint, amelyet már hatodszor vesznek filmszalagra, kora reggel van, s a jól szituált építész- mérnököt semmi sem zavarja mély álmában. Kisebbik lánya lekváros kenyeret majszol a félhomályban, a földszinti ablakot másodszor vágja be a huzat és csöröghet a telefon is. A negyven év körüli férfi meg sem mozdul a paplan alatt. Jó, most az igazi, szól az operatőr, de akkor még senki sem sejti, hogy a lengyel színész már nem játszik, hanem valóban alszik. Kicsit később, amikor az ággyal együtt vigyázva odébb viszik, hogy egy újabb jelenethez rendezhessék át a szobát, hirtelen felemeli a fejét, fél szemmel körülnéz és elnézést kérő mosollyal pattan ki az ágyból. De mert a nappali szoba sem csendesebb, maradunk a kihunyt reflektorok alatt. Körülöttünk a padlón megsárgult családi portrék, könyvekkel teli fonott kosarak, odébb egy tarka lepedőben kalapok, ruhák, cipők és egy letűnt világ használati tárgyai. Nézem, amint rendbe szedi magát... arcvonásai barátságos, közvetlen embert takarnak. Nem így a filmszerepei, amelyeket Mészáros Mártától kapott. A Kilenc hónap konzervatív művezetője tele van fölénnyel és bizonytalansággal, az Ők ketten férfi főhőse alkoholista, az Olyan, mint otthon egyetemi oktatója különös, nyugtalan ember, aki nem tud őszintén szeretni, igazi kapcsolatokat teremteni, az Útközben hódító színésze amolyan nagyvárosi Don Juan, aki szeretne kitörni a környezetéből az örökség jó házból való katonatisztje együgyű és számító.- önnek melyik volt a legellenszenvesebb figura ezek közül?- A Kilenc hónap Jánosa. Mégpedig azért, mert a rendező azzal tette érdekessé a film női főhősét, akit Monori Lili keltett életre, hogy féleszű férfit állított mellé. Hát csoda, hogy nevetséges voltam?- És a többi Mészáros Máda-alkotást hogyan értéke//?- Hét év alatt nyolc filmet forgattam Mártával. Főszerepet adott az Annában, a Néma kiáltásban és a Délibábok országában is; kezdetben csak beszélgetnünk, később alkotótársak lettünk, aztán egymásba szerettünk és összeházasodtunk, mégis lehetetlen kapcsolat a miénk.- Miért?- Mert azáltal, hogy a nőket egytől egyig különös fénybe állítja a filmjeiben, az én szerepemnek ritkán van életszaguk. Állítom, az Olyan, mint otthonban is csak azért győzött Márta feminizmusa, mert a férfi egy komolytalan bohóc volt, akinek annyi esze sem volt, Félúton „A döntőképes embereket szeretem“ (Baldóczi Csaba felvétele) mint a tízéves Zsuzsinak. Azt hiszem, az Útközben volt az első filmünk, amelyben nem kellett nemet változtatnom, hogy közös nyelvünk legyen. így aztán olyan filmeket is csinálunk, amelyekkel elégedett vagyok.- Korábbi munkáit is ilyen kritikus szemmel nézi?- Igen. Saját tapasztalataim alapján mondom, hogy a színész életében sokkal fontosabbak a kudarcok, mint a sikerek. Egy nagy bukás jóval több erővel vértezi fel az embert, mint egy nagy siker. Én legalább is így vagyok ezzel.- Talán azért, mert kevés filmje bukott meg.- Én egy kicsit máshogy látom a filmes pályafutásomat. Negyedéves voltam a színművészetin, amikor 1965-ben A légióban debütáltam. Elárulom: ki nem állhattam a film rendezőjét, mert nem értettem, miről szólt a munkája, ráadásul tapasztalatlan és gátlásos voltam a felvevőgép előtt. Azt hittem, sosem lesz belőlem filmszínész. Később, amikor elmúlt a lámpalázam, kezdtem belebeszélni a rendező munkájába és ma már csak akkor érzem igazán jól magamat egy filmben, ha nemcsak szereplőként vagyok benne jelen. Krzysztof Zanussi Spiráljában volt először lehetőségem arra, hogy dialógusokat improvizáljak és most már Mészáros Márta filmjeibe is beleszólhatok. Bár éppen ők azok, akik nagy szakmai tudással rendelkeznek és alakítani, formálni tudják a színészt. A rendezők többsége ugyanis nem nagyon kíváncsi a színész képességeire.- Ha jól értem, ezzel arra céloz, hogy filmen még mindig nem sikerült felmutatnia jellemábrázoló tehetségét.- Igen, erre gondolok. Negyvenhárom éves vagyok; sok filmet csináltam már. Olyat is, amit nem kellett volna. De olyan nagyot még egyetlen egyet sem, amely teljes mértékben kielégített volna. Lehet, bennem van valami, ami nem engedi, hogy százszázalékos filmszínész legyek, bár az is lehet, hogy később majd jobb szerepeket kapok. Érzelmeim, indulataim, úgy hiszem, Dosztojevszkij világában gyökereznek. Én a döntőképes, cselekvő embereket szeretem, nem a tébláboló, pipogya alakokat. SZABÓ G. LÁSZLÓ ÚJ SZÚ 14 1983. VI. 3. TALÁLKOZÁS JAN NOWICKIVAL
