Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1983-06-03 / 22. szám
IVAN GARIŐ \ Václav Jasek a CLO folyóirat fő- szerkesztője, nem volt sem idős, sem fiatal. Legalábbis ő ezt állította magáról. Csakhogy Zbynék Bartóknak más véleménye volt róla: a főszerkesztő ugyan ügyes, de tüskés öregúr. Pontosan ezt gondolta abban a pillanatban is, amikor Jasek orra előtt meglobogtatta a kéziratot:- Ez azért már mégis sok, bará- tocskám! Keveri a fogalmakat. Ez esetleg megengedhető a kádercélokra írt életrajzokban, riportban azonban soha. Barták bágyadtan tiltakozni próbált:- De... A formába lendült főszerkesztőt azonban nem állíthatta meg.- Természetesen másképp is megfogalmazhatom: hülyeséget írt, tehát át kell dolgoznia! Mivel azonban finom bánásmódhoz szokott, igyekszem észrevételeimet megfelelő stílusban előadni.- Köszönöm önnek - könnyebbült meg Barták, és az ajtó felé indult. Aztán bizonytalanul megállt.- Akár még valamit? - kérdezte Jasek.- Ma egy kicsit tovább maradok az ebéden - közölte Barták.- Az a rozsdabarna? — reagált fürgén a főszerkesztő. Barták hevesen nemet intett fejével.- Nem.- Tehát már megint egy újabb? - csodálkozott Jasek. - Fiam, fiam! A nő természetesen a természet legelbűvölőbb alkotása. Csakhogy a kaviárt sem eszik nagykanállal!- Nem lesz ott semmilyen nő - védekezett Barták hanem a fiúk a koleszból.- Akkor mindent visszaszívok - kért udvariasan bocsánatot Jasek. De Barták még mindig határozatlanul topogott.- Ma rajtam a sor, nekem kell fizetnem - bökte ki végül —, éá egy nappal a fizetés előtt... Jasek gyorsan előhúzott egy százast.- Elég lesz? Barták gyorsan a százas után kapott.- Bőven! Holnap megadom.- Remélem is - kísérte ki az ajtóig a főszerkesztő.- Vajon a bűnügyis barátja - szólalt meg másnap gondolataiba merülve Jasek főszerkesztő -, akivel időnként csavarog, már kinyomozta a hűtőkocsis esetet?- A, dehogy - felelte Barták -, nincs semmi nyom, amin elindulhatna. Tegnap beszéltem vele.- Akkor a század riportjáról egyelőre lemondok, és elküldöm, hogy gyűjtsön egy kis anyagot a vámosok életéből. Mit szól hozzá? Barták nem tiltakozhatott. Csupán egy szerény javaslatot tett.- Mehetek a saját kocsimmal?- Jasek vállat vont.- Ha gondolja, hogy az a rozoga és enyhén rozsdaette autó, amit minden reggel nyugodt lelkiismerettel leparkol a vezérigazgatónak kijelölt helyen, még kibír egy ilyen utat... Barták Skodájának ezt a jellemzését igen eltúlozta, mivel Rozvadov- ba - eltekintve attól, hogy letört az ajtókilincs - minden nagyobb baj nélkül megérkezett.- Mi jót hozott, fiatalember? - üdvözölte Bartókot Hubai vámtiszt. - Jegyezgetni fog vagy fényképezni?- Ezt is, azt is.- Valamiből élnünk kell - szögezte le Hríbal, és megfordult az autó felé, amely ebben a pillanatban érkezett a Német Szövetségi Köztársaságból. Prágai rendszámú Saab volt. A sofőr kiszállt az autóból, nagyot ásított, majd komoran nézegette Hríbalt.- Jó napot kívánok. Csehszlovák vámvizsgálat - kezdte udvariasan Hríbal. A sofőr mormogott valamit, beült a kocsijába, az útlevélellenőrnek átadta az útlevelét, Hubainak pedig a vámnyilatkozatát.- Van valami elvámolnivalója? A sofőr váratlanul ingerült lett.- Azért a pár garasért, amit az útra kaptam? Hríbal megigazította sapkáját, egyébként nyugodt hangon folytatta:- Nyissa ki a csomagteret!- Hát persze, lódítottam... - mormolta a sofőr és teljesítette a parancsot.- Nyissa ki a bőröndjét, kérem!- A sofőr dühösen felcsapta a bőrönd tetejét, és megmutatta a belehányt ingeket, fehérneműt, a gyűrött nadrágot, kardigánt és a piszkos cipőt. Hríbal hozzáértően végigjáratta a kezét a bőröndön, majd udvariasan köszönetét mondott. A sofőr becsukta a bőröndöt, s nyomban utána a csomagtartót is.- Legalább ne tartóztatnák fel a rendes embereket - könnyített a lelkén. Viselkedését és a bőröndben látott rendeltenséget tekintve ez igen furcsán hangzott. Hríbal feltekintett a kék égboltra, újra megigazította sapkáját és nyugodtan közölte:- A csomagteret még ne zárja be!- Ne vetkőzzek le esetleg alsónadrágra? - gúnyolódott a sofőr. Barták nem győzött eleget csodálkozni a jeleneten. Neki már rég habzott volna a szája a dühtől, Hríbal viszont még mindig nyugodt hangon beszélt és türelmesen várt, míg a sofőr újra kinyitja a csomagteret. Aztán gondosan átnézte a szerszámokat, a benzineskannát és a pótalkatrészeket tartalmazó dobozt.- Meg van elégedve? - kérdezte gunyorosan a sofőr.- Még a pótkereket! A sofőr topogott, a szakállát simogatta és dünnyögött:- Defektes...- Az nem számít - mosolygott Hríbal.- Akkor hát tessék - sóhajtott a sofőr, és megmutatta a pótkereket. Hríbal alaposan végigtapogatta a gumit, majd ügyesen kiemelte a kereket. Ahogy a földre helyezte, a kerék furcsa hangot hallatott. Ezután az indulatos sofőr elképedve nézte, ahogy Hríbal az üres külsőből egymás után szedi ki a zsebszámológépeket. A hihetetlen mennyiségű zsebszámológépen kívül még néhány pornó magazin és emigráns szennylap is előkerült.- Az udvariasság ugyan nem biztosítéka a becsületességnek - fordult Hríbal Bartókhoz -, de azért mégiscsak jelent valamit. Majd odaszólt a kétségbeesett sofőrnek:- Most már alsónadrágra vetkőzhet! Barták nyomban készített néhány megfelelő felvételt, és az egész esetet azon melegében megírta. Ezután szívélyes búcsút vett Hubaitól:- így van ez rendjén. Ha megérkezik egy újságíró, akkor legyen készenlétben megfelelő eset. Ha újra erre vetődik egy ilyen mérges pulyka, csak hívjon fel, máris jövök.- Ha megint nem lesz kedve gondolkodni - búcsúzott ugyanolyan szívélyesen Hríbal -, nyugodtan jöjjön el újra. S már ment is a kamionhoz, amely most érkezett a vámra. SCHMIDT ÉVA fordítása MIROSLAV VÁLEK A SZÓ (részlet) 1. Felolvassák. Oroszlánok torka - ásítozik a terem: „Megírta. Versike, Kisded szók. Minél jobban hasson.“ ^ Ó, költészet, elhagyott szépasszony, udvarlód sok volt! Te senkié sém lettél? Az övé sem, ki otthonában fényednél, különc csadabogár, töltött sok-sok estét? Mikor a test testhez ért s fény lett, s ha fájt is, de a valóság megéledt? 2. Hát vegyétek, hisz felkínálta magát. Húzzatok a kalapból tombolát. Hazárdjáték? Persze, hogy az. És ha? Ó, az élet?! Tán az is csak tréfa. Hogy őrizte a hímport számotokra? S a költő átélte-fájta s megsiratta? Na tessék: már a Parnasszuson szálldos! Ismerjük ezt! Lám, a hivatásos. Azt költi megint, mi felötlik benne - egyszer pironkodó, máskor ötletember. Szépasszony a költemény mégis. Csak nyugalom, kérem. Mert a szó kés is. hagyjátok a könnyelmű beszédet. Halálnál, törvénynél több a szó - élet. Hogy sokan éltek vele meghitt módra? Majd felállnak hallatán, mintha himnusz szólna. Bitorolni öt - vagy megfejteni: oly más. Lehet a vers tócsa, s lehet tiszta forrás, de más inget hord mind és más kabátot, s csak úgy tiétek, hogyha nem birtokoljátok. KULCSÁR FERENC fordítása /I buzgó nyúl SZERGEJ MIHALKOV Elfáradt a Jávorszarvas erdei bolyongásában és pihenni szeretett volna. Elhevert egy tisztáson és megkérte a Nyulat:- Légy olyan szíves, ébressz föl egy félóra múlva! Buzgólkodott a Nyúl: maga a Jávorszarvas kér tőle szívességet!-Aludj csak, aludj! Okvetlenül fölébresztelek! - ígérte meg neki. A Jávorszarvas elnyújtózott és becsukta a szemét.- Ne terítsek alád egy kis szénát? - kérdezte a Nyúl. Odacipel egy nyaláb szénát és elkezdte tömködni a Jávorszarvas oldala alá.- Ne fáradj, köszönöm! - mormolta félálomban a Jávor- szarvas.- De miért ne? Jó puha derékaljad lesz!-Jól van, jól van... aludni szeretnék...- Ne hozzak neked inni, mielőtt elalszol? Itt egy patak a közelben. Egy pillanat alatt elfutott vízért!- Ne, nem kérek... aludni akarok...- Aludj csak, aludj... Ha akarod, mesélek neked. Hamarabb elnyom az álom! - nyughatat- lankodott a buzgó Nyúl.-Nem kell... köszönöm... anélkül is elalszom...- Mégis, talán zavar az agancsod? A Jávorszarvas talpra szökkent és ásítozva elbotorkált.- Hová mégy? - hökkent meg a Nyúl. - Hiszen még húsz perc sem telt el a félórából! RAB ZSUZSA fordítása Janiga József rajza
