Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)

1983-05-27 / 21. szám

Ne Játsszunk a sebességgel! A KÖZUTAK ÁMOKFUTÓI Évek óta számos híradásban, újságcikkben - e hasábokon is- sok szó esik az országutak ámokfutóiról, az ittas vezetésről, okainak kutatásáról és a balesetek megelőzéséről. Szabálymagyará­zatok, tájékoztató füzetek és más programkiadványok hívják fel a fi­gyelmet e jelenség veszélyeire, riasztó adatok látnak napvilágot az áldozatokról. Legutóbb - 1983. április 15-i szám - ezen az oldalon jelent meg elgondolkoztató és szomorító statisztika. Eszerint ha­zánkban 6951 balesetet okozott közúti forgalomban ittas ember, ami 54 esettel több, mint 1981- ben. 5700 balesetet és ezzel 149 ember halálát az alkoholt fogyasz­tott járművezetők okozták, mig a beszeszelt gyalogosok és kerék­párosok „számláján“ 1251 tragi­kus eset s 219 halál szerepel. Ezek közül csupán egy volt a ta­valy április 25-én, a késő esti órákban Losoncon (Luőenec), a Marx utcán történt baleset. Az úttesten fekvő gyalogost későn vette észre az egyik autóbusz ve­zetője és keresztülhajtott rajta. A helyszínen meghalt szerencsét­len ember vérében 2,88 ezrelék alkoholt találtak a vérvizsgálat során. Mindez arra utal, hogy még sok járművezetőt és gyalogost nem érdeklik a riasztó adatok. Annyira nem, hogy mielőtt a közúti közle­kedésben részt vennének, ne néz­nének alaposan a pohár fenekére. Ismételten beszélni kell tehát az ittas vezetésről, mert a tények- mint az említett példák is tanú­sítják - nemhogy szépülnének, hanem inkább megdöbbentőbbek lettek az elmúlt évek során. Egy közlekedési szakember nézete szerint - s vele alighanem egyet­érthetünk - a tragédiákhoz vezető okok rendkívül összetettek, a mo­tivációk sokfélék. Ezért is nehéz lenne csupán egyetlen tényezőt kiemelni a balesetek előidézői kö­zül. Bizonyára része van ebben a gépkocsik száma gyors és állan­dó növekedésének ugyanúgy, mint az alkoholizmus terjedésé­nek. Ez utóbbi káros társadalmi jelenség hatással van a közúti közlekedésre is. Számos adat iga­zolja a szeszes italok fogyasztá­sának emelkedését és - sajnos- isznak a gépjárművezetők is. Különösen aggasztó, hogy a köz­úti balesetek okozói között emel­kedik azoknak a száma, akik a cselekmény elkövetésének idő­pontjában közepesen vagy erősen ittasák. Ók valójában alkalmatla­nok már a gépkocsivezetésre, hi­szen vérük alkoholkoncentrációja 1,5, illetve 2,5 ezrelék között van. Akadnak, akik úgy vélekednek, hogy csak egy-két pohár sör, bor vagy féldeci nem befolyásolja őket a jó vezetésben. Akik ilyen állapot­ban vállalkoznak a közúti forga­lomban való részvételre, remény­kednek a baleset elkerülésében és abban, hogy a közúti rend őrei nem ellenőrzik őket. Az ittasan vezetők körét nem lehet nálunk sem egyértelműen behatárolni, hiszen az alkoholos vezetés nem köthető egy-egy fog­lalkozáshoz vagy társadalmi cso­porthoz. Mégis hasznos lenne e tekintetben is vizsgálatokat vé­gezni, mivel nem megalapozatlan az a gyanú, hogy a balesetek jelentős hányadát azok okozzák, akik az átlagosnál magasabb jö­vedelemmel rendelkeznek. Ezek magatartásából és abból, hogyan reagálnak a balesetre, sokszor az tűnik ki, hogy anyagi helyzetük miatt többnek, szinte törvényen felülinek tartják s képzelik magu­kat. Az elkövetők között szép számmal akadnak olyan fiatalok is, akik érettségi bizonyítványért lakást, gépkocsit kapnak ajándék­ba. A könnyen szerzett járművel baráti társasággal nem egy eset­ben járnak szórakozni és elgon­dolkoztató, hogy némelyikből a fe­lelősségérzet szikrája is hiányzik. Helységből helységbe, presszóból a vendéglőbe száguldoznak, bra­vúroskodnak, síró kerekekkel sze­dik a kanyarokat, míg fenn nem akadnak valamelyik útmenti fán vagy közúti ellenőrzésen. Akkor azután - ha viszonylag ép bőrrel megúszták az ámokfutók a kalan­dot - az addig nagyfiúk menten kisfiúkká válnak, magyarázkodnak megszeppenten, a baleset láttán megrendülésükben, rémületükben néha még őszinték is. Mindezek­kel nem vonhatják azonban ki ma­gukat a büntetőjogi felelösségre- vonás alól. Mit lehet tenni a közúti ámokfu­tók megfékezésére? összetett és hosszú évek kitartó munkáját igénylő feladat ez. Már csak ezért sem lehet bármilyen, a problémát megnyugtatóan megoldó gyógy­módot javasolni. Lehet viszont a családi és az iskolai nevelés fontosságát újra és újra hangsú­lyozni. Mindenekelőtt az eddiginél is nagyobb gondot kell fordítani a felelősségtudat kialakítására, a közlekedési ismeretek oktatásá­ra, a növekvő mérvű alkoholfo­gyasztás okainak elemzésére, csökkentésére és megszüntetésé­re. Nagyító alá lehetne venni talán azt is, hogy miért nem elég hatá­sos a megelőzés szolgálatára hi­vatott propagandamunka, és a büntetőjogi felelősségre vonás jelenlegi módja kellően segíti-e a megelőzést? Ha netán a pénz- büntetés nem eléggé visszatartó, nem lehetne-e a járművezetéstől való eltiltást tovább szigorítani? Megfontolásra méltó ötlet lehet azután az ittasan balesetet elkö­vetett környezetében levő embe­rek felelősségének a megvizsgá­lása is. Többen ugyanis a közös szórakozás és mulatozás után kö­vetnek el balesetet. Miért nem akad az illető környezetében olyan ember, aki figyelmeztetné, hogy ittasan ne üljön a volán mögé? Többet és hatásosabban kell tö­rődnünk az ittas sértettek viselke­désével is, hiszen gyalogosan vagy kerékpáron imbolyogva az úton maguk idézik elő a veszély- helyzetet s gyakran saját tragédiá­jukat, mint a fent említett, tavalyi losonci eset is mutatja. A bevezetőben lapunkban idé­zett elszomorító adatok - amelyek természetesen nem tartalmazzák az egyéni tragédiákat - önmagu­kért beszélnek. Arra intenek, hogy a közutak ámokfutóira állandóan oda kell figyelnünk és mindent tegyünk meg a megfékezésükért. KANIZSA ISTVÁN A jövő üzemanyagai Nyugat-Berlinben évek óta kísérleteznek alternatív üzemanyagokkal meghajtott járművekkel. Több mint 500 gépkocsi - köztük több taxi - üzemel például 1975 óta az M-15 üzemanyaggal, amely 15 százalék­ban metilalkoholból és 85 százalékban benzinből áll. Tiszta metanol hajt 100 járművet. Ezenkívül villanyautókkal és hidrogénmeghajtású jármű­vekkel is folynak kísérletek. Kétéves kísérleti fázis után most mérleget készítettek a szakemberek. Eszerint az alkohol (metanol és etanol egyaránt) tűnik a legmegfelelőbb­nek a benzin vagy a dízelolaj részleges vagy teljes helyettesítésére. Az a meglepő eredmény adódott, hogy az M-15-tel hajtott autók a metanol kisebb fütóértéke ellenére, a várakozással ellentétben nem használtak el több üzemanyagot, mint a benzinmeghajtásúak. Ugyanakkor lényege­sen kevesebb káros anyagot, így szénmonoxidot, szénhidrogént és nitrogénoxidot bocsátanak ki. A kísérleti gépkocsikban hagyományos Ottó-motorok vannak, és csupán az üzemanyagellátó rendszerüket kellett kismértékben megváltoztatni. (MÉ) nek nem tulajdonít különösebb je­lentőséget - amíg nincs belőle baleset. Azonban a fenti adatok alapján ajánlatos elgondolkozni azon, hogy reális-e az a sebes­ség, amivel pl. a gyalogátkelőhe­lyeket megközelítjük, s amellyel az utcákon, utakon közlekedünk. A súlyos veszély, amibe a gyalo­gosokat és magunkat is sodorhat­juk, ésszerűvé teszi a nagyobb gondosságot, óvatosságot. A gyalogos megközelítésekor az esetleges ütközés, elütés be­következésének lehetőségét a jár­művezető később látja meg, s ké­sőbb ijed meg - mintha más jár­művel kerülne konfliktusba: na­gyobb ugyanis a védettségtudata. Ugyanakkor a reakcióidő, amely ijedtség esetén tudvalévőén meg­nyúlik, még kevesebb lehetőséget enged neki a veszély elhárítására. Minden második ember reakció­ideje a nyugalmi helyzetben mért 0,7 másodperctől 1,2 - 1,4 má­sodpercre meghosszabbodik. Ki biztosít bennünket arról, hogy ép­pen a mi reakcióidőnk a veszély- helyzetben érintetlen, változatlan marad? Tehát ne játsszunk a se­bességgel, mert életekről van szó!-P hírek ■ A General Motors motor- és hajtóműüzeme, amelyet a Bécs melletti Aspernben állítottak fel, további 700 millió schillinget ruház be és ezzel összefüggésben a foglalkoztatottak számát 150 fővel fogja növelni. A beruházandó összeg egyharmadát az osztrák kormány, illetve Bécs város folyó­sítja. A tervezett beruházások cél­ja a termelési program hatéko­nyabbá tétele. Amióta az ausztriai GM-üzem megkezdte a termelést, 40 500 motort és 46 ezer hajtómű­vet állítottak elő, amelyeket az NSZK-ban, Spanyolországban, Belgiumban működő GM össze­szerelő-műhelyhez továbbítottak. Az új beruházást is figyelembe véve a General Motors eddig 8,5 milliárd schillinget ruházott be Ausztriában. (APA) ■ Szaúd-Arábiában lekerültek a bojkottlistáról a Renault márkájú autók - jelentette a szaúdi hírügy­nökség. A francia autógyárat 1982 júniusában vették fel a feketelistá­ra, mivel partnere az Izraellel együttműködő USA-beli American Motors autógyárnak. Az embargó továbbra is érvényben marad az amerikai autógyárral az USA-ban közösen összeszerelt autókra. ■ A nagy amerikai autógyárak japán robotok segítségével sze­retnék versenyképessé tenni gyártmányaikat a japán gépko­csikkal szemben. A General Mo­tors és a Ford bevizsgálására a Yasukawa Eletric és a Nachi- Fujikoshi cégektől rendelt ilyen gépeket, amelyek öt hegesztöro- botot már le is szállítottak. Ha ezek sikerrel teljesítik a teszt kö­vetelményeit, a két cég nagy meg­rendelésekre számíthat Detroitból. ■ Ausztráliában nemrég beve­zették az alkohol-ellenőrzést, és jócskán növelték a pénzbírságok összegét. A jövő hónaptól kezdve, ha valaki rossz helyen parkol, az eddigi 10 helyett 25 dollár pénzbír­ságot fizet. Ha az autóvezető nem tiszteli a gyalogosok elsőbbségét vagy nem visel biztonsági övét, 90 dollárt fizet. A gyorshajtásért a pénzbírság 1000 dollárt tesz ki. Az ittas vezetőt két évig terjedő börtönbüntetéssel büntethetik. ■ Az új-zélandi Tanakiban épül a világ első gyára, amelyben gép­kocsi-üzemanyagot állítanak majd elő földgázból. 1985-ben már ez az üzem fedezi Új-Zéland benzin­szükségletének egyharmadát. A földgázból első lépésben alko­holt (metanolt) állítanak elő, majd ezt alkalmas katalizátor jelenlété­ben szuperbenzinné alakítják át. A gyalogos előnyben A gyalogos előnyben részesül a gépkocsival szemben Moszk­vában. A Szovjetuniónak Moszkva a legnagyobb közlekedési csomópontja. A város közlekedési szempontból vizsgált telített­sége egyre nő. A közeljövőben a szovjet főváros személygépko­csi-állománya meghaladja az egymilliót. A már most is létező „autós-gyalogos“ ellentét is éleződni fog. A moszkvai utcák most folyó rekonstruKciója természetesen segíteni fogja a probléma megoldását, ugyanakkor a meglévő közlekedési artériák száma nem lesz elegendő az autók és a gyalogosok százszázalékos biztonságának szavatolására. Éppen ezért Moszkvában már most hozzáláttak olyan földalatti autóutak építéséhez, melyek a nagy föld alatti autóparkolókat kötik majd össze. A tervezők két megoldást javasolnak. Az egyik kis mélységben megépített alagutak létrehozását irányozza elő, amelyek a túlzsú­folt utak vonalát követnék. A városközpontban az autóközlekedés kizárólag a föld alatt bonyolódna le. A másik olyan mélyalagutak építését javasolja, amelyek nem követnék a felszíni utak vonalát, hanem az egyes városközpontokat a lehető legrövidebb útvona­lakon kötnék össze. A föld alatti autósztrádáktól különböző alagutak vezetnének a középületekhez, a hivatalokhoz, az üze­mekhez, a kereskedelmi- és szolgáltatóközpontokhoz. A moszkvai szakembereknek már van tapasztalatuk föld alatti utak építésében. A Kalinyin sugárút alatt (a városközpontban található) már kiválóan működik az a mintegy kilométer hosszú­ságú alagút, melynek segítségével a környéken működő üzletek áruellátása folyik. Ugyanilyen rendszert hoztak létre a Csertanovo kerületben is, a főváros déli részén. Számos gyalogos-aluljárót is építettek már Moszkvában. Vala­mennyi pályaudvaron föld alatti utak vezetnek a metro- és taxiállomásokhoz és az autóbuszmegállókhoz. A város szívében fekvő néhány szomszédos utcát szintén aluljárók kötik össze. (A szputnyikból) Az idén száz éve annak, hogy Gottfieb Daimler német technikus és feltaláló (1834-1900) megkapta a robbanó­motor szabadalmát. Három évvel később, 1886-ban elké­szítette a négykerekű gépkocsit. A képen: Daimler (balol­dalt) autójában. (ŐSTK-felvétel) Tanulságos adatokat tett közzé egy svájci közlekedési kutatóinté­zet arról, hogy milyen összefüg­gés van a jármű sebessége és az általa elgázolt gyalogos halálozási valószínűsége között. Az alap­megállapítás szerint a sebesség függvényében növekszik annak a lehetősége, hogy a jármű által elütött gyalogos meghal. Ha a jár­mű 80 km/óra sebességgel halad, a gyalogos halálának a valószínű­sége 100 %. Ha 60 km/órás tem­póval megy, akkor 85 Z>. A való­színűség 40 km/óránál 30 %-os, 20 km/óra esetében pedig 10 szá­zalékra esik vissza. A 80 km/óra sebességtartományban a normál fékezés, tehát pl. 10 km/órás se­bességcsökkenés a gyalogos ha­lálának valószínűségére semmi hatással nincs, vagyis nem csök­kenti a legrosszabb következmény esélyét, ugyanez a fékezés azon­ban 40-60-as tempó mellett már növeli az életbenmaradás valószí­nűségét. Mindebből nyilvánvaló, hogy a járművezető nem játszhat a sebességgel, s a gyalogos meg­közelítésekor nem vállalhat sem­milyen rizikót. Sajnos, a járműve­zetők többsége kisebb túllépésé­

Next

/
Thumbnails
Contents